Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
NÉPÚJSÁG, 1987'; március 28., szombat S . SZENT LÁSZLÓT HIÁBA VÁRJÁK ... Ki fakaszt vizet Felsőtárkányban? Az előzményekre már aligha kell visszatérni, ha a felsőtárkányi „vízprobléma- icl" van szó. Az1 iig.v ugyanis évek óta húzódik, amíg a falu — nem kevés pénz befizetése után — továbbra is szomjazik. Lapunk hasábjain már nem/ egyszer mi magunk is követeltük a felsőtárkanyiak igazát, de az Írás és a község lakóinak elkeseredett küzdelme nem hozott megoldást. Legutóbb tavaly, a júniusi aszály idején jártunk a településen Akkor ' úgy tunt, hogy a megcsorbult bizalom helyreállt, hiszen augusztusra csobogó csapokat ígértek az illetékesek, de ebből újfent nem lett semmi. Most 198* márciusában járunk, és az utcakon vödröket cipelő emberekkel találkozunk először. — Még mindig nincs víz? — kérdezem az egyik idős asszonyt, aki gyorsan hátat fordít fotóriporterünknek. — Nem lesz már ábból soha semmi. A pénzt kihúzták a zsebünkből, aztán ez a tél is úgy telt, mint a többi. Kútra járással. Legyint egyet, megemeli a két vödröt, és köszönés nélkül - távozik. Nyakunkba vesszük a községet, és újra felkeressük tavalyi riportunk nyilatkozóit. Kapuvári Dezső, a helyi vízműtársulat elnöke: — Ami a' társulást illeti, minden munkát elvégeztünk. Az előzetes átadásra augusztusban került sor, a 17 kilométeres szakasz elkészült, a Heves Megyei Vízmű Vállalat műszakilag megfelelőnek találta. A vizet azonban azóta sem kötötték be. Ügy tudom, a szennyvíztározók ellen merült fel kifogás. A Köjál nem járult hozzá a bekötéshez. Így aztán ki-ki lebetonozta a saját portáján a derítőket. A legutóbbi vizsgálatkor a tározók nagy részét rendben találták, ha minden igaz, április—májusban valóban megérkezik a víz. — Hogy telt a tél? — Megvettük mi is. mint sokan mások a búvárszivaty- tyút, 40 ezer forintért, de még mélyebbre kéne fúrni, hogy vizet nyerjünk, így .aztán marad a közkút... Szarka Lajosné tavaly még bizakodott, most azonban belefáradt az örökös ígérgetésbe, az utánajárásba. Ö ugyanis nem volt rest, vette a fáradságot, svióformán minden létező fórumot felkeresett, hogy valami biztos hírt szerezzen az utcának, a falunak. A férje mosolyogva mondja: — Nézze, a feleségem nyugdíjas, nem veszíthet semmit, ha elmondja,' merre járt és mire jutott . . . — Nos, tavaly nyáron még mindenki igyekezett befizetni az esedékes 2000 forintot, nehogy az a vád érjen bennünket, hogy követelünk, és nem fizetünk. Egy tanácstag a mi utcánkat is végigjárta. Azzal biztatott, csináltassuk meg a vízóraaknát, mert ősszel vezetik a vizet. Megcsináltattuk. Aztán az a hír járta, hogy a derítőt le kell betonozni, mert különben a Köjál nem ad engedélyt. Erről pontos tájékoztatást senki nem kapott, csak úgy egymás között beszéltek az emberek. Kiástuk, lebetonoztuk. Jött a vizsgálat. Mivel sokan nem tudták, mi a pontos követelmény, az utcában megnézett ötvenegy szennyvíztározóból 17 felelt meg az előírásnak. A vizsgálatkor ezt szintén nem mondták meg senkinek, csak később kaptunk értesítést. A mienk megfelelt, és ígéretet kaptunk, hogy két héten belül vizünk lesz. Egy hét múlva újabb értesítés: mégsem lesz! Indok nem volt. Így indultam el az- országgyűlési képviselő fogadónapjára, Kócza Imréhez. A panasz után még aznap újabb papír jött: nincs akadálya a vízvezetésnek, ha a tározó megfelelő. Telt az idő, tovább mentem hát Egerbe, a megyei tanácsra. Azt tanácsolták, Simon Lajos elvtársat keressem meg. Így is lett. Segítőkész volt, megígérte, hogy felhívja a Köjált telefonon, hogy miért késik az engedély. Miután nem kaptam választ. illetve megint a tározóra hivatkoztak, újra Egerbe mentem, ezúttal a pártbizottságra. Dr. Asztalos Miklóst kerestem meg. Előttem hívta fel telefonon Árvái Jánost. a Heves Megyei Vízmű Vállalat egri üzemének vezetőjét, majd őszintén megmondta; egyelőre nem lehet a vizet' bevezetni. Hát eddig bírtam. Most már elég voll Már a falugyűlésre se mi- gyek, mert már mindenki úgy tudja, hogy megint csak a víz után kérdeznék. Bóna Józséf, tanácselnök: — Már elkészültek a nyomtatványok a vízbekötési hozzájárulásról, és az elsőket már kipostáztuk. A tározók a legutóbbi vizsgálat szerint 80—90 százalékban megfelelnek az előírásnak, így talán április—májusban tényleg itt lesz a víz. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Decemberben már ott tartottunk, hogy be kell zárni az iskolát. Az utolsó pillanatban nagy nehézségek árán mégis sikerült bekapcsolni az intézményt. A falu felső részén arról panaszkodnak az emberek, hogy használhatatlanul zavaros a víz. Én nem is tudom . . . Lehet, hogy valahol fönn rontották el ezt az egészet? Az emberek azt rebesgetik lépten-nyomon, hogy valaki biztos helyről, megbízható, felelős ember szájából hallotta, hogy ne is reménykedjenek, úgyse kap Tárkány vizet. Hogy ki hallotta, kitől, nem tudom, de beszélik. Egyre rosszabb a hangulat. Valamit tenni kell, mert már így is mindenki becsapottnak érzi magát. ★ Dr. Asztalos Miklós. a megyei pártbizottság titkára: — Tudomásom -szerint a Nem lesz már itt soha semmi bekötésnek egyetlen akadálya a megfelelő víztározók hiánya volt. Ahol ezt kialakították, és a Köjál elfogadta, elkezdődhet a bekötés. A végleges megnyugtató megoldás azonban mindenképpen az lenne, hogy az egész falura kiterjedő, tökéletes szennyvízhálózatot kellene kiépíteni, hagy a tárkányi patak ne szennyeződjön el, s az Egerbe kerülő víz így tiszta maradjon. Ehhez azonban városi, illetve megyei pénzforrást kellene felhasználni, ami jelenleg nem áll rendelkezésre. Ügy tűnik, azonban, hogy a megfelelő derítők kiépítésével ez a gond átmenetileg megoldható. A késedelemben kétség Ikívül közrejátszott (a város <és a község között feszülő érdekellentét, ami remélhetőleg hamarosan feloldódik. Farkas Imre, Eger Város Tanácsának műszaki osztály- vezetője: — A tárolókat folyamatosan vizsgálják embereink, ahol elfogadható, beköthető a víz. Jelenleg nem tudom, hol tart a vizsgálat. . . Árvái János, a Heves Megyei Vízmű Vállalat egri üzemének vezetője: — Bármelyik pillanatban készek./ vagyunk bekötni a vizet, amint a fagyott talaj felenged egy kicsit. Ehhez persze az is szükséges, hogy a derítők nagy része rendben légyen, mivel egyenként energia- és időpazarló eljárás lenne a bekapcsolás. A számtalan kínálkozó tanulság közül azt hiszem egyet érdemes kiemelni immár' sokadjárá: Ha egy effajta ügy évekig húzódik, nem csoda, hogy a falu bizalma véglegesen megrendül. A felgyülemlett feszültségen egyetlen módon lehetett volna enyhíteni, őszintén és részletesen tájékoztatni a lakosságot minden egyes határidő lejártával a késedelem indokairól. Ez bizony elmaradt, így kaptak szárnyra kétes értékű híresztelések, egyetértést aláaknázó vádaskodások. Ez pedig egy egyébként szépen, dinamikusan fejlődő településnek, s vezetőinek nem lehetett érdeke . . Barta Katalin Kapuvári Dezső: „A társulat elvégezte a rábízott feladatot" Növekedett Atkár népességmegtartó ereje Atkár az utóbbi időben — a lehetőségekhez . ke pest — fokozatosan és kiegyensúlyozott ütemben fejlődött. Nyilván ennek is tulajdonítható az a lény. hogy a korábbi évektől eltérően egyre többen tele perinek le a faluban. Jó ellátás A legfontosabb vívmány, hogy végre megoldódott a község vezetékes vízellátása. A tavalyi évtől ugyanis a helyből, a gyöngyösi vízműbe vezetett vizet — miután megtisztítják — visszavezetik Atkárra. így megszűntek az ezzel kapcsolatos gondok. Jónak mondható a kereskedelmi ellátás is. A korszerűsítés menete ez ügyben több alternatív megoldást is felvetett. Egyes vélemények szerint egy új nagy ABC-t kellett volna építeni, s ezzel párhuzamosan megszüntetni a kisebb boltokat. Míg mások egy ugyancsak új, de kisebb ABC-re voksoltak, meghagyva a régebbi üzleteket is. Végül is az utóbbi variáns „győzött”. hisz a régebbi kereskedelmi egység bezárása esetén az azon a környéken lakóknak túl sokat kellett volna gyalogolni, hogy megközelítsék az új boltot. Megoldották a falu hangosítását is: az új hangos híradó üzembe állításával kellő időben értesíthetik az embereket az aktuális hírekről, tudnivalókról. Olcsó telkek . Míg a hetvenes években — hasonlóan az országos tendenciához — a községekből egyre többen költöztek át városokba, addig napjainkra e folyamat iránya éppenséggel megfordult. Atkáron olyan akciót szerveztek, amelynek eredményeképpen rendkívül olcsón, szinte jelképes összegért kínáltak telkeket eladásra. A hatás nem is maradt el. Sokan jöttek Atkárra a közeli városból, Gyöngyösről is. Főleg a fiatalok, hisz az olcsó telek nagy segítséget jelent a családalapítás nehézségeinek leküzdésére, A község egyébként is támogatja azt a törekvést, hogy a fiatal értelmiségiek otthonra leljenek ebben a faluban. A pedagógusfluktuáció megfékezése érdekében tanári lakások épültek. Olyan lakásalapot hoztak létre, amelyet helyileg osztanak el. de nem mellékes az a körülmény sem, hogy ezt az összeget nem ' kell visszafi zetniük. A falu infrastruktúrájának korszerűsítéséhez természetesen hozzátartozik az utak állapotának megőrzése, illetve újak építése, valamint a járdahálózat bővítése is. Ezekhez a munkálatokhoz jelentősen hozzájárul a lakosság is, mégpedig társadalmi munka formájában. Szemétszállítás — közösen A napokban történik az intézményes szemétszállítás megszervezése. Ezt a feladatot a község nem oldhatja meg egymaga, ezért is határoztak úgy, ! hogy Atkár. Vámosgyörk és Adács közösen szervezi meg ezt a tevékenységet. Az általános iskolában az olajfűtés felváltására új, korszerű központi fűtést vezettek be, és megtörtént a tetőszerkezet javítása, illetve felújítása is. A tanulók és a pedagógusok nagy álma válna valóra, ha végre megépülne a tornaterem, ahol a gyerekek normális körülmények között sportolhatnának a téli időszakban is. Meg kell említeni azt is, hogy az iskola saját erőből végzi a padok cseréjét. A saját tervezésű bútorokat a helyi kisiparosok segítségével készítik el, természetesen a szokásosnál jóval olcsóbb áron. Végül, tolmácsolni szükséges az atkáriak régi óhaját, melynek lényege: különösen a községben élő nők számára egy kisüzemet kellene létrehozni, ezzel is tovább növelve a település népességmegtartó erejét. Havas András Még ma is ez a megoldás ... Szarkáék: Fizettünk, kiástuk, lebetonoztuk, megfelelt, és még sincs víz. (Fotó: Perl Márton)
