Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-05 / 30. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 5., csütörtök 1. A pártszervezetek parlamentje A beszámoló taggyűlések az idén február hónapban kezdődtek. Az alapszervezetek nagy része jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a beszámoló taggyűlés előkészítésében és megszervezésében. A tapasztalatok értelmes hasznosításának azonban semmi köze nincs a rutinszerűséghez. Erről nemcsak azért célszerű szólni, mert mindig akadnak olyanok, akik hajlamosak a rutinszerű megoldásokra, hanem azért is, mert ennek az évnek egy sor olyan sajátossága van, amelyeket a politikai munkában is messzemenően szem előtt kell tartanunk. Mindig igaz, hogy egyik év sem olyan mint a másik, ezért a politikai munka értékelése, megtervezése is mindig konkrét adottságokra épül, és annak megfelelő követelményeket elégít ki. Az idei esztendő ilyen szempontból különös figyelmet érdemel. Ehhez nélkülözhetetlen eligazodást nyújt a Központi Bizottság 1986. november 19—20-i határozata. A mostani beszámoló taggyűlésekkel szemben alapvető politikai követelmény a KB-határozat fő politikai útmutatásainak újbóli átgondolása. Ennek alapján indokolt összegeznünk, értékelnünk a végzett munkát, és ebből kiindulva célszerű kimunkálnunk egész évi teendőinket. A beszámoló taggyűlés alapvető célja, hogy a párt- szervezet vezetősége számot adjon az elmúlt év során végzett munkájáról. Arról, hogy hogyan irányította az alapszervezet politikai tevékenységét, mennyire tudott megfelelni hivatásának. A szervezeti szabályzat rögzíti a vezetőségnek ezt a kötelességét, illetve a tagoknak azt a jogát, hogy értékeljék pártalapszervezetük tevékenységét, minősítsék a vezetőség munkáját. A taggyűlés természetesen nem térhet ki minden részletre, az alaptevékenységgel összefüggő politikai munkára kell összpontosítania. Így például a vállalatoknál működő pártszervezetek azt állítják figyelmük középpontjába, hogy a politikai munka eszközeivel hogyan segítették a gazdasági feladatok megoldását, a párt gazdaság- politikájának érvényre juttatását. Nem arról van szó, hogy a taggyűlés vállalati mérlegbeszámoló szerepet töltsön be, és az adatok halmazával árassza el a párttagokat. Az össztevékenységét kell minősítenie, hogy az alapjaiban mennyire van összhangban a politikai követelményeivel. A gazdasági vezetés politikai megítélésének alapja csak az lehet, hogy milyen eredménynyel, milyen erőfeszítést fejtettek ki ennek érdekében. A politikai értékelés fontos összetevője, hogy mind az eredményeknek, mind a lemaradásoknak okairól reális állásfoglalás szülessen: mi az, amivel mint objektív körülménnyel kell számolni, és mi az, ami szubjektív tényezőkön múlik. A pontos elhatárolás teszi lehetővé az elismerés és a felelősség meggondolt és megalapozott alkalmazását. A Központi Bizottság novemberi határozata alapján a gazdasági tevékenység politikai elemzése is összetettebb, bonyolultabb vizsgálódást követel. Feltétlenül tekintettel kell lennünk olyan szempontokra, mint a korszerűség, a nemzetközi mércével mért összehasonlítás, a megújulási készség, a fejlesztési dinamizmus, a minőség, a teljesítményelv érvényesítése, az érdekeltségi viszonyok befolyásolása, a napi és távlati gondolkodás összhangjának biztosítása. E szempontok nem csak az előző év értékelésében kell, hogy vezető szerepet játszanak, hanem az idei feladatok kimunkálásánál is. A gazdasági tevékenység politikai minősítése megköveteli annak vizsgálatát is, hogy mit tett a pártszervezet a feladatok teljesítése érdekében, hogyan, milyen módszerekkel segítette a munkát, miben érdemli ki az elismerést, netán az elmarasztalást. Ide tartozik az is, hogy a pártcsoportok mennyire állták meg helyüket, és milyen színvonalon érvényesül a kommunista példamutatás, mennyire biztosították az eredményes gazdasági munkához szükséges társadalmi-politikai háttért. Végeredményben a politikai munka minősítésének egyik fő mércéje, hogy a kommunista kollektíva képes volt-e magával ragadni, jobb és nagyobb teljesítményekre hangolni a dolgozók közösségét, adott-e elegendő támogatást a kezdeményezőknek, az újítóknak, a fejlesztés főszereplőinek. A gazdasági kérdések politikai munkájának középpontba állítása nem merítheti ki a beszámoló taggyűlés témakörét. Különösen figyelemre méltó, hogy az alapszervezet a maga működési területén mennyire tölti be a politikai munka fő irányítójának és szervezőjének szerepét. Többek között nem szorulhatnak háttérbe a pártszervezet belső viszonyaival összefüggő kérdések sem. Az elmúlt év, a beszámolási időszak bővelkedett izgalmas eseményekben, a politikai közvéleményt foglalkoztató kérdésekkel társadalmi gondjaink sem lettek kevesebbek. Ilyen körülmények között a közhangulat alakítása, politikai befolyásolása nem kevés feladatot adott pártszervezeteinknek. Érdemes ezeknek a tapasztalatait is számba venni, nemcsak azért, mert hozzátartoznak az elmúlt év politikai mérlegéhez, hanem azért is, mert tanulságai a jövőre nézve is hasznosak. Különösen annak vizsgálata időszerű, hogy a pártszervezet, az egyes kommunisták nehezebb körülmények között mennyire állják meg helyüket, milyen az elvhűségük, eszmei-politikai szilárdságuk, kiállásuk. A Központi Bizottság 1986 novemberi határozatának feldolgozása a pártegység vonatkozásában is fontos tanulsággal szolgál minden pártszervezet számára. Nyilvánvalóbbá tette, hogy milyen kérdések körül vannak a viták — miben tapasztalhatók eltérő vélemények, hol szorul erősítésre az eszmei-politikai nevelőmunka. A beszámoló taggyűlések fontos feladata, hogy értékelje az alapszervezethez tartozó párttagok ideológiai, politikai egységét, cselekvési készségét, és meghatározza az ezekkel összefüggő tennivalókat is. A decemberi párttaggyűlések, a januári munkásgyűlések és pártnapok során az alapszervezetek sok politikai kérdést tisztáztak, számtalan konkrét helyi teendőre irányították a figyelmet. Teljes egészében azonban nem oldották és nem oldhatták meg sem az elvi tisztázással, sem pedig a konkrét intézkedések kimunkálásával kapcsolatos sokrétű feladatot. Ezt a munkát most a beszámoló taggyűlések fórumát is felhasználva folytassuk tovább. Kovács Péter az MSZMP KB alosztályvezetője Hárommillió dollar export Túlteljesítette exporttervét a Mátrai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság a múlt esztendőben. A tervezett 120 millió forintos kivitel helyett 145 millió forint értékű árut szállítottak külföldre. döntően a tőkés országokba. Ez a cégnek, s végső soron a népgazdaságnak, hárommillió dollár bevételt hozott. Figyelemre méltó tény, hogy például parkettából az egyébként fakitermeléséről híres Finnország mintegy 60 millió forint értékben vásárolt. — Mi ennek az oka? — kérdeztük dr. Kovács Jenő vezérigazgatót. — E cikkünk döntő része tölgyfából készül, amely a mi éghajlatunkon honos. Nagy kopásállósága miatt különösen alkalmas parkettagyártásra. Ezért keresik finn partnereink, de svéd. olasz, osztrák, holland, nyugatnémet vevőink is. Emellett természetesen fűrészárut, bútorlécet, fabrikettet, papírfát is szállítunk nyugati megrendelőinknek. Ez utóbbit a cellulózgyártásban hasznosítják. — Mintegy 13 millió forintnyi bevételünk származott a külföldi vadászoknak nyújtott különféle szolgáltatásainkból. Például Angliából, Franciaországból sőt még Amerikából is jönnek vadászni, s hogy többnyire elégedettek, az is mutatja, hogy sok az állandóan visz- szatérő vendégünk. Az említetteken túl 1986- ban lipicai tenyészméneket adtunk el Olaszországba és a Szovjetunióba. Erdészeti gépeket értékesítünk a 60-as évek vége óta. Különösen szocialista országokból voltak érdeklődők aprító, kérgező és egyéb berendezéseink iránt. de Ausztriából. NSZK-ból is vásároltak. E mellett kisebb tételben ugyan: faszén-. s facsemete-eladással is foglalkozunk. A jelenről szólva dr. Kovács Jenő elmondta, hogy évről évre fokozódó gondja a gazdaságnak a tölgyesek romló állapota. — Az erdők pusztulása sajnos, világjelenség, s egyebek mellett ez a környezetünk szennyeződésével is magyarázható. A hetvenes évek elejétől fogva tudományosan is kimutatható, hogy az Északi-középhegységben honos, úgynevezett kocsány- talan tölgyesek évről évre pusztulnak. Mivel kilencvenezer hektáros erdőterületünkből mintegy 30 ezer hektár a tölgyes, ez a jelenség érzékenyen érint bennünket, s kihat fafeldolgozó iparunkra is. Farmercipők Hajdúböszörményből — öt modell sikeres próbaeladása után a mintaválasztékot 10-re bővítve, új termékcsalád — farmerlábbelik — gyártását kezdték meg a hajdúböszörményi Hajdúsági Cipőipari Szövetkezetben. A folyamatos munkát biztosító berendezések. szerszámok megvételére mintegy félmillió forintot költött a szövetkezet. Az új termékekben a divat, a gazdaságosság és a szakmai lelemény ölt formát, ugyanis alapanyagként használt, koptatott farmernadrágokat használnak fel. (MTl-fotó: Oláh Tibor — KS) Újítók és újítások a Bervában VÁLSÁGBAN, VAGY...? Manapság egyre többen kongatják meg a vészharangot amikor az újítómozgalom jelenéről, jövőjéről esik szó. A: ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokban pedig mind gyakrab ban hangzik el a megtorpanás, sőt a visszaesés kifejezés is Az egri Finomszerelvénygyárban azonban nem osztják e nézeteket. Legalábbis erre utal az á beszélgetés, amelyet Bo- zsik Gyulával, az iparjogvédelmi előadóval folytattunk. — Ez igaz — mondja —, hiszen nálunk korai lenne súlyos válságról szólni. Nézzünk csak egy-két számadatot .. . Tavaly százhetven újítást nyújtottak be a cégünknél. összesen kétszáznyolcvan „szerzőt” tartottunk nyilván. Közülük százhu- szonketten fizikai, százöt- vennyolcan szellemi munkát végeznek. Ez azt jelenti, hogy gyárunk összes dolgozójának mintegy 4,9 százaléka foglalatoskodik ezzel. — Ez az arány nőtt vagy csökkent az elmúlt évek során? — Némileg csökkent, mert 1981-ben például 6,7 százalékot könyvelhettünk el. Az ingadozások azzal magyarázhatók, hogy korábban még nem voltak vgm-k. Ezek megalakulásával apadt az újítókedv. A dolog egyszerű. Ugyanis ezekbe a csoportokba csakis jó szakmunkásokat vettek fel. azaz azokat. akik hasznosítható ötletekkel rendelkeztek, akik bázisai lehették volna a mozgalmunknak is. Nyilvánvaló. hogy ha ott megkeresték a pénzüket, másért nem nagyon törték magukat. Már csak azért sem. mert az újítások forintjaira esetleg jó darabig kell várni. Fellendülés akkor volt. amikor más pénzszerzésre nem nyílt lehetőség. E negatív folyamat mostanában megállt, s a törzsújítók lassan-lassan újra visszatérnek. — Ahogy látom a papírokat. az elmúlt évben csupán huszonhét fiatal — tehát harminc év alatti —. s csak tizenegy nő végzett ilyen tevékenységet... — Igen. ez kevés. Az okok? A kezdő műszakiak a főiskola. egyetem után jönnek ide. ekkor már huszonöt, huszonhat évesek. Egy-két esztendeig a hellyel ismerkednek. s mire lenne jó javaslatuk, már el is érték az említett korhatárt. A szakmunkások az első időkben kizárólag a fogások elsajátítására törekednek. szakmailag akarják elfogadtatni magukat a vezetőikkel. Mire megszerzik az újításokhoz szükséges rutint. már ők sem tinédzserek. A nők esetében szerintem nem alkati kérdésről van szó. hanem arról, hogy zömük adminisztratív területen tevékenykedik. A fizikai foglalkozásúak viszont nagyobb részt betanított munkások. — Mennyit hoztak a „konyhára” az eredeti elgondolások? — 1986-ban 13 millió 307 ezer forint volt az ezekből származó gazdasági eredmény. Azelőtt két évvel viszont 15 millió 800 ezer. így elégedettek lehetünk. A baj inkább az. hogy az átfutási idők hosszúak: átlagosan 4 és fél 5 és fél hónap telik el a beadástól a bevezetésig. Ez félrevezető persze, hisz van. ami csak egy-két hétig tart. mások viszont — a nagyobb jelentőségűek — másfél évig is. Ez azért van. mert itt az ügy már nemcsak tőlünk, hanem a partnerektől, például az alapanyagot szállító vállalatoktól is függ. — S mennyit tehettek zsebre az elképzelések „gazdái”? — Tavaly 596 ezret fizettünk ki újítási, 406 ezret pedig közreműködői díjként. Tudjuk, hogy az egyedüli ösztönző a pénz. mert lelkesedésből ma senki sem stra- pálja magát. Igyekszünk ki. dolgozni olyan módozatokat, amelyek segítségével az újítókat anyagilag egyre jobban érdekeltté tesszük. Kedvezően befolyásolta e törekvést az az 1983-ban kiadott rendelet, amely a közreműködők fogalmát és honorálását szabályozta. Azóta az ilyen címen átadott pénz a négyszeresére emelkedett. Látványos intézkedések nem nagyon képzelhetők el. de finomítások lehetségesek. Például mondjuk, hogy ha valaki az importanyagok helyettesítésével összefüggésben dolgoz ki valami jó tervet, akkor vastagabban fog majd a ceruzánk. — Mint mindenütt —gondolom — itt is irányítják némileg, tiogy min kellene töprengeni... — Újítási feladatterveket adunk ki, amelyek általában 30—50 témát tartalmaznak. Ezeket minden év április 1- én tesszük közzé, s a megoldásokat a következő esztendő március 31-ig fogadjuk el. — önöknél létrehoztak egy úgynevezett újítói tanácsadó testületet is. Ennek vajon mi a funkciója? — Két esztendeje alakítottuk meg, s a feladata, hogy a műszaki igazgatót segítse a benyújtott pályázatok elbírálása során. Különösen szükség van erre. ha egy dologról ellentétes szak- vélemények hangzanak el Hat tagja van, s ők a legkülönfélébb szakterületeket képviselik. A viták folyamán aztán kialakítják a közös véleményt. — Van-e valami összehasonlításuk arra vonatkozóan. hogy a hasonló gyárakhoz viszonyítva hol állnak a rangsorban? — Ha az iparági szintet vizsgálom, akkor is nyugodtan kijelenthetem, hogy a középmezőny fölött vagyunk Ha csak a megyénket veszem szemügyre, akkor egészen bizonyos, hogy az élmezőnyben tanyázunk. Az is magáért beszél, hogy 1966-tól napjainkig 36 újítónk kapta meg az arany- jelvényt. Az idén — első íz. ben — négy dolgozónkat terjesztettük fel a Kiváló feltaláló cím bronz fokozatára. — Az előbb említette, hogy az idők során ugrásszerűen nőtt az újítások műszaki tartalma .. . — Igen, s ez reprezentálja legjobban a mozgalom fejlődését a cégünknél. 1973- ban tettük meg az első szabadalmi bejelentést. 1977-től viszont már szinte minden évben előfordul két ilyen, de volt eset. hogy néggyel is kirukkoltunk. S ami a leglényegesebb: az Országos Találmányi Hivatal ez idáig egyetlen beadványunkat sem utasította el, azaz mind szabadalmat kapott. Sárhegyi István Mozgalomtörténeti kiállítás A KISZ Heves Megyei Bizottsága és az egri városi pedagógus KISZ-bizottság a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója alkalmából mozgalomtörténeti kiállítást rendez. Felhívással fordulnak azokhoz, akik 1957-ben alapítóként vettek részt a mozgalomban. és mindazokhoz, akik a KISZ megalakulásával kapcsolatos tárgyi emlékekkel (tagkönyvvel, jelvénnyel, oklevéllel, fotóval) rendelkeznek. Kérik, hogy február 28-ig juttassák el a dokumentumokat a pedagógus KISZ-bizottságra, (Eger. Trinitárius u. 3. szám alá) segítve ezzel a rendezvény sikerét.
