Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
NÉPÚJSÁG, 1987, április 11., szombat S. PILLANATKÉPEK PETÖFIBÁNYÁRÓL . . . A mindennapok tükrében Szél söpört végig az utcákon. A hazak fázósan bújtak egymáshoz, és hiába erőlködött a napsugár, a sápadt fény szürkére festette a falakat. Hiába, az idén késett a tavasz, nehezen ébredt álmából a természet. Itt-ott még a tél is tartotta magát, makacsul ellenállva a naptárnak. Petőfibánya. A falujáró ember, ki gyakran veszi kezébe a képzeletbeli vándorbofot, egy idő után hajlamos azt hinni, hogy igencsak hasonlatosak egymáshoz a települések. Csak ha emberekkel ismerkedik, sorsok tárulnak föl szeme előtt, portákra kukkant be, derül ki: mennyire más színű mindenütt az élet, mennyire csalóka az első, felületes benyomás. Egyben azonban megegyeznek: őrzik délelőtti csöndjüket. Egy- egy boltba ballagó öreg bácsival, bicikliző asszonnyal és a postással találkozni. lünk is szűkösek az anyagi lehetőségek, de erőnkhöz képest megpróbálunk jó gazdája lenni társközségünknek. Zagyvaszántónak és Petőfi- bányának is. Megítélésem szerint nincsenek hátrányos helyzetben a településrészek, igyekszünk gondot fordítani arra, hogy arányosan részesüljenek a VII. ötéves tervidőszak fejlesztéseiből. Egyszerre azonban nem valósul- ,hat meg minden, ez természetes. A gondok egyik évben itt, a másikban másutt jelentkeznek. A tanács kétmillió forintot biztosított a lőrinci áfésznek a kereskedelem bővítésére. A jövő év első felében, terveink szerint, Petőfibányán elkészül a négyszáz négyzetméteres ABC-áruház. Szükség is van erre. hiszen jelenleg csak vegyesboltok állnak a lakók rendelkezésére. Van viszont hús- és két zöldségbolt. A fejlődés lemérhető más tekintetben is. Az utakat több mint kilencven százalékban kiépítették, helyben van a mentőállomás, OTP- fiók, Gelka-kirendeltség. Korszerűsítették a közvilágítást, az elmúlt évben pedig lefektették a gázalapvezetéket, amelyre másfél millió forintot fordított a közös tanács. Az idén az intézményekbe vezetik be. Ezzel kapcsolatban meg kel] említeni, hogy a lakók is gázhoz jutnak majd; a te« lepülésfejlesztési hozzájárulást több mint ötven százalékban erre szavazták meg. A tanács a tervköltséget magára vállalja. — Milyen a kapcsolat az itt lévő üzemekkel? — Egyértelműen harmonikusnak mondhatom. A Vegy- épszer, a gépüzem, a vegyes üzem és a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egysége minden évben nagy segítséget ad a településnek. A tanács biztosít anyagot, a szocialista brigádok pedig társadalmi munkában építették meg például az iskola kerítését, készítették az új padokat. Három jó barát egy kis Nánai 'István, Kulcsár Ferenc és Kapás Gábor... a három jó barát (Fotó: Perl Márton) Nem igy Petőfibányán. Már a koradélelőtti órákban eleven a település, teherautók, személygépkocsik kanyarodnak a főútra. siető emberek mennek dolguk után. Amott kőművesek serénykednek, tégláról téglára magasodik egy új családi ház. A kertekben pedig már előkerült a gereblye, a lapát, hogy eltüntesse a tél utolsó nyomait, előkészítse a tavasz jöttét. Az utcán három kislány. Frissek, hamvasak, vidámak. Szóba elegyedünk, időnként jókedvűen összekacsintanak. Sinkó Gabriella, Győri Szilvi és Gergely Gabi barátnők, iskolatársak. — Szakmunkástanulók vagyunk, nőiruha-készítők leszünk — tudjuk meg tőlük. — Hamarosan megkapjuk a bizonyítványunkat, s valahol a közelben szeretnénk elhelyezkedni. Esetleg Hatvanban. — Nem lesz fárasztó a bejárás? — érdeklődünk Szilvitől. — Ö, dehogy is — tiltakozik —, nagyon jó a buszközlekedés. Mi például vásárolni is a városba járunk. Igaz, itt helyben is van ruházati bolt, de amíg fiatalok vagyunk, inkább csak a butikokban szeretünk válogatni, nézelődni. — Hamarosan magatoknak is megvarrhatjátok a divatos „szereléseket” .. . — Reméljük is — vágják rá szinte egyszerre. — Ha sokfelé tetszenek járni, biztos kiderült, hogy az öltözködésben majdnem eltűnik a falu és a város közötti különbség. Amikor arról érdeklődünk. hogy érzik magukat Petőfibányán, egyszerűen csak leszögezik: természetesen jól, hiszen itt nőttek fel, idekötik őket a kisgyerekkori évek, emlékek. De azt észreveszik, hogy szüleiknek tölpb a dolguk, mint régen .... — És a szórakozás? — Ahhoz ki se kell tenni a lábunkat. Petőfibányán van diszkó, remek a társaság. Minden kedden meg a videolubba mehetünk.. Ja, és el ne felejtsük a sporttelepet! Ragyogó lehetőséget kínál. Elsétálunk a KlSZ-lakó- telepre. Az itt magasodó házak is bizonyítják: Petőfibányán sok a fiatal, akiknek helyben teremtettek otthont. Munkát, megélhetést pedig a Vegyépszer, 'a gépüzem, a vegyes üzem biztosít legtöbbjük számára. A lakótelep szomszédságában húzódnak meg az ötvenes években épült régi bányászlakások. Itt állítjuk meg néhány szóra Bódi Lászlót. A harmincöt éves fiatalember egyszoba, • tea- fiülkés otthonban lakik, harmadmagával. — Éppen a tanácshoz indulok, szeretnék lakást cserélni — világosít fel. — Jobb lenne már egy tágasabb, kényelmesebb. — Itt született Petőfibányán ? — Nem, én Szurdokpüspökiből kerültem erre a vidékre, 1977 óta élek a tele-, pülésen. — Otthon érzi magát lakóhelyén? — Tíz év elég nagy idő, hogy gyökeret eresszen az ember. De már a kezdeti időkben is sikerült „beilleszkednem”. No és itt munkát találtam. A gépüzemben dolgozom, mint betanított munkás. — Bizonyára tervei is vannak... — Hogyne. Éppen most végzem az ív- és lánghegesztő tanfolyamot, hogy megszerezzem a szakmunká- si képesítést. — ön szerint mennyiben játszanak szerepet a fiatalok a település életében? — Ügy gondolom, meghatározó a jelenlétünk, a tevékenységünk. Jómagam is mindig elmegyek a falugyűlésre. így tapasztalatból mondhatom, hogy több hu- szon-harminc éves kér szót. Régebben voltak olyan gondok, hogy a nagy esőzések idején egy-két utcában nem tudták megoldani a vízelvezetést, vagy beáztak a pincék a lakásokban. Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy nagy segítségünkre van Kovács András, országgyűlési képviselőnk. Bármilyen problémával fordulhatunk hozzá. — Kialakult egyfajta közösségi érzés a fiatalok között? — Szinte baráti a társaság a lakótelepen. Ha itt a jó idő, összegyűlünk, kimegyünk a dombtetőre hétvégeken, sütünk. főzünk. Amióta feltörték a „szűzföldeket”, a tanács biztosított lehetőséget a hobbikertek kialakítására, megterem a zöldség, gyümölcs. Petőfibánya sajátos jellegű település. Több mint négy évtizeddel ezelőtt még Pernyepuszta volt, a felszabadulás óta a Lőrinci Községi Tanácshoz tartozik. Így mindig is csak kirendeltség működött itt. A fejlődés, az előrelépés azonban a mai napig folyamatos. Varga Antal tanácselnök: — Mint mindenütt. náBódi László: — Én már gyökeret eresztettem A KISZ-Iakótelepen otthonra leltek a fiatalok Szilvi és,a két~Gabi itt nőttek fel Bányászlakások ... Van diszkó, video, de nem csak ez csalogatja ide az embereket délelőtti eszmecserére gyűlt össze a bisztróban. Egy pohár sör, egy-egy üdítő mellett hányják-vetik meg a napi dolgokat, emlékeznek a régi időkre. Nánai István: — Nyugdíjas vagyok, a gyöngyösoroszi szénbányá. ban dolgoztam, két éve élvezem a pihenést. Mondhatnám, tősgyökeresnek számítok, harminchét éve lakom itt. Három gyerekem van, ‘ és eddig már hat unokával ajándékoztak meg. István fiam lakatos, Kati a vegyes üzemben dolgozik, Mária a Vegyépszernél. Kufcsár Ferenc Jászárok- szállásról került ide. Szomorú. régi emlékeket említ. Hároméves volt, amikor az édesanyja meghalt, apját a nyilasok lőtték agyon. A nagyanyja nevelte. — Később tisztiiskolára kerültem. Sokat köszönhetek ennek a rendszernek. Nem dicsekedni akarok, de elmondom, mert büszke vagyok rá: megkaptam a Haza Szolgálatáért Érdemrendet és a Munkás—Paraszt Érdemrendet. Dolgoztam segédvájárként. vájárként, aztán iskolára kerültem, levizsgáztam felsővezetékes mozdony vezetésből. Most Tendész vagyok a zagyva- szántói tsz-nél. Kapás Gábor tréfásan elmeséli, hogy amióta nyugdíjas, ő a „háziasszony” otthon. — A feleségem dolgozik még: Én hajnali négy órakor már ébren vagyok, takarítok, mosogatok, mire az asszony megjön, addigra kész az ebéd is. A lecsós nokedlitől a rakott káposztáig mindent meg tudok főzni. De tudja, hogy tartja a mondás: egy jó bányász mindent megeszik! Villanásnyi képek • Petőfi- bányáról. Arról a településről, amely ma is fejlődik. Nem rekedt meg a múltban, itt ma is jövőt látnak az emberek. Mikes Márta
