Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. február 28., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM MIÉRT ELŐNYÖS? Magyar-külföldi vegyesvállalatok (Fotó: Köhidi Imre) Az MTI a közelmúltban hírül adta, hogy a magyaror­szági vegyesvállalatok száma elérte a százat. Ez azt je­lenti, hogy erősen megnőtt a vállalatalapítási kedv, hi­szen 1972-től a múlt év ele­jéig összesen 50 vegyes tu­lajdonú vállalat• jött létre. ugyanarMyi ; mint 1986-ban, illetve 1987 első heteiben, vagyis 13 hónap alatt. Az ugrásszerű növekedés elsősorban azzal magyaráz­ható, hogy tavaly januártól a magyar hatóságok kedve­zőbb feltételeket teremtet­tek mind a vegyesvállalatok alapításához, mind pedig mű­ködésükhöz. Az indíték nyil­vánvaló; a külföldi vállalko­zók magyarországi beruházá­sai egyfelől bővítik a7 itt­hon felhasználható forrásokat, másfelől a működő tőkével együtt többnyire a mienknél korszerűbb technika, techno­lógia, szervezési, vezetési, ösztönzési módszer is érke­zik az országba. A vegyes­vállalatok tehát hozzájárul­hatnak a magyar gazdaság olyannyira szükséges és ha­laszthatatlan dinamizálásá­hoz. Hiányt pótolnak A magyar törekvések ter­mészetesen csak akkor ér­hetnek célt, ha találkoznak a tőkés vállalkozók érdekei­vel. Az utóbbiak általában- úgy tekintenek Magyaror­szágra — sőt, valamennyi szocialista országra — mint jelentős piacra, ahol kü­lönféle áruk és szolgáltatá­sok haszonnal értékesíthe­tők. Ez kétségkívül így is van — általában., Ám ami­kor konkrét üzletkötésről .van szó. akkor kiderül, hogy a külföldi cégeknek nem is olyan könnyű Magyarorszá­gon vállalkozni. Képviselőik inehezen igazodnak el a magyar gazdaság berkeiben, nehezen illesztik be módsze­reiket a magyar keretek kö­zé, nehezen értik-tanulják ,meg a mi játékszabályain­kat, vagyis általában nehe­zen mozognak a számukra ismeretlen terepen. Beruházásainak ennél is nagyobb akadálya a bizal­matlanság. A külföldi tőke nem érzi magát biztonság­ban egy szocialista államban, legalábbis addig nem, amíg nem lát kellő mennyiségű és minőségi példát a7 ottani sikeres tevékenységre. Mert iki tudhatja — vélik a tőkés vállalkozók — mi lesz a be­fektetett pénzzel egy szocia­lista tulajdonviszonyokra épülő országban? Az aggodalom érhető. Ezt a bizonytalanságot, bizalmat­lanságot hivatottak eloszlat­ni azok a beruházásvédelmi megállapodások, amelyeket a magyar állam eddig Bel­giummal, az NSZK-val és Franciaországgal kötött, s amilyent több más országgal. Így egyebek között Ausztriá­val és Kuvaittal szándékozik •megkötni. Ezek az államközi megállapodások garanciát nyújtanak arra, hogy a ma­gyarországi tulajdon min­den körülmények között azé marad, aki befektette. A külföldi tőkét távol tartó akadályok lassacskán leépül­nek. nem kis részben azál­tal, hogy a korábban létre­jött vegyesvállalatok — ke­vés kivételtől eltekintve — sikeresen működnek. Példa­ként említhető a Polifoam Kft., amely japán közremű­ködéssel hőszigetelő anya­gokat termel; a Fotex, amely amerikai tőke bevonásával 'létrehozott automata labora­tóriumaiban órák alatt dol­gozza ki az amatőr fotósok felvételeit; az • OTP—Psnta Tours, amely' a tisztán ma­gyar utazási irodáknál sok tekintetben kedvezőbb felté­teleket kínál a turistáknak; a Club Tihany Rt., amely elsőként teremtette meg a iklubüdülés feltételeit Ma­gyarországon — valamennyi nyereséget ígér, vagy má­ris produkál tulajdonosainak. Versenyt keltenek S ami a mi szempontunk­ból legalább ilyen fontos: a ,vegyesvállalatok többnyire olyan árut termelnek, olyan szolgáltatásokat nyújtanak. •amelyek nálunk hiányt pó­tolnak, de • legalábbis ver­senyt keltenek. Mert — •hogy további példával hoza­kodjunk elő — tetőcserép kofábban is volt Magyaror­szágon. de a VÁÉV-Bramac Kft. a választékot bővítő, a kevésbé korszerűnek ver­senyt teremtő betoncserepet gyért. S az sem mindegy, hogy hogyan. A veszprémi üzemben — amely fele rész­ben osztrák, fele részben magyar pénzből épült J— osztrák műszaki vezetéssel és a Bramac know-how-ja alapján folyik a termelés. A gyártás teljesen automati­zált, a folyamatot számító­gép irányítja, minek köszön­hetően alig több, mint száz dolgozó közreműködésével Jehet évi húszmillió cserepet gyártani. Ezzel az export is ibővül: évi másfél millió cse­repet az osztrák partner visszavásárol. hasonló eredménnyel jár a Skála World Trade és az ITT amerikai cég NSZK-beli vállalatának együttműkö­dése a televízió- és képmag­nógyártásban. i A tavaly január óta be­következett változások azon­ban nemcsak mennyiségiek — nemcsak egyszerűen több vegyesvállalat alakult — ha­nem minőségiek is. Koráb­ban csak kisebb külföldi cé­gek vállalkoztak Magyaror­szágon, és viszonylag cse­kély tőkét fektettek be. Mos­tanában mind jelentősebb, elismertebb tőkés vállalko­zók jelennek meg nálunk, és nagyobb összegeket tesznek be a közös vállalatok közös kasszáiba. Sőt, érdeklődnek a multinacionális konszer- inek világából is, és a jármű­iparban, a híradástechniká­ban. a biotechnikában kí­vánnak viszonylag jelentős tőkével részt venni. Vagyis a külföldi tőke olyan ágazatokban is mű­ködne, amelyek felfejleszté­se számunkra különösen fontos. Mert természetesen szükség van a különféle szolgáltatások bővítésére is. de igazán hasznosnak, húzó­erejűnek az ígérkezik. ha a külföldi partner a ter­melésbe kapcsolódik be, ha olyan iparágak fejlesztésé­hez járul hozzá, amelyek 'felvirágoztatása nélkül a magyar gazdaság aligha le­het igazán versenyképes. Segítenek felzárkózni Túl a konkrét előnyökön a vegyesvállalat olyan gaz­dálkodási forma, amely hoz­zájárul integrálódásunkhoz a világgazdaságba. Ezért is törekszünk arra, hogy a szo­cialista országok vállalatai­val szintén alapítsunk kö­zös érdekeltségű, közös tu­lajdonú gazdálkodószerve­zeteket. A Szovjetunió új vállalati törvénye lehetővé •teszi ilyen cégek alapítását, minek köszönhetően 1986 végén létrejött az első ma­gyar—szovjet vegvesválla- ilat, a Mikromed. A magyar tulajdonos, a Medicor, nagy reményeket fűz a működésé­hez. hiszen olyan elektroni­kus orvos-diagnosztikai be­rendezéseket fognak közösen előállítani az esztergomi üzemben, amelyek biztos piacot találnak a Szov­jetunióban, a későbbiek­ben esetleg valamely har­madik országban is. i Mindez biztató még akkor is. ha a vegyesvállalatok alapítása, működése napja­inkban sem teljesen zavar­talan, buktatók nélküli. Hogy mást ne említsünk: meglehe­tősen szűk azoknak a ma­gyar vállalatoknak a 'köre. amelyek képesek vállalkozni, amelyeknek ehhez elegendő saját pénzük van. De meg­annyi egyszerűsítés után sem igazán egyszerű, nem igazán könnyű és gyors a vállalat- alapítási eljárás, olykor ap­róságokon bukik meg az en­gedélyezés. Számos ok következtében naivitás lenne a külföldi mű­ködő tőke bevonásától várni például a magyar gazdaság termékstruktúrájának kor­szerűsítését. vagy a magyar beruházási lehetőségek je­lentős bővítését. Egyelőre csupán néhány százmillió dollár értékű befektetés vár­ható, ami nem váltja rneg a világot, de hozzájárul re­mélhető felzárkózásunkhoz, a világgazdaságba történő in­tegrálódásunkhoz. G.'Zs. Indulatok nélkül Középpontban a lignit Mi sem egyszerűbb, mim az, hogy a Thorez teljesítse a Gagarin Erőmű kérését: minden tüzelőigényét on­nan elégítsék ki. Ügy lát­szik azonban, hogy az - élet időnként meglepetésekkel szolgál. Esetünkben: a Mát- raalji Szénbányák úgy nyi­latkozott, hogy a bükkábrá­nyi külfejtésből is szállít majd lignitet. A vita itt kezdődött. Ugyanis nem másról van szó, mint arról, hogy kinek kell fizetnie a szállítási költséget. Igaz, amíg ide érünk a következtetésekben, akad még egy és más köz­ben is. Kezdjük hát az ele­jén. Ott, hogy annak idején hogyan is tervezték meg a külfejtés teljesítményét. A legilletékesebbtől, Benedek Miklóstól, a Központi Bá­nyászati Fejlesztési Intézet főosztályvezetőjétől kértünk választ. Az ő irányításával születtek meg a tervek va­lamikor. — Az 1965-ben készült beruházási programot több oknál fogva, 1969-ben módo­sítanunk kellett. A kívülről vasúton beszállítandó szén éves mennyisége mintegy 1,3 millió tonnában volt megha­tározva eredendően. — Az eredeti program te­hát számított a nógrádi szénre is. De a visontal lig­nit attól jóval olcsóbb. Mi­ért nem törekedtek ennek kizárólagos felhasználására? — Törekedtünk erre, hi­szen ismert tény, hogy az utóbbi években az erőművel a Thorez látta el kizárólag a visontai lignittel. — Akkor miért nem tart­ják fenn ezt a gyakorlatot? Nincs elegendő lignit? — Lignit az van és nem­csak Visonta környékén. Több milliárd tonna gazda­ságosan kitermelhető lignit- vagyonnal rendelkezünk, amelyre akár 10 000 mega­watt teljesítményű új erőmű­vet is lehet telepíteni. — Miért kell tehát Bükk- ábrányból szállítani ligni­tet? — Hadd mondjam úgy. az elmúlt húsz év során a vi­sontai bánya „már megette a kenyere javát". Az utóbbi időben már 6—7 köbméter meddőt, földet kell meg­mozgatni egy tonna lignit kitermeléséhez. Ez az arány ezután már csak romlani fog. Bükká'brányban ez az arány legrosszabb esetben is egy a háromhoz, ami a következő 20—25 évben sem lépi majd túl az egy a négyhez arányát. Jelentős tényező továbbá, hogy az ottani lignit fűtőértéke is jobb, mint a visontaié. De az sem mellékes, hogy a fe­dőtalajokban nincsenek ke­mény beágyazások, mint amelyekkel Visontán kell megküzdeni. Bükkábrányban a bányaműveléshez szükséges területek kisajátítása is jó­val kisebb költségekkel jár. Azt a megállapítást merem megkockáztatni. ha annak idején már ismertük volna a bükkábrányi lehetőségeket, akkor ma a Gagarin Erőmű valahol Bükkábrány körül füstölögne, méghozzá leg­alább 2000 megawatt telje­sítménnyel. — Eddig az derült ki. hogy a bükkábrányi termelés gazdaságosabb a Mátraalji Szénbányáknak. De miért kell az erőműnek hátrányba kerülnie a bánya előnyére? — Kénytelen vagyok egy kis kitérőt tenni, mielőtt erre a kérdésre válaszolnék. Arra kell felhívnom a fi­gyelmet, hogy Visontán ma két területből folyik a bá­nyászat. A nyugati terület letakarítási aránya is jobb. de az ott levő lignit fűtő- értéke is kedvezőbb. Az egyenletes fűtőértéket csak úgy tudják tartani, ha a ke­leti területből nyert lignit­hez hozzákeverik a nyugati terület termékét. Igen ám. de 1989-ben a nyugati te­rület művelését be kell fe­jeznünk. Ezért kell meg­nyitnunk a déli lignitmező­ket. amelyek jobb fűtőérté­kű lignitet adnak majd. Kedvező összeesés. hogy a Gagarin Erőmű rekonstruk­ciójával egyidőben nyitjuk meg az új bányát. De a meglevő bányagépek re­konstrukcióját a Thoreznél is el kell végezni. Sőt. ar­ra is fel kell készülnünk, hogy az erőmű felújítása után megnő a Gagarin „ét­vágya" is. mégpedig a ter­vezett 7.5 millió tonna lig­nitről 9—9,5 millió tonnára éves mennyiségben. Tehát az is kiderül, hogy a Tho- rezt nemosak az eredeti fel­adat ellátására kell ismét alkalmassá tenni, hanem mintegy kétmilliós többlet- kapacitásra is fejleszteni kell Az adott ás ismert beruhá­zási körülmények között kézenfekvő, hogy az átme­neti időszakban Bükkáb­rány nyújtja a mankót, majd később a termelés fo­kozásának a biztos bázisát — Mindez kézenfekvő és érthető. De még mindig nem hallottunk a gazdasá­gosságról. — A lignit árának a nö­vekedése összefügg egyrészt az energiahordozók árrob­banásával. másrészt az or­szágos árpolitikával. A Mátiaalji Szénbányák a termelés önköltségének foko­zódása ellen a műszaki fej­lesztés és a termelékenység növelésének lehetőségeivel mindent megtesz. Az tény. hogy ma hazánkban a kül- fejtéses lignit a legolcsóbb energiahordozó. Ami pedig a szállítási költségekre vo­natkozik. Nálunk az ország összes erőművének fizetnie •kell a szállítási költségeket. Hogy ez helyes vagy nem. azt lehet vitatni. De a ren­delet az rendelet, azt végre kell hajtani. Ez a körül­mény nem kedvez az erő­műnek. Mi a „sir—nevet" szemléletet nem fogadjuk el. nem tartjuk korrektnek. Közös érdekünk, hogy a vil­lamos energia termelése a lignitbázison maradjon, te­hát a leggazdaságosabb le­gyen. A Gagarin és a bá­nya kapcsolata olyan, mint egy házasság: adódnak ben­ne átmeneti konfliktusok de bolond az a házastárs amelyik nem törekszik ezek­nek az elsimítására, az elfo­gadható együttélés fenn­tartására. A Központi Bá­nyászati Fejlesztési Intézel olyan műszaki és gazdasági vizsgálatokat folytat a Mát­raalji Szénbányákkal közö­sen, amelyek hosszú távon mind műszakilag, mind gaz­daságilag a bányának is és az erőműnek is előnyös megoldást Ígér. Még egy megjegyzést: volt már a múltban súlyosabb ellenté­tünk is, és azt is megoldot­tuk. Ezt a mostani gondot is meg fogjuk szüntetni mind­két fél megelégedésére. Mit lehet még az eddigi­ekhez hozzáfűzni? Talán annyit, hogy a bánya a fő­hatóságok által megszabott feladatát teljesíti. Átmeneti nehézségek származhatnak a főhatóság intézkedéseinek végrehaj­tása során, de ez a körül­mény nem befolyásolhatja a kötelező tennivalók elvég­zését. Ebben az esetben is csak az lehet a cél. hogy a bá­nya és az erőmű közösen olyan megoldást találjon, amely a népgazdaság igé­nyeit minél tökéletesebben kielégíti. Ettől senki nem tekinthet el. G. Molnár Ferenc Zöldségtermesztés és integráció Zárszámadás után a Horti Kossuth Termelőszövetkezetben Az újságírónak, aki a kö­zelmúltban részt vett a Hor­ti Kossuth Termelőszövet­kezet zárszámadó közgyű­lésén, nem jelentett megle­petést. amikor az elnök el­mondotta, hogy a nyugdíja­sokkal együtt 600 tagot szám­láló közös gazdaság 113 mil­lió forint termelési értéket produkált 1986-ban, nyere­sége pedig 21 és fél millió volt. Az inkább feltűnt, hogy Horton mindmáig tel­jes egészében az alaptevé­kenység, a mezőgazdasági termelés dominál. Továbbá: a kedvezőtlen időjárás elle­nére őszi búzából hektáran- ként —a megyei 3,9 tonnás átlaggal szemben — 4,4 ton­nát takarítottak be, kukori­cából a 4,9 tonnás megyei átlagot 6,6 tonnára teljesí­tették. napraforgójuk pedig a 2,1 tonnával összevetve 2,8 tonnányit fizetett. Te­gyük hozzá ugyanekkor, hogy mindezt jó költségté­nyezők ‘ mellett állították elő, s a három növény az összes nyereség 75 szá­zalékát biztosította. Űjabb horti kirándulá­sunkra mégsem a búza. ár­pa, kukorica sikeres ter­mesztése körüli titkok" fel­derítése végett került sor. Mint már említettük. ez visszatérő, hagyományos jelenség a Kossuthnál. s fo­kozatos eredménynöveke­déssel párosul. Hanem el­hangzott Kozsda András el­nöki beszámolójában egy olyan rész, amely a zöld­ségtermesztés. illetve annak integrációjával kapcsolatos kérdéseket feszegetett — Közismert, hogy me­gyénkben. de országosan is évről évre csökkenő tenden­ciájú a nagyüzemi zöldség- termesztés. Mégpedig olyan ismert okok miatt, mint a munkaerő-probléma, az ér­tékesítés nehézsége. nem utolsósorban pedig a gaz- daságtalanság, jó hozamok mellett is — kapjuk most a vá­laszt. Ennek ellenére szö­vetkezetünkben ezek fordí­tottját lehet tapasztalni Igen nagy erőfeszítések árán évek óta tartjuk, illetve még növeljük is a zöldségter­mesztésre szánt területet, valamint annak hozamát. Okuk a termelésszerkeze­tünkben. a helyi hagyomá­nyokban, a Hatvani Kon­zervgyárral létesített kap­csolatunkban, illetve a ház­táji paradicsomtermesztés magas szintű, teljes körű in­tegrációjában rejlik. Mire terjed ki Horton a zöldségtermesztés? Illetve, mit értsünk a teljes körű integráció alatt1: — Szántóföldi zöldséget 280 hektáron termesztünk Ebből 40 hektár dinnye, 240 hektár pedig paradicsom. Ez utóbbinak a 60 százaléka ma már a háztájiba in­tegrált terület, tehát a tíz­ezer tonnánál több paradi­csomunknak bő felét a ház­tájiban állítjuk elő, ám nagyüzemi műveléssel. Vagy­is. a gazdaság adja a földte­rületet, a talajművelést, a palántát és tápanyagot, a növényvédelmet, szállítást, továbbá biztosítja az érté­kesítést, míg a tag a jelent­kező kézi munkát végzi el. s a közös által végzett szol­gáltatásokért térítést fizet. .. Kiváncsiak voltunk arra is, hogy a közös gazdaság, illetve a tag szempontjából milyenek e termelési forma előnyei. Vagy mi azok lé­nyege? — Mindenekelőtt az. hogy tartani, sőt, növelni tud­juk a hagyományos zöld­ségtermesztést, ami népgaz­dasági szempontból nagyon szükséges — mondotta az elnök. — Továbbá: megosz- tódnak. másként jelentkez­nek a termelés költségté­nyezői. Tehát az ágazat nagyüzemi veszteségei ki­sebb mértékben jelentkez­nek. De arról se feledkez­zünk meg. hogy a zöldség- termesztésnek ilyen formá­ban meghatározó szerepe van a tagság személyes jö­vedelme, életszínvonala ala­kításában. Mindezek isme­retében elmondhatom, hogy voltaképpen mindenki, te­hát a népgazdaság, a tsz és a nálunk dolgozó tag is jól jár. Távozóban, még egy dolog felől érdeklődtünk a Horti Kossuth portáján: érdemes-e áldozni, befektetni zöldség­témában ' — Végeredményben érde­mes volt a közösnek olyan befektetéseket eszközölnie, mint a fóliatelep évenkénti jelentős bővítése a bizton­ságos palántanevelés végett Ugyancsak hasznosnak bizo­nyult a traktor- és szállító­eszköz-állomány fejlesztése, például a palántázógépek megvásárlása. De ugyanide sorolom a feldolgozótelep konzervgyárral közös fej­lesztését, a legkorszerűbb légi. megelőző növényvéde­lem alkalmazását. A háztáji integrálását különben úgy kívánjuk a továbbiak során fejleszteni, hogy ne mehes­sen a közös munka, a mun­kafegyelem rovására. Ellen­kezőleg! Segítse elő a tsz közös gazdaságának a fejlő­dését is ... Moldvay Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom