Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-23 / 95. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 23., csütörtök Sajtótükör, megyénkről Közéletünk márciusi híreiből az országos sajtóban vezető helyet kapott Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettesének, majd Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökének Heves megyei látogatása. Közölték a napilapok az Országgyűlés tavaszi ülésszakáról Sebők Józsefnek, a Karácsondi Kossuth Termelőszövetkezet elnökének, megyénk képviselőjének felszólalását a földtörvény tervezetéről. Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő a plenáris vitában az igazságszolgáltatás helyzetéhez szólt hozzá. Március idusának, s a Tanácsköztársaság és a KISZ megalakulásának megyei megemlékezései és a felszabadulási hálatűz a Kékesen éppen úgy helyet kapott a hazai újságokban, mint a hosszúra nyúlt kemény tél okozta fagykárok a történelmi borvidékeinken. Beszámoltak a lapok arról is, hogy a Heves megyei Népújság fényszedését tervezik. Kelet-Magyarország, február 27. Szénsav nélkül egészségesebb. Az EGERVIN Bor- gazdasági Kombinátnál műszaki fejlesztéssel 1987- ben tovább korszerűsítik a gyártósorokat, Egerben, Hatvanban kicserélték a gépeket. Bővítik az egyre közkedveltebbé lett szénsav- mentes gyümölcslevek gyártását. Népiellenőrzés, március Felelősséggel, hozzáértéssel és tényszerűen foglalkoznak a lakossági bejelentésekkel, a közérdekű kérdésekkel, panaszokkal. Beszámoló Papp János tollából: a népiellenőrzés munkája a Heves megyei párt- vb napirendjén. Népfront, március Az elöljáróságok működésének megyei tapasztalatai. Jenei János, a HNF megyei bizottságának alelnöke példákat idéz: dormándi, kis- füzesi, fedómesi, erdőköves- di, váraszói tapasztalatokat. Egészségügy, március — Mit tesz a Heves Megyei Köjál a megye köz- egészségügyéért? Mikes Márta írása erre ad választ. Ifjúsági Magazin, március — Telefere, április 24. Piros hó esett! Kishonthy Edina, az egri Dobó István Gimnázium másodéves tanulója és három miniatűrje a folyóiratban. Április' 24- én Vitray Tamás Telefere című műsorának vendége a tizenöt éves írónő. Népszabadság, március 2. Agytorna — tétlenség ellen. Mai helyzetkép az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán 1981-ben indult nyugdíjasok főiskolájáról. Magyar Nemzet, március 5. Csúszópénz nélkül nem megy... A nehézkes ügyintézést, a hiányos tájékoztatást kifogásolják a Heves megyei lakásépítők. Szabad Föld, március 6. Izotópvizsgálat, robotvezérlés, szaktanácsadás. Kutatók és termelők mind szorosabb munkája Gyöngyösön, Visontán, Egerben. Népszabadság, március 9. Mire (nem) elég a pénz? Művelődési napló a Mátra Művelődési Központ gondjairól. Magyar Nemzet» március 12. Hatvan bővebb méltatást érdemelne az útikönyvekben, legalább olyat, amilyet 1983 óta kap Japánban. A hármas palánktól az első gőzmozdonyig. Galéria, látnivalók, s a táj konyhájából. A honunk a hazában sorozatban a hatszázötven éves város. Kossuth rádió, március 13. Erről beszéltünk. — Mi lesz a szlovák nemzetiség sorsa Kisnánán? A Mátra alján és a mátrai falvakban élő szlovák nemzetiség sorsa. Néphadsereg, március 14. Fesztiválsiker Nyíregyházán. A kollégiumi kulturális napokon az egriek kórusa egységes, jó hangzással adott elő régi katonadalokat, irodalmi színpaduk a Szentivánéji álom egy részletével rukkolt elő. Népszabadság. március 13. Űtexport. Egriek Tengiz- ben. Magyar—szovjet kormányközi egyezmény alapján kilenc közúti építővállalat között az egriek is társultak, s létrejött a Közlekedési Építő Tengizi Gazdasági Társaság. Később Magyarországra érkező szovjet földgáz ellenében olaj- előkészítő üzemeket építenek a Kaszpi-tó melletti Tengizben. Falurádió, március 16. Tovább csökkent a juhok száma az országban. A Poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben tavaly már javították a tenyésztői munkát, gyarapítani tudták a növendékállományt. Népszabadság, március 21. Gyöngyösön lehet. Palotai Mihály ny. szakfelügyelő a gyermek- és diákétkeztetésről írt cikkhez szól hozzá: majdnem tíz éve étkezik feleségével Gyöngyösön, a 3. Számú Általános Iskolában, a vendéglátó vállalat éttermében. A jelek szerint kevés pénzből is lehet bőséges és ízletes adagokat tálalni, csak törődés és szakmaszeretet kell hozzá. Népszabadság, március 24. Tisza-tó? Egy tóváros — változó szerepekben. A Tiszafüred—Poroszló—Sarud —.Kisköre és Abádszalók közötti 90 négyzetkilométeres víztükörnek nincs neve. Közért, március 24. Hazai látnivalók sorozatában, a Budapesti Közért vállalatok lapja Mátraházát mutatja be. Simon Imre Szem üvegparádé íme az idei napszem, üvegdivat. Az Ofotért szerdán Budapesten a Duna Intercontinental Szállóban tájékoztatást adott a várható fotófel_ szerelés és alapanyag kínálatáról, és bemutatta legújabb napszemüveg-kollekcióját (Hauer Lajos felvétele — KS) Hogy érzi magát, művész úr? Négyszemközt Módi Szabó Gáborral Két próba között az öltözőben keresem fel. Az O’ Neil-darab, aminek bemutatójára most készülnek a Katona József és a Gárdonyi Géza Színház közös produkciójában, a fajsúlyosabb vállalkozások közé tartozik. Feleségétől, aki önkéntes „magántitkárként’' ide Egerbe is elkísérte, tudom meg, hogy amikor Leart játszotta, minden fellépéskor másfél kilót fogyott. Mádi Szabó Gábor a munkával járó feszültség ellenére is most derűs, kiegyensúlyozott. — Sokat foglalkoztatják. Milyen a közérzete lelki és fizikai értelemben? — Azt mondják, úgy hatvan körül van egy periódus, amikor jönnek a különféle betegségek. Aztán az ember vagy túléli, vagy nem. Ha mégis, akkor van remény, hogy egy darabig még elhúzza. Nekem összejött, korábban a szívinfarktus, aztán két éve egy csípőprotézist kellett beültetni. A szervezetem befogadta. Csak, ha nagyon fáradt vagyok, akkor sántikálok egy kicsit, egyébként nem érzem. Tehát, köszönöm. jól vagyok. — Úgy hallottam, nem hagyja annyiban, sportol is .. . — Nyáron evezek. Ha jó idő van lemegyünk a Római partra, van egy csónakom, meg egy kis faházam, és barangolok a Dunán. — Van-e alkalma elfoglaltsága mellett színházba járni, olvasni? — Hogyne. Ha csak tehetem, megnézem a kollégáimat. Az utóbbi időben épp sikerült behozni a kétéves lemaradást. Én egyébként nagyon hálás néző vagyok. Ha valaki balról jobbra átmegy a színen, és nem bukik fel, annak nálam már sikere van. — A közönséget érdekli a színész magánélete is. Mit mondana el erről? — Rendezett, nyugodt. Jól megvagyunk a feleségemmel. Két orvosfiam van. s mindegyiknek három gyermeke. Hál' istennek, derék, jó szakemberek. — Jut ideje az unokákkal fogalkozni? — Á! — csóválja a fejét nevetve. — Nekik nincs idejük rám. A legidősebb tavaly érettségizett, a legkisebb meg az idén ment iskolába. — Talán térjünk vissza a szakmájára. Ügy tudom, a Vígszínháznál volt. Mi az ha figyelnek. Ezt itt örömmel érzékeltem. — A közelgő bemutatón, O’Neil Utazás az éjszakába című darabjában James Tyront alakítja. Milyen a viszonya a szereppel? — O'Neil nagyon közel álJ hozzám. Azt hiszem persze, minden szakmabelihez, hiszen az író színészcsaládból származik. Voltaképpen az apja az, akit alakítok. Ebben a műben félelmetes módon leplezi le a kívülről csillogónak, szépnek, irigylésre méltónak tűnő, úgynevezett művészéletet. Hogy amö- gött micsoda poklok húzódnak meg! Akkora erővel és lényeglátással ábrázolja, ami engem is meghódított. — Itt van egy ember, akinek alapjában véve kudarcba fulladt az élete, és mégis uralkodik ezen a családon. Akik úgy kapcsolódnak hozzá, mint egy nem biztonságosan haladó hajóhoz a roncsok. Azt hiszi, hogy minden jól megy. aztán kiderül. hogy mégsem. Ráadásul a „roncsok” közben kifogásolják, hogy nem megyünk elég gyorsan! Az élet sokrétűségét, komp- likáltságát ismeri a szerző, és teszi a kezünkbe, hogy adjuk tovább. A beszélgetésnek az ügyelő hangja vet véget, hogy perceken belül James Tyron lépjen színpadra, aki tisztában van vele, hogy életének egyetlen csúcspontja volt, ami végérvényesen romba dőlt és már visszahozha- tatlan. Ügy hiszem, egészen más ember, mint alakítója. Aki talán épp ezért, vagy ennek ellenére lehet a szerepben hiteles . . . Jámbor Ildikó oka, hogy most mégis a Katona Józsefhez szerződött? — A Vígszínháztól tavaly januárban mentem nyugdíjba. Pár hónappal ezelőtt Gellei Kornél kollégám szerepébe beugrottam a Katona József Színházban, a Menekülés című Bulgakov- darabba. Akkor megszerettük egymást a csapattal. Amikor aztán a művet levették a színpadról, kaptam egy levelet a társulattól, hogy szeretnék, ha közéjük tartoznék. Nagyon megörültem. de nem gondoltam, hogy ennek következményei lesznek. Azután a múlt év márciusában, amikor a szín- házígazatók szervezkedtek, Székely Gábor megkeresett, és felajánlotta a szerződést. Szeretek ezzel a gárdával dolgozni. Valamennyien „jó minőségű” emberek. Nem iS tudom, hogy Magyarországon volt-e olyan színház, amely így alakult, hogy mindenki önként ment oda. Egyet akartak. Ez manapság nagy ritkaság. A két rendező Székely és -Zsámbé- ki Gábor a tehetséges embereket válogatta össze. Éz akkor érzékenyen is érintette a Nemzetit. — Mindezekből úgy tűnik, hogy ön közösségben szeret igazán dolgozni. Sokan hiányoljuk, hogy nincs önálló pódiummüsora ... — Egyrészt borzasztó nagy izgalom, úgy értem lelki igénybevétel, másrészt nem hiszek abban, hogy a közönség rám, mondjuk két órahosszán keresztül — eddig tart egy előadás — igazán kíváncsi. — Az egri publikummal a közelmúltban két alkalommal is találkozott. Milyenek a tapasztalatai? — Nagyon lelkesítő volt. Más a levegő minősége is, Meghívó az ohcetre Ohcet — ez a szlovén szó esküvőt jelent, de immár húsz éve nem egyszerű esküvőt, hanem nemzetközi lakodalmat jelez. A jugoszláviai Ljubljanában ugyanis az idén június 27-én huszadszor rendezik meg a világ minden részéből érkező ifjú párok nemzetközi esküvőjét. Előtte napokon át Szlovénia városaiban, falvaiban köszöntik a párokat, majd az ünnepélyes lakodalom után nászútra utaznak az Adriai-tengerpartra. Az ohcetre gz idén is a Vas megyei Savaria Tourist és a Világ Ifjúsága küldi a szerencsés magyar jegyespárt, akik május 4-ig jelentkezhetnek. Adataikat (név, cím, iskolai végzettség, foglalkozás, munkahely vagy iskola megjelölése, nyelvtudás, testmagasság, rövid életrajz) a Világ Ifjúsága szerkesztőségéhez küldhetik a jelentkezők, akik a lap áprilisi számában részletes felvilágosítást olvashatnak az ohcetről. Fejenagy (II 1.) Megnőttek a hivatalok. Nem állítanám, hogy fölnőttek, csupán megnőttek. A városka voltaképpen nem is városka, de nyáron akkora as- idegenforgalom, hogy ,szinte közepes megyeszékhelynek is elmenne. Tanácsa városi jogú. Azt, természetesen, bonyolult volna megállapítani, hogy . állandó lakói is városi jo- gúak-e. Tartok tőle, ugyanúgy csak falusi jogaik vannak, ahogyan az ide tartozó kisebb települések lakóinak. De a hivatal sem csak városi jogúra nőtt. Kinőtte az eredeti épületét, amely még csak nem is látszott kicsinek. Mondom, kinőtte, és hogyan, hogyan se, egy karnyújtásnyira fölötte összkomfortos barakkot emeltek, néhány osztálya, csoportja onnét intézi piszlicsáré ügyeinket. Bizonyára nehezen jutottak építési engedélyhez (gondolom: ideiglenes), bizonyára rengeteget akadékoskodtak az engedélyező hatóságok: folyvást és makacsul csak a városképet hajtogatták. Mintha nem tudnák, valahol egy hivatalnak is föl kell vonulnia. Áll a felvonulási épület, van félfogadás, ha nem is egészen pontosan úgy, ahogyan az országos rend megszabja. De megközelítőleg. (Aki messzebbről érkezik, legföljebb kicsit csalódik; visszautazik, és majd legközelebb elintézi a teendőit. Ha tudja!) Próbálom megérteni, vajon miért idegenkedem ettől az épülettől. Olcsó poénok is jutnak eszembe, hiszen idegenkedésem gyanakvással jár. Pedig hát a kényelmes, széles folyosón még székek is vannak: a fogadószobák előtt várakozóknak ácsorog- niuk sem kell. Lassan ráébredek. az ideiglenesség érzése zavar. (Tapasztalataim persze csillapítanának: ez az ideiglenesség — meglehet — kitart már az éle-' temben.) Mintha attól tartanék. lehetséges ügyeimet itt ideiglenesen intézik. S ettől egy kissé magam is ideiglenessé válók. Ámbár minden hasonlatos az általam állandónak ismert monstrumok ügyintézésében. Itt sem válaszolnak a levélre, beadványra a rendeletben előírt válaszadási kötelezettség szerint, itt is minduntalan a szabadságon levőkre kennek minden halogatást; szóval az intézmény emberarcáva! mentegetődzik. Mert van neki az is. Csakhogy az ügyfél mégis a hivatallal áll kapcsolatban, nem érti ezt a köz- lékenységet. Nem érti, mi köze a szabadságos, a kilépett, a gyesen szolgáló kollégákhoz, hiszen egyiket sem ismeri, levelét, beadványát nem is nekik címezte. ö mindössze a hivatalról tud. Arról ,a hivatalról, amely, ha érdeke úgy súgja, személytelenebb képes lenni a legszemélytelenebb dolgoknál is. (Folytatjuk) Fábián László (Fotó: Tóth Gizella)
