Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 25., szombat 800 dolgozó kenyeréért Látogatáson a Hatvani Háziipari Szövetkezetben Ipari formatervezés ’87 Ikarus városi autó busz. Tervezői: Mmor Gyula, Rutkai Lajos, Mohácsi János és Tóth László Két nagy kiszállítás között váltottunk szót Hegedűs Ferencnével, hogy a hatvani Házi- Kézmű- és Bőripari Szövetkezet helyzetéről, az üzem előtt álló feladatokról beszéljünk. Az előző esztendő nem sikerült úgy, ahogyan remélték, a nyereség elmaradt a tervezettől. Van viszont munkájuk ez év első felére, amit az is jelez, hogy több alkalommal még szombaton is munkára kellett fogni bizonyos részlegeket. — Elsősorban a tőkés exportra történő szállításod szorítottak bennünket. Az NSZK-ba négy cég részére gyártunk női és gyermek- ruhákat, amelyekből kellő határidőre, csaknem 21 ezer darabot már át is utaztattunk a vámon. De nem volt könnyebb eleget tennünk szovjet partnereink rendelésének sem,, mivel egész évi 90 ezer darabos kontingensüket 1987 első feléig 70 százalékban ki kell szállítanunk. A csehszlovák, a lengyel üzletfelek pedig a teljes évi rendelést kérik június végéig, noha alap- anyaghiánnyal küzdünk, továbbá baj van a minőséggel, a színekkel. Külső segítség nélkül nem is tudunk e szerződési kötelezettségünknek eleget tenni — mondja a szövetkezet elnöke. — Honnan remélnek segítséget? — Utóbbi dolgokban bőripari cikkeinkről van szó, női szandálokról, amelyeket 40 ezer párás mennyiségben a cseheknek, lengyeleknek kellene indítanunk. A cipőgyár vezetői, akik , korábban is segítségünkre voltak, most szintén támogató készségükről biztosítottak. Vagyis, amit üzemen belül nem tudunk elvégezni, azt ők átvállalják. — Két kiszállítást emlegettünk az előző negyedév kapcsán. Az elsőn túl vagyunk, mi következik? — Április 10-ig be kell fejeznünk az októberben megkezdett tőkés programot, s ebből van hátra 7400 gyermek- és női ruha. amit e határidőre készítünk el. Ami a további kilátásokat illeti? Hadd mondjam el, hogy most elsősorban egy II. féléves árubemutatóra készülünk, amitől 40 millió forintra tehető belföldi üzletkötésünket várjuk. E bemutatónkra a Venus, a Rövi- köt, a Rubolt képviselőit, illetve megyénk kereskedelmi partnereit invitáltuk meg. — Hallani, hogy januárban üzembe helyeztek két automata kötőgépet. Miből és milyen céllal? — A választékbővítés végett vettük bérbe a két modern berendezést az osztrákoktól, s forintban kell fizetnünk érte hat éven át másfél-másfél millió forintot. Próbájuk jól sikerült, január második felétől mindkét automatagép üzemben van, s termékenyen segíti terveink megvalósítását. Itt kívánom külön megjegyezni, hogy a lízinget bonyolító külkereskedelmi vállalat arról is gondoskodott, hogy három dolgozónk a bérelt gépeket gyártó Universal cégnél kéthetes tanfolyamon sajátítsa el azok programozását, kezelését. — Mindezek után milyenek a kilátások az idei esztendőre? — A legfőbb célunk '800 dolgozónk munkával, anyaggal, tehát gyakorlatilag kenyérrel való ellátása, ami a jelenlegi piaci, gazdasági helyzetben igen nagy gondot jejent a szövetkezet egész vezetőségének. Ennek ellenére remélem, hogy sikerül megfelelnünk a követelményeknek .. . Moldvay Győző Jelentős változások közepette ítélték oda az idei ipari formatervezési nívódíjakat. Negyvenkét vállalat több mint hatvan termékkel jelentkezett a beruházási javak kategóriában. A lehetséges huszonegy díjból a zsűri mindössze tizenötöt osztott ki. Mégis sokszínű képet kap a hazai formatervezésről az, aki a kiállított termékeket megnézi június ötödikéig Budapesten, a Design Center V. kerületi termében. Tavaly komoly bírálat érte a pályázat meghirdetőit, mert egy kategóriában versenyeztették például a divatcikkeket és a járműveket. Ennek elfogadhatatlanságát aligha kell magyarázni Az akkori kritikák meg- szívlelését jelzi, az idei pályázaton a beruházási javak, a jövő esztendőben pedig a fogyasztási cikkek versenyeznek egymással. Változás történt az elbírálás gyakorlatában is. A korábbitól eltérően most két lépcsőben zsűrizték a pályamunkákat. Először a MTESZ szakemberei vizsgálták a termékeket, vajon műszaki színvonaluk megfelel-e az elvárásoknak, tartalmaznak-e új megoldásokat, miként érvényesülnek a termékekben a gazdasági szempontok ? Azokat a pályamunkákat, amelyek átjutottak az első szűrőn, nemzetközi zsűri vette szemügyre, kizárólag formatervezési. esztétikai szempontok szerint. Érdemes itt idézni a fejlettebb formatervezési kultúrához szokott külföldi szakértők véleményét. Meglepődtek azon, hogy milyen felkészületlenül rajtoltak egyes pályázók. Olykor rosszul dokumentálták termékeiket, máskor a kivitelezés hiúsította meg az értékelhetőséget. Mindezt tetézte a hazai vállalatok egy részének kritikátlansága. A jelentkezők olykor jelzővel sem illethető termékkel is díjat reméltek. A meghívott külföldi minősítők új szemléletet vittek a megítélésbe: nagyra értékelték a termékek intellektuális tartalmát. A díjazott termékeket ezúttal üs megtekinthetik az érdeklődők. A Desinp Center várja a látogatókat. A formatervezésben járatlan érdeklődőnek is szembetűnő az a sokszínűség, az a szín- vonalbeli egyenetlenség, amellyel a kiállítás fogadja. A már-már világszínvonalat közelítő termékek mellett szép számmal találkozhatunk .,miért van ez itt?" tárggyal is. A kiírás szerint az egyéni* győztesek 20 ezer, a tervezőcsoportok 40 ezer forintot, oklevelet, emlékplakettet kaptak. Figyelemre méltó, hogy a kiállított tárgyakat Nívódíjas Ipari Forma (NIF) emblémával láthatják el a gyártók és a forgalmazók, mintegy kiemelve a díjazottakat a teljes termékkínálatból. Ám. ha a most jutalmazott tárgyakat olyan országban értékesítik, amelyben fejlettebb a formatervezés, úgy többnyire kisebb eséllyel indulnak. mint az ottani gyártmányok. A formatervezés általában szerves része a piaci versenynek. És ezt szem előtt kell tartania minden magyar vállalatnak. H. T. Energiatakarékos, hószigetelt terméktároló. Tervezők: Dömötör István, Gonczlik Mihály, Szentmárony Lajos, Dimény Gábor Hunor PNC-szerszámgépvezérlések. Tervezte: Forintos Kálmán. Kiss István, Raucsik Mihály és Tóth Pál (Fotó: Hauer Lajos — KS) FÉL ÉVSZÁZADA A SZAKMÁBAN fiz ezermester kerékgyártó Hatvan felől érkezünk Hortra, Herman Károly kerékgyártót keressük. A falu utcája néptelen, eltelik "egy kis idő, amíg szembe jön egy kerékpáros, és útbaigazít minket. Az idős mestert azonban nem találjuk otthon. A szomszédasszony mondja, hogy ilyenkor már biztos a műhelyében van. két utcával arrébb. Karcsi bácsi éppen egy kutyaólat készít az udvaron, mikor meglepjük. Barátságosan invitál beljebb, s mutatja a maga készítette játékokat. Ilyen például az egy darab fából készített lánc, vagy a gólyaláb, amelyet ki is próbálunk. A 77 éves iparos ember mutat még egy érdekességet: egy fapálca végére erősített papírpropellert. Ceruzával kezdi dörzsölni a fadarabot és a kerék jobb- ra-balra — ahogy Karcsi bácsi akarja — forog. Fotóriporter kollégámmal hiába mozgatjuk sebesen a kezünket, csak izzadunk, de nem boldogulunk e szerkentyűvel. Kártyatrükköt sem tudunk mutatni kérése ellenére sem. Karcsi bácsi megsimogatja a csuklónkat, s azonnal megmondja, hogy a tökfilkót vagy a zölddisznót húztuk. A horti kerékgyártó 77 éves. s az idén ötven ere. hogy ebben a szakmában dolgozik. Azelőtt 15 éves korától édesapja és nagyapja mellett volt inas, akik szintén kerékgyártók voltak. Nagyapja 97 éves koráig dolgozott, s hosszú munkájáért kitüntetést is kapott. Csakúgy, mint unokája, aki a minap vette at a Kisiparosok Országos Szövetségének aranygyűrűjét. — A mostani műhelyemet 1860-ban vette nagyapa — mondja Herman Károly. — Azelőtt ez még iskola is volt. Aztán itt is laktunk, amíg 1956-ban, nem építettem házat a családomnak. Most is ott élek az egyik lányommal. A feleségem sajnos két éve meghalt. A három lányom jóvoltából hat unokám van. De mivel későn nősültem, ők még nagyon fiatalok, a legidősebb is csak a negyedik általánost járja. , Karcsi bácsi 65 éves koráig a téesznél is dolgozott, onnan kapja ma is 2900 forintos nyugdíját. Ma már nem kell kerekeket készítenie, nem keresi fel senki ilyen ügyben. Annak idején pedig számtalan iái megmunkált. Egy rendes kerék világrajöttéhez húsz órára volt szükség. De keze A műhelyben A kerék már tönkrement (Fotó: Szántó György) munkája nyomán évente két kocsi is napvilágra került. A fával máskor is szívesen foglalkozott, a Horti tűzoltószertárban egy faragott emlékmű őrzi keze nyomát. — Ma már nincs szükség a kerékgyártóra. — mondja. — Így jobbára én is csak a szomszédoknak fűré- szelgetek, s néhány apró munkát elvégzek. Már csak délelőttönként járok ki, délután a ház körüli teendőkel látom el. Van egy hatszáz négyszögöles kertünk, ahol megtermeljük a számunkra szükséges zöldségeket. Korábban sem igen jártam el hazulról, legfeljebb az iparoskörbe, de ez már régen feloszlott. Sohasem voltam kocsmázó, hiszen amióta eszemet tudom, a mi családunk mindig szegény volt Szerencsénkre azonban a katonaságot megúsztam 1944-ben egyik nap késő este jelentkeztem a hatvani laktanyába, ahol azt mondták, menjek másnap reggel. Azóta sem láttak . . Még elmondja, hogy sok olyan kerék szaladgál a falu utcáin, amelyeket ő készített. Néha-néha elhozzák ezeket hozzá javítani. De ennek a szakmának — úgy tűnik — már nem lesznek folytatói ... Kotrács Attila
