Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 7. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1987. január 9.. péntek Rizskov Finnországban Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök látogatása során finn—szovjet együttműködési szerződést írtak alá. Nyikolaj Rizskov (balra) és Kalevi Sorsa finn kormányfő (Népújság-telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Csütörtökön, a hivatalos látogatáson Finnországban tartózkodó Nyikolaj Rizs­kov, az SZKP KB PB tag­ja, a Szovjetunió miniszter- elnöke Turku városában fel­kereste Vlagyimir Iljics Le­nin emlékművét és ott vi­rágot helyezett el. Útjára elkísérte Kalevi Sorsa finn kormányfő. A nap folyamán Rizskov Turkuban egy élel­miszeripari üzemet látoga­tott meg. A szovjet miniszterelnök Helsinkibe visszatértével csütörtökön sajtóértekezle­tet tartott. Támadnak a nicaraguai ellenforradalmárok? A nicaraguai ellenforra­dalmárok nagyszabású of- fenzívát akarnak indítani a sandinista kormány alaku­latai 'ellen a hondurasi ha­tár övezetében. Adolfo Ca- lero, a kontrák egyik veze­tője azt mondotta, hogy „tíz­ezer fegyverest” vetnek be a harcokba. A tervezett tá­madás egybeesik azzal, hogy az amerikai törvényhozás a közeli jövőben ismét napi­rendre tűzi az ellenforradal­márok katonai segélyezésé­nek ügyét. A kongresszus­nak februárban kell szavaz­nia arról, hogy engedélye­zi-e a korábban jóváhagyott százmillió dolláros katonai segély fennmaradt része, negyvenmillió dollár folyó­sítását. Az amerikai sajtó­jelentések utalnak arra, hogy az ellenforradalmárok „eredményeket” akarnak fel­mutatni a kongresszusi vi­ta előtt. Calero azt mondotta, hogy a segélyösszeg egy részéből már sikerült újonnan fel­fegyverezni a kontrák ala­kulatait. Az amerikai prog­ram fontos részeként eddig az ellenforradalmárok 120 tisztje kapott az Egyesült Államok területén kiképzést és újabb 120 oktatását kezd­ték meg az amerikai had­sereg különleges alakulatai. CSÁD: Rágalomhadjárat Líbia ellen A líbiai légierő gépei — n’dzsamenai katonai forrá­sok állítása szerint — szer­dán bombázták a csádi kor­mánycsapatok támaszpontját Koriba Oulanga mellett, a közép-afrikai országot ket­téválasztó demarkációs vo­naltól 65 kilométerre délre. Szerintük a támadásra né­hány órával a francia „meg­torló” légi csapás után ke­rült sor, s a líbiai légierő főként polgári célpontokat bombázott. Francia források nem erő­sítették meg a légitámadás hírét, de nem tartják ki­zártnak. hogy ez volt Líbia válasza a szerdai francia katonai akcióra. A JANA líbiai hírügynökség jelenté­sében határozottan cáfolta a francia hírközlési eszközök értesüléseit, hangsúlyozva, hogy ezek a — minden ala­pot nélkülöző — jelentések egy Líbia-ellenes rágalom- hadjárat részei. V/ Közületek, Magánosok Figyelem! Megkezdte üzemét az ország első, VESZÉLYES HULLADÉK ÁTMENETI TÁROLÓJA. Vállaljuk az Eger és környékén keletkező veszélyes hulladékok SZÁLLÍTÁSÁT és BÉRTÁROLÁSÁT szabad kapacitásunk lekötésére. Vegye igénybe szolgáltatásainkat! Felvilágosítást kaphat az alábbi címen és telefonszámon: Heves Megyei Településtisztasági Vállalat EGER, Makiári út 7. 11-133« Á LENGYELORSZÁG Kormányfői árstop A lengyel miniszterelnök szigorú árstopot rendelt el néhány tej. és baromfi ter­mékre. mert a termelők azok árát indokolatlan mértékben és az árképzés szabályait felrúgva emelték. A kor­mányfő egyben kötelezte az érintett vállalatokat, hogy kezdjenek tárgyalásokat a kereskedelemmel az új árak­ról, továbbá utasította az illetékes felügyeleti szerve­ket a megfelelő személyi következmények levonására. A kormányfő közbelépésé­re a szakszervezetek jelzése nyomán került sor. Az ára­kat emelő vállalatok abból indultak ki, hogy terméke­ik az 1987-re érvényes új szabályok szerint a szabad­áras kategóriába kerültek. vagyis az árakat nem köz­pontilag írják elő. Ennek alapján döntöttek az áreme­lésről, anélkül, hogy koráb­ban tárgyaltak volna a ke­reskedelemmel. Az üggyel kapcsolatban a lengyel kormány sajtóirodá­ja emlékeztet arra, hogy az 1987-es népgazdasági terv az állami ártámogatásra fordí­tott kiadások csökkentését írja elő és ennek megfele­lően lényegesen nőtt azok­nak az áruknak a száma, amelyek árait a kereskedel­mi alku és nem a központi szabályozás határozza meg. A terv azonban az infláció mérséklését és a bérek vá­sárlóerejének megőrzését is előírja. NEM TUDNI: KI LŐTT Lezárták a libanoni repülőteret Csütörtökön reggel tüzér­ségi támadás érte a bejrúti nemzetközi repülőteret. A találatok következtében láng­ra lobbant a Middle East Airlines libanoni légitársa­ság egy üresen álló utas- szállító repülőgépe és az üzemanyagraktár. Áldozatok­ról nem érkezett jelentés. A repülőteret lezárták és a Bejrútba tartó járatokat más közel-keleti repülőterekre irányították át. Nem ismeretes, honnan, illetve milyen erők részéről érte a támadás a repülőte­ret. Afrikai diáktüntetés Pekingben Csütörtökön, a kora dél­utáni órákban háromszáz afrikai diák tartott tüntetést Pekingben, a marokkói nagy- követség előtt. A pekingi nyelvi főiskolán tanuló diá­kok tiltakozásukat fejezték ki egy provokatív körlevél miatt, amelyet „kínai diák- szövetség” aláírással terjesz­tettek a7 afrikai követségek és a külföldi diákok köré­ben. A Kínai Országos Diák- szövetség előző nap kiadott nyilatkozatában merő kohol­mánynak minősítette a kör­levelet, amelynek szerzői nyilvánvalóan arra töreked­tek, hogy ellentéteket szítsa­nak az afrikai és a kínai diákok között. rC Külpolitikai kommentárunk V~i A közel-keleti csomó 1987 KEREK ÉVFORDULÓT hoz a közel-keleti politikában. Mégpedig egy alapvető fontosságú ese­mény kerek évfordulóját: 1947 őszén fogadta el az Egyesült Nemzetek Szervezete azt a határozatot, amely önálló palesztin és önálló zsidó állam létre­hozását rendelte el. Tudjuk, hogy a két államból csak Izrael alakult meg. az 1948 tavasszal lezajlott első közel-keleti háború megakadályozta a paleszti­nok önálló országának megteremtését. A közel-ke­leti válság kulcsa azóta is a palesztin probléma meg­oldatlansága. A palesztin nép saját államot akar, s ehhez minden nemzetközi jogi alapja megvan. Izrael azonban úgy tartja, hogy a számára ellenséges arab környezetben egy palesztin szomszédország megalakulása életveszé­lyes lenne. Több háború, számtalan összecsapás, sok­ezernyi tárgyalás zajlott le az elmúlt negyven esz­tendőben a Közel-Keleten, amelynek válságát még tovább bonyolítja az a rengeteg érdekellentét, gyű­lölet, összecsapás, amely a különböző arab országok és csoportok között van. Érthető, hogy a világ országainak egy igen jelen­tős hányada vélekedik úgy: a közel-keleti csomót átvágni csak nagy, közös nemzetközi erőfeszítéssel lehetne. Ennek formája egy békeértekezlet lenne, amelyen valamennyi érdekelt fél részt vehetne. A gondolat nem új, vagy másfél évtizedes legalább, de megvalósitása most sincs közel. Leginkább azért, mert néhány főszereplőnek ez nem érdeke. Izrael at­tól tart, hogy egy ilyen konferencián nem lenne ele­gendő érve a palesztin államalakítás megakadályo­zására. Nem nagyon akar ilyen értekezletet Izrael leg­főbb támasza, az Egyesült Államok sem, mert Wa­shington a maga számára sokkal előnyösebbnek tart­ja. hogy saját ihletésű, koreográfiájú különbékével próbálkozzon. A szovjet kormány tegnapi nyilatkozatában a világ legtöbb államának vé­leményét fogalmazta meg: a palesztin népnek nem tekinthető más törvényes képviselője, mint a PFSZ. A veszélyes, még sok-sok fel nem robbant politikai aknával teletűzdelt közel-keleti földön a rendterem­tés megkövetelné, hogy végre elfogadjanak bizonyos realitásokat Washingtonban és Tel-Avivban is. Avar Károly Csak a tárgyalóasztal jöhet szóba... Szovjet kormánynyilatkozat a háborús ügy megoldásáról IRAK-IRÁN A Szovjetunió változatla­nul az Irak és Irán kö­zötti fegyveres harc mi­előbbi beszüntetése mel­lett száll síkra. A két ál­lam vitás kérdéseit nem a harctéren, hanem a tár­gyalóasztalnál kell megol­dani — hangsúlyozza nyi­latkozatában a szovjet kor­mány. A csütörtökön Moszkvá­ban nyilvánosságra hozott állásfoglalásban emlékez­tetnek: több mint hat éve folytatódik a kegyetlen és tragikus háború Irak és Irán között, amely hatalmas emberi áldozatokat követel, gazdasági és kulturális ér­tékeket semmisít meg, erő­teljesen fékezi mindkét or­szág gazdasági-társadalmi fejlődését. Embertelen há­borús akciókra kerül sor, mint például a vegyi fegy­verek bevetése, katonai cél­pontoknak nem tekinthető objektumok és települések támadása. A háború fenye­geti a nemzetközi hajózási útvonalak biztonságát a Perzsa-öbölben, ahol egye­bek között olyan kereske­delmi hajók is célpontjai a támadásoknak, amelyek a háborúban részt nem vevő államok tulajdonában van­nak. A nyilatkozatban hang­súlyozzák. hogy az erőfeszí­tések ellenére mind ez ideig nem sikerült elérni a vér­ontás beszüntetését és a rendezést célzó politikai tárgyalások megindítását. Mi több, a konfliktus to­vább szélesedik, ami ve­szélyezteti az egész térség békéjét és biztonságát, s más országok és erők bele­keveredésével fenyeget. Ebből a konfliktusból csak azok húznak hasznot, akik mindkét fél kölcsönös kime­rülését, gyengülését, a neo- kolonializmus közel, és kö­zép-keleti pozícióinak hely­reállítását akarják. A hábo­rú olyan tényezővé vált, amely nézeteltéréseket és vitákat vált ki az arab vi­lágban és az el nem köte­lezett államok között. Az imperialista erők az liraki—iráni háborút katonai jelenlétük növelésére hasz­nálják fel a Perzsa-öböl térségében, továbbá arra, hogy megteremtsék az otta­ni államok belügyeibe való beavatkozás feltételeit. „Lét­érdekeik" megvédelmezé- sének ürügyével a körzettől több ezer kilométerre fek­vő nagyhatalmak hadihajó­kat küldenek ide, különle­ges katonai parancsnokságo­kat hoznak létre, nyomást gyakorolnak a térség orszá­gaira, fenyegetve azok biz­tonságát. Az Egyesült Álla­mok — habár szóban a konfliktus beszüntetése mel­lett száll síkra — a gya­korlatban olajat önt a há­ború tüzére, további vér­ontásra ösztönöz. Washing­tonban ezeket a politikai ügyleteket és a titkos fegy­verüzleteket valamiféle „szovjet fenyegetéssel” pró­bálják igazolni. Az állásfoglalásban em­lékeztetnek arra, hogy a Szovjetunió álláspontja az iraki—iráni háború kérdé­sében kezdettől fogva vál­tozatlan. független attól, ho­gyan alakult a konfliktus, egyebek között katonai te­kintetben. A szovjet kor­mány nyilatkozatában hang­súlyozza. hogy a háború beszüntetéséhez és a béke megteremtéséhez vezető úton nincs leküzdhetetlen aka­dály. Az a legfontosabb, hogy mindkét fél politikai akaratról és józanságról te­gyen tanúbizonyságot, olyan kölcsönösen elfogadható megállapodásra törekedjék, amelyek mind Irak. mind pedig Iráni törvényes ér­dekeit figyelembe veszik. A rendezés alapját a nemzet­közi jogrend általánosan el­ismert normáinak kell ké­pezniük, elsősorban a szu­verenitás, a területi épség kölcsönös tiszteletben tartá­sa, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás el­veinek, valamint annak, •hogy sérthetetlennek tekint­sék Iraknak és Iránnak a konfliktus kezdetéig tiszte­letben tartott határait. A konfliktus mielőbbi rende­zése érdekében a Szovjet­unió időszerűnek tartja, hogy ismételten felhívja a figyelmet: fel kell számolni ezt a veszélyes háborús tűz­fészket a Közép-Keleten, meg kell akadályozni kiszé­lesedését. A kormánynyilat­kozatban emlékeztetnek ar­ra, hogy ez az álláspont szerves részét képezi a Szovjetunió elvi politikájá­nak, amelynek célja a fe­szültséggócok felszámolása és a konfliktushelyzetek tár­gyalások útján, valamennyi fél törvényes érdekeinek fi­gyelembevételével, bármi­fajta külföldi beavatkozás­tól mentesen történő felol­dása. A szovjet kormány kész minden módon támogatni bármilyen becsületes és épí­tő jellegű erőfeszítést — egyebek között az ENSZ ke­retein belül — annak érde­kében, hogy az iráni—iraki konfliktust a békés megol­dás medrébe lehessen terel­ni — mutatnak rá végeze­tül a kormánynyilatkozat­ban. Olaszországi bűnözés Az Olaszországban végre­hajtott terrorista akciók — bár számuk az utóbbi évek­ben jelentősen csökkent — elsősorban a fővárost sújt­ják ez derült ki Oscar Luigi Scalfaro olasz belügymi­niszternek a parlament elé terjesztett beszámolójából, amely az olaszországi bűnö­zéssel kapcsolatos, az 1986. január és szeptember közöt­ti időszakra vonatkozó ada­tokat elemzi. E dokumen­tum azt is sugallja, hogy az említett időszakban Itáliá­ban valamelyest csökkent a gyilkosságok, és nőtt a rab­lások száma. Scalfaro jelentése meg­állapítja, hogy a terrorcse­lekmények száma az utóbbi lidőben valóban csökkent tavaly 144 „politikai jelle­gű” erőszakos cselekmény történt (1985-ben 264). Ezek 40,28 százalékát Rómában hajtották végre. Negyven­négy esetben politikai vagy szakszervezeti intézmény el­len irányult erőszakos cse­lekmény (jobb- és baloldali pártokat egyaránt sújtottak ezek), 29 alkalommal a rendfenntartó erők szolgál­tok a terroristák célpontjá­ul. Közintézményeket hu- iszonhatszor támadtak meg terroristák, tizennégy eset­ben pedig a fegyveres erők és NATO-objektumok vol­tak a merényletek célpont­jai. A gyilkosságok száma — a viszonylagos csökkenés el­lenére is — meglehetősen magas: 633 ember életét ol­tották ki a vizsgált időszak­ban, s a gyilkosságok terén a déli szigettartmány. Szi­cília „viszi a pálmát”. Az ugyancsak déli tartomány. Calabria az emberrablások tekintetében vezet, a külön­féle lopási és rablási esetek pedig Szicília székhelyén, Palermóban történnek a leggyakrabban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom