Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-29 / 24. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. január 29., csütörtök A KIROV-BALETT SZÓLISTÁI EGERBEN Hz ftlbinoii-aiagio Távol-keleti kalligráfia és festészet pí Baishi: Vissza­térés a legelőkről, a Pinia hegyekből A Leningrádi Akadémiai Opera- és Balettszínházból ismét ellátogattak Egerbe azok a szólisták; akik ebben az évadban — a két évvel ezelőttihez hasonlóan — fel­lépnek az ország néhány városában. Szombaton két előadás elégítette ki az eg­ri közönség nagy érdeklődé­sét. Bizonyára sokakban élénk képek maradnak meg a látottakból és nemcsak az egyszerű színházi élmény okából. A Kirov-balett éppúgy fogalom nálunk, mint a moszkvai Bolsoj. S ha a vi­lágon ezt a két balettet em­legetik, az nemcsak az ala­pításuk óta híres intézmé­nyek históriájának szól, ha­nem annak is, amit ma akár a moszkvai Bolsoj-balett, vagy a leningrádi Kirov je­lent a műfaj és a nagykö­zönség számára. A leningrádi szólisták olyan műsort állítottak ösz- sze, amely az aranykor nagy koreográfusait is idézte, de jelentős ízelítőt adott a je­len művészetéből is. Fokin, Pugni, Drigo, Petipa neve ezen műsoron is szerepel. Ezek a művészek a maguk Idejében versenyben tud­tak maradni a francia, a svéd, a dán balettel, s amíg a több felvonásossá duzzadt balettjátékok, -darabok a XIX. században sikert si­kerre halmoztak, gondoljunk csak Csajkovszkij, vagy De­libes műveire, addig Fokin már Schumann zenéjére kon­centrált, mint aki jól sej­Mivel az ipartörténeti ku­tatást megyénkben nemcsak a kutatók. de a kiadással foglalkozó szervek is meg­lehetősen mellőzve, igen mostohán kezelik, méltán kelthet érdeklődést és örö­möt Antalóczy Lajosnak az Egri Nyomda Részvénytár­saság történetéről írt mun­kája. A szerző rendkívül gazdag forrásanyagra tá­maszkodva dolgozta fel Eger egyik legpatinásabb ipari üze­mének komplett történetét. Kétségtelen szerencséje volt Antalóczinak, hogy levéltá­ri megőrzésben hozzáférhető­vé vált a nyomda cégbíró­sági iratanyaga. De semmi­képpen sem hanyagolható el az a segítség, amit a nyom­da egykori tulajdonosának családjától kapott. Igen érdekfeszítő az a politikai légkör és az egri ellenzéki hangulat, melyben a nyomda megalapítására sor került. A harcias szelle­mű és befolyásos ellenzék lapjának, a Hevesvármegyei Hírlapnak az előállítására alakult nyomdai részvény- társaságból alakult, fejlődött ki az országos hírt elért, sőt gyártmányaiban határa­inkat is messze túllépő tette, hogy a szimfonikus balettnek, a zenéhez mon­danivalóban is közvetleneb­bül kapcsolódó balett lé- nyegretörőbb műfaj lesz a nagyméretű alkotásoknál. És mintha ez a vendégjá­ték is ezt az utóbbi állítá­sunkat bizonyítaná. Már két évvel ezelőtt felkaptuk a fejünket arra az újdonság­ra, amit az Albinoni Ada­giójára készült Ejszman- kompozíció bemutatott. Előbb csak a zenét, ezt a XVIII. századi alkotást érez­tük hallatlanul modernnek, majd végiggondolva mind­azt, amit a zene hangulatá­hoz rokonított a koreográ­fus, úgy találtuk, hogy a Kirov-balett átlépte saját árnyékát, mert és akart a Bejárt-, a Markó-féle irány­zathoz hasonlóan a ma fe­lé elmozdulni. Sajátos út, sajátos hangnem, sajátosan megrendítő eredmény szü­letett az Albinoni Adagié­ban! S nem lehet véletlen az sem, hogy ezt a számu­kat az idén is megismétel­ték. A hatás most is eleve­nen jelentkezett, de már egy egészen más lélektani környezetben. Most ugyanis a Macsavariani—Vinogra­dov kettős jóvoltából láthat­tunk egy egészen új szelle­mű, a Kirov-balett eddigi stílusához, hagyományaihoz képest valóban mást, a Tig­risbőrös lovag c. balett rész­leteit. Megváltozott a forma­nyelv, mert a megváltozott, a művészek által közölni kívánt tartalom, a korszel­nyomdaüzem. A nyomda ak­kor kezdte meg felfelé íve­lő pályafutását, amikor a nyomda vezetése a Miskolc­ról Egerbe telepedett König Ferenc szakértő kezébe ke­rült. Egyébként a későbbi­ekben a részvények többsé­ge a család birtokába ju­tott. Antalóczi Lajosnak elem­ző mélységű kutatási ered­ményeként sikerült a nagy hírű nyomda történetét sok­oldalúan, komplett módon feldolgoznia. Az olvasó nem csupán a vállalat üzle­ti menetét, sokrétű gyárt­mánypalettáját, gyártástech­nológiai kérdéseit, gondjait, sőt a nyomdászimunkásokra vonatkozóan feltárható ada­tokat is megismerheti a vi­lágos, olvasmányos, stílus­ban megírt mű lapjairól. Ma már. csak néhány „beava­tott” egri tudja, hogy az Egri Nyomda Rt. volt az ország legnagyobb, leghíre­sebb jegynyomdája. E gyártmányait nemcsak or­szágszerte, de messze euró­pai országok színházaiban is ismerték, használták. Kö­nig Ferenc kidolgozott eljá­rásával vitán felül forradal­masította a jegygyártást, de szerepet kapott a nyomda készítményei sorában már lem, a balettjátékban meg­fogalmazott jellemek, hő­sök, egyéniségek már nem fértek bele az eddigi megje­lenítésekbe. A hősök itt küz­denek, nemcsak a szépséget szolgálják, nemcsak a moz­gás, a zene harmóniáján ke­resztül fejezik ki a lélekta­ni harc lényegét, hanem a küzdelem görcsös szakaszá­ra is utalnak mozdulataik, gesztusaik. Hiszen az ember élete nemcsak játék és nem­csak könnyű győzelem. S amikor Vinogradov szellemi és stílusújítását, az új formanyelv kialakítását di­csérjük, lelkesedéssel re­gisztráljuk azt is, hogy a szólisták a kellő alázat és tudás birtokában igen ma­gas szinten szolgálják ezt a szellemiséget. Jefremova, Visztyukova, Aljupova, Jev- tyejeva, Aszilmuratova és Ariszkina ezernyi bájjal, közvetlenséggel elevenítik fel a régmúlt táncos ideál­jait is, de a Tigrisbőrös lo­vagban már a mához köze­lítő, a mában, közénk illő hősöket vesznek körül. Vi­harev, Boszov, Junyev, Ali- jev, Ruzimatov, s főleg a már jól ismert J. Neff kife­jezően, élvezetet nyújtóan jók a klasszikusabb hang­vételű alkotásokban is, de a Vinogradov-koreográfiában mást, valami újat nyújtanak, ami átalakította a Kirov- balettről eddig dédelgetett emlékképeinket. Egy világhírű együttes drámai mozgása, látványa, lélektanilag is érzékelhető új távlata a forró egri taps­ban kapta meg elismerő visszhangját. Mintha az Al- binoni-Adagio lenne az alap­állás a modern egyéniség balettértelmezéséhez. Farkas András kezdettől fogva különböző füzetek, könyvek, sőt kottás kiadványok előállítása, ki­adása is. Messze földön is­merték az Egri Nyomda Rt úgynevezett vallásos pony­vakiadványait. Ezekkel nem kis összeütközésbe is került az egyházi hatósággal, amely folyóiratában durván meg­támadta. A szerző reálisan ítéli meg ezt a kérdést, amikor az egyházi állásfog­lalást konzervatívnak mi­nősíti. Speciális kuriózum volt e sorban a hatalmas sikert elért ,.Verses Szent­írás.” De kevesen tudják, hogy napjainkban is gyakor­ta forgatott helytörténeti kötetek is e nyomda sajtó­ján készültek, akárcsak új­ságok, folyóiratok, időszaki lapok hosszú sora. A 150 oldal terjedelmű kötet egyik legbecsesebb részét képezi a nyomda 22 oldal­ra terjedő bibliográfiája, amely a szerző kutatómun­kája csúcsát jelenti. Az illusztrációkkal gazda­gított kötet a Heves Megyei Levéltár gondozásában ke­rül az olvasók elé, a Tanul­mányok Heves megye tör­ténetéből című sorozat 9. köteteként. Sugár István Tavaly Iparművészeti Múzeumunk Európa-szerte híres szőnyeggyűjteményé­nek egy része vendégeske­dett Prágában. Most a Prá­gai Nemzeti Múzeum szere­pel nálunk értékes keleti gyűjteményének a kínai piktúrát jelentős alkotások­kal képviselő kollekciójával. Hetven papírra vagy se­lyemre festett kép függ az Iparművészeti Múzeum má­sodik emeleti termeiben a Távol-keleti kalligráfia és festészet című vendégkiállí­táson. A prágai gyűjtemény — amely február 15-ig lát­ható Budapesten — számos régi, köztük igen értékes XIII—XIV. századi műve­ket és még régebbi másola­tokat tartalmaz. (És itt meg kell jegyezni, hogy Távol- Keleten más az eredetiség kritériuma- mint például Európában. A korabeli vagy évszázadokkal későbbi másolatok ugyanolyan ér­téknek számítanak, mint az eredeti.) Szerepel néhány igen korai tekercs is a kiállításon, megbámult, sok viszontagságot megélt ké­pek. Például a Suo Shi-nek (1036—1101) tulajdonított két lírai tusfestmény. A Ming-korszakot (1368—1644 nagyszerűen képviseli Lu Zhi festő 12 lapból álló albuma. A XVIII. század individua­lista alkotóinak sajátos, sza­bad légkört árasztó képei a modern. XIX. századtól virágzó sanghaji iskola mes­tereinek modern színes fest­ményei már közelebb állnak az európai ízléshez. A távol-keleti festészet anyagában. technikájában, de még témáiban is lénye­.. . >* ■1 ‘ i i ■ 1: ■ ■■ ; ;t ?■ i s; Sí Huang Binhong: Hegyalja gesen különbözik az euró­pai festészettől. A képeket papírra vagy selyemre fes­tették, tussal és tempera- technikához hasonló színek­kel, és mindig ecsettel (még a falfestmények is így készültek). Kompozíciójuk elvont, a témára szűkített, a kép lineáris (hiányzik a perspektíva). síkszerű és dekoratív. Gyakran választják tár­gyul. a természetet, amely a keleti emberek életében oly fontos. Madarak, álla­tok, virágzó ágak népesítik be a teret. Hegyek, völgyek, kertek, apró házak vannak a tájképeken. De gyakran megjelenik a természettel harmóniában élő ember is. karakteres, jellegzetes voná­sokkal A kínai írásjegyek ecsettel, művészi fokon művelt for­Li Keran: Visszatérés a le­gelőről máját kalligráfiának neve­zi a műtörténet. A kínai festészet eredete és az esz­közök használata révén szoros kapcsolatban állt az írással. így a szellemes, ere­deti ecsetvezetésű kézírás is esztétikai értékké vált. Majd a kalligráfia, mint absztrakt művészet, — amely az ecset­vonás esztétikumát hangsú­lyozza — ugyancsak nép­szerűvé vált. (A modern festészet egyik ága is kallig­rafikus iskolának nevezi magát, amely nem mentes távol-keleti, elsősorban ja­pán hatástól.) E kiállításon is látható néhány szép alkalmazott írás és szabad kalligráfia is. Van köztük egy XVI. századi kalligráfia, és egy nagyon régi, a bor dicséretét hirdető írás másolata, és egy mo­dern japán mű. K. M. Wu Changshuo: Lótuszok Antalóczi Lajps: Az Egri Nyomda Rt. története 1893-1949 MÁTYÁS B. FERENC Repülőuap A z apró repülőgép meg­szűnt berregni, és oly csendes és szédí­tő zuhanásba kezdett, hogy a közönségben meghűlt a vér. Elszakadt füstcsóvájától is, melyet e pillanatig farok­ként maga után vont. hogy láthatóvá, követhetővé te­gye bravúros mozgásának minden részletét... A szél­csendben ott feszült az ég­re rajzolva mutatványának száz alakzata; dugóhúzótól a legfantasztikusabb ákom- bákomokig. — Ez semmi — mondta a féllábú. — Láttam én iga­zi zuhanást negyvennégy­ben. Valódit, nem bohócko­dást! Az akkori repülők is­merték a légikunsztokat, mert életre halálra ment a játék. De ez smafu! — jelen­tette ki. A' nézők egy másodperc­re felé fordultak, aztán visszakapták tekintetüket az ezüstös bogárra, amely zu- hantában pörögni kezdett, s mert így sebessége valame­lyest csökkent, füstrongyok libbentek nyomában. Sokan már mosolyogtak, ellenző­ként tenyerüket tartották horrilokukhoz, hogy jobban megfigyelhessék a békeidőbe törpült attrakciót. Mások azonban továbbra is vissza­fojtott lélegzettel lesték á pillanatot,' amikor a mono­plán majd felpörgeti mo­torját, és kecses ívben fellen­dül a magasba, mintegy ki­kerülve az útjába kevere­dett földet. — Cirkusz ez, kérem, csak a háló hibádzik alóla. — Ménjen már — szólt rá a fiatalember. — Mit ug­rál a negyvennégyével? A maguk orrát szaros karóval sem lehet felérni, amiért át­éltek egy háborút. Minek hagyták annak idején abba. ha olyan nagyra vannak ve­le. mi ? A féllábú úgy tett. mint­ha mit sem hallott volna. Bütykös ujjaival elcsípte ci­garettájának parazsát. és zsebre vágta a csikket. Az­tán felnézett. A repülőgép pompás csavarba zuhant. — Az istenit! — kiáltotta .—. ezzel baj van, emberek! A fiatalember felkacagott: — Mi van, tatus? Elfo­gyott az a fene nagy hábo­rús kurázsi? — Lezuhan, kérem! Higy- gyék el. száz méterre sincs már a földtől! — Hogy magának micso­da szeme van! — Van! Légelhárítós vol­tam negyvennégyben. Az emberek mosolyogtak. Már megint előhozakodott a negyvennégyével. Nem le­hetett mintakatona, — ugye­bár ráment a fél lába is . . . A gép hirtelen felkapta orrát, és az ég felé rándult. Dühösen vakkantott. mint túl nagy ellenség előtt a túl kicsi kutya. Aztán ismét el­némult. A röptér széléről vijjogó szirénázással tűzoltóautók robbantak a kifutópályára. Nyomában mentő robogott. Az irányítótorony ablaka­in izgatott műszakiak kia­bálták ki intelmeiket a bá- mészok tömegére. A féllábú szája szélére ragasztotta a csikket. — Ennek sincs őrangya­la — mondta remegő han­gon a fiatalember. — Van neki. hogyne len­ne. Csak fenn maradt. — Hol? .. . — Az égen! Végveszede­lemben elhagyja az em­bert. .. Végveszedelemben az ember nem számíthat az angyalokra. A fiatalember néma ma­radt. Torka kiszáradt. és homlokára izzadságcseppe- peket sajtolt a rémület. A gép veszedelmesen közele­dett a földhöz,’ néha meg­rándult. s ilyenkor az asz- szonyok iszonyodva hunyták be szemüket... Aztán dobbantva. mint­ha bakugráshoz venne len­dületet, rábukdácsolt a pá­lyára. A segítségére siető autók sikoltva tértek ki út- jából. — Szó. ami szó — törte meg a féllábú a hallgatást —. ügyesen csinálta. Lát­ja? — fordult a fiatalember­hez. — A jó pilóta fütyül az őrangyalokra. Mit mond­tam? A fiatalember válaszolni akart, de nem tudott egyet­len hangot sem kipréselni magából. Előkotorta gázön­gyújtóját, és -tüzet adott a féllábúnak. A hangosbemondó szenv­telen hangon bejelentette a következő műsorszámot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom