Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-26 / 122. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 26., kedd 1. Nyári szabadságok HA NINCS PÉNZ Nehéz kenyér a kereskedőé Gondolná valaki, hogy hiába a sorba állás a pultoknál, a pénztáraknál, hiába meredünk olykor elfehéredett arccal a blokkra, a könyvelés adatai szerint egyre kevesebb elkölthető pénze lesz az élelmiszer-kereskedelmi vállalatnak. Igyekszik is palástolni feszültségét Szabó László igazgató, amikor arról érdeklődöm: mennyi jut az idén a bérek emelésére, a boltok korszerűsítésére, felújítására. Az egri Bástya ABC, az Élelmiszer Kisker. Vállalat üzletei közül az egyik legjobb Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat gyöngyösi. Kócsag úti új, 400 négyzetméteres boltjában Orosz Jánosné és Nádudvari Ildikó szép kínálattal várja a vásárlókat (Fotó: Kőhidi Imre) Valljuk meg, nem mindenki örül annak, hogy az idei nyáron, vagy azt követően, fizetett szabadságának nagyobb részét — ez általában három hét — egyben kell kivennie. Pedig sokak számára már eddig is megszokott volt ez, hiszen ki ne tapasztalná, hogy a „szabadságba” tulajdonképpen a második héten jön bele az ember. Bizonyság erre az orvosok megállapítása is: csak a huzamosabb kikapcsolódd:s, pihenés képes regenerálni a munkában elfáradt ember idegzetét, szellemi frissességét. Az új rendelkezés mellett szól az a kívánalom is, hogy a dolgozó szülők mind többet lehessenek együtt a szünidőben iskoláskorú gyermekeikkel. Szólni kell persze a termelési érdekekről úgyszintén. Ugyanis, legalább „felerészben” a termelés „gyógyítása” volt az újítás célja. A vállalatok pontosabb termelési terveket dolgozhatnak ki a szabadságra távo- zottak pótlására, a helyettesítő is „bedolgozhatja magát” a kolléga munkakörébe, különben a helyettesítés is ritkábbá válik így. Egyszóval, nyáron és ősszel is, amikor az emberek többsége szabadságon van, biztonságos marad az üzemek, hivatalok munkája. Ez azért is fontos, mivel igen sok vállalat munkáján nem szabad éreznünk — gondoljunk a létfontosságú közüzemekre, az élemiszeriparra —, hogy eljött a szabadságolások időszaka. Akkor hát mi a gond? — kérdezhetnénk a mai divatos fordulattal. Miért ódzkodnak egyesek az új rendszertől? Kezdjük a vállalatok véleményével! Nem egy termelőhelyen megfogalmazzák, problémát okoz az új rend érvényesítése azök körében, akik nem kedvelik az újítást. Előfordul, hogy az ilyen dolgozók azon munkahelyek vonzásának engednek, ahol nem hajtják végre következetesen a rendelkezést, alóla kibúvókat keresnek és találnak. Más helyeken, egyes közüzemeknél, szolgáltató vállalatoknál, egészségügyi, vagy szociális intézménynél lehetetlenség is egyszerre három hét szabadságra menni: olyan kevesen vannak ugyanis, hogy a hosszú távoliét érzékenyen érintené a munkahely működését. Nem egyszerű azután a meg oly kellemesnek ígérkező három hetet egyben kivenni sok dolgozónak sem. Kiszámítja ugyanis, hogy ebben az esetben mindössze néhány napja marad egész évben ügyes-bajos dolgainak az elintézésére — márpedig történelmi hagyomány, hogy a magyarnak sok ügye van abban az országban, méghozzá, ahol a szolgáltatás, az ügyintézés nemigen kíméli a megrendelők, az állampolgárok szdbad idejét. Szerelőre várni, hivatalos ügyet intézni nem csak helyben, ahol a tanács, a földhivatal részben már munkaidő után is felkereshető, hanem távol a lakhelytől, ahová utazni kell... bizony erre sok szabadnapja rámehet az embernek. Vagy gondoljunk arra a nagy számú ipari munkásra, akiknek keze munkájából a ház körül, a telken ehető, eladható termék megteremtésére is telik, megszokták ők is a néhány napos „agrotechnikai” kikapcsolódásokat” az év különböző szakában. Nem lesz könnyű nekik sem most az új rendhez igazodni. Ezek a problémák is jelzik: a szabadságolási rend módosításával az emberek életét, életformáját alaposan befolyásoló intézkedés született, amelynek fogadtatása ezért nem is lehetett egyöntetű. Az állami szervek ezért gondolkodnak is azon, hogy a helyi tapasztalatok szerint, ha szükséges itt-ott, „módosítsák a módosítást”. Valóban nincs szükség arra, hogy következetesnek akarván látszani, mereven, a tények, a sokszínű élet jelenségeit figyelmen kívül hagyva „kössék az ebet a karóhoz”. Az már viszont üdvözlendő lenne, ha ehelyett a vállalatok és hivatalok, a tanácsi és szakszervezeti szervek együttesen vizsgálnák meg tennivalóikat az új szabadságolási rend bevezetéséért, elfogadásáért — és elfogadhatóságáért! Már kezdetben is úgy gondolták, nem elég kihirdetni a rendelkezést, de a feltételeket is biztosítani kell. Helyes intézkedésről van szó, amely egészében kifejezi a termelő ember és a termelő vállalat érdekeit. Az más kérdés, hogy ez az intézkedés sem rendelkezik varázserővel, vagyis egymaga nem képes megoldani automatikusan azokat a problémákat, .amelyekkel ezen a téren gyáraink, intézményeink — a régi beidegződések, a megszokott életmód és a feltételek miatt — küszködnek. Ahol lehet, azért segítsék hozzá a dolgozókat a hosszabb pihenőidő megszervezéséhez is. Nem feledhető el ugyanis, hogy régi szokásjog megváltoztatásáról van szó, amit persze meg kell tenni, mert így kívánja a gazdaság, a társadalom érdeke, azonban úgy kellene megtenni, hogy eközben az igazán reális igényekre, kérdésekre is megtalálják az ésszerű választ. K. F. — Minden száz forint bevételből 1,20 marad nálunk meg, amiből fedezni kell a kiadásainkat — válaszolja. — Béremelésre csak 1,5 százalékot tudunk fordítani. — A társvállalatoknál jobbak a fizetések. Pedig ők is kereskednek. Mi indokolhatja a különbséget? — Ne lepődjön meg, de a cipőt vagy a harapófogót nem kell hűtőpultban tartani. Nekünk rengeteg pénzt visz el az energia ilyen módon való felhasználása. De az is súlyos kár, ha áramszünet keletkezik és a hűtőink nem működnek egy bizonyos ideig. Mázsaszámra kellett húst és hentesárut kiselejteznünk emiatt a múltkoriban is. Az is igaz, hogy a társvállalatok igyekeznek olyan vállalkozásokba is belefogni, amelyek gazdaságosabbak. — Ha arra gondolok, hogy sokszor látok újabb és újabb arcokat a pultok mögött, a gyctkori cserélődésnek is a bérhelyzetük az oka? — Valóban nagy a fluktuáció nálunk, de érdekes módon sokan visszajönnek hozzánk olyanok, akik máshol szerencsét próbáltak. Vannak, akik egészen más munkakörben helyezkednek el, aztán a pult visszahozza őket. A kereskedő szinte megfertőződik ettől a tevékenységtől. Nem tud nélküle élni. — örvendetes jelenség, bár a pénz életünk egyik meghatározója. Személyes jellegű okok egyáltalán nem befolyásolják a munkaerő vándorlását? — Ahol jó az üzlet vezetője, jó a légkör, ott szívesen maradnak az eladók. Ellenkező esetben pedig . . . — Kanyarodjunk vissza az anyagiakhoz. Mennyire nyereségesek a boltjaik? — Ha ezt vizsgálom, akkor egy sor kis üzletet azonnal be kellene zárnunk. Főként a vállalati büfék azok, amelyek még az ott dolgozó havi bérét sem tudják behozni. Az igaz, hogy az ellátásért a tanács a felelős. De megteheti azt a vállalat, hogy a ráfizetésre való hivatkozással becsukjon egy boltot „csak úgy”? Halljuk, gyakran, hogy egy cégnek a kisebb veszteségeket ki kel! bírnia, hiszen vannak jó forgalmú áruházai. Itt azonban az arányok nagyon sokat számítanak. — Említette a nagy forgalmú áruházakat. Nemcsak a megyében, de azon túl is híre van egyik-másik ABC- nek. Például a Munka Vörös Zászló rendjével kitüntetett hatvani jboltnák, amit ma is a Marsó-féle üzletnek emlegetnek. Mennyire képesek ezek a bevétel növelésére? — A végtelenségig ezek sem tudják a teljesítményüket állandóan növelni. Jó példa erre az előbb szóba hozott hatvani ABC. Olyanok a körülményei, hogy már „nincs tovább”. Most a jók között a gyöngyösi Olimpia utcai ABC-t, valamint az Április 4-e téri ABC-t említhetem, Egerből pedig a Bástyát, a Szupe- rettet és a Csebokszári-la- kótelep közös üzemeltetésű boltját, amely az állami gazdaságokkal kooperál. — Bizonyára összegezhetjük az idei teljesítményt a számok segítségével. Hol tartanak a terv teljesítésében? — Ha csak azt mondom, hogy a lemaradásunk csak egy százalék, ez nem is tűnik soknak. Pedig nem is olyan egyszerű ennek a hiánynak a pótlása. Az is igaz, hogy az elmúlt évhez képest fejlődésünk 4,3 százalék. Nálunk nemcsak a tizedek, de még a századok is nagyon fontosak. — Gondolom, hogy a számokat elemezték. Milyen okokat találtak? — Tudtuk jól, hogy az egri Lenin úti ABC-énket ebben az évben fel kell újítanunk. A munkák csak november 30-ra lesznek készen. Vártuk, hogy az új üzletünk, a Kővágó téri pótolja majd a kiesést. Ez nem jött be. De arra sem gondolhattunk, hogy a gyöngyösi Me- tal-boltunk két és fél hónapig zárva lesz bizonyos személyi okok miatt. Súlyos milliók maradtak el csak emiatt a zárva tartás miatt. Szó volt még arról, hogy az idei szerény arányú fizetésemeléshez mennyivel kell többet teljesíteni, mint tavaly. Az „cknyomozásban” eljutottunk a mostanában divatos kifejezéshez: több lábon kell állnia minden gazdálkodó szervnek, ha a kétséges helyzeteket el akarja kerülni. — Eddig is voltak már olyan megoldásaink, mint a cipőbolt, a szerszámüzlet, de működtetünk már panziót is a Kékesen, ahogy jól sikerült az éttermünk üzemeltetése is Egerben. Szeretnénk a közeli jövőben egy tésztagyártó üzemet nyitni Hevesen, Gyöngyösön pedig műanyag tasakokat gyártó műhelyt kialakítani. Egerben létre akarunk hozni egy hidegkonyhai üzemet, amely készítményeit a megye más területeire is eljuttatná. —- Ne feledkezzünk meg a kishatárforgalomról sem, a szomszédos országok áruházaival kialakított árucseréről sem. — Addig folytatjuk ezt az árucserét, amíg hasznot hoz. Egyelőre érdemes vele foglalkoznunk, ha nem is minden cikk váltja be a hozzá fűzött reményeket. Olykor pedig az okoz gcndct. hogy a partnereink árukínálata nem a kedvünkre való teljes egészében. — Kereákedelem . .. Manapság csakugyan a kereskedelem mozgatja meg az áruk tömegét? — Nem egészen. Vannak olyan szállítóink ahol a kínálat a jellemző. De a tejiparral például ma sincs szerződésünk. Ha a boltvezető nem szabhatja meg, miből mennyit, és mikorra kapjon meg, akkor... Ez még nem kereskedelem így. — Szeretnék megkockáztatni egy megjegyzést. Ügy gondolom, hogy amikor egy szakma a piacon kezd nehézségekbe ütközni, akkor kell gyorsan korszerűsíteni. Ehhez viszont pénz kell. Honnan legyen pénzük? — Igen, a kötvény ... ! Egyre több vállalat folyamodik ehhez a megoldáshoz. Megfelelő tőke nélkül nincs korszerűsítés, fejlesztés. Mi még nem döntöttünk eddig, de foglalkoztat bennünket a kötvény lehetősége. Pénz, pénz, pénz. Hiányzik a vevőnél, hiányzik az eladónál, a kereskedőnél. Furcsa egy ellentmondás: hiszen pénzt csak pénzzel lehet csinálni, de a közgazdászok azt is mondják, hogy nagy pénzt csupán nagy pénzzel lehet elővarázsolni. De, ha...? Ha nincs...? Bizony, nehéz kenyér a kereskedői — is. G. Molnár Ferenc Faluház Ceglédpusztán Faluház épült német vándor ácsok keze munkájával és a község lakóinak összefogásával a Baranya megyei Ceglédpusztán. A százötven lelket számláló település lakóinak közösségi életét szolgáló kör alaprajzú faépületben helyet kapott a falu ezerkötetes könyvtára, a mozi; helyet biztosit előadások, kiállítások, társadalmi ünnepségek rendezéséhez. A kétmillió forint értékű csupa faanyagból álló faluházat a társadalmi munkában előkészített alapokra koszt-kvártély fejében kétévi munkával építették fel a falu vendégszeretetét élvező NSZK-ból érkezett ácslegények (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc — KS) Szülök és vállalatok összefogásával Iskolai játszótér — gyerekeknek Gazdagodott az Egri 8-as Számú Általános Iskola. Szülők és különböző vállalatok összefogásával az udvaron játszóteret építettek. Kétszázezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak a szülői munkaközösség kezdeményezésére. melynek eredményeként homokozót alakítottak ki, kispályás lábteniszpályát készítettek, két pingpongasztalt állítottak föl és különböző játszótéri eszközöket szereztek be. A vállalatok dolgozói közül kiemelkedő munkát végeztek a Heves Megyei Állami Építőipari, az egri Ingatlankezelő és Lakásberuházó, a Tanácsi Építőipari Vállalat, az Agria Bútorgyár, a KAEV Egri Gyára. az Eger—Mátra Vidéki Bor- gazdasági Kombinát, valamint a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat egri üzemének kollektívái. Az ünnepélyes átadásra 3 gyermeknap alkalmából kerül sor, szombaton a kisdobos-, illetve úttörőavatáskor. A szülői munkaközösség azt tervezi, hogy jövőre tovább bővítik az új létesítményt. A honvédelmi nevelést szolgáló akadálypályát alakítanak ki.
