Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-23 / 95. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 23., csütörtök Sajtótükör, megyénkről Közéletünk márciusi hí­reiből az országos sajtóban vezető helyet kapott Csehák Judit, a Minisztertanács el­nökhelyettesének, majd Sza­bó István, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa elnökének Heves megyei látogatása. Közölték a napilapok az Országgyűlés tavaszi ülés­szakáról Sebők Józsefnek, a Karácsondi Kossuth Ter­melőszövetkezet elnökének, megyénk képviselőjének felszólalását a földtörvény tervezetéről. Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bi­zottságának első titkára, or­szággyűlési képviselő a ple­náris vitában az igazság­szolgáltatás helyzetéhez szólt hozzá. Március idusának, s a Tanácsköztársaság és a KISZ megalakulásának me­gyei megemlékezései és a felszabadulási hálatűz a Kékesen éppen úgy helyet kapott a hazai újságokban, mint a hosszúra nyúlt ke­mény tél okozta fagykárok a történelmi borvidékein­ken. Beszámoltak a lapok arról is, hogy a Heves me­gyei Népújság fényszedését tervezik. Kelet-Magyarország, feb­ruár 27. Szénsav nélkül egészsé­gesebb. Az EGERVIN Bor- gazdasági Kombinátnál mű­szaki fejlesztéssel 1987- ben tovább korszerűsítik a gyártósorokat, Egerben, Hat­vanban kicserélték a gépe­ket. Bővítik az egyre köz­kedveltebbé lett szénsav- mentes gyümölcslevek gyár­tását. Népiellenőrzés, március Felelősséggel, hozzáértés­sel és tényszerűen foglal­koznak a lakossági bejelen­tésekkel, a közérdekű kér­désekkel, panaszokkal. Be­számoló Papp János tollá­ból: a népiellenőrzés mun­kája a Heves megyei párt- vb napirendjén. Népfront, március Az elöljáróságok működé­sének megyei tapasztalatai. Jenei János, a HNF megyei bizottságának alelnöke pél­dákat idéz: dormándi, kis- füzesi, fedómesi, erdőköves- di, váraszói tapasztalatokat. Egészségügy, március — Mit tesz a Heves Me­gyei Köjál a megye köz- egészségügyéért? Mikes Már­ta írása erre ad választ. Ifjúsági Magazin, márci­us — Telefere, április 24. Piros hó esett! Kishonthy Edina, az egri Dobó István Gimnázium másodéves ta­nulója és három miniatűr­je a folyóiratban. Április' 24- én Vitray Tamás Telefere című műsorának vendége a tizenöt éves írónő. Népszabadság, március 2. Agytorna — tétlenség el­len. Mai helyzetkép az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán 1981-ben indult nyugdíjasok főiskolájáról. Magyar Nemzet, március 5. Csúszópénz nélkül nem megy... A nehézkes ügy­intézést, a hiányos tájékoz­tatást kifogásolják a Heves megyei lakásépítők. Szabad Föld, március 6. Izotópvizsgálat, robotve­zérlés, szaktanácsadás. Ku­tatók és termelők mind szorosabb munkája Gyön­gyösön, Visontán, Egerben. Népszabadság, március 9. Mire (nem) elég a pénz? Művelődési napló a Mátra Művelődési Központ gond­jairól. Magyar Nemzet» március 12. Hatvan bővebb méltatást érdemelne az útikönyvek­ben, legalább olyat, amilyet 1983 óta kap Japánban. A hármas palánktól az első gőzmozdonyig. Galéria, lát­nivalók, s a táj konyhájá­ból. A honunk a hazában sorozatban a hatszázötven éves város. Kossuth rádió, március 13. Erről beszéltünk. — Mi lesz a szlovák nemzetiség sorsa Kisnánán? A Mátra alján és a mátrai falvak­ban élő szlovák nemzetiség sorsa. Néphadsereg, március 14. Fesztiválsiker Nyíregyhá­zán. A kollégiumi kulturá­lis napokon az egriek kó­rusa egységes, jó hangzással adott elő régi katonadalo­kat, irodalmi színpaduk a Szentivánéji álom egy rész­letével rukkolt elő. Népszabadság. március 13. Űtexport. Egriek Tengiz- ben. Magyar—szovjet kor­mányközi egyezmény alap­ján kilenc közúti építővál­lalat között az egriek is társultak, s létrejött a Köz­lekedési Építő Tengizi Gaz­dasági Társaság. Később Magyarországra érkező szov­jet földgáz ellenében olaj- előkészítő üzemeket építe­nek a Kaszpi-tó melletti Tengizben. Falurádió, március 16. Tovább csökkent a juhok száma az országban. A Po­roszlói Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz-ben tavaly már javították a tenyésztői mun­kát, gyarapítani tudták a növendékállományt. Népszabadság, március 21. Gyöngyösön lehet. Palotai Mihály ny. szakfelügyelő a gyermek- és diákétkeztetés­ről írt cikkhez szól hozzá: majdnem tíz éve étkezik feleségével Gyöngyösön, a 3. Számú Általános Iskolá­ban, a vendéglátó vállalat éttermében. A jelek sze­rint kevés pénzből is lehet bőséges és ízletes adagokat tálalni, csak törődés és szakmaszeretet kell hozzá. Népszabadság, március 24. Tisza-tó? Egy tóváros — változó szerepekben. A Ti­szafüred—Poroszló—Sarud —.Kisköre és Abádszalók kö­zötti 90 négyzetkilométeres víztükörnek nincs neve. Közért, március 24. Hazai látnivalók sorozatá­ban, a Budapesti Közért vállalatok lapja Mátraházát mutatja be. Simon Imre Szem üvegparádé íme az idei napszem, üvegdivat. Az Ofotért szerdán Budapesten a Duna Interconti­nental Szállóban tájékoz­tatást adott a várható fotófel_ szerelés és alapanyag kínálatáról, és bemutat­ta legújabb napszem­üveg-kol­lekcióját (Hauer Lajos felvétele — KS) Hogy érzi magát, művész úr? Négyszemközt Módi Szabó Gáborral Két próba között az öltözőben keresem fel. Az O’ Neil-darab, aminek bemutatójára most készülnek a Katona József és a Gár­donyi Géza Színház közös produkciójában, a fajsúlyosabb vállalkozások közé tartozik. Feleségétől, aki önkéntes „magántitkárként’' ide Egerbe is elkísérte, tudom meg, hogy amikor Leart játszotta, minden fellépéskor másfél kilót fogyott. Mádi Szabó Gábor a munkával járó feszültség ellenére is most derűs, kiegyensúlyozott. — Sokat foglalkoztatják. Milyen a közérzete lelki és fizikai értelemben? — Azt mondják, úgy hat­van körül van egy perió­dus, amikor jönnek a kü­lönféle betegségek. Aztán az ember vagy túléli, vagy nem. Ha mégis, akkor van remény, hogy egy darabig még elhúzza. Nekem össze­jött, korábban a szívinfark­tus, aztán két éve egy csí­pőprotézist kellett beültetni. A szervezetem befogadta. Csak, ha nagyon fáradt va­gyok, akkor sántikálok egy kicsit, egyébként nem ér­zem. Tehát, köszönöm. jól vagyok. — Úgy hallottam, nem hagyja annyiban, sportol is .. . — Nyáron evezek. Ha jó idő van lemegyünk a Ró­mai partra, van egy csóna­kom, meg egy kis faházam, és barangolok a Dunán. — Van-e alkalma elfog­laltsága mellett színházba járni, olvasni? — Hogyne. Ha csak tehe­tem, megnézem a kollégái­mat. Az utóbbi időben épp sikerült behozni a kétéves lemaradást. Én egyébként nagyon hálás néző vagyok. Ha valaki balról jobbra át­megy a színen, és nem bu­kik fel, annak nálam már sikere van. — A közönséget érdekli a színész magánélete is. Mit mondana el erről? — Rendezett, nyugodt. Jól megvagyunk a feleségem­mel. Két orvosfiam van. s mindegyiknek három gyer­meke. Hál' istennek, derék, jó szakemberek. — Jut ideje az unokákkal fogalkozni? — Á! — csóválja a fejét nevetve. — Nekik nincs ide­jük rám. A legidősebb ta­valy érettségizett, a legki­sebb meg az idén ment is­kolába. — Talán térjünk vissza a szakmájára. Ügy tudom, a Vígszínháznál volt. Mi az ha figyelnek. Ezt itt öröm­mel érzékeltem. — A közelgő bemutatón, O’Neil Utazás az éjszakába című darabjában James Tyront alakítja. Milyen a viszonya a szereppel? — O'Neil nagyon közel álJ hozzám. Azt hiszem persze, minden szakmabelihez, hi­szen az író színészcsaládból származik. Voltaképpen az apja az, akit alakítok. Eb­ben a műben félelmetes mó­don leplezi le a kívülről csil­logónak, szépnek, irigylésre méltónak tűnő, úgynevezett művészéletet. Hogy amö- gött micsoda poklok húzód­nak meg! Akkora erővel és lényeglátással ábrázolja, ami engem is meghódított. — Itt van egy ember, aki­nek alapjában véve kudarc­ba fulladt az élete, és még­is uralkodik ezen a csalá­don. Akik úgy kapcsolódnak hozzá, mint egy nem biz­tonságosan haladó hajóhoz a roncsok. Azt hiszi, hogy minden jól megy. aztán ki­derül. hogy mégsem. Rá­adásul a „roncsok” köz­ben kifogásolják, hogy nem megyünk elég gyorsan! Az élet sokrétűségét, komp- likáltságát ismeri a szerző, és teszi a kezünkbe, hogy adjuk tovább. A beszélgetésnek az ügye­lő hangja vet véget, hogy perceken belül James Tyron lépjen színpadra, aki tisz­tában van vele, hogy éle­tének egyetlen csúcspontja volt, ami végérvényesen rom­ba dőlt és már visszahozha- tatlan. Ügy hiszem, egészen más ember, mint alakítója. Aki talán épp ezért, vagy en­nek ellenére lehet a szerep­ben hiteles . . . Jámbor Ildikó oka, hogy most mégis a Ka­tona Józsefhez szerződött? — A Vígszínháztól tavaly januárban mentem nyugdíj­ba. Pár hónappal ezelőtt Gellei Kornél kollégám sze­repébe beugrottam a Kato­na József Színházban, a Menekülés című Bulgakov- darabba. Akkor megszeret­tük egymást a csapattal. Amikor aztán a művet le­vették a színpadról, kaptam egy levelet a társulattól, hogy szeretnék, ha közéjük tartoznék. Nagyon megörül­tem. de nem gondoltam, hogy ennek következményei lesznek. Azután a múlt év márciusában, amikor a szín- házígazatók szervezkedtek, Székely Gábor megkeresett, és felajánlotta a szerződést. Szeretek ezzel a gárdával dolgozni. Valamennyien „jó minőségű” emberek. Nem iS tudom, hogy Magyarorszá­gon volt-e olyan színház, amely így alakult, hogy mindenki önként ment oda. Egyet akartak. Ez manap­ság nagy ritkaság. A két rendező Székely és -Zsámbé- ki Gábor a tehetséges em­bereket válogatta össze. Éz akkor érzékenyen is érintet­te a Nemzetit. — Mindezekből úgy tű­nik, hogy ön közösségben szeret igazán dolgozni. So­kan hiányoljuk, hogy nincs önálló pódiummüsora ... — Egyrészt borzasztó nagy izgalom, úgy értem lelki igénybevétel, másrészt nem hiszek abban, hogy a kö­zönség rám, mondjuk két órahosszán keresztül — ed­dig tart egy előadás — iga­zán kíváncsi. — Az egri publikummal a közelmúltban két alkalom­mal is találkozott. Milyenek a tapasztalatai? — Nagyon lelkesítő volt. Más a levegő minősége is, Meghívó az ohcetre Ohcet — ez a szlovén szó esküvőt jelent, de immár húsz éve nem egyszerű es­küvőt, hanem nemzetközi lakodalmat jelez. A jugo­szláviai Ljubljanában ugyan­is az idén június 27-én hu­szadszor rendezik meg a vi­lág minden részéből érkező ifjú párok nemzetközi eskü­vőjét. Előtte napokon át Szlovénia városaiban, fal­vaiban köszöntik a párokat, majd az ünnepélyes lakoda­lom után nászútra utaznak az Adriai-tengerpartra. Az ohcetre gz idén is a Vas megyei Savaria Tourist és a Világ Ifjúsága küldi a szerencsés magyar jegyes­párt, akik május 4-ig je­lentkezhetnek. Adataikat (név, cím, iskolai végzett­ség, foglalkozás, munkahely vagy iskola megjelölése, nyelvtudás, testmagasság, rö­vid életrajz) a Világ Ifjúsá­ga szerkesztőségéhez küld­hetik a jelentkezők, akik a lap áprilisi számában rész­letes felvilágosítást olvas­hatnak az ohcetről. Fejenagy (II 1.) Megnőttek a hivatalok. Nem állítanám, hogy föl­nőttek, csupán megnőttek. A városka voltaképpen nem is városka, de nyáron ak­kora as- idegenforgalom, hogy ,szinte közepes megye­székhelynek is elmenne. Tanácsa városi jogú. Azt, természetesen, bonyolult volna megállapítani, hogy . állandó lakói is városi jo- gúak-e. Tartok tőle, ugyan­úgy csak falusi jogaik van­nak, ahogyan az ide tartozó kisebb települések lakóinak. De a hivatal sem csak vá­rosi jogúra nőtt. Kinőtte az eredeti épüle­tét, amely még csak nem is látszott kicsinek. Mon­dom, kinőtte, és hogyan, hogyan se, egy karnyújtás­nyira fölötte összkomfortos barakkot emeltek, néhány osztálya, csoportja onnét intézi piszlicsáré ügyeinket. Bizonyára nehezen jutottak építési engedélyhez (gondo­lom: ideiglenes), bizonyára rengeteget akadékoskodtak az engedélyező hatóságok: folyvást és makacsul csak a városképet hajtogatták. Mintha nem tudnák, vala­hol egy hivatalnak is föl kell vonulnia. Áll a felvonulási épület, van félfogadás, ha nem is egészen pontosan úgy, aho­gyan az országos rend megszabja. De megközelí­tőleg. (Aki messzebbről ér­kezik, legföljebb kicsit csa­lódik; visszautazik, és majd legközelebb elintézi a teen­dőit. Ha tudja!) Próbálom megérteni, va­jon miért idegenkedem et­től az épülettől. Olcsó poénok is jutnak eszembe, hiszen idegenke­désem gyanakvással jár. Pedig hát a kényelmes, széles folyosón még székek is vannak: a fogadószobák előtt várakozóknak ácsorog- niuk sem kell. Lassan rá­ébredek. az ideiglenesség érzése zavar. (Tapasztalata­im persze csillapítanának: ez az ideiglenesség — meg­lehet — kitart már az éle-' temben.) Mintha attól tar­tanék. lehetséges ügyeimet itt ideiglenesen intézik. S ettől egy kissé magam is ideiglenessé válók. Ámbár minden hasonlatos az általam állandónak is­mert monstrumok ügyin­tézésében. Itt sem válaszol­nak a levélre, beadványra a rendeletben előírt válasz­adási kötelezettség szerint, itt is minduntalan a sza­badságon levőkre kennek minden halogatást; szóval az intézmény emberarcáva! mentegetődzik. Mert van neki az is. Csakhogy az ügyfél még­is a hivatallal áll kapcso­latban, nem érti ezt a köz- lékenységet. Nem érti, mi köze a szabadságos, a ki­lépett, a gyesen szolgáló kollégákhoz, hiszen egyiket sem ismeri, levelét, bead­ványát nem is nekik címez­te. ö mindössze a hivatal­ról tud. Arról ,a hivatalról, amely, ha érdeke úgy súgja, személytelenebb képes len­ni a legszemélytelenebb dolgoknál is. (Folytatjuk) Fábián László (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
Oldalképek
Tartalom