Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-29 / 125. szám
4. mmm m pss KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS ü K« NÉPÚJSÁG, 1987. május 29., péntek Hirosima árnyai... Nem mindennapi kiállítás nyílt — az Országos Béketanács rendezésében — a fővárosi Pataky István Művelődési Ház Körgalériájában. Két nyugat-európai képzőművész, az NSZK-beli Ilka Dohrn és a svájci Gauthier Walter Löffler hozta el Magyarországra a Hirosima árnyai című tárlatát. Válófélben ■ . . Kérjük azon házaspárok jelentkezését, akik szerelmi házasságot kötöttek, gyermekük született, és ennek ellenére eljutottak a válás gondolatáig — A megnyitó előtt a "két fiatal művész újságírókkal tar iá lkozott, s e beszélgetésen megismerhettük őket és munkásságukat. Elmondták azt is, hogy céljuk bemutatni az atomháború veszélyeit. S mindezt nemcsak a képek erejével, hisz mindketten aktív tagjai a nyugati békemozgalmaknak. Így legutóbb részt vettek a hagyományos húsvéti békemenetben is. A békemozgalmak hazájukban főként a fiatalokra támaszkodnak. Megtudhattuk azt is, hogy küzdelmeiket igencsak eltérően értékelik a nyugat-európai államokban: míg például az NSZK-ban a békeharcos ellenség és kommunista, addig Spanyolországban — ahol egyébként is természetesnek veszik, ha valaki kommunista — sokkal könnyebben, szabadabban fejthetik ki tevékenységüket. Természetesen Japánban már többször jártak, itt szerezték meg azt az élményanyagot, amiből most kiállított képeik is megszülettek. Sajnos, Európa — mondták — nem emlékszik (vagy egyáltalán nem is tud) arra, hegy mi történt Hirosimában és Nagaszakiban. Mikor nemrégen Párizsban voltak, francia fiatalokkal beszélgettek, sokan nem is tudták, hogy létezik ilyen város... A képek egyébként elég újszerű stílusban „íródtak”, íródtak, mert a festményeken a grafikai elemek mellett szerkesztett szövegrészek is helyet kaptak: Így költők versei és politikusok beszédei is. Az egész — főként figyelemfelkeltő hatása miatt — lehetne akár plakát vagy valamiféle politikai grafika is. Az egyik képen a rajz mellett egy japán sebész írása található, mindez egy olyan orvos tollából, aki sugárfertőzött betegeket kezelt hosszú éveken át. Az Atombomba-gyerekek címet viselő alkotáson egy terhes nő látható, benne magzat, amint a halált hozó radioaktív sugarak érik. Döbbenetes a Halálfej gyermekarcokból című kollázs, a gyerekek portréiból összeállított hatalmas koponya. A következő festményt is szöveg egészíti ki. Rövid történetek és elbeszélések annak a kórháznak az életéből, ahol a hi- rosimai és nagaszaki bombatámadások sérültjeit gondozták, és gondozzák ma is. A legriasztóbb mégis a Torzszülött gyerekek sírköve című alkotás. A festményből egy torz csecsemőarc domborodik ki — véres, amorf fej —, középen egy hatalmas szemmel. Úgy érzem, ez a legkeményebb figyelmeztetés az atomháború veszélyeire, hiszen nemcsak a jelen, a pillanat borzalmaira utal, de előrevetíti a következményeket. S jövőt, ha azt annak lehet nevezni — „így” — egyáltalán. Ez utóbbi képről azt gondolná az ember, hogy csupán a művész fantáziájának szüleménye. Sajnos, nem így van. A kiállításmegnyitó után diaműsort is láthatott a közönség („Hirosima negyven évvel — azután”), s az első képek valamelyikénél feltűnt az előbbi arc. Pontosan olyan volt, mint a képen, vagyis hát fordítva, az volt ilyen. Régi igazság, hogy nincs az a művészet, az az alkotói fantázia, amelyet fölül ne múlna az élet, a valóság: a fotókon torz újszülöttek, mellkasból kinőtt lábak, összenőtt csecsemők . .. A diasor felelevenítette az 1945-ben történt eseményeket. A kockán földig rombolt város. A kísérőszövegből az is kiderül, hogy 195Z- ig tulajdonképpen tilos volt írni, de még beszélni is a tragédiáról. A felelősök féltek (volt rá okuk), attól, hogy az Egyesült Államodban és a világon az emberek rájönnek arra, mi is történt valójában. Hogy a négy- százötvenezer lakóból hetvenezer azonnal, további hetvenezer pedig a következő napokban elpusztult. A halálos áldozatok száma hamarosan meghaladta a kétszázezret, de sajnos még ma sem ért véget a sor. A képek azután a mai Hirosimát mutatják: szép, virágos, rendezett város. Itt található az a híres autógyár is, ahol a Mazdákat gyártják. A mazda japánul annyit jelent — az isten fénye. A sors kegyetlen játéka hogy tényleg, e város fölött vakított és izzott a legnagyobb fény. Az itt lakókban mélyen benne élt a múlt, ez nem meglepő. A kísérő hang egy Sadako nevű lányról" beszél, kétéves volt akkor, augusztus 6-án. Túlélte a bombatámadást, de tizenkét éves korában az iskolában hirtelen rosszul lett, vért hányt. Az orvosok először nem tudták mi a baj, csak később derült ki az, hogy ki a „bűnös”. A lány halálos ágyán még papírdar- vakat hajtogatott, ami ősi japán szokás szerint a boldogulást, a reményt jelenti. Sadako pár nap múlva meghalt, de ezek a papírdarvak jelképpé váltak, a japán békeharcosok szimbólumává. A diasor végén egy hiro- simai férfi meséli: egy turistacsoport nevetve beszélt az atombomba-támadásról, Hirosimáról, a négy évtized előtti borzalmakról. Ügy látszik, nincá az a tragédia, amely elegendő figyelmeztetésül szolgálna az emberiségnek. És ez nem épp biztató. A filmek, a történelemkönyvek, a múlt tanulmányozása és ez a kiállítás talán segít valamit abban hogy felhívják az emberek figyelmét erre a nem is oly távoli veszélyre. Mondom — talán . .. Havas András Ezzel a felhívással kerestek riportalanyokat a házastársi konfliktust bemutató rádióműsorukhoz dr. Kassa Katalin és dr. Szerdahelyi Szabolcs. A felhívásra érkezett levelek sokaságából kiválasztottak egyet. Tizennyolc éves feleség írta, a 20 éves férj nevében is. Kétéves gyermekük volt már akkor. A feleség jómódú szüleinek közvetlen szomszédságában laktak a fiatalok, s a férj mint kőművessegéd, a kisiparos após alkalmazottja ... A riporterek öt alkalommal — egyhetes időközökben — keresték fel a válás gondolatáig eljutott fiatalokat, beszélgettek velük, s az egyórás beszélgetéseket hangszalagra rögzítették. Az így felvett anyagból ötrészes sorozatot terveztek félórás adásokban, de végül egy 40 perces dokumentumjátékra „zsugorították” az egészet, s ezt az összeállítást sugározta a rádió. Az ötrészes sorozat hanganyagát sokáig csak a néma magnókazetták őrizték, aztán egy alkalommal lejátszották és megvitatták a szo- ciálpszichiáterek klubjában, majd később „tananyag” lett kezdő családterápeuták és pszichológus hallgatók számára. Tulajdonképpen ez adta az ötletet a szélesebb publikálásra, hogy könyv formájában is kinyomattas- sák és közreadják a riper- tázs teljes anyagát. A kötet kiadására az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat vállalkozott. A Válófélben című kötet nem egyszerű nyomdai megjelenítése a hangszalagokra rögzített beszélgetéseknek. Tehát nem úgynevezett „rádiós műfaj — könyv alakban”. Sokkal több ennél, hiszen a beszélgetések végén dr. Goldschmidt Dénes családterápiái szakember segít bennünket eligazodni az emberi tényezők, egy problémákká) teli család életének folyamatában. Bevallottam, szeretnék kedvet csinálni a könyv elolvasásához. Anélkül, hogy tartalmi titkokra derítenék fényt, az érdeklődés felkeltésére idézek a kötetből: . .. Hogyan kezdődött a szerelem? Zoli: Ügy kezdődött, hogy Áginak régóta tetszettem már, aztán ő is tetszett nekem. Egy diszkóesten ismerkedtünk össze, aztán járni kezdtünk egymással. Ági: Nyugodtan megmondhatod, hogy én jártam utánad. Ezt úgyis mindig a fejemhez vágja. Zoli: Nem tudom, hogy ezt miért kellett mondani. Ági: Mert így tiszta . . . A leány 16 éves, másodikos gimnazista, a fiú 18 éves. Együtt járnak. Megtörténik az első szexuális kapcsolat, aztán a többi, s a 16 éves diáklány teherbe esik. A lány szülei mindkettőjüktől azt kérdezik: mi lesz ezután? Mert abortusz szóba se jöhet, ők mindenképpen vállalják a születendő apróság felnevelését. De nincs semmi baj, a fiatalok szeretik egymást, összeházasodnak. Pompás családi házat kapnak nászajándékul. Ez a ház azonban a jómódú apósanyós villájának közvetlen szomszédságában áll... És árad a történet. A beszélgetések során bizony kiteregetik a szennyeseket is. Kendőzetlenül — egymás mellett, s olykor egymás ölébe ülve is — szólnak minden gondjukról-bajukról: az após—anyós—vő kapcsolatról, féltékenységről, közömbösségről, házi lustaságokról, és minden másról. A fiatal házaspár még a szexuális problémáikról sem hallgat. Természetes értelmezéssel beszélnek, ágytakarójukat fellibbentve, de nem szemérmetlenkedve és nem a nemi vágyakat csiholva, ingerkedve. A fiatalasszony azt mondja egy helyütt: „Sokat olvastam arról, hogy ez nagyon sok házasságot tett már tönkre”. Ám őket méa együtt találják a riporterek, amikor négy év múltán újra meglátogatják a családot. Az utószóból megtudhatjuk mi történt a krízishelyzet óta. S megtudhatják mindazok, akik a könyvet elolvassák. A „Válófélben” című kötetet dr. Goldschmidt Dénes családterápiái szakember ekként ajánlja: „A válások ma hazánkban a népbetegség gyakoriságával és súlyával jelentkeznek. E könyvet elsősorban azoknak a házaspároknak ajánlom, akik úgy érzik, hogy egy végtelenített magnetofonszalaghoz hasonlóan megállíthatatlanul ismétlik acsarkodásaikat, ugyanakkor magukra maradva még gyengédséggel tudnak gondolni a másikra." Csak annyit tennék ehhez, hogy a „Válófélben” című könyv története mindenk' számára hordoz hasznosítható tanulságot. Pataky Dezső Könyvheti tallózó Az idén május 29-én, pénteken kezdődik és június 3-ig tart az 58. könyvünnep. Az országos megnyitót ezúttal Nyíregyházán, a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban rendezik meg. Az eseményen Berecz János, az MSZMP KB titkára mond bevezetőt. Ez alkalommal kerül sor a „Szép magyar könyv ’86” verseny díjainak átadására. Tizenöt kiadó egymillió- nyolcszázkilencezer kiadványt jelentet meg. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat a kortárs magyar irodalom ünnepére megjelenő 75 mű mintegy 572 ezer példányával, körülbelül 33 millió forint értékű könyv- 'készlettel áll a vásárlóközönség rendelkezésére, csaknem kétszáz könyvesboltjában, könyvsátrakban és pavilonokban. A legszélesebb ezúttal is a Magvető kínálata: a Körkép ’87, a Rivalda ’85—’86 és a Szép versek 1986 című antológiákkal együtt — amelyeket ez alkalommal féláron árusítanak — összesen 27 kiadványt ad közre. Lesz kötete Moldova Györgynek, Hernádi Gyulának és Tátidon Dezsőnek is. A verskedvelők egyebek között a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Takáts Gyula, valamint a Graves-díjas Rakovszky Zsuzsa új kötetével bővíthetik könyvtárukat. A külföldi szerzők sorában szerepel Vladimir Párái, s a Hamu és gyémánt írója Jerzy Andrzejewski, Hendrich Böll és az elmúlt év irodalmi Nobel-díjasa a nigériai Wole Soyinka. Sokak által hiányolt sorozat születik újjá a Minerva szerkesztőség Magyar Mozaik ’86 című kiadványával, mely a Kossuth Kiadó írószemmel sorozata utódjának vallja magát. A kötetben a magyar valóságot faggató huszonhárom írás, illetve bárom rádiós dokumentumjáték szövege kapott helyet. Minden bizonnyal a legtitokzatosabb kiadvány a Csokonai Lili néven (álnéven?) megjelenő Tizenhét hattyúk. A nagy sikerű Az ikszek szerzője, Spi- ró György ezúttal egy kötetnyi újszerű elbeszélést tár az olvasó elé. Hoppál Mihály és Szepes Erika a néprajz és művelődéstörténet neves kutatói, az Erósz a folklórban és A szerelem kertjében iker kötetekkel lesznek jelen. Salamon Anikó 1971 és 1973 közötti gyűjtésének javát tartalmazza a Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák. A históriai megismerés csapdáiról is szó esik Kosáry Domokos: A történelem veszedelmei könyvében. Esszékötettel jelentkezik Csoóri Sándor, melynek címe: Készülődés a számadásra. Erdély egyik legszebb vidékének, Kalotaszegnek mese és mondavilágába enged bepillantást a most induló: Mesék, mondák, történetek sorozat első darabja; a Rózsafiú és Tulipánlány, az Akadémia Kiadó gondozásában Idegenforgalom Egerben Megkezdődött az idegenforgalmi szezon az egri várban. A hazai és a külföldi turisták ezrei keresik fel a történelmi múltú megye- székhelyt, Egert (Fotó: Seábó Sándor)
