Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-19 / 66. szám
4. KU KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. március 19., csütörtök Néha a kudarcra is fel kell készülni „PRÓFÉTA" - OTTHON? Egy kiállítás ürügyén Fiatal barátom, ahogy mondani szokás, erősen „gyűri az ipart”, azaz éjt nappallá téve tanul. Készül a felvételi vizsgára. Ha minden jól megy, némi vargabetűvel, de bekerül az egyetemre. A kitérőt ma már nem érzi haszontalannak, s mondja, ha sikerül elvégeznie az egyetemet, ő bizonyosan nem gyarapítja majd a pályaelhagyók számát, ha még annyira csökkent is a műszakiak elismerése. Ismeretségünk elején még gimnazista volt. Szülei műszaki pályára szánták, meg is volt hozzá minden adottsága. Amikor kiderült, hogy nem vették fel az egyetemre. apja józan tanácsára elektroműszerész tanulónak jelentkezett. A sikeres szakmunkásvizsga után dolgozni kezdett. Most elhatározta, újra nekivág, és ebben munkahelyén is támogatják. Hu- szonegynéhány évesen készül beülni az egyetem padsorába, érett fejjel, tisztázva önmagában is. mit akar. És ma már tudja, nem dől össze a világ atfól, ha valami az első nekifutásra nem sikerül. Példája ugyan nem általánosítható (nem is egyedülálló), de alkalmas arra, hogy egy-két dologról elgondolkozzanak a hasonló cipőben járók. Annál is inkább időszerű e téma, hiszen ezekben a napokban töltötték ki mindenütt, hosszas családi tanácskozások után a továbbtanulásra jelentkezők az űrlapokat. A döntés megszületett, s most ki-ki a maga módján vár. Van. aki abban bízik: a gyerek nekiveselkedik a tanulásnak, mások ismerő, sök után kutatnak, akik segítenek, hogy megnyíljon az egyetem, a főiskola kapuja. Az utóbbi években többször is át kellett értékelnünk a könyvtárról alkotott hagyományos fogalmakat. Az információrobbanás és az életmód átalakulása ezekre az intézményekre sem maradt hatástalan. így folyamatosan új szolgá Itatásokkal bővítik tevékenységüket. Az 1970-es években megkezdődött a hanglemezek és egyéb hanghordozók gyűjtése és kölcsönzése, illetve másolása. Üjabban a fotó-, a dia- és videoanyagokat, illetve a helytörténeti dokumentumokat vonják be ebbe a körbe. Viszonylag friss Azután az érettségivel egy időben kezdődnek meg az igazán nehéz napok. A várakozás: vékonyka borítékot hoz-e a postás, benne a felvételi értesítéssel, vagy csomagnak beillő . vaskosát, mely tartalmazza a felvételhez csatolandó iratokat. És ez utóbbira elég sok gyermeknek megvan az esélye. Egyszerű számtani művelet alapján is világos, ahol ötszörös a túljelentkezés, ott a gyerekek négyötöde elutasító válaszra számíthat. S mivel az esély így egy az öthöz (kettőhöz, háromhoz stb.), nem árt, ha a kudarcra — még ha az esetleg átmeneti is — felkészül a szülő. de felkészíti gyermekét is. Természetesen felvetődik a kérdés: lehet-e, szabad-e eleve kudarcra felkészülni? Nem csak lehet! Kell! Persze nem a kilátástalanságot sugallóra, nem a tehetetlen belenyugvásra. Arról van szó1, amiről a nevelési módozatok vitája során oly kevéssé esik szó. A gyermeket meg kell tanítani átmeneti kudarcok, olykor igazságtalanságok elviselésére is. Gondoljunk csak bele. Van olyan ember e világon, akinek minden sikerül, s csak önzetlen igazságossággal találkozik? Nincs. És beszélgetünk erről a gyerekkel? Bizony nagy ritkán. Akinek iskolás gyermeke van, gyakran találkozik olyan esetekkel. amikor az nekikeseredve panaszkodik, mert igazságérzetét sértő osztályzatot, figyelmeztetést, olykor büntetést kap. Még a a legkiválóbb pedagógusnál is előfordul ilyesmi. Vagy mellőzik egy szerepnél, egy úttörőválasztásnál, pedig úgy érzi ő alkalmasabb lett volna. Ha ilyenkor együtt „sír fejlemény az azonnali fénymásolás — ilyen berendezés Egerben és Gyöngyösön is működik már. Egyre fontosabbá válik a tanuláshoz, a munkához és a szabadidő eltöltéséhez nyújtott segítség. Az első szolgáltatás hagyományosnak számít. Manapság azonban a közkönyvtárakra is mind nagyobb szerep hárul e téren. Kézikönyveket, dokumentumokat, segédanyagokat biztosítanak, s nem utolsósorban csöndet és nyugalmat, ami a hatékony ismeretszerzés fontos feltétele. Üjabban nyílt napokat is rendeznek, így a megyerunk” a gyerekkel, akaratlanul is azt a hitet erősítjük benne, hogy neki mindent meg kall(ene) kapnia. Ezt szilárdítja benne az a sokat kárhoztatott, és mégis élő nevelési gyakorlat is. hogy szinte ki sem mondja óhaját, már megkap mindent. És miután beleneveltük, hogy neki minden kijár, éppen akkor érheti élete első nagy csalódása, amikor a jövőjéről van szó. Azután egyszerre kilátástalanná lesz előtte minden, becsapottnak érzi magát, bizonytalanná válik. Ettől kímélhetjük meg, ha felkészítjük; érhetik kudarcok is. és léteznek eltérő megoldások a tervek véghezvitelléhez. Nem árt, ha a gyermeket már a pályaválasztásra való felkészítés során megtanítjuk alternatívákban gondolkodni. Ez önmagában is feltételezi, megtanítjuk képességei reálisabb értékelésére. (Tagadhatatlan sok esetben erre a szülőknél is nagy szükség lenne.) Egyik ismerősöm mesélte: amikor gyermekei a pálya- választás előtt álltak, igyekezett őket rávezetni arra, adódnak lehetőségek a vá^ gyott szakmához hasonlóra is. Könytárosnak készülő leányát például elvitte egy könyvesboltba, beszélgettek a vezetővel arról, hogy az igazi könyvkereskedő nem csupán eladó, hanem az irodalom szeretetére nevelheti vásárlóit. Egészségügyi pálya felé orientálódó gyermekével beszélt a pálya középkádereinek tiszteletre méltó és nagyon szép munkájáról. S ezzel egy időben azt is megpróbálta megértetni velük, ha igazán akarják, ha nem is az első nekifutásra, de van lehetőség később is a továbbtanulásra. D. R. székhelyen a kertészkedök és a lakásépítés gondjával- bajával küszködök kaphattak eligazítást, ötleteket. A szaktanácsadást diafelvételek, videoműsorok, prospektusok tették színesebbé, s a sikeren felbuzdulva újabb, hasonló rendezvényeket terveznek a könyvtárosok. E területen az igazi fellendülést a számítógépes adatbankoktól várják. így ugyanis egy-egv adott témakörben pillanatok alatt képernyőre íródik majd a gép memóriájából a szükséges címlista, s ez leegyszerűsíti és meggyorsítja a munkát. Vallomásnak beillő beismeréssel kezdem: bármilyen kiállításon a legfőbb kérdésem az, hogyan mutatkozik meg az alkotó, az ember a műveiben? Megérzem-e a keze munkája nyomán a lelke rezdüléseit? Most, amikor Bodrogi Dalma képeit nézem sorra a gyöngyösi Diósy Antal Teremben, most sincs másként. A virágcsendéletek, a bársonyosan puhán villlód- zó pasztellek a tárgyias valóságuk mélyén 'ott őrzik a kép születésének hangulatát. Egyszer csupa derű. csupa öröm sugárzik belőlük, máskor egy kis búbánat,' egy kis távolállás, de el vita tha ta tlan u 1 az élet igenlése, a létezés csodája és megmagyarázhatatlan varázslata uralkodik el a vásznakon, a papírokon, a táblákon. Jó nézni ezeket a képeket. A harsogó sárgák vonzzák a tekintetet. A napraforgó mintha a melegítő fényt lopná be a terem falai közé. A pasztellok puha színei is a csendes boldogságot tükrözik. Ez a második kiálítása Gyöngyösön a város szülöttének, a fiatal festőnek, aki alig két éve végzett a főiskolán. Jó kezdet? Talán igen. De milyen lesz a folytatás? Egyáltalán milyen elképzelései vannak, hogyan dolgozik, milyen ember ez a fiatal művész, aki itt született. ide jött vissza és itt akar maradni a Mátra tövében? Valamikor úttörőpályázatot nyert kisplasztikájával. Aztán következett a sikertelen felvételi a képzőművészeti szakközépiskolába. Ezért Gyöngyösön végezte el a gimnáziumot és utána nekirugaszkodott a képzőművészeti főiskolának. Elsőre nem sikerült. Másodikra sem. sőt ... ! — Azt hiszem, hatodszorra vettek fel, amikor már úgy voltam, hogy lesz, ami lesz. Legfeljebb festek anélkül, hogy diplomát szereznék. Micsoda elszántság. Mindjárt ezután pedig: micsoda makacsság. Lehet ennyire hinnie valakinek önmagában? A tények őt igazolták. Kokas Ignác volt az egyik mestere, aki még mindig törődik vele, nem vette le a szemét róla. Ülünk egymással szemben a szülői ház egyik szobájában. A művésznő pontosan olyan, mint amilyenek a mai fiatalok, de mindenféle „farmerszerelék’’ nélkül. Dús, fürtös haja szinte élfedi a fél arcát és a szemének egy részét ás. Ügy ül. mintha valami súlyt kellene cipelnie a vállán. Piros lakkos ujjai csendesen pihennek az ölében. Időnként cigaretta után nyúl és maga elé tekintve keresi a szavakat a kérdéseimre. Jó másfél óra elteltével megkérdezem : — Ugye, nem tartozik n ésivitelő ,nők közé? — Nem. A kurta választ semmiféle magyarázgatás nem követi. Ez a fajta szűkszavúság végigvonult a beszélgetésünk egészén. Miket tudtam meg róla? A ház egy részét a szülők átengedték neki. Ott senki sem zavarja, de ha a műtermébe belép valaki, nem idegesíti. Szeret dolgozni, sokat, és aránylag gyorsan. Rostlemezre fest leginkább. A pasztellt azért kedveli, mert könnyen kezelhető. Ha a szabadban készít kénét, akkor a kréta az eszköze. Általában azonban az olajfestéket használja. Vastagon, plasztikusan rakja fel a színeket, amelyek olykor mintha a tér alkotóelemeit is kikényszeritenék a lemez síkjából kiemelkedve. Előfordult már, hogy valamelyik képével elégedetlen volt és megsemmisítette. Már bánja. Többet ilyet nem tenne. Ügy gondolja, a tárgyak valóságából kell az absztrahált látványt megkomponálnia. a beállítás sugallja a megoldást. Amikor azt a hatást „eléri”, amelyet várt az elképzelt, a csendélet alkotóelemeinek az összeállításától, akkor . .. akkor már az ecsetjét szabadjára engedheti. De megtörténik, hogy egyszercsak az ecset megmakacsolja magát és akkor egy szín, egy fényvillanás valami egé„— Kokas Ignác és Dienes György voltak a mestereim.” szén mást kényszerít rá. mint amivel indult. És ez lesz majd az „igazi”. Hogy miért’’ A kép „öntörvényei" miatt Naponta fest. órákat tölt az állvány előtt. Ha pihen, akkor sétál, könyvet vesz kézbe. Van egy barátnője, de vele sincs gyakran együtt Olykor a kecskeméti alkotóházba „vonul be". A képei közül korábban hármat adott el a Képcsarnok, a mostani gyöngyösi kiállításán pedig ötöt vettek meg. Tulajdonképpen ezekkel az eredményekkel is elégedett. Jól tudja, hogy minden kezdő képzőművésznek nehezen indul a pályája. Neki szerencséje van, mert a szülőkkel él együtt. Ha az egzisztenciáját biztosítani akarná, akkor rajztanári állást kellene vállalnia. De nem teszi. Festeni akar. Csak festeni. Egész életét jelenleg az ecsetek világa tölti ki. A kezdeti lépések után úgy tetszik, ő lesz az ellenpéldája annak a mondásnak, hogy „Senki sem lehel próféta a saját hazájában" ö már ma is „prófétacsemete”. Máris egy újabb kiállítás megrendezésére kapott ajánlatot. Ahhoz pedig újabb képek kellenek. Tehát — dolgoznia kell. Dolgozik is állandóan G. Molnár Ferenc Alkalmazkodó könyvtárak, fejlődő szolgáltatások Szinte festékekből mintázott dombormű egy-egy virág (Fotó: Köhidi Imre) Olvadás (Fotó: Tóth Gizella) Egyetemistáknak, főiskolásoknak Amatőrfilmés videoszemle Egerben rendezik meg a XIX. országos egyetemi és főiskolai amatőrfilm- és vi- deoszemlét. A vendéglátó az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola KlSZ-bizottsá- ga, s a helyszín az MSZMP Oktatási Igazgatósága. A rendezvény március 19-én csütörtökön kezdődik és 22- ig tart. Ez lehetőséget nyújt a felsőoktatási intézményekben dolgozó és tanuló fiatalok számára, hogy munkáikat bemutassák, a szakértő zsűri elemezze a látottadat Egyúttal eszmecsere is kibontakozhat, amely szolgálja a további együttműködést, a művészeti ág bázisának kiszélesítését. A legjobb filmek díjazásban is részesülnek. A szemle nem zárt, minden érdeklődő megtekintheti az alkotásokat.