Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-29 / 125. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 29., péntek TÁRSADALOM 3. Magyar—olasz vegyes vállalat Pécsett Pécsett megkezdődött a termelőmunka az első olasz—magyar vegyes vállalat, a „SOMÁK” mecsekalji üzemében. A Sopia- ne Gépgyár és a pármai MAIER cég közös vállalata, csomagoló gépeket gyárt. A képen: Balog Sándor és Varga Lajos vezető szerelő a gyártandó gép prototípusával szerkezetével ismerkednek (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc — KS) Érdeklődök Heves és Nógrád megyéből Biotechnológiai bemutató Gödöllőn Napjaink egyik fontos tudományága lett a biotechnológia. amely a biológia és a technika korszerű eredményeit összekapcsolva hasznosítja. Ennek az állattenyésztésben való alkalmazására tartott bemutatóval egybekötött szakmai tanácskozást a Gödöllői Állattenyésztő Vállalat csütörtökön délelőtt. Erre az Agrártudományi Egyesület Heves Megyei Szervezete szűkebb hazánkból, valamint a szomszédos Nógrád megyéből hívott meg szakembereket. Nagyszámú érdeklődő előtt dr. Lengyel Gyula, a vállalat igazgatója beszélt tevékenységükről, arról a segítségről, amelyet szaporítóanyag-ellátáshoz nyújtanák a gazdaságoknak. Ezután dr. Bíró István, az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet főigazgató-helyettese szólt aktuális tenyésztéspolitikai feladatokról. a nemesítés fontosságáról, valamint az utódellenőrzés szükségességéről. Bemutatták a Franciaországból vásárolt korszerű biotechnológiai módszereket. továbbá tejvizsgáló műszereket, amelyeket 1988. január l-től életbe lépő új szabványhoz szükséges mérésekhez használnak majd. MEGÍGÉRTÉK Lesz még nehézség Jó hír a Petőfi utcaiaknak Gyöngyösön. Így hangzik: a már elkezdett útszakasz teljes felújítását augusztus 31-re befejezik. Megköny- nyebbülhetnek az érintettek. — A Budapesti Vízügyi Építőipari Vállalat igazgató- helyettesével, Angyal Zoltánnal tárgyaltunk legutóbb — közölte kérdésünkre Kiss József, a városi tanács elnökhelyettese a legújabb fejleményt. — Határozottan kijelentette, hogy a megkezdett munkákat augusztus végére befejezik, az utcát átadják a rendeltetésének. — Mennyire minősíthető ez egy újabb ígéretnek csupán? — A komolyságát az a körülmény is bizonyítja, hogy személyi változások következtek be a gyöngyösi munkát irányító fő-építésvezető- ségnél. Ezután rendszeresen összeülünk a vállalat felelős vezetőivel, és a helyszínen is ellenőrizzük a munkák előrehaladását. Kéthetenként egyeztetik a véleményüket, a tapasztalataikat. Ez megnyugtató. Ebből is látszik, hogy a vállalat tanult az elmúlt hónapok kudarcából*, és most helyre akarja állítani megtépázott hírnevét. Kidolgozták a hátralévő idő munkáinak „menetrendjét”. Ennek alapján három szakaszt jelöltek ki. Az első a Vezekényi utcát nevezi meg, a második a Petőfi utca 65. számú házat, a harmadik pedig a Csárda-iskolát, mint elérendő célt. Ennek a szakaszolásnak az a lényege, hogy a segítségével el tudják kerülni az egyes közművek megépítésénél a tumultust. Arra is gondoltak, hogy a gyalogosok közlekedését a munkák idején biztosíthassák, ezért előhb az egyik oldalon bontják fel, és készítik el a járdát, majd ezt követően a másikon. A járművek pedig ...? Számukra semmi biztosíték nincs. Mindebből az is következik hogy a Petőfi utcaiak még jó néhány héten át viselhetik az építkezéssel járó kellemetlenségeket. Ezeknek a mértéke egyelőre nem igen fog csökkenni. Lesz tehát kellemetlenség még bőven. De — minden jó, ha a vége jó — augusztus végére egy nagyon szép, korszerű, minden köziművel: ellátott, „összkomfortos” utcaszakaszt vehetnek birtokukba azok, akiknek türelmére eddig is számított a városi tanács, és akiknek a türelmét továbbra is kérik. Alig vigasz, hogy minden építkezés mindenütt felfordulással jár, és még csak el sem lehet „menekülni” előle. (firm/) ®3ÍfKÉ Krizantém-kisasszonyok Japánban mű írás. Ezt is elmeséli a képeslap, annak, aki ismeri a történetet. Történelmi dokumentumok is vannak szép számmal. Mombassa 1906. A fe- lülbélyegzőn ez áll: Német Birodalmi Afrika . . . 1921, India. Pandzsábban földrengés pusztított. Ledőlt, helyesebben megrongálódott a világhírű Badsahi mecset négy tornya. A felvétel akkor készült, sőt. a lap hátuljára nyomtatott szöveg ezt hírül is adja. Egy másik egzotikum Sven Hédin rajzos lapja Tibet akkoriban még igencsak elszigetelt fővárosából. De sorolhatnánk a legel- dugodtabb sivatagokat és őserdőket és országokat — de onnan is előkerülne ha nem több, legalább egy képeslap. Azt hittem, már-már jegyzetfüzetemben marad ez az élmény, hiszen a gyűjtő nem kívánja kilétét nyilvánosságra hozni. Kérve, meséljenek féltett kincsei helyette. Az igazat megvallva, megértem, hogy óvja, mint egy négyszáz kilónyi képeslap-rezervátumát. El akarja kerülni talán az állandó zaklatást, a mindenben hasznot, üzletet látók ajánlatait. Már édesapja megkezdte a levelezőlapok gyűjtését, ő csak folytatta. Segítettek ebben a globetrotterek, kereskedelmi utazók és a lapgyűjtéssel foglalkozó társaságok. Arról is érdemes volna írni, milyen választékos, csiszolt stílusban íródtak ezek az üzenetek, bármilyen nyelven is lett légyen fogalmazva. Akaratlanul is eszembe jut egy tapintatlanságomon nyert élmény: az egri minaretet ábrázoló képeslap hátára förtelmes írással ennyit írtak: „Itt voltunk Manóival, a torony tetején, innen üvöltöztünk ...” Azért is kellett megerősíteni talán a tornyot — vélem én rosszmájúan. A nem mindennapi kollekció igen gazdagon bemutatja a korabeli Egert is, amikor még a parkók és kertek városa volt... No de ezt most hagyjuk. ez A Badsahi mecset — minaretek nélkül, 1921 Még itthon sem hagy nyugodni az állandó, szinte már mániává váló útra készülődés, állandó késztetése a világcsavargásnak. Ezúttal azonban nem mindennapi módon csatangoltam be a fél földgömböt — karosszékben. A kényelmes alkalmatosságban ücsörögve keltem át téren és időn, tengereken és sivatagokon. De Tisztelt Olvasó, ne gondolja, legalábbis ne higgye: nem álltam, helyesebben szólva, nem ültem ital hatása alatt, sőt nem találtam föl az időgépet és különböző rejtélyes „füvek” hatására sem éltem át kellemes víziókat ... De mi több, még valami remekbe írt bédekkert sem lapozgattam egy-egy híres világlátótól. Egerből sem mozdultam ki, csupán csak annyi történt, hogy felsétáltam egy lakás második emeletére, majd beléptem egy otthonba, ahol nem lakik hajóskapitány vagy pilóta, esetleg kamio- nos. Tisztes, idősebb úr ajtót nyitva kalauzolt, majd egy semmilyen egzotikus különlegességet sem sejtető mindennapi ruhásszekrény ajtaja nyílt ki .. . Abban méretre, formára készült rekeszek, dobozok, s tulajdonképpen ekkor kezdődött az utazás ... E sorok írója — a sors kifürkészhetetlen akaratából — meglehetősen sok elragadtatásra késztető köz- gyűjteményt, múzeumot, kiállítást. tárlót látott, csodált. Merengve a latin mondáson: „ars longa vita brevis est”, ám ez az utolsó házi. képeslap „világtallózás” is maradandó élmény. Ezért is kívánom megosztani. Nos. a szóban forgó rekeszekben könyökvédős hivatalnokokra jellemző precizitással besorolt — túlzás nélkül állíthatom — kultúrtörténeti, sőt történelmi pillanatfelvételek voltak. Képes levelezőlap, avagy anzix formájában. De nem is akármilyen földrészekről, s ráadásul legtöbbjük századunk elejéről és a múlt század. végéről, illetve a húszas és harmincas évekből! Manapság akik hisznek a bugyuta reklámoknak, hajlamosak elhinni azt is: kitágult a földgolyó, nincsenek elérhetetlen úticélok. Hát kérem, bizton állíthatom, akkor sem voltak, ja. hogy nem mindenkinek, azt hiszem, ebben ma is egyet érthetünk. Pergetve a lapokat tovább adom a történeteket, meséket, melyeket elmondanak. Bocsássanak meg, ha választott hivatásom miatt az ázsiai féltekét részesítem előnyben, de úgy vélem, oda még manapság sem „tömeges” a turizmus. Egyes lapok még nem fo- tografáltak, de ennek ellenére is „képesek” ... Pedig egyszerűen csak stilizált díszes anzixok, rajtuk a K.u.K. felülbélyegzője, valamint esetleg a konstantinápolyi elegáns, Tokatlion cirádás arab betűs üdvözlő- kártyája, amely arról tudósítja kapóját, mily bűbájos is a rózsák, tulipánok földrésze. Weimar 1897: szép metszet az egyik oldalon, gót betűs írás a túlsón. Csak néhány soros üdvözlet... egy kirándulásról. A patinás Goethe- ház előtt cilinderes urak, krinolinruhás hölgyek. Aztán egy másikon már fénykép. Egy szivar alakú micsodáról, alatta bricsesz nadrágú diákok, girardi kalapos urak, az elmaradhatatlan sétapálcával szemreEz is képeslap a század eleji Németországból Utcai borbély Albániában. 1934 vételezik Graaf zeppelinjét. Közülük jó néhányan azt vélhették, a vernei álom válik valóra, de nemcsak a Hódító Roburban, hanem A 80 nap alatt a Föld körűiben írtak is. Mert nem mindennapi égtájak következnek. . .. ! Albánia 1934-ben. a képeslapon egy utcai borbély látható, aki egy harcos öltözetű szkipetárt borotvál. A másik, balkáni országot ábrázoló felvételen népviseletek, mecsetek, szamarak. Ez az I. világháború éveiből való. Malájföld, 1906 ... Buja őserdők, litografált képen lovasriksák. tongák. Kuala Lumpur kormányzósági palotája elől indulnak a tigrisvadászatra és a szent jógik csodájára a földrész- igázó angolok . . . „Darling, ez valami lenyűgöző fantasztikum, de az ópiumbarlangok, hát tudod ...” lelkesedik és botránkozik az írásos oldalon feltehetően egy gumiarabikumból meggazdagodó lady. De mit tudunk mi az 1900-as évek eleji Japánról. A Meidzsi Restauráció időszakából egy szép, hagyományos kimonós hölgy néz le a képről, kezében krizantém ... Ugye, kevesen ismerik Akutagava Rjúnoszuke szép novelláját, amely Kelet és Nyugat találkozásáról szól. A snajdig, markáns tengerésztiszt, virágok illatával terhes levegőjű palotateremben keringőre kéri bájos japán partnerét... A tiszt nem más, mint Julien Viaud a világhírű Pierre Loti, a romantikus irodalom halhatatlan művelője. E fordulatnyi flörtből született a Madame Chrysantéme ciA GYŰJTŐ NÉMA MARAD, DE ... ...Minden kép elmond egy történetet Anzixok. ma már két nem létező nagybirodalomból: Osztrák—Magyar Monarchia és Oszmán Birodalom (Tóth Gizella reprodukciói) majd egy másik történet lesz. Soós Tamás
