Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. február 28., szombat M. Valaczkai Erzsébet: „Közös publikációnk — a hevesi dombvidékről ...” (Fotó: Perl Márton) V ajon, honnan az erdők, mezők, növények, állatok, az élővilág ekkora szeretete, ismerete, főleg pedig a tehetség, a kedv mindezek művészi megörökítéséhez . . . ? — kérdezzük a fiatal házaspárt kertes, ma- dárdúcos otthonában, az erdészet szolgálati lakásában. — Vidékiek voltunk, vagyunk mindketten — mondja az ifjú asszony —, jómagam az Alföldön, Puszta- földvár tanyavilágában, a Harangos-ér vidékén gyere- keskedtem. Nem volt éppen nagy tenyészetünk a ház körül, de azért akadt jó néhány állat is a gazdaságban. Amikor pedig tehettem, szívesen elsétálgattam-ba- rangolgattam a régi szikes, nádas, zsombékos tájon, s élvezettel vettem számba megmaradt értékeit. A természet, úgyszólván már esz- mélésem pillanatában megragadott, s később mind jobban vonzott. Olyannyira, hogy gyakorta előkerült a ceruzám, s meg-megpróbál- tam papírra is vetni benyomásaimat. Aztán a rajzolgatás — amit egyébként senkitől sem örököltem, édesanyámtól legfeljebb egykori szép írása ragadt rám, édesapám pedig jóllehet az ismert színművésszel, Petrik Józseffel együtt kezdett a pódiumon, tulajdonképpen csupán műkedvelő volt fénykorában is — szokásommá, szükségletemmé, életelememmé vált. Ez vezetett a közeli város képzőművészeti gimnáziumába, s a szegedi tanárképzőbe is. A rajz—biológia szakon szerzett diplomám már megmásíthatatlan A természet barátai A szentdomonkosi Matyiké Tibor és felesége. M. Valaczkai Erzsébet derűs hangulatú fotókkal, rajzokkal feledtették a telet hónapokon keresztül a főváros egyik kedves múzeumában. „Barátunk a természet" c. közös tárlatukra újra meg újra a rádió músorkalauza külön is felhívta az érdeklődők figyelmét. A látogatók az emlék könyv sok-sok bejegyzésében vallottak ritka élményeikről, másoktól pedig még ma is posta hozza az elismeréseket szúkebb hazánk Bükk vidéki kis falujába. Matyiké Tibor madárlesen, kedvenc fényképezőgépével elkötelezettséget jelentett számomra. S úgy érzem: az sem változtathat már ezen. hogy itt, Szentdomonkoson alsó tagozatos tanítói állást kaptam férjhezmenetelem. költözésünk után. — Én a Balaton-parton csodálkoztam rá a természetre — magyarázza a férj. — Mint a legtöbb srácot a kölyökkorban, engemet is csalogatott a vadregényes határ. szinte minden bőkor és fa: bele-belekíváncsiskodtam egynémely fészekbe, ha még olyan magasra, s veszélyes helyre is rakta a madárpár. Az otthoni, megszokott baromfi. disznó mellé már én vittem a nyulat, galambot, kutyát, s nem volt nagyobb örömem, mint amikor szülői ajándékként megkaptam az „Európa madarai" c. könyvet. A legtermészetesebbnek találtuk, hogy a soproni erdészeti szakközép- iskolában folytassam tanulmányaimat. S azóta még inkább érdekelnek, izgatnak az állatok, virágok, hosszú percekig képes vagyok elidőzni előttük, figyelni az életüket. Roppant boldogságot jelentett. amikor édesanyámtól' az emlékezetes könyv után egy „igazi" távcsövet is kaptam, majd pedig — az első keresetemből — megvehettem végre az áhított fényképezőgépet. Negyedéves tanuló voltam, amikor Sopronban megalakítottam az Országos Madártani Egyesület helyi csoportját, s oklevelemmel a zsebemben — ha voltak is kis kitérők a pályán — mindig iparkodtam a hivatásomul választott szakma közelében maradni. Vadőrként vagy éppenséggel a veszprémi állatkertben ugyanúgy, mint az erdőrendezőségnél. Sokat jelentett számomra, hogy jár- tomban-keltemben találkozhattam a híres filmessel, Kollányi Ágostonnal is. Mi több: időzhettem a társaságában, egy kicsit —. hogy úgy mondjam — asszisztálhattam mellette, főleg pedig tanulhattam tőle. A fotózás lett a legnagyobb hobbim. Erre megy csaknem minden mellékes jövedelmem, noha a pénz — jól tudjuk a két gyermek mellett — még annyi másra is kellene. Matyikó Tibor — ma er- dőművelő erdész Szentdomonkoson. Hitvese: gyeses feleség. Egyiküket a mindennapi szolgálat, a másikukat az apróságok gondozása, nevelése, a háztartás megannyi munkája szorítja. Ke. vés idejük jut az alkotásra. Az asszony többnyire csak késő este. éjszaka ülhet asztalához. A férjnek mindmáig nincs olyan laboratóriuma. ahol a filmjeit kedve szerint előhívhatná, képeit kidolgozhatná. Jobb híján az Ofotért-bOltot veszi igénybe, ha valamit akar. Mégsem a pesterzsébeti az egyetlen, az első kiállításuk. Ha nem is túl sokszor, de azért már szerepeltek másutt is. S a szerénvebb-ran- gosabb bemutatók, tárlatok mellett újságokban, folyóiratokban publikálnak. A Nimródtól éppen a közelmúltban kaptak nagyobb biztatást. — Tagadhatatlanul jólesik az elismerés, hízelgő a sikeres szereplés, s határozott szándékunk is, hogy folytatjuk alkotó munkánkat — vallják a búcsúzásnál — de különösebben nem vágyunk innen máshová. Csodálatos ez a vidék, s megszokott, megszeretett szolgálati lakásunkat sem szívesen adnánk fel. Ügy véljük, hogy a napi kötelező teendőink mellett is hódolhatunk az álmainknak, vágyainknak. S még számtalanszor megörvendeztethetünk másokat is azzal, amit idekinn a hegyek között csinálunk. Gyóni Gyula NEM KÉPTELENSÉG! Törvényt a kevesebb rendeletről Aki maga próbál valamilyen ügyes-bajos dolgának utánanézni', az nincs könnyű helyzetben. Ha meg is találja az ügyre vonatkozó alaprendelkezést, még korántsem biztos, hogy az hatályos érvényű, s nemegyszer további lendelkezések egészítik ki, illetve módosítják. A készülő, új földjogi kódex elveiről beszélve mondta Bányász Rezső kormányszóvivő, hogy a jelenleg érvényes, mindössze húszesztendós földtörvény több mint másfélszáz egyéb szabállyal együtt teljes. S nem ez az egyetlen törvényünk, amelynek ilyen bőséges „irodalma" van. Még a hozzáértőknek, a specialistáknak is sok fejtörést okoz egy-egv jogi helyzet megnyugtató tisztázása, éitelmezése. A jelenlegi túlszabályozottság kialakulásában döntő szelepet játszott, hogy a társadalomban és a gazdasági életben végbement változások hatásait az alaprendelkezések sorozatos módosítgatásaival követte a jogalkotás. A jogszabályerdő „sűrűsödésének" oka az is, hogy az arra jogosult szervek, hatóságok a gazdasági tevékenység minden apró mozzanatára igyekeznek követendő előírásokat kidolgozni. A gyakran változó körülmények közepette előfordul, hogy a jogszabályt utólag alkotják és alkalmazzák a már kialakult viszonyokra. Ez a módosításokat szaporító „késedelem" némi jogbizonytalanságot is okoz. Az sem ritka, hogy egy-egv életviszonyt egyszerre két állami szerv is akadályoz, s ilyenkor a jogértelmezést nehezítő, eltérő szankciókat tartalmazó, a jogszabályok hatását gyengítő felesleges párhuzamosság alakul ki. Pedig jogrendszerünk egységét és áttekinthetőségét jól bevált elvek rendezik. De hát más az elv, és más a gyakorlat ... Érvényt kellene szerezni annak az alapelvnek, hogy az állampolgárok alapvető életviszonyait, jogaikat és kötelességüket megszabó rendelkezések, csak törvényesen legyenek megfogalmazhatók. Vannak országok, ahol az úgynevezett törvényhozási tárgyak köre az alkotmányban vagy más magasabb szintű jogszabályban rögzítve van. Ennek nagy előnye, hogy csak az Országgyűlés dönthet az alapvető jogokat és kötelezettségeket megszabó magatartási normák kötelezővé tételéről. A jogalkotás demokratizmusának kiteljesedését is jelenti az, ha a mindenkire egyaránt érvényes jogi előírásokat a legfelsőbb népképviseleti szerv szentesíti. Ebből logikusan következik, hogy a kizárólagos törvényhozási tárgyak körében törvényt, csak törvény módosíthat. Indokolt a különböző jogerejű, 'tehát a kikényszeríthető rendeletek és határozatok hozatalára jogosult társadalmi. állami és szövetkezeti szervek még markánsabb elhatárolása a jog hierarchikus rendszerében. Sőt, egyesek szerint a jogszabályok megnevezésével (törvény, határozat. rendelet) még egyértelműbbé tehető, hogy a jogszabály a társadalom egészére vagy csak egy csoportjára vonatkozik. Az elmúlt évtizedek során kialakult és megszilárdult jogrendszerünk alkalmas arra, hogy segítse és szolgálja a szocialista társadalom építésének céljait. A jogrendszer „karbantartása", a túlszabályozottság megszüntetése időről időre felvetődő feladat. Jelenheg úgy tűnik, jog- politikai céljaink maradéktalan érvényesítésére most új jogszabály kellene a jogszabályok indokolatlan elszaporodása ellen ... L. S. GONDOK A NIMRÓDOKNÁL Megcsappant az apróvadállomány VT WKg ~ mm-írm*«:. -v ♦ *** „ ■* Nehéz napokat éltek idáig át a télen a vadállományért felelős szakemberek: csak megfeszített munkával tudtak gondoskodni a szarvasok, vaddisznók, özek, fácánok, mezei nyulak etetéséről. A legfrissebb becslések szerint eddig még nem történt különösebben nagy baj: a vadak dacoltak a természet zord erőivel. Sajnos, a vetések nehezen fejlődtek, így sok helyütt az apróvadak hiába kutatnak a táplálék után. Az már most is biztos: a rendkívüli hideg semmiképpen nem kedvezett a vadállomány gyarapodásának. A hazai erdőkben, mezőkön — a legutóbbi vadszámláláskor 54 640 gímszarvast. 7190 dámszarvast, 8600 muflont. 33 000 vaddisznót, 746 000 mezei nyulat, 1 millió 200 ezer fácánt, és 74 000 fogolyt számoltak össze. Jelenleg az országban 730 vadász- társaság van, tagjaik száma több mint 32 ezer. A vadgazdaságból eredő bevétel évente 30—40 millió dollár. Ráadásul a hozzánk látogató vadászok általában a legelegánsabb szállodákban szállnak meg, itt- tartózkodásuk alatt 10—15 millió dollárt költenek. Tavaly húszezer nyugati vadász járt Magyarországon, a vadászat tehát komoly -szerepet játszik a társadalmigazdasági kapcsolatteremtésben. A vadásztársaságok zömében mégsem valami rózsás a hangulat: a többéves aszály tetemes veszteségeket okozott a vadállományban is. A száraz, csapadékszegény időjárás kártétele különösen a sík. alföldi tét öleteken nagy. Országszerte megcsappant a nyúl-, a fácán- és a fogolyállomány. Igaz, az apróvadas vadász- társaságok átlagos időjárás esetén sincsenek irigylésre méltó helyzetben: o gépesített, nagyüzemi mezőgazdaság nem kedvez a vadállománynak. Fogynak a fasorok, ritkulnak a csenderesek, eltűnnek a tanyahelyek, amelyek környékén kitűnő búvóhelyet találtak a vadak. A meliorációs munkák térhódításával egyre kevesebb lesz a nádas, vizes terület, ahol zavartalanul élhetik a szárnyasok a maguk életét. S akkor még nem beszéltünk a vegyszerek, a tarlóégetések. a gépi betakarítás okozta pusztításról. Számos vadásztársaságnál tavaly csak fele annyi nyulat sikerült befogni, mint a korábbi esztendőben. Ez bizony baj, a tapsifülesekért ugyanis dollárt kapunk. Ráadásul a bevételkiesést nehéz pótolni. Legtöbb helyen a fácánnevelés növelése jöhet szóba. Ám — sok helyütt — hiába emelik a kibocsátott madarak számát: tekintélyes részük elpusztul. A mesterségesen nevelt állatok túlságosan szelídek, nehéz megtartani őket a vadászatig. Sajnos, egyre több orvvadász garázdálkodik a mezőkön, az erdőkben, egyes vidékeken szinte minden harmadik házban van már légpuska. A motorizált vadorzók bizony — sok kárt tesznek a vadállományban. Eléggé bajos tetten érni a garáz- dálkodókat. És ha fülön is csípnek valakit, többnyire enyhe büntetést kapnak, merthogy egy-egy vad befogása amolyan bocsánatos bűnnek számít. A kiesett bevételek ellen- súlyozása érdekében számos társaságnál gyarapították az úgynevezett vadföldek területét, ahol az állatok menedéket, táplálékot találnak maguknak. A Heves megyei Kompolton elsőként próbálkoznak a fácánok befogásával. Azelőtt a madarak 70— 80 százaléka elpusztult náluk télen. így viszont majd jó kondícióban kerülnek ki márciusban-áprilisban a földekre. Tavaly ősszel gyorsabban takarították be a termést a mezőigazdasági nagyüzemek a megszokottnál, s tulajdonképpen azóta kicsire zsugorodott a táplálékszerzés lehetősége. Ezzel magyarázható az is. hogy az Alföldön például harminc százalékkal kevesebb nyúl futott a hálókba. összességében nem jobb a helyzet a fácánoknál sem: sok helyütt csak a megszokott mennyiség fele került puskavégre. A Mavosz megyei szakemberei szaktanáccsal segítették, segítik a vadásztársaságokat. Ezen kívül olcsóbb fácáncsibéket is igényelhettek a Mavosz vadgazdaságaiból. Ez is komoly segítséget jelent. Amelyik vadásztársaságnak nincs elég pénze, az később fizethet. akkor, amikor már bevételhez jutnak. Hárommillió forint áll rendelkezésre az élőhelyek bővítésére. De ezen kívül kölcsönt is igényelhettek a megszorult helyzetbe jutott vadásztársaságok: évente 5—6 millió forintot osztottak szét körükben. Ezt az összeget az idén jóval megemelik. Az országban működő 760 vadásztársaság közül 60 százalékot tesznek ki az apróvadas jellegűek. Közülük mintegy ötvennek rossz a helyzete, de még megállnak a lábukon. A kiesett bevételeket — a már említett megoldásokon kívül — a bérvadásztatás növelésével, a társasági tagok kompetenciájának — természetbeni juttatásának — csökkentésével pótolják. Szerencsére a nagyvadasoknál jobb a helyzet: múlt év szeptemberében például 201 szarvasbikával lőttek többet a tavalyinál. Erőt adhat a vadászoknak a december elején felröppent hír is: a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságban vi- lágrekord-agancsú szarvasbikát ejtett Bieter József 66 éves fővadász. A nemzetközi zsűri 271 pontosnak találta a kapitális agancsot Minden bizonnyal ennek köszönhetően megnő az érdeklődés a magyar vadak iránt. Mert az ilyen siker jelzi, vannak még olyan területek. kisebb-nagyobb szigetek, ahol a vadon élő állatok háborítatlanul növekednek, ahol a természet ilyen csodára képes. És ez sok nimród számára igazi vonzerőt jelent Cs. J. Tapsifülesek terítéken (Fotó: Sz;|bó .Sándor)
