Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. december 6., szombat Szolgáltatás a 80-as években A fogyasztó a sor kullog... Ma Magyarországon a kitört ablaküveget pótoltatni, az elromlott televíziót, huto vagy mosógépet, illetve autót meg javíttatni nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé. E gondokról, a problémák megoldásának lehetőségeiről, valamint ,.a hogyan tovább?” kérdésköréről, és az ezekből fakadó további teendőkről a közelmúltban tanácskoztak a szakemberek Egerben a III. fogyasztási szolgáltatási konferencián. végén Milliókat - milliókért Milyen egyszerűen hangzik a kérdés: Akar néhány milliós üzletet kötni? Mást sem kell tennie, mint kétszer kiutazni az NSZK-ba. Hagyjuk az ilyen rossz tréfákat, mondhatják. Pedig ez félig-meddig igaz így, ahogy hangzik. Szilán Pált. az Országos Tervhivatal főtanácsosát, a Központi Szolgáltatásfejlesz­tési Bizottság titkárát —aki maga is részt vett az egri fórum munkájában — kér­tük. mondja el miként látja a hazai fogyasztási szolgál­tatások helyzetét. — Kezdjük a tényekkel. A fogyasztási szolgáltatások — mely kategóriába beletarto­zik a cipőjavítás és a gép­kocsi szervizelése éppen úgy, mint a vízvezeték-szerelés vagy a hajvágás és ruhatisz­títás — értéke tavaly meg­közelítőleg 50 milliárd fo­rintot tett ki. Ennek kéthar­mada a lakosság részére nyújtott szolgáltatás volt. A szolgáltatások mennyisége — összehasonlító áron számol­va — az elmúlt fél évtized­ben, azaz 1985-re 20 száza­lékkal emelkedett az V. öt­éves tervben elért színvonal­hoz képest. Az áremelkedés mértéke pedig mintegy 40— 45 százalék volt. Mindez azt jelenti, hogy a már említett 50 milliárd forint 75 száza­lékkal haladta meg — az el­múlt "évben — az V. ötéves terv hasonló mutatószámát. — A különféle szolgálta­tásokat jelenleg 3400 vállalat és szövetkezet — ez a szo­cialista szektorban hozzáve­tőlegesen 18 ezer egységet jelent —, valamint körülbe­lül 100 ezer kisiparos végzi. Tehát pillanatnyilag a szol­gáltatásban dolgozók száma 200 ezer. Harminckilenc szá­zalékuk építőipari, harminc, négy százalékuk más ipari tevékenységet folytat, míg huszonhárom százalék a köz­lekedésben vállalt munkát. — Az elmúlt öt évben, vagyis a lezárult tervidő­szakban milyen változások mentek végbe a szolgáltató „ágazatban”? — Egy közhellyel kell kez­denem. A szolgáltatás a vi­lágon mindenhol neuralgi­kus terület. Ez a munka nem szériatermelés, hanem min­dig egyedi. Ezért folyamato­san egyre drágább is ... Ná­lunk a szocialista építés el­ső éveiben — az volt az el­képzelés, hogy a szolgáltatá­soknak olcsóknak kell len­niük. hogy mindenki számá ­ra elérhetők legyenek. Ezért az ilyen jellegű munkát ál­lamilag sokféleképpen támo­gattuk. főként költségvetési eszközökkel, azaz pénzt in­jekcióztunk az ágazatba. Az. után a 70-es években meg­történt az országos szolgál­tatóhálózat átfogó fejleszté­se. sok milliárd forintos ál­lami támogatással. A fo­gyasztók ellátása mégis hát­térbe szorult, mert a nagy­mértékű állami támogatás következtében a szolgáltatók­nál elveszett az önálló gaz­dasági érdekeltség, hiszen az e területen működő vállala­tok a fejlesztésekhez költ­ségvetési támogatást ka-ptak, az adókat nem kellett meg­fizetniük, a különféle pre­ferenciák érvényesültek. En­nek hatására eltompultak a fogyasztói igényekkel szem­ben. mert nem az volt a kö­zéppontban. hogy az embe­reket jól kj kell szolgálni, hanem az. hogy meglegyen bizonyos számú szervizre­konstrukció és új szerviz. Mindehhez még jött az is. hogy az indokoltnál lénye­gesen nagyobb, szolgáltató szervezetek jöttek létre, me­lyek vállalati stílusban gaz­dálkodtak. és emiatt elbü- rokratizálódtak. E mamutszervezetek nem bizonyultak életképesnek, nem voltak képesek az egye­di megrendeléseket megfe­lelő színvonalon teljesíteni. Jó példa erre a Gelka, vagy az Afit, ahol már-már ha- tóságosdit játszottak a meg­rendelőkkel. — A nyolcvanas években már változott a helyzet... — Igen, a szolgáltatásban is új „időszámítás” kezdő­dött. Az volt a cél, hogy egy piacérzékeny, a kereslet-kí­nálat törvényeit figyelembe vevő, sok kis egységből álló szolgáltatóhálózat alakuljon ki. s álljon a fogyasztók ren­delkezésére. Ezt a folyama­tot indítottuk el a szolgálta­tás szervezetének korszerűsí­tésével 1980—*82-ben, amikor u nagy vállalatokból kisebb, önállóan gazdálkodó egysé­geket hoztunk létre. Ezzel megteremtettük a valóságos piac egyik alapfeltételét, a konkurenciát. — A másik feltétel a reá­lis árak kialakítása. Bár­mennyire is nem tetszik ne­kem, mint fogyasztónak, hogy magasak a szolgáltatá­sok árai. mint közgazdász azt kell mondonam. hogy ezek az árak alacsonyak, mert az általános árviszo­nyoktól elmaradtak: magas az üzletbér, sokba kerül az energia, a szállítás és más olyan költségek is folyama­tosan emelkednek, amelyek befolyásolják ezeknek az egységeknek a gazdaságos működését. És ezenkívül még valamit figyelembe kell venni, nevezetesen, hogy a fogyasztói árakhoz képest is olcsók a hazai szolgáltatá­sok. így a szolgáltatást vég­zők jövedelemtermelő ké­pessége kicsi, ezt támaszt­ják alá a mérlegadatok is. — Mi a kibontakozás út­ja? — Illúzióink nem voltak, láttuk, hogy a szolgáltatási szektor új pályára állítása csak hosszabb folyamat ered­ménye lehet. Ehhez pedig meg kell teremteni a felté­teleket, mindenekelőtt az esé­lyek egyenlőségét. Ennek ér­dekében folyamatosan — az elmúlt öt évben háromszor — változtattuk meg a szabá­lyozókat, amelyek azután megkönnyítették a szolgál­tatók gazdálkodását. Az esé­lyek egyenlősége hozta ma­gával a szervezetek differen. ciálódását, a konkurencia- harcot is. Van olyan gazdál­kodóegység, amely adott fel­tételek között prosperál, míg a másik segítségért kiált. — Kialakulóban van te­hát a versenyszellem az ál­lami szektoron belül. Léte­zik-e ugyanez az állami vál­lalat és a kisipaYosok kö­zött? — Gazdasági szempontból nem szeretem ezt a megkü­lönböztetést, nem vagyok hí­ve annak, hogy éles határ­vonalat húzzunk a magán-, a szövetkezeti, az állami szektor közé. Itt egy rneg- közelítés lehetséges, mégpe­dig az, hogy milyenek a szol­gáltató szervezetek, vizsgál­va a dolgot, kiderült, hogy a kisebb szervezetek — ide ér­tem a kisiparosokat is — gyorsabban, rugalmasabban alkalmazkodnak a piaci, a fogyasztói igényekhez. ' Ezt bizonyították az utóbbi évek, amikor ezek az egységek nyertek teret a szolgáltatá­si ágazaton belül a nagyobb szervezetek rovására. Mert senki sem azért megy a kis­iparhoz. mert az maszek, ha­nem mert gyorsabban és jól dolgozik, s ha egy szövetke­zet csinálja ugyanezt, akkor az ugyancsak tisztességesen megél. — Mit tart neuralgikus pontnak? — Mindenekelőtt tovább kell folytatni a szolgáltatási szférában a szervezeti kor­szerűsítést. Még több szol­gáltatóegységet kell létrehoz­ni. vagyis növelni kell a kí­nálatot. Részben úgy, hogy az állami és szövetkezeti vál­lalatokról újabb kisebb egy­ségek válnak le. újabb gmk-k alakulnak, részben úgy, hogy a kisipar fejlődik. A belső működési rendszere pedig kedvezzen a vállalkozói szel­lemnek. Ne várja senki öl­be tett kézzel, míg a fogyasz­tó megkeresi, hanem igye­kezzen elébe menni. Végül, de nem utolsósorban az anyag- és alkatrészellátási gondokon való enyhítést tar­tom fontosnak. ami csak részben függ maguktól a szervezetektől, részben kül­ső körülmények befolyásol­ják. Ha az említett tényező­kön sikerül valahol változ­tatni. már kevesebb lesz a neuralgikus pont. Ezenkívül azt szintén igen nagy előre­lépésnek tartanám, ha sike­rülne a gyártókat és a szol­gáltatókat közelebb hozni egymáshoz, és közös érde­keltséget megteremteni kö­zöttük. Ez nagyon nehéz fel­adatnak tűnik. Mert ma még az érdekeltsége más a gyár­tónak. az alkatrészellátó vál­lalatnak és más a szerviz-, nek. a sor végén pedig saj­nos a fogyasztó kullog ... Mert az utazás is meg­történt, a több millió már­kás üzlet is kész. csak . ..! Halljuk a részleteket Nyitrai Ákostól, a Gyön­gyös—domoszlói Állami Gazdaság igazgatójától: — Van egy vegyes vál­lalat nálunk, az ATEK, amelynek egy müncheni cég is a tagja. M. Jürgensmeier a nyugatnémet társvállalat tulajdonosa. A7 ő révén tudtunk üzleti tárgyalásokat kezdeni, és most már ott tartunk, hogy tulajdonkép­pen mindenben megegyez­tünk. A „mindenben" azt je­lenti, hogy a gazdaság fel akarja újítani borászati be­rendezéseit, új palackozó­gépsort akar beszerelni. Méghozzá nem is akármi­lyet. hanem olyat, amely óránként négyezer üveget Kiölt meg, címkéz fel, rak kartondobozokba. — A tavasszal kint jár­tunk Stuttgartban az Inter- vitis nevű vásárban, ahol szőlészeti és borászati gép­sorokat láthattunk. Ez már amolyan felderítő útnak számított. Ott ki is válasz­tottuk azokat a gépeket, amelyekre nekünk szüksé­günk lenne. A tárgyalást le­folytattuk, és abban álla­podtunk meg. hegy utá­nunk küldik az árajánlatot. Az meg is érkezett, bizo­nyos módosításokkal rögzí­tették is az összegeket. Ké­sőbb megjött a nyugati cég megbízottja, aki már a lép­tékarányos műszaki telepí­tési rajzot hozta magával. Tehát "mindent berajzoltak a gyöngyösi üzem méretei szerint. Kiderült, hogy a du- gaszológép csak két műve­letet tud végezni, az állami gazdaságnak pedig olyan kell, amely nemcsak para­fával, hanem műanyaggal és más módon is le tudja zárni a palackot. Jó, rendben' van, ilyen pillanatnyilag ugyan náluk, a nyugati cégnél nincs, de két hét múlva közük, hogy hönnan szerzik be és mennyiért. Ez már csak ígv megy ott. ahol a piac .. . piac. No, igen! Üjabb utazás az NSZK-ba. ismét csak felde­rítő céllal. Azt kell meg­tudni. milyen borokat le­het ott értékesíteni és meny­nyiért. Mert palackozva „nem szokás” odakint ma­gyar bort árusítani. — Mi a berendezésekért áruval szeretnénk fizetni — mondta az igazgató a kér­désemre. — Itt van a lista, amelyben közük, milyen bor­fajtákat vásárolnak meg tőlünk. A levélben ott áll egy szám: 4 millió NSZK m£b- ka. Azt írja Jürgensmeier úr. hogy náluk és a világ­piacon ilyen értékben tud mátraalji bort elhelyezni. Egyelőre^... . jegyzi meg a beszélgetőpartnerem. mert nagyon számítanak arra, hogy meg tudnak „ragadni" ezen a piacon. — Ennek azonban az is a feltétele, hogy „ugyanazt” a bort kapják tőlünk öt év múlva is. mint amit az első szállítmánnyal kiküldtünk Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy az .analízis mindenkor az eredetileg kö­zölt adatokat jelezze, az évek teltével együtt. Ehhez bizony már „tudni kell” bort érlelni, kezelni és gondoz­ni. Ahogy általában is erre kell ezentúl nagyobb gondot for­dítania a gazdaságnak. Ez viszont egy sor újabb fel­adatot jelöl ki. De ez már belső ügy. — Beadtuk- a pályázatun­kat a Fejlesztési Bankhoz is, alapbővítésre kértünk 25 millió forintot. Az exportun­kát ezzel a nyugati céggel évente 4—5 ezer hektoliter­rel tudjuk növelni, ami nem csekélység. Jó esélyünk van arra, hogy a Külkeres­kedelmi Banktól negyven- milliós hitelt kapjunk ,és akkor a gépsort nemcsak áruval „ellentételezzük”, ha­nem devizaforinttal is. ami kedvező lenne nekünk. Ennyi a „minden”. Nem kevesebb, mint négymillió nyugatnémet márka a ma­gyar forintban felvett hitel fejében. De az is jelentős tényező, hogy tulajdonkép­pen „nyitást” hajtunk végre tőkés piacon — palackozott borokkal. Gondoljuk el ... ! Ilyen ez a mostani „piaci világ”. Nem lehet ölbe tett kézzel üldögélve várni a „csodát”. Csoda nincs, csak üzlet van, aminek mindkét fél számára előnyösnek kell lennie. Ehhez pedig nem elég csak „két utazás” — nyitott szemmel kell körülnézni és ... cselekedni. G. Molnár Ferenc Még közel érintetlen .. . A Bükki Nemzeti Park nem csak nemzeti érték... Néhány évvel ezelőtt láttam először a híradást, ami a lú­gos eső következményeiről szólt. Megdöbbentő képsorok voltak, amelyek a környezetet nem kímélő, nagymértékű iparosodás következményei. Akkor úgy gondoltam, hogy ná­lunk ez elképzelhetetlen, s számba vettem csekélyke erdő­inket. Amikor a Mecsek, a Bükk. a Mátra, a Dunántúli kö­zéphegység „leltározásával” végeztem, még a gondolatot is elhessegettem. Pedig a szakemberek már akkor figyelmez­tettek: óvni keli természeti értékeinket. Ennek egyik jó példája a Bükki Nemzeti Park. Varga Ferenc geológiai fel­ügyelővel ennek a területnek értékeiről beszélgettünk. — Évente másfél millióan keresik fel a parkot — mond­ta. — A vendégek három fő irányból érkeznek. Eger, Fel- sőtárkány felől, Miskolc, Lil­lafüred felől, a Szilvásvárad, Szalajka-völgy felöl. — Sok problémát jelent az idegenforgalom? — Mint természetvédelmi kezelőnek a legnagyobb gon­dot az jelenti, hogy a turiz­mus nagyon koncentrált. A harmincnyolcezer hektár parkból Szilvásváradra, Szá­la jka-völgyre, Lillafüredre, illetve a kettő között elhe­lyezkedő Nagyfennsíkra kor­látozódik az idegenforgalom. Ezen kívül nincs idegenfor­galmi infrastruktúra, sem pe­dig programkínálat. Ezért az utóbbi két-három évben be­mutatóhelyek kialakításához látott hozzá a nemzeti park igazgatósága. — Mit nyújt ma a Bükki Nemzeti Park. a látványon, a turisztikai lehetőségeken kívül? — Szilvásváradon az Or- bán-házban a Bükk termé­szeti képe című kiállítást le­het megtekinteni. Ez a Bükk földtani múltját, az őslény­tani leleteket mutatja be Látható itt a pár centiméte­res, két-háromszáz millió éves fosszíliáktól, a tizenöt­húszezer évvel ezelőtti bar­langi medvéig sok egyéb ér­dekesség. Külön rész foglal­kozik a Bükk jelenlegi nö­vényi és állatvillágával. A Szalajka-völgyben a terület természeti értékeit rendeztük tárlat alá, ami egy tanösvé­nyen keresztül ismerhető meg. Ezen a területen rend­kívül érdekesek a barlangok, a források, azok növényi és állatvilága. — Az eger—lillafüredi ut mellett, a Rejteken található a Bükki Nemzeti Park Ku­tató- és Kirándulóközpontja. Itt a Bükk növényvilágát be­mutató állandó kiállítás mel­lett film- és videóprogramok is rendelkezésre állnak. Elő­rendelés útján előadással egybekötve megtekinthető­ek. Ehhez kapcsolódik egy hosszabb és egy rövidebb be­mutató ösvény, ami a Rej­tek környékével ismerteti meg a látogatót. — Rendkívül népszerű ki­rándulóhely Lillafüred és környéke ... — Ott leginkább az Ist­ván- és az Anna-barlangra hívnám fel a figyelmet, ami a nemzeti park kezelésében van. Igaz, az Anna-barlang átmenetileg zárva van, fel­újítási munkákat végzünk. S ha már ezen a területen járunk, akkor mindenkép­pen meg kell említeni a Mis­kolc határában található Herman Ottó-emlékkiállítást. ami a nemzeti park keleti kapujának számít. — Nem esett még szó a Dél-Bükkről.. . — A Hór-völgyben talál­ható Oszla, ahol egy tájhá­zat létesítettünk. A néprajzi kiállítás bemutatja, hogy ho. gyan éltek itt az emberek. — Mit jelent a park ma­gának a biológusnak, a geo­lógiai felügyelőnek? — A magyar középhegy­ség tájai közül a Bükk a leg­sajátosabb. Közel ezer ki­sebb. nagyobb barlang talál­ható itt. Ezen kívül ilyen átlagmagasságú és jellegű fennsík máshol nincs az or­szágban. Nagyon sok a sziur- dokvölgy. Gazdag az élő­világ. Számtalan egyedi nö­vényünk van. A védett ra­gadozómadarak utolsó költő­helyének számít. Ezek meg­védésére nagyon sokat te­szünk. Óvjuk a fészkeket, sok helyen műfészkeket he­lyezünk el, etetjük őket. A Bükki Nemzeti Park nem­csak jelentős országos, ha­nem nemzetközi értéknek is számít. — Éppen ezért nem tűnik feleslegesnek a kérdés: mi­lyen állapotban van? — Nagy ipari és sűrűn la­kott körzet közepén fekszik. Ennek ellenére viszonylag még érintetlen. A kedvelt kirándulóhelyeken, . azonban nagyon sok a nrnh.j^ Tör ■ ic#, zúznak, szemetelnek. Nagyon kevesen képesek ér. lékelni, a közel érintettén természeti környezőiéi Ed­Az istállóskői barlang bejárata dig nem szóltam a gazdag karsztvizéről. Holott talán a legjelentősebb. A tiszta vízben, oxigénben egyre sze­gényebb Földünkön nem győzzük hangsúlyozni ezen értékek védelmének jelen­tőségét. — Melyik évszakban nyújt a legtöbbet ez a terület? — Nekem, y szakember­nek télen, mert többet lá­tok. A tavasztól őszig tar­tó vegetációs folyhat azon­nali élményekben sokkalta többet jelent a külső .«•»«»**• lélönek ., Kis azabó Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom