Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-22 / 94. szám
4. jp-=k_, -■ “g NÉPÚJSÁG, 1987. április 22., sierda / Gábor Marianne képei Huszadik századi festészetünk örökifjú mestere ezen a tavaszon tölti be hetvenedik életévét, s mostani önálló kiállítása épp a negyvenedik, idehaza a huszadik, amely a külföldi hússzal együtt gyarapítja hazai és nemzetközi presztízsét. Harmincöt művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, számos munkáját hazai múzeumaink, sorra választották be és tüntették ki külföldi művészakadémiák, a párizsi Musée National d’Art Moderne s Európa más nagy múzeumai fogadták be munkáit — 1976-ban pedig a firenzei Uffizi-képtár két önarcmását is elhelyezte a világ halhatatlanjainak ön- arcképqyújteményében. A legújabban keletkezett művekből és a gazdag életmű egy részéből álló jelen antológia hiánytalan áttekintést nyújt a hazai és külföldi látogatóinak Gábor Marianne munkásságának értékeiről,- azokról az érdemekről, amelyek hírnevét itthon és határainkon túl is megalapozták. Folytatása ez a Vigadó Galériában másfél évvel ezelőtt rendezett kiállításának, egyszersmind rögtönzött kivonat is a Magyar Nemzeti Galériában tíz évvel ezelőtt bemutatott nagyszabású gyűjteményes tárlatából — ekkor nyerte el a Népköztársaság Érdemes Művészének címét —. amikor négyszáz kiállított képének tanulmányozásába sem lehetett belefáradni, mert minden újabb terem, további tárló folyamatos vizuális-intellektuális nyugtalanságot keltett. Művészete ugyanekkor olyan, mint a jellegzetes kézirat, amelynek árnyalatai, vonásai kivétel nélkül személyéhez kötöttek és olvashatók, nem utalják a nézőt vájákos grafológusra, hogy megfejthesse mondanivalójának tartalmát, sőt miértjét is, mindazt, ami benne művészei és eszményi érték. Bizonyos, hogy tisztelőinek tábora ezúttal is növekedni fog, amire meggyőző garancia képeinek frissessége, szellemessége, alkotójuk szókimondó igazságérzete, esztétikai meglepetésekkel szolgáló kolorisztikus találékonysága. Pogány ö. Gábor Rongybabák (balra) és Srác (jobbra) Bohóc és családja A Jó reggelt! műsorkínálatának alapvető erénye a sokrétűség, a gondosan megtervezett változatosság, A felkészült stáb tagjai — helyes szemlélettől vezérelve — arra törekszenek, hogy a nagy létszámú hallgatót precízen informálják mind a hazai mind a külhoni eseményekről. E szándékkal függ össze az is, hogy kerülik a műfaji egyhangúságot, vagyis a jól megválasztott témákhoz folyvást meglelik a legharmonikusabban illő formai köntöst. Rendszeresen jelentkezik például a Szót kér a szerkesztő rovat. Ebben az aznapi adás „karmestere" fejti ki véleményét az általa közérdekűnek minősített kérdésről. Tegnap Földvári Géza meditációját, hangos publicisztikáját méltathattuk. Az igényességét rég megszoktuk tőle. most azonban a hagyományosan rangos szintnél is többet nyújtott. Röviden, tömören fogalmazott, s nem riadozott a képszerű kifejezésmódtól sem. Ünnepi családlátogatásával indított, arra emlékeztetve, hogy a munka minden igazi érték szülője. Apjával metszette a szőlőt. s ez az elfoglaltság juttatta eszébe azt, hogy társadalmi téren is okos gazdaként kell gondolnunk a termésre. Épp ezért az életképesnek ígérkező vesszőkhöz hasonlóan szükséges kibontakoztatni valamennyi talpraesett kezdeményezést, méghozzá úgy, hogy közben nem adunk zöld jelzést az eleve reménytelen, a biztos kudarcra ítélt vállalkozásoknak. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a határozott, az egyértelmű döntés, a holnapokért érzett felelősségtudat. Az a lendület, az a biztonság, amely a háztájikban se- rénykedőket sarkallja. A szakmabeliek elismerését is tolmácsolva nyomaté- kolom, hogy az effajta megközelítés rendkívül hatásos. Gondolatébresztő volta miatt továbbdolgozik bennünk, s az emberek zömét töprengésre készteti. A titok magyarázata kézenfekvő. Elmaradtak az 'ilyenkor szinte törvényszerűen felbukkanó sablonok, a tálalás újdonsága, frissesége lekötötte az egyébként köny_ nyedén kalandozó figyelmet. Ezért érdemes figyelni a más körökbe is adaptálható receptre, a javallat ugyanis napilapjainknál is kamatoztatható. •Az olvasók elégedettségére .. . Tolnai mecénások Tolna megye hosszú idő óta jelentős összeget áldoz közterületi szobrok és , más képzőművészeti alkotások vásárlására. A jelenlegi, nehezebb gazdasági helyzetben sem csökken a műalkotásokra fordított összeg: az előző tervidőszakhoz hasonlóan hatmillió forint lesz a VII. ötéves tervben is, amihez még a képző- és iparművészeti lektorátus is hozzátesz hárommilliót. Szekszárdon tavaly avatták fel Lesenyei Márta Mun- kácsy-díjas szobrászművész alkotását, amely a városalapító I. Béla királyt ábrázolja, az idén ősszel pedig felállítják Illyés Gyula egész alakos szobrát, Janzer Fri~ gyes Munkácsy-díjas szobrászművész munkáját. A paksi atomerőmű melletti parkba kerül majd R- Kiss Lenke a kezében virágot tartó, nőalakot ábrázoló szobra. Paiks régi városközpontjába diszkót kerül. A halászfiút formázó kútfigu- rát az alkotó, néhai Kiss Kovács Gyula kétszeres Munkácsy-dijas érdemes művész már nem tudta befejezni, így Tóth Emőke folytatja a munkát. A Bony- hádra kerülő Vörösmarty- emlékmű készítésére hirdetett pályázatot Szabó György szobrászművész nyerte meg. Ugyancsak Bonyhádon a III. Számú Általános Iskola előcsarnokát díszíti majd Kovács László festőművész gyermekjátékokat és -rajzokat idéző nagyméretű kerámia faliképé. A tamási házasságkötő teremben már látható Dienes Gábor Munkácsy-díjas festőművész nászrepülés című falfestménye. Ugyanitt az új rendelőintézetet Kovács Péter Munkácsy-díjas festőművész seccoja, a szekszárdi tanítóképző főiskola gyakorló iskolájának auláját pedig Bazsonyi Arany festőművész 22 négyzetméteres seccoja fogja díszíteni. Dunaföldváron két szobor felállítását tervezik: Mészáros Mihály Munkácsy-díjas^. művész Magyar László Af- rika-kutató szobrát készíti el a nagyközönségnek, Kli- egl Sándor szobrászművész, pedig Beszédes József vízügyi mérnököt formálja meg; az utóbbit a Duna-par- ton állítják fel. Egy Tolna megyei kis falu, Szedres számára a jobbágyfelszabadító Bezerédj István mellszobrát alkotja meg Benedek György Munkácsy-díjas érdemes művész, a község új házasságkötő termének falára pedig Ócári László Munkácsy- díjas festőművész ünnep című gobelinje kerül. RUMEN BALABANOV * Éjszaka Egyik éjjel titokzatos zaj ébresztette föl Ivan Milano- vot. Mintha valaki lábujjhegyen járkálna a szobában. Kinyitotta a szemét, és mit lát? Egy árnyék bolyong a szobában föl s alá. — Megállj! kiáltotta Ivan Milanov, és kiugrott az ágyból. Az árnyék tüstént meg is állt. — Miféle teremtmény vagy? Ember vagy fenevad ? — Én vagyok a te Lelkiismereted! — felefte az árnyék, és nagyot sóhajtott. Ivan Milanov nem volt felkészülve effajta válaszra éjnek idején, ezért ezt kérdezte: — Iszol valamit? Kérdésére az alábbi felelet érkezett: — Naná! Egy pohár vizet .. . Milanov késlekedés nélkül vodkát öntött magának, a Lelkiismeretének pedig vizet eresztett a csapból. Szóba elegyedtek. Eleinte az időjárásról beszélgettek, az alacsony légnyomásról, meg arról, milyen összevissza jár a 6-os villamos. Egy idő után azonban Ivan Milanovot elfogta a félelem. — Hadd kérdezzek valamit — mondta —, ha már úgyis kéznél vagy! — Kérdezz csak bátran! — válaszolta a Lelkiismerete. — Hiszen én is örülök a találkozásunknak. — Nem tudtál volna visz- szatartani, amikor elkövettem azt a disznóságot Draga- nov ellen? A Lelkiismerete azonban hallgatott. — Miért nem avatkoztál közbe, amikor keresztbe tettem Petrovnak? A Lelkiismerete most sem szólt egy árva szól sem. Ivan Milanov ezután tucatnyi olyan esetet hozott fel, amikor tisztességtelenül viselkedett valakivel szemben, végül fenyegető mozdulatot tett a mutatóujjával: — Hol a fenében voltál, he? A Lelkiismerete felsóhajtott : — Aludtam! — Tessék7 — Az a helyzet — magyarázta —, hogy álmatlanságban szenvedek. Egész éjjel le sem hunyom a szemem, nappal meg úgy alszom, mint akit fejbe vertek. Ivan Milanov zavarba jött. — Biztos szörnyű lehet! — nyögte ki részvéttel. — Nem is olyan borzasztó! — nyugtatta meg a Lelkiismerete. — Bizalmas viszonyban állok Kosztadino- váné Lelkiismeretével a hatodik emeletről! — öt is az álmatlanság gyötri ? — Valahogy úgy . . . Füttyentés hallatszott kívülről. Milanov Lelkiismerete ösz- szerezzent. és fölemelkedett a helyéről. — Mennem kell! Már várnak! És köszönés nélkül kibújt az ablak rései között. Ivan Milanov kinézett. És azt látta, hogy árnyak százai veszik körül a Lelki- ismeretét, és fölöttébb vidám hangulatban eggyé válnak a sötétséggel. — Valamit tennie kéne végre az orvostudománynak — jelentette ki fennhangon Ivan Milanov. — Még sohasem volt ennyi álmatlanságban szenvedő Lelkiismeret a világon .. . És azon nyomban elaludt! Bolgárból \fordította: Adamecz Kálmán Leleményes játék örvendetes, hogy egyre élvezetesebb bemutatókkal lepi meg törzsközönségét a Rádiószinház. Április húszadikán délelőtt sem csalódtunk. Érthető, hiszen ezúttal az a Gyárfás Miklós lépett a színre, aki szerzői rátermettségét már évtizedekkel ezelőtt bizonyította. Túlzás nélkül állítjuk, hogy ismeni a színpadi hatáskeltés összes titkát. Ráadásul mestere a fordulatos, a meghökkentő motívumokban is bővelkedő cselekményszövésnek, a poénteremtésnek, a hiánytalan jellemfestésnek. A védőszentet groteszk legendának nevezi. Kár lenne vitatni, hiszen ebben az esetben teljesen lényegtelen a csak azért is skatulyázás, mert az elegáns komédiázás, az értően adagolt irónia, a megbabonázó bölcsesség, a fergeteges játék feledteti velünk a mindenáron való tudorkodás pózait. Huszonhat percre kikapcsolódtunk, s ez a feltöltő- dés regenerálta kedélyünket. Tetszett a sztori, az a főhős, aki házasságszédelgó- ként is emberségből vizsgázik, méghozzá — s itt a paradoxon — nem is rossz érdemjegyre. Ugyan ki törődik azzal, hogy mindennek vajmi kevés köze van az ezerarcú valósághoz? Az író fővárosi alkotó, s nem mindig érzékletes szálakkal kötődik a bonyolult jelenhez. Van. amikor kielégítik sziporkázó ötletei. Ne rójuk meg érte, hiszen valamennyiünket felderít. Az se mellékes, hogy közben az igényesség kívánalmainak is eleget tesz. Számos kollégája tanulhatna tőle ... Pécsi István Szoborsorsok Szoborsorsok címmel láthat tárlatot a közönség a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában. A bemutatón másolatok. korabeli metszetek, vázlatok és fotók adnak áttekin_ tést a mai főváros területén 1692 és 1945 között a köztereken felállított képzőművészeti alkotásokról. A tárlat május 24-ig látogatható (MTI-fotó: Kieb Attila — KS) Szót kér a szerkesztő
