Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-22 / 94. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 22., szerda S. DIVAT-E GONDOLKODNI? Subidubidú Kinyitod a rádiót: szól a subidubidú. Belépsz az áruházba, s a plafon felől diszkréten száll a subidubidú. Étterembe mész, s a beszélgető emberek moraján át hallod: subidubidú. iMész az utcán, s a nyitott ablakon kiszűrődik: subidubidú. Már meg sem lepődnél, ha kinyitva a vízcsapot .az jönne belőle, hogy subidubidú. Dzsesszbalettet tanulnak A salgótarjáni megyei művelődési központban Kulcsár Jó. zsefné irányítja a dzsesszbalettegyüttes próbáit. A 16 ta_ gú csoportot a közelmúltban a televízióban is láthatták a nézők (Fotó: Szabó Sándor) POPSAROK Szuperkoncert - bűvösben Nagyot fordult a könnyűzene kereke a nyolcvanas évek elején. A hatvanas, de részben a hetvenes években is a közönség a beat, illetve a rock újítókedvű alkotóinak koncertjeit látogatta, és az ő lemezeiket vásárolta elsősorban. Azok voltak a legnépszerűbbek — az Illés, Koncz Zsuzsa, az Omega első felállása, később a Fonográf, az LGT, a P. Mobil —, akiknek zenei igényessége önálló, ám sokak számára fontos mondanivalóval társult. Szövegeik mögött ott éreztük a gondolkodó embert, aki igyekszik helyzetét felmérni a világban, kérdéseket tesz fel, válaszokat keres. Ma azonban az akadozó generációváltással együtt nagyarányú elüzletiesedésnek lehetünk tanúi: a boldogságzenék szivárványszin sem- mitmondása lett a divat. A pop jelenleg azt a funkciót tölti be, ami ellen egykor a beat lázadt: a táncdalok közhelyes, sokszor giccses világát alkotja újra. A Dolly Roll léggömbrock and rollját, a Neoton família dallamdiszkóját, „Modern Miki’’ stílusutánzatait. az Első Emelet házibuli-rockját veszi és hallgatja öreg s fiatal. Nem is beszélve a zene negatív csúcsáról, melyben a Csipkés kombinéról és bizonyos Margit híd alatti eseményekről értesülhet a nagyérdemű, a 3+2 és a Sógorock lagzizenéje jóvoltából. Ezek a lemezek több százezer példányban kelnek el, míg a „gondolkodtató" korongok kevesebb vevőre találnak manapság. Ide sorolhatjuk a tavalyi év terméséből Katona Klári nagylemezét, ezt a lélek mélyéi e tett nagy kirándulást, a HBB Esztrád- ját. mely a kisember gyür- kőzését láttatja a történelemmel, vagy a KFT Pénz, siker, nők, csillogás című albumát, amely a magyar „félfogyasztói" társadalom jelenségeit lajstromozza ironikus-lírikus hangvételben. Ha ez a tendencia folytatódik, azt is eredményként könyvelhetjük el, ha ilyen lemezek egyáltalán megjelennek, mint a Szörényi Levente Végtelen úton című szólóalbuma körüli huzavonából tapasztalhattuk. Közönségigény és esztétikai színvonal sajnos csak ritkán találkozik egymással, tehetjük az ellenvetést, s bizonyíthatjuk is mindjárt az előbbi példákon túl a Popmeccs—’86 verseny eredményeivel, ahol a rajongók és a szakma szavazatai gyökeresen eltértek egymástól. A közönség ezúttal többnyire a csinos zenészeket díjazta, nem pedig a felsőfokú szak~ mai tudást. .. A közönségigény változásának okait már kapásból felsorolják a szociológusok. Hajszolt, agresszív korunkban élő, másod- és harmadállásoktól hullafáradt embertársainknak nincs idejük és erejük elmélyülten zenét hallgatni, mondják. Könnyen megjegyezhető és elfelejthető dallamokra vágynak. Olyan álomvilágba, ahol a hétköznapok valóságával ellentétben minden kellemes, mindenki szép és gazdag, és az emberi kapcsolatok is mesésen harmonikusak. A slágeripar a XX. század válságkorszakaiban mindig kivirágzott, szolgálva a gond- és búfelejtés igényét. Különben is — teszik hozzá még a divatos érvet —, ez a li- monádédömping most világ- jelenség. Ez igaz, ám a nagy nyugati lemezcégek nemcsak a slágerzenét termelik, de a tisztes hasznot hozó. igényesebb irányzatokat is felkarolják. Nem beszélve a mozgékony, független kiadókról, melyek a kísérletező, „értelmiségi” műfajoknak is piaci és ami ennél fontosabb: kulturális jelenlétet biztosítanak. Ezzel szemben nálunk eddig egyetlen monopolhelyzetű hanglemezgyár és -kiadó volt, és a minél nagyobb nyereségre való törekvés jegyében a kommersz nagyágyúit és reményteljes tehetségeit foglalkoztatta elsősorban. Ráadásul, gyakran hivatkozott az ideológiai kockázatmentességre, ami sokáig jó alap volt a progresszív törekvések elutasítására. Így tűnt el a süllyesztőben a Syrius. a Kei és így nem jutott időben hanglemezhez a P. Mobil. A Hobo Blues Band-et nem a hanglemezgyár hívta: a közönségnyomás juttatta be a stúdiókba, s 1984-ben ők készítették el az évtized lemezét, a Vadászatot. Most a kiadói jogok „új- raeloszásával”, friss cégek megjelenésével új szellők lengedeznek ezen a területen is, de az még nyitott kérdés, hogy milyen műsorpolitikát folytatnak majd a „kicsik”, és hogyan befolyásolják ezzel a „nagyot”. Megosztoznak-e a mostani sikerzenekarokon, vagy a kockázattól sem visszariadva új arcokat keresnek, megcáfolva ezzel azt az eddig gyakran hangoztatott hamis érvet, hogy az „álló víz” oka az ambiciózus fiatalok hiánya. Aki rendszeresen figyeli a „hátországot”, az tudja, hogy nagyon sok tehetséges amatőr együttes muzsikái. Csakhogy feljutni az eddigi merev struktúra, a kiszorítósdi és nem utolsósorban a tőkehiány — egy mai alap- felszerelés több százezer forintba kerül! — miatt igen nehéz. Az 1970-es évek óta már a második generáció jaróbál- kozik, szinte hiába. Mostanra a zenekarok egy része odáig jutott — mint a Millenniumi Földalatti Vasút egyik tagja nyilatkozta —, hogy lehetetlennek érzik a betörést, ezért meg sem próbálják. Kisebb-nagyobb klubokban játszanak néha, és saját készítésű műsoros kazettákon terjesztik a muzsikájukat. Pedig fontos lenne, hogy ezek a fiatal együttesek is szóhoz jussanak, és az sém tragédia, ha nem 300 ezer példányban. Lényeges híradások sikkadnak el különben az ifjúság egy-egy rétegének, csoportjának helyzetéről, hangulatáról. A könnyűzene által termelt extraprofit egy részéből a komoly zenei lemezeket támogatja az MHV. Nem lehetne például ebből egy bizonyos összeget visszaforgatni, és a „nem annyira jövedelmező” könnyűzenére, a kisebb példányszámban eladható korongok, az önkifejezés — uram bocsa’ — s a művészet igényével fellépő együttesek és előadók támogatására fordítani? Természetesen a jó slágerzenére szükség van. De önmagában — hozzon bármennyi profitot — kevés, hiszen, ahogy a társadalomnak, úgy a benne élők igényeinek is megvan a maga struktúrája. Fejlődésről e téren csak akkor beszélhetünk, ha sokszínűbb lesz a választék. Ha továbbra is csak a dömpingigényeket szolgálják ki a kultúra e „mostoha” területén, és megfeledkeznek az orientálásról — nos, ez sem a könnyűzene, sem az ifjúsági kultúra fejlődését nem szolgálja. fgy lassan már fel sem kapja az ember a fejét, amikor a Petőfi adó Reggeli csúcs című műsorában Krúdy-regényhősök neveinek kitalálásáért két darab jegy a jutalom az Első Emelet koncertjére. Erre tényleg csak annyit mondhatunk: subidubidú ... Koncz János Az utóbbi időben egyre ritkábban adatik meg a magyar közönségnek, hogy a rockzene igazi élvonalbeli külföldi csapatával találkozhasson. No. nem mintha a Budapest Sportcsarnok-beli koncertek egyi- két-másikát hiába hívták volna életre, hiszen elmondható, hogy a korlátozott anyagi lehetőségek ellenére többnyire nagy nevű, nívós együttesekkel és szólistákkal volt randevúnk az elmúlt öt évben, mióta csak egyáltalán a világ popmuzsikája belopózott a hazai színpadokra. Ismétlem, azonban, env- nyire aktuális és a csúcson lévő zenei anyagot mint a Spandau Ballet-é ritkán hallhatunk. Talán épp ezért megdöbbentő, hogy a nemrégiben tartott egyetlen fellépésükön mintha kissé hűvös lett volna a máskor meleg épületben. Sokáig nem értettem a hideg okát, aztán mégis rájöttem. A tizenháromezresre méretezett csarnoknak csak 'kétharmada telt meg. így aztán azok, akik a7 igazán látványos és megszerkesztett színpadképen nem felejtették rajta a szemüket, még a ritmusos számokon táncra is perdülhettek, volt hozzá hely A nyolcvanas években alakult angol formáció, mint ahogy első lemezük az Utazások a dicsőséghez megjósolta, napjainkra valóban eljutottak — némi kitérő után — a művészeti ág legmagasabb fokára. Mert ismét legenda, hogy első lemezcégükön — a Chrysa- lison úgy álltak bosszút, amiért nem szerezték meg számukra a versenytársak a Duran Duran és a Wharr.-é- hoz hasonló sikert, hogy a sajtón keresztül arra buzdították rajongóikat, ne vegyék Imeg egyik lemezüket. Persze mindez már a múlté, hisz 1984-ben történt. öt LP-vel és a CBC lemezkiadó támogatásával a hátuk mögött ismét az európai nagyközönség népszerűségének középpontjában vannak. A zenekar öt tagja, a vendégként fellépő billentyűs, és a két énekesnő programja látványban is és tiszta hangzásban is, talán csak a Dire Straites vagy a Manfred Mann produkciókhoz volt hasonlítható. T ony Headley-ről például kiderült, hogy élőben is tisztán intonál, igényesen tud énekelni, s az egész társaság „nagyon együtt van.” A januárban kezdődött koncertsorozatuk, itt Magyarországon igazán hálás közönségre talált, amely azt is maximálisan méltányolta, hogy itt minden „élőben ment”. Játszóknak és hallgatóságnak sikerült egymásra találnia. (jámbor) „SZERETNÉK FESTŐ LENNI” II ló lábától Spartacusig Zsámbok Petivel úgy ismerkedtem meg. hogy a Gárdonyi gimnázium farsangi bálján tánc közben lekért tőlem egy lányt, én meg rövidesen „visszavágtam”. összevigyorogtunk, és azóta köszönünk egymásnak. Később iskolánk falára felkerült egy Gárdonyit ábrázoló festmény, s kiderült, hogy az ő műve. Aztán egyre sűrűbben találkozhattunk a képeivel a suli galériájában, az Ifjúsági Házban, a Hevesi Szemle Galériájában, s nemrégiben Budapest-szer- te is hirdették a plakátok Kishonthy Jenő és Péter közös kiállítását. Ez utóbbi időszakban találkoztunk ismét egy házibuliban, és beszéltünk meg egy újabb randevút, kifejezetten egy újságcikk céljából. A harmadikos gárdonyis gimnazista Zsámbok Péter monológja következik: — A Borsod megyei Cser- nelyben születtem, hat éve költöztünk Egerbe, mert itt vettek szüleim egy társas- házat. Jobban szerettem ott lakni, közel a természethez, itt nekem túl sok az ember. Anya, aki tanár, meséli, hogy mint minden gyermek én is rajzoltam, mikor még beszélni sem tudtam. Ö azonban észrevette, hogy gondosan formálgatom a ló lábát. meg a többit. Általános iskolában, voltam hatodikos, amikor elvitt Kishonthy Jenő tanár úrhoz, hogy talán érdemes foglalkozni velem. Nála először drapériákat, fejeket rajzoltam. 1984-ben festettem első csendéletemet. Közelebb áll a szívemhez mindig egy-egy jól sikerült olajfestmény. A XIX. századi stílust kedvelem a legjobban, s azt hiszem az én koromban ilyen képeket kell készítenem, hogy később esetleg mással is próbálkozhassak. Főleg az impresszionizmus és azon belül Renoir szimpatikus nekem, Kedvenc festőm Munkácsy Mihály és Rembrandt. A modernista művek egyáltalán nem tet(Fotó: Gál Gábor) szenek, Picasso is idegen tőlem. Idegesítenek a vad színek a pasztellek tudnak igazán megragadni. Természetesen én is szeretnék mondani valamit a festményeimmel. a mozgalmas témákat kedvelem. Megfestettem Spartacust, s valami olyasmire gondoltam, hogy az életért meg kell küzdeni. De tudom, hogy a csendélet — például nem egy korszakalkotó dolog — az egy csendélet és kész. — Niincsenek „művészes” hóbortjaim, nem festek éjjel-nappal, mert nincs rá idő, tanulni is kell. Szombat, vasárnap — ha nincs jó műsor a tévében, vagy amikor beteg vagyok — veszem elő az ecsetet. Jó lenne, ha több időm lenne. Vannak barátaim, járok bulikba. de ilyenkor sem iszom alkoholt és nem dohányzom. Body-buildingezek is. ez számomra a legmegfelelőbb sport. Az úszást nem szeretem, mert mikor tanítottak mindig a víz alá nyomtak. A birkózás a fülemet, a karate a kezemet tenné tönkre. Szeretnék bejutni a Képzőművészeti Főiskolára és festő lenni. Valószínűleg tanárképzőre is jelentkezem, földrajz—rajz szakra. Az elmúlt nyáron voltam és most is hívnak Zebegénybe, művésztáborba. Ott nagyon sokat tanultam, de a legtöbbet mégis Kishonthy Jenőnek köszönhetem, aki saját kiállításain is helyet ad a képeimnek. Így sikerült, hogy már sok helyen látták a műveimet Pestre az osztálytársaim is eljöttek megnézni a tárlatot. Szinte mindenki gratulált, és ez nagyon jólesett. Megígértem Petinek, hogy ha Pesten járok megnézem a kiállítást. Azóta voltam ott, de Óbudára nem jutottam el. Bocs. A tárlat ugyan már bezárt, de én biztos vagyok benne, hogy még találkozunk a képeivel. Kovács Attila f HEVES MEGYEI SZOLGÁLTATÓ IRODA | 3300 EGER DOBÓ TÉR 2 B36/KM44 ÁLLÁSAJÁNLATAI: Csőszerelőipari Vállalat 7/2. sz. Üzemegysége: Selyp, Vörösmajori u. 48. Felvesz felsőfokú végzettségű pályakezdő gépgyártástechnológus, fémszerkezetgyártó, épületgépész szakembereket, műszaki ügyintézői; termelésirányítói; technológust munkakörökbe, továbbá alkalmaz azonnali belépéssel központi fűtésszerelőt; csőhálózat-szerelő; vas- és fémszerkezeti lakatos szakmunkásokat. Jelentkezni lehet személyesen, önéletrajzzal az üzemegység személyzeti vezetőjénél. ^ Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat: Gyöngyös, Damjanich u. Felvételre keres tmk-lakatosokat vagy mechanikai műszerészeket. H.M.-i Gabonaforgalmi és Malomipari V.: Gyöngyös, Április 4. u. 4. Mérlegképes könyvelői vizsgával rendelkező utókalkulátort alkalmaz. Bérezés kollektív szerződés szerint. H.M.-i Állatforgalmi és Húsipari V.: Gyöngyös, Szurdokpart Felvételt hirdet gyakorlattal és szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező könyvelési csoportvezető; vállalati jogász; közgazdász; üzemszervező munkakör betöltésére. Továbbá felvesz gyors- és gépírót. SZOT-üdülő: Galyatető Felvesz cukrász és szakács szakmunkást; kertészeti segédmunkást, szállodai takarítót; konyhai segédmunkást; vizsgázott uszodamestert. FIGYELEM! Űj szolgáltatás! Minden héten szerdán 16—18 óráig díjtalan munkajogi tanácsadást biztosítunk a lakosság és munkáltatók részére, a Munkaügyi Szolgáltató Iroda Gyöngyösi Kirendeltségén. Gyöngyös, Fő tér 13.
