Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-15 / 12. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. január 15., csütörtök Hatévesen vagy hétévesen Óvodából — iskolába Sokszor és sok fórumon esik szó napjainkban az új oktatá­si törvényről. Érthető, hiszen hosszabb távra fejlődési utat jelöl ki. Hároméves kortól egészen a felnőtt korig átfogja az intézményes ismeretnyújtást és nevelést. Ha a gyerek első osztály­ba megy. az a szülőnek nemcsak öröm, gond is. Érthető drukk van benne: vajon helytáll-e a kicsi a többet követelő intézmény­ben? Az óvodai nevelés ed­dig is adott segítséget az iskolakezdéshez, a gyerekek fejlődéséhez. Akadtak azon­ban problémás esetek, ami­kor az úgynevezett iskola- érettségi vizsgálat nem ta­lálta alkalmasnak a hatévest arra, hogy megkezdje tanul- imányait az első osztályban. Ezeket a gyerekeket általá­ban kisegítő osztályokba irányították. Az új oktatási törvény szellemében azonban lehe­tőség nyílik az úgynevezett „lépcsőzetes iskolakezdésre". Hogy pontosan mit is je­lent ez, arról kértünk .tá­jékoztatást Balogh Lászió­nétól, megyei óvodai fel­ügyelőtől. — Az új oktatási törvény megszabja az óvodák jogi. pedagógiai feltételeit is. Ed­dig is a három-, hatévesek ideális fejlődése állt a kö­zéppontban, ám ezentúl ezt még fokozatosabban figye­lemmel kell kísérniük az óvónőknek. Ha úgy tetszik. megnő az óvoda felelőssége, presztízse, hiszen nem mind­egy, hogy megállapítják-e az óvónők: megfelelően fajlett-e a gyerek a tanulmányok el­kezdésére. A hároméves ne­velés során jobban figye­lemmel kell kísérni a kisgye­rekek testi, szellemi előme­netelét, ehhez az Országos Pedagógiai Intézet új szem­pontokat, módszereket dol­goz ki. Mindennek folyama­tos felügyeletéről van szó, s ez nagyon lényeges■ — De hiszen az eddigiek­ben is céltudatos, sokirányú módon nevelték az óvodá­ban a három-, hatévese­ket .. . — Valóban, viszont az is­kolakezdés előtt sokszor elő­fordul bizonytalanság. Ha úgy találták az óvónők, hogy nem érett a gyermek arra. hogy első osztályba menjen, a nevelési tanácsadó inté­zethez küldték a szülővel együtt. A hatodik életévben ezentúl mindenkiről biztos szakvéleményt kell monda­ni. Erre megvannak a meg­felelő módszerek: a külön­böző játéksziituációk, a moz­gás- és koordinációs képes­ség, a nyelvi készségek megfigyelése. — Az új törvény szelle­mében folyamatos és korrekt tájékoztatásra van szükség. Vagyis, minden szülőnek tudnia kell, hogy fejlődik csemetéje, milyen fokot ért el. Szorosabbá válik a kap­csolat az óvoda és a szülő között. Lényeges, hogy azo­nos véleményen legyenek abban: iskolaéretté vált-e a gyerek. Az idén szeptember­ben már lehetőség nyílik ár­ra, hogy a kisgyerek tovább­ra is óvodában maradjon. Eddig hat év és tizenegy hónap volt az úgynevezett „határidő", most hét év és nyolc hónapban határozták meg a korhatárt. Így elke­rülhető, hogy a gyengéb­ben fejlettebbek kisegítő iskolába menjenek. Ügyne­vezett vegyes életkorú cso­portokat hoznak létre. és a „model Itanulást” helyezik előtérbe. A szakemberek úgy vélik, legjobb, ha a kö­zépső csoportban marad to­vább az ötéves, így köny- nyeb ben kibontakoztatható többirányú képessége. — Szeptembertől tehát nagyobb feladat hárul az óvodákra ... — Valóban, de a cél ér­dekében megéri. Elsősorban a jó együttműködésre kell törekedni a szülőkkel. A beíratás előtt az óvodától pontos szakvéleményt kell, hogy kapjanak. Így eldönt­hetik, iskolába menjen-e a gyerekük vagy maradjon még. Ettől az évtől változik te­hát a beiratkozások időpont­ja is. Heves megyében ez április 27. és 30. között lesz. Az óvodák pedig február 20-ig készítik el a szakvéle­ményt a gyerekekről. (mikes) Régi és új Művészi könyvkötések Tipográfia, illusztráció, és a kötés — a művészi könyv formai meghatározói, díszei, ékei. E témákat járta körül az Országos Széchényi Könyvtár két korábbi, s a mostani, február 14-ig lát­ható kiállítása. A Széchényi Könyvtár anyagából és több múzeumi és könyvtári közgyűjtemény­ből, egyházi könyvtárból vá­logatták össze a Művészi könyvkötések régen és ma című kiállítás egy részét. A másik rész. s ezt a bemuta­tó alcíme is közli. Szirmai János (Hollandia) könyvkötő­művész modern alkotásaiból áll. S ez örvendetes tény, mert Szirmai (aki magyar származású és húszévesen orvostanhallgatóként került 1947-ben Hollandiába) nagy­szerű művész. Munkáival először kerülnek hazai kö­zönség elé mai. modern kö­tések. / Azok a tárlatok ugyanis, amelyeket az utóbbi száz év­ben láthattunk, mind díszí­tett, történeti kötéseket so­rakoztatták fel. S legutóbb az Országos Magyar Ipar- művészeti Múzeumban 1882- ben megrendezett könyvkiál­lításon szerepeltek „jelen­kori kötések”. A történeti részben 135 vá­logatottam szép kötet vall az elmúlt korok díszkötéseinek stílusfejlődéséről. A közép­kori kódexek elefántcsont- faragású drágakövekkel ékes. ezüst ötvösművészeti táblái védték és díszítették az értékes szellemi kincse­Szirmai János kötése: Shakespeare Macbeth (1977) két, a könyveket. A román stílű, majd később a bőr­metszéssel és domborítással készült gótikus kötések még egységes motívumkinccsel rendelkeznek. A nemzeti sa­játosságok csak a reneszánsz kötésekben jelentkeznek. Ilyen az a Szépművészeti Mú­zeumban őrzött sienai szám. adáskönyv (Biccherna), amelynek tábláján -a város kincstárnokának korabeli portréja látható. A magyarországi rene­szánsz kötések legszebb pél­dányai Vitéz János könyv­tárából. Mátyás Király Bu­dán készült Corvinái közül valók. S szinte az európai reneszánsz könyvkötészet minden jellegzetes stílusje­gyével találkozhat a vitri­nekben a látogató. A XVII. század legyeződíszes köté­sei Hollandiából és Német­országból származnak, s nagyon népszerű ez a díszí­tés ekkor Erdélyben is. Ko­lozsváron valószínűleg fe­jedelmi műhely működött. Gyönyörű az a két kötés, amely Teleki Mihály erdélyi kancellárnak és feleségének. Vér Juliannának készült — legyezőmotívumokból, a nép­művészetből vett madárka- és virágmotívumokkal. Aranyozott barokk köté­sek folytatják a sort, amely­ben különösen gazdag a magyar anyag nagyszombati, pozsonyi, erdélyi műhelyek munkáiból. Rokokó és klasz- szicista könyvborítók jelzik a következő stílusfordulatot. S igazi különlegesség a XVIII. századtól a XIX. század kö­zepéig Debrecenben virágzó festett pargamenkötés. Kora­beli mesterremekek, amelye­ket vizsgamunkának készí­tettek a debreceni könyvkö­tők. Bekötésre a Református Kollégium Könyvtárából kér­tek kölcsön könyveket, s a könyvtáros latinul bele is jegyezte, kinek a mesterre­meké védi a könyvet. így maradt fenn Túri András. Könyves Tóth Mihály, Sáto­ri István, Barta István deb­receni könyvkötők neve. A gyöngyhímzéses köté­sek is Debrecen városához fűződnek. A 1800-as évek közepén itt jöttek divatba a gyönggyel hímzett énekes- i makönyvek, melyeket asz- szony- vagy lánytulajdono­suk sajátkezűleg készített. A kompaktori munka e köté­seken csak másodlagos. Miként a művészetek egyéb ágaiban, a könyvkötészetben is megjelenik az eklektika. A historizáló kötéseket a ré­gi mesterek, régi stílusok másolása jellemezte. Néhány érdekes szecessziós kötet zár­ja -az Elmúlt korok szép kö­tései című tárlatot. Aztán a folytonosság és a megújulás jegyében talál­kozhatunk Szirmai János ötven kötésével, tizenöt év munkájával. A folyamatos­ságot a kézimunka és a tech­nika őrzi. A megújulást a mester új forma nyelve, a könyv tartalmához igazodó, de szuverén művészete je­lent. Szirmai János megfo­galmazásában „a mai könyv­kötőművész többre tart igényt, mint hogy pusztán dekoráljon, hogy a kötés­táblán egyszerűen csak utal­jon a könyv tartalmára; az a célja, hogy egy könyv, egy irodalmi téma kapcsán sa­ját művészi énjéről valljon, a könyv tartalmát és szelle­mét újra fogalmazza, visz- szautasitva azt az aláren­deltséget, hogy a könyvet „csak" beköti és a nyomtat­ványt „védi”. K. M. Csömöszlei, az észkombájn Százéves az eszperantó O sztályvezetőnk közöl­te: az idén a rósz- szabb gazdasági kö­rülmények miatt csak a má­sodik félévben adnak fize­tésemelést. Az első fél év eredményei biztatóak, így az emelést márciusig vissza­menőleg kifizetik. Már meg­vannak a keretszámok is, minden munkatársra 350 fo­rint jut. Az igazgatóságnak az a határozott kérése, sőt utasítása, hogy azok kapja­nak többet, akik jobban dolgoznak, a sereghajtók, a gyengék kisebb arányban részesüljenek az elosztásból. Külön felhívták a szakszer­vezeti bizalmi figyelmét, hogy vége az egyen lősdinek, a mérsékelt teljesítményt nyújtók kritikátlan felkaro­lásának. Nem akarom osztályunk minden tagját felsorolni, csupán a két szélsőséges ese­tet említem. Az egyik: Csö­möszlei Imre ügyintéző. Jól képzett, kiváló munkatárs, pontos, fegyelmezett. A fő­nök minden fontosabb tár­gyalásra magával viszi, mert Imre mindent tud, a kisujjá­ban van a szakma, eseten­ként élő lexikonként, jog­szabálygyűjteményként is használható. Irigyei még a háta mögött is mozgó ész­kombájnként tartják nyilván, így aztán mindenki esküd­ni mert rá, hogy kamibáj- nosunk, Imre legalább 600 forint fizetésemelést kap. Osztályunk legfájóbb pontja: Rekettyés Amália Ügyintéző. Még mindig lány­kori nevét használja, bár most menekült el tőle sor­rendben a harmadik hites ura, más megközelítésben a hetedik élettársa. Ez a kis­sé zaklatott életű hölgy ügy­intézőként a Jegsatnyább bányászbéka szintjét sem üti meg, olyan buta, mint egy számítógép áramszünet idején. Rendszeresen késik, órákig telefonál, a büfében traccsol, a tükörben nézege­ti magát, nagy hangú, szem­telen, kötekedő, intrikus, mindenki menekül előle. Behozhatatlan előnye viszont, hogy vállalatunk férfikará­nak tagjai közül többen — elsősorban osztályvezetői és annál magasabb sarzsik tu­lajdonosai — az ügyeletes hódolói közé tartoznak, és szükség esetén szívesen se­gítik. támogatják őnagysá- gát. Szakszervezeti bizalmink Amáliának mindössze 150 forint fizetésemelést java­solt. nem csoda, hogy ötlete mély felháborodást váltott iki a magasabb sarzsik tu­lajdonosai körében. Ennek következtében szakmai ve­zetőnk és a bizalmink köz­ti egyeztető tárgyalások fél­beszakadtak, de hála a munkahelyi demokráciának, újra kezdődtek. Az ügyben szakértők, tanácsadók véle­ményét is kikérték, konzul­tációkat tartottak szakszer­vezeti és vállalati jogászok részvételével. jogszabályo­kat szedtek elő, Íratlan vál­lalati szokásokra hivatkoz­tok, taktikáztak kértek, kö­nyörögtek, emelt hangon utasítottak. visszabeszéltek, elmarasztaltak, tippeket ad­tak. Hosszas huzavona után sa­lamoni döntés született. Az igazgatói tartalékalapból Amália szépen megideológi- zá'lt indokok alapján kapott még 450 forintot, s így utol­érte osztályunk legjobb munkatársát. Csömöszleit. Kollégánkat is váratlanul érte ez a méltánytalan dön­tés. Másnap fél órával ké­sőbb jött be, aztán a szak­szervezeti irodából emelt egy nyugágyat, és felment az épület tetejére napozni. Szemtanúk mesélik, hogy délután egy fontos értekez­leten a piackutatás adatai helyett totótippeket sorolt, s a partnercég képviselőit ar­ra biztatta, hogy az olasz mérkőzéseket rakják meg kettesekkel, mert csak így lehet nagy pénzt nyerni. Beszélik, hogy Csömöszlei ki­kezdett az igazgató feleségé­vel, már vacsorázni is el­vitte, de ez nem biztos. El­lenben a főkönyvelő húgával többször látták éjjeli mula­tókban dorbézolni. Reggelen­ként újabban elkésik, mun­kaidőben sokat lóg. az asz­talán elintézetlen akták tö­mege hever, nagy hangon intrikál, vitatkozik, néha or­dít is, és legalább egy fél­órával előbb hazamegy. A főnökség is értetlenül áll az eset előtt. Már a vál­lalat pszichológusával is megvizsgáltatták Csömöszle­it. A pasas pedig, miközben a tesztjeit mérték, először adta a hülyét, majd félreért­hetetlen ajánlatot tett a doktornőnek, aki ijedtében abbahagyta a vizsgálatot és kilépett. Mi viszont kíváncsian várjuk, hogy az idén vég­zett munka alapján jövőre ki kap több fizetésemelést: Rekettyés Amália, avagy Csömöszlei Imre, a fellázadt észkombájn? Kiss György Mihály Az idén ünneplik a föld­kerekség eszperantistái a világnyelv és a nemzetközi mozgalom megszületésének centenáriumát. Ludwig Za- menhof lengyel szemorvos ugyanis száz esztendővel ez­előtt adta ki első könyvét az eszperantóról, amely az ed­digi legéletképesebb és leg­elterjedtebb mesterséges nyelvvé vált. Dr. Szabó Fló­ra pécsi ügyvéd, az Eszpe­rantó Világszövetség főtitká­ra az MTI munkatársának elmondta, az eseménysoro­zatnak — az évfordulóra való emlékezés mellett — az a célja, hogy felhívja a világközvélemény figyelmét az eszperantóra, mint a sok- nyelvűségből eredő prob­lémák megoldásának lehető­ségére. Ennek a gondolatnak a jegyében tartják idei kongresszusukat a nemzeti eszperantó szervezetek a földkerekség mintegy ötven országában. A nemzetközi program legfőbb eseménye a 72. Esz­perantó Világkongresszus lesz az idei nyáron az esz­perantó szülőhazájában, Len­gyelországban. Az egyhetes varsói találkozóra 5000— 7000 eszperantistát várnak az egész földkerekségről. Szerte a világon új eszperan­tó nyelvkönyvek és irodal­mi művek jelennek meg. számos országban adnak ki bélyeget a centenárium tisz­teletére. A magyar eszperantisták is méltó módon köszöntik az évfordulót Március 20. és 23. között nemzeti kongresz- szust tartanak Budapesten, s fővárosunk lesz a helyszí­ne a Nemzetközi Eszperantó Színházi Fesztiválnak. A Munkásmozgalmi Múzeum­ban kiállítást rendeznek az eszperantó mozgalom hazai történetéről. Az országos Széchényi Könyvtár az esz­perantó nyelvű könyveket mutatja be. Kiadják az új eszperantó szótárt, amely 70 ezer szót tartalmaz. A varsói kongresszuson mint­egy 400—500 résztvevő fogja képviselni a Magyar Esz­perantó Szövetséget. Bardek kötés Historizáló kötés (XIX. sz. vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom