Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVm. évfolyam, 51. szám ARA: 1987. március 2.. hétfő 1.80 FORINT A HELYZET TARTHATATLAN, REKLÁMRA MÉG SINCS SZÜKSÉG Megyei autóbusz-pályaudvarok 1987-ben Tévéreklám képsorai peregnek előttem. Távfutók versengése, a győztes által kettészakított célszalag, majd hirtelen váltás: egy elegánsan öltözött busz­sofőr, két ujjával győzelmet jelezve és a szöveg: „Mi minden úton vezetünk ...” Kétértelmű meg­jegyzés, de kétségtelenül pozitív sugallatú. Arra buzdít, vegyük gyakrabban igénybe a Volán szol­gáltatásait, mert így biztosan célhoz érünk. Eddig az elegáns reklám. Reszel a miniszter Hát, $zó ami szó: az ilyesmi még igencsak fe­hér hollónak számít mi- nálunk. Mármint, hogy egy volt miniszter egyik hob­biját abban élje ki, hogy rendszeresen begyalogol egy ipari üzembe, ahol puszta szórakozásból, ki- kapcsolódásként reszel, ka­lapál, fúr, farag, különbö­ző termékeket „bütyköl”. Ezt a számomra minden tekintetben tiszteletet pa­rancsoló, és egyben ötle­tet is adó hírt az Űj Tü­kör minapi számában ol­vastam dr. Bíró József bu­dapesti nyugdíjasról, aki nem kevesebb, mint más­fél évtizeden át vezette ha­zánk külkereskedelmi mi­nisztériumát. Az egykori műszerész — mint az említett cikkből részletesen kiderül — igen­csak hosszú és nehéz utat rótt le, míg eljutott a mi­niszteri bársonyszékig. Amikor kádernek kiemel­ték — ő fogalmaz így: azt sem tudta, hogy az export kifelé, az import befelé jön. De nem ijedt meg a nehéz, felelősségteljes meg­bízatástól. A minisztérium „szamárlétráján” úgy ke­rült lépcsőről lépcsőre ma­gasabbra, hogy közben dip­lomákat, tudományos foko­zatokat szerzett, aztán száz. ezernyi tanácskozáson szer­zett hírnevet és természe­tesen üzletet a magyar gaz­daságnak. Közben az idő fölötte sem állt meg, és egyszer- csak közölték vele: kö­szönjük, menjél nyugdíj­ba . . . Elment! Szálka. tüske nélkül. Megkereste régi overállját. és bekopogtatott reszelni, kalapálni, fúrni, faragni a budapesti Kis­motor- és Gépgyárba. Mint volt műszerész . . . De mesz- sze nemcsak ezzel hívta fel magára új környezetének figyelmét. A legutóbbi vá­lasztáskor képviselőnek je­lölték és ebben a minősé­gében éppen a napokban érkezett haza Argentíná­ból, ahol egy nemzetközi tanácskozáson vett részt. Többek között ezért is emelek kalapot a nyug­állományú miniszter, és a „főállású” műszerész em­beri, erkölcsi tartása előtt. Egyben azoknak is tiszte­let, akik melléálltak és se­gítették. Mert végül is kö­zösen bizonyították be. hogy igenis: a szerepcse­rének nem szükséges ve­lejárója a bukás, a sértő­döttség, a mellőzés, a le­írás ... Bőségesen tanulhatnak te­hát a kor, és a kortársak a volt miniszter életéből. És ez annál is inkább idő­szerű, mert valamennyien < tudjuk, hogy olyan kor- j ban élünk, amikor a ne­hezebbnél nehezebb, a ké- j nyesebbnél kényesebb cé- ; lók és feladatok teljesíté­séhez egyre több talpig I tisztességes, becsületes, el- i kötelezett idősebb vezető­nek kell majd azt monda­ni: köszönjük! Menjél nyugdíjba! És mint a volt miniszter példája is bizo­nyítja: igenis, nálunk is ] van tisztes visszaút. Koós József A megye forgalma­sabb buszpályaudvarait végiglátogatván azonban némiképp vigasztalanabb és kevésbé bizalomkeltő az összkép. Sajnos, biztosra ve­szem, hogy ez nem csak eg­ri. gyöngyösi, hatvani vi­szonylatban igaz. Ugyanis az itt pergő, valós, élet diktál­ta képek túlzsúfoltságról, ideges, tolongó utazótömeg­ről, s nemegyszer balesetve­szélyes helyzetekről árulkod­nak. Az emberek mégis busz­ra ülnek — reklám nélkül is —. mert más választásuk nincs, ha el akarnak jutni valahová. Utasszemmel sem rózsá. sabb a helyzet. Kádár Mik- lósné Gyöngyöshalásziról na­ponta jár be Gyöngyösre, majd munka után vissza. — Reggel ötkor indulok otthonról, és általában dél­után 2 óra után utazom ha­za. A délutáni járatokra sok­szor alig lehet felférni. Csúcsidőszakban egymás he- gyén-hátán állnak a buszok. Hiába, bármennyire is kar­bantartják az állomást, kicsi ez a hely. Káló Béla, a gyöngyösi állomásfőnök is hasonlókép­pen nyilatkozik: — 1960-ban adták át az állomást. Azóta bizony, sok­kal több járatot fogadunk és indítunk. Ezért súlyos parkolási gondokkal küszkö­dünk, különösen reggel 6 és délután 16—17 óra között. Tizennégy indítóállomással rendelkezünk, s bár min­dent elkövetünk, hogy tart­suk a menetrend szerinti ál­lomáshelyeket,- ez nem min­dig sikerül. Úgy tudom, a javítást célzó tervek már el­készültek, de ezekről pon­tosabb felvilágosítást a ta­nácson tudnak adni. Hatvanba dél körül érke­zünk. Ekkor mindössze egy sárga csuklós vár az indu­lásra A látszat azonban csa­lóka. Juhász Zoltán állo­másfőnök elmondása szerint ugyanis a jelenlegi négy in­dítóhely a napi húsz-huszon­ötezer utashoz viszonyítva, édeskevés. Egy-két óra múl­va igazolódik állítása, mi­vel a szomszédos utcák is telítve vannak a sárga jára­tokkal. Másnap biztató információk reményében keresem fel Zombori Józsefet, a Mátra Volán Vállalat igazgatóját Egerben, ahol talán a leg­nagyobb gond a pályaudvar „kapacitása”. — A buszpályaudvaroknak az utazók kényelmét kell, kellene szolgálniuk. Sajnos tökéletesen tisztában va­gyunk azzal, hogy a zsúfolt­ság miatt egyre kevésbé ké­pesek betölteni alapvető funkciójukat állomásaink —- mondja az igazgató. — Min­denekelőtt szeretném kiemel­ni, hogy nyereségérdekeit vállalat lévén, nagyon ala­posan fontolóra kell ven­nünk minden évben, hogy a fejlesztésre fordítható cse­kély összeget mire költjük. Két lehetőségünk van. Ha idén az autóbusz-pályaudva­rok bővítésére, illetve kor­szerűsítésére áldoznánk, nem tudnánk felújítani gépkocsi- állományunkat. így aztán egy-két év múlva szép ál­lomásaink lennének, csupán utazni nem tudnánk. Így nincs más lehetőség, a pénzt új autóbuszok vásárlására szántuk. Idén hatvan új jár­művet veszünk — kilenc- venmillió forintért — ami­vel azt érjük el, hogy egy viszonylag kielégítő műszaki színvonalú gépkocsiállo­mánnyal fogunk rendelkez­ni. Természetesen távlati el­képzeléseink vannak az ál­lomásokkal kapcsolatban, hi­szen már ma is égető gon­dokkal küszködünk. Busz­vezetőink kénytelenek a kör­nyező utcákban parkolni, mert nincs máshol hely. Mindezek ellenére, azt kell mondanom, hogy a VII. öt­éves tervben nem várható e gondok felszámolása. Eger­ben egyetlen lehetőségünk, ha a Sas út és Lenin út ha­tárolta területet (régi Tü- zép-telep) megkapnánk, és itt eleinte úgynevezett konténe­res megoldással tudnánk egy új állomást biztosítani. Eh­hez azonban a városi tanács hozzájárulása szükséges. Ez lenne az első lépés, s ké­sőbb, a VIII. ötéves terv­ben, ezt véglegesen is meg­valósíthatnánk. Ha a terü­letet nem kapjuk meg, saj­nos tehetetlenek vagyunk. Hatvanban az egrihez ha­sonló a helyzet. A jelenlegi megálló bővítését területi akadályok miatt lehetetlen megoldani. A város vala­mely másik részén nyílik le­hetőség új megálló kialakí­tására. Természetesen ez is anyagiak függvénye, így konkrét időpontot nem tu­dunk mondani. Gyöngyösön még lehet terjeszkedni, a pályaudvar mögötti rész ugyanis még szabad. De a pénzszűke erre a tervre is rányomja bélyegét egy ideig. Hevesen a városi tanács, ismerve anyagi lehetőségein­ket, magára vállalta egy új állomás megépítését, hiszen a kép ott semmivel nem ked­vezőbb, mint az előbb fel­sorolt városokban Ez tehát a tervek vázla­tos kivonata. Mi tagadás, ezektől a tényéktől aligha könnyebbül meg az utas. De a tényekkel, ha ráadásul lo­gikus érvelésen nyugszanak, és alapos felmérés előzte meg őket. nem lehet vitatkozni. Megítélésünk szerint a rek­lámra még sincs szüksége a cégnek, ugyanis mindannyi­an el akarunk jutni valaho­vá. S a legtöbben egyelőre autóbusszal .. . Mert ezt en­gedi meg időnk és pénztár­cánk, amely sokszor hason­latos a mamutcég zsebbé- ii tehetségéhez. Barta Katalin A látszat csalóka Hatvanban Tagja volt Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára is Hazaérkezett az MSZMP delegációja Finnországból Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese a Finn Kommunista Párt meghívá­sára február 24. és 28. kö­zött pártküldöttség élén Finnországban tartózkodott. A delegáció tagja volt Bar­ta Alajos, az MSZMP He­ves Megyei Bizottságának első titkára, Gecse Attila, a KB Külügyi Osztályának he­lyettes vezetője, és Gróf Fe­renc, a KB munkatársa. A látogatás során Németh Károly megbeszéléseket foly­tatott Arvo Aaltóval, az FKP elnökével és találko­zott a Finn Kommunista Párt több más vezetőjével. A szívélyes, elvtársi lég­körű találkozókon kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről, a pártjaik előtt álló legfonto­sabb feladatokról. Áttekin­tették a nemzetközi élet, va­lamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom kérdéseit. Kifejezték készségüket az MSZMP és az FKP közötti együttmű­ködés további elmélyítésére, amely fontos részét képezi a két ország, a magyar és a finn nép közötti hagyomá­nyos jó kapcsolatoknak. Finnországi tartózkodása során Németh Károlyt fo­gadta Mauno Koivisto köz- társasági elnök, és Kalevi Sorsa miniszterelnök. a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke. A magyar pártküldöttség találkozott a- Finn Szociál­demokrata Párt és a Finn Centrumpárt vezetőivel. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken véleményt cseréltek a nemzetközi élet néhány kérdéséről, vala­mint a rokoni kapcsolato­kon, a kölcsönös megérté­sen és nagyrabecsülésen ala­puló magyar—finn együtt­működés erősítésének. a pártközi kapcsolatok fejlesz­tésének lehetőségeiről. Az MSZMP főtitkárhelyet­tese a Helsinki Magyar Kul­turális és Tudományos Köz­pontban találkozott a Finn —Magyar Társaság vezetői­vel. A megbeszéléseken és ta­lálkozókon részt vett Har­gita Árpád, hazánk helsin­ki nagykövete. Az MSZMP küldöttsége szombaton hazaérkezett. Né­meth Károly fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Arto Mansala, a Finn Köztársaság budapesti nagy­követe. Visszaérkezett Budapestre a SZOT küldöttsége Gáspár Sándor, a SZOT elnöke vezette szakszerve­zeti küldöttség, amely részt vett a Szovjet Szakszerveze­tek XVIII. kongresszusán, szombaton visszaérkezett Budapestre. (MTI) A tizenévesekért és a környezet óvásáért Ülést tartott a KISZ KB Szombaton ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága az ifjúsági szövetség szék­házában. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Stark Antal, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese, Ga­zsó Ferenc, művelődési mi­niszterhelyettes és Abra- hám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal el­nöke. Az ülésen jelen volt Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal elnöke. A KISZ kongresszusának határozata kiemelt figyel­met fordít a tizenéves kor­osztályok mozgalmi tevé­kenységének fejlesztésére. E program kezdeti tapaszta­latairól Králikné Cser Er­zsébet KB-titkár adott tá­jékoztatást. Kiemelte: a program indítását segítette, hogy a határozat fő céljai és az oktatási reform ele­mei összhangban vannak egymással. A KISZ tavaly saját forrásaiból 11 millió forintot fordított a közép­iskolákban működő diákkö­zösségek támogatására, a pedagógusok munkájának elismerésére. Ugyanakkor a testület több kedvezőtlen jelenség­re is felhívta a figyelmet: egyelőre kevés a tanórán kívüli nevelést, a demokra­tikus diákközéletet tevéke­nyen támogató középiskola. Sck helyen még a műve­lődési irányítás is bizony­talan a diákmozgalom tá­mogatásában. és pedagógu­sok megnyerésére, munká­juk segítésére. A KISZ tizenéves prog­ramjának megvalósulása ér­dekében továbbra is támo­gatja az oktatás reformját. Ennek szellemében a Mű­velődési Minisztériummal közösen kezdeményezi a nevelőtestületek pedagógiai munkájának elismerését. A testület ezután Szórádi Sándor tájékoztatóját hall­gatta meg a KISZ környe­zetvédelmi munkájáról. A KB titkára elmondta, hogy az utóbbi években kibonta- kózott a hazai környezetvé­dő mozgalom és az ifjúsági környezetvédő klubok, kö­rök hálózata. A sokrétű munka szervezésére, az if­júság különböző rétegeiben folyó tevékenység koordiná­lására létrejött a KISZ KB Ifjúsági Környezetvédelm1 Tanácsa. A KB ülésén megfogal­mazódott: a következő idő­szakban a politikai mun­ka mellett bővíteni kell a fiatalok cselekvő részvételé­nek lehetőségét. Az intéz­ményi és a területi KISZ- szervek továbbra Is foglal­kozzanak a helyi környe­zetvédelmi problémákkal, támogassák a környezetvé­dő közösségeket. A KISZ KB Nagy Imre KB-titkár előterjesztésében áttekintette a „Jövőnk a tét” politikai akció kezdeti tapasztalatait, eredményeit Megállapította, hogy a KlSZ-tagok és a fiatalok a felhívást többségükben ked­vezően fogadták, a kezde­ményezéssel a szélesebb közvélemény is megismer­kedett. Az akció eredmé­nyeként a dolgozó fiatalok megismerhetik hazánk je­lenlegi helyzetét, megfogal­mazhatják saját feladatai­kat, a cselekvés lehetősé­gét. Az akció kibontakozása kedvezőbb feltételeket te­remthet a hatékonyabb munka, az eredményes gaz­dálkodás számára, lehetősé­get ad a fiatalok aktívabb szerepvállalására. A KISZ KB köszönetét fejezi ki a téli rendkívüli időjárási viszonyok között helytállt fiataloknak; vé­gezetül személyi, kérdések­ről döntött. Szandtner Ivánt felmentette testületi tagsá­ga. KB-titkári. intéző bi­zottsági és titkársági tag megbízatásai alól, mivel a XX. kerületi pártbizottság első titkárává választották A KB kooptálta tagjai kö­zé dr. Gönci Jánost és tit­kárává, az intéző bizottság, illetve a titkárság tagjává választotta. Az Elnöki Tanács Szandt­ner Ivánnak az ifjúsági mozgalomban végzett ered­ményes munkájáért a Mun­ka Érdemrend arany foko­zatát adományozta.' A ki­tüntetést Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára ad­ta át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom