Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 6., siombat I. Ahonnan nem vis* tovább az út... HEVESARANYOSI PILLANATOK — Nem a falué ez. hanem a bátori termelőszövetkezeté — mondja. — Itt a községben csak egy gazda tart tehenet, de ne kérdezzék, hogy ki az. mert jómagam sem tudom. — önnek sincs? — Régebben nekem is akadt egy-kettő, de most nem jut rá időm. Sokat elvenne a gondozásuk. Enél- kül is akad elég munkám. A falu végéig botorkálunk együtt, -majd visszafordulunk. A Petőfi utcában egy idősebb férfi dilit meg bennünket. — Mit keresnek itt, o világ végén? — kérdezi csak így. tréfásan. Majd, mivel észreveszi. hogy nem nagyon értjük .a viccét, igy folytatja: — Aranyosról nem visz tovább az út. csak vissza Bátorba, Bekéredzkedtünk ismeretlen beszélgetőpartnerünk portájára, aki — ki tudja miért? — nem hajlandó bemutatkozni. Percekig ázunk, vacogunk a hidegben, mígnem a ház végében levő műhelybe invitál bennünket. A tűzhelyen víz forr. Egy másik edényben krumpli fő a sertésnek. — Két hízót is tartunk — nyílik meg egyszer csak a házigazda. — Pontosabban most már csak egyet, mert vasárnap levágtuk a másikat. A disznótorra összegyűlik a család, a sógorság né’kül, egyedül nem tudnék elbánni egy száznegyven kilós kocával. Kell a segítség. Itt még divatban van mindig a kóstoló Is. a rokonoknak küldünk egy kis pecsenyét, hurkát, kolbászt. Ahogy illik. Aztán ha marad még hús, s miért ne maradna, azt berakja a hűtőbe a feleségem. A szalonnát meg felfüstöljük. Kettőnknek elég egy darabig. Igaz, a lányomat is ellátjuk effélékkel. Ö Egerbe költözött a férjével, pedig mindketten idevalósiak. Amikor beletneleyedünk a társalgásba, végre bemutatkozik. Ferenc Tibornak hívják. és a bátori közös tsz- ből ment nyugdíjba ez év elején. Kerékgyártóként kereste a kenyerét. — Most már jönnek a hosszú éjszakák — vetjük közbe. — összejárnak-e a szomszédokkal a téli estéken? — Kerítek én magamnak hasznosabb elfoglaltságot — vágja rá. — Méhészkedem, s ilyenkor rendbe keli tenni a kaptárukat. Ezeket javítom. — Ki sem mozdul a portáról? — Ha csak ritkán Egerbe el nem megyek, igaz egy hónapban egyszer. Kilépünk a műhelyből. A hátsó udvarban kacsák kémlelik az esőt. Szép számmal található itt tyúk is. — Mit szólnak ehhez a disznóhoz? — mutatja büszkén az ólban szuszogó hízót. — Addig tartjuk, míg kétmázsás nem lesz. aztán jöhet a böllér. A kis pajtában sütőtökök sorakoznak. Miért nem teszi ki a szabadba — kíváncsiskodunk. — Hiszen csak úgy lesz ízletes, ha megcsípi a dér. Nem kell ahhoz dér — feleli. — Jó az anélkül is. A falutól kijjebb esik tíztizenöt ház, de a szilárd burkolatú úttal — mint köldökzsinórral — kapcsolódnak a településhez. Kiderül, még a negyvenes évek végén osztották itt a telkeket, . akkor építkezett Tóth Imre is, aki ma már szintén nyugdíjas. Felesége éppen savanyúságot rak el télire. A csalamádénak való káposztát már apróra vágta. Hagymát pucol. A tűzhely fölött a fregolin erőspaprika szárad. — Amit itt lát, az mind saját termés — mutat körbe az asszony. — Semmiért nem megyünk a piacra. Meggyet és szilvát is befőztem. a boltból csak a legfontosabbakat vesszük. Kenyeret, lisztet, meg például jóféle borsot. — Hát a pincében lesz-e valami a télen? — kíváncsiskodunk. — Szénből száztíz mázsa, fából meg ötven — vágja rá a férfi. — Bor csak annyi, amennyi itt ezen a pár tőkén termett. Nem szőlőnek való ez az agyagos föld. Viszont a lehullott szilvát, almát összeszedtem egy hordóba, kifőzöm pálinkának. Lesz belőle vagy negyven liter. Nem sok, mert a szárazság miatt, nem levesesek a gyümölcsök. — De csak elég lesz a jövő őszig £ — vetjük közbe. — Hogy volna?! — emeli fel a hangját a férfi. — A pálinkát nagyon szeretem. Kell az erő a kerti munkákhoz. Állítom, hogy most többet dolgozom, mint régebben. Pedig a bányából mentem nyugdíjba. Megjártam Egercsehit és Oroszlányt is. Kikisér a kapuig, s bú- csúzáskör még megjegyzi: — Nagyobb eső kellene, mert ha nem ázik meg rendesen a talaj, nem megy bele az ásó. Ha pedig nem tudom előkészíteni a földet, nem lesz termés. Ismét visszafordulunk a központba. Nem egy régi ház helyén új magasodik. Hiába költöznek el innen egyesek, a legtöbben mégis csak ragaszkodnak születésük helyéhez, ahol jelenleg 840-en élnek. Nem hallgathatjuk el, hogy festői ez a vidék. a dombok anyai karként ölelik magukhoz a községet épületeivel, útjaival. Ami még feltűnőbb, nagyon sok helyütt kiszögelték a Tiszta udvar, rendes ház táblát. Valóban mindenütt nagy a rend, a tisztaság. Tudakolódzunk, mi a legfrissebb szóbeszéd? Hát bizony ez a pletyka nem éppen új, de most is aktuális. Sőt. talán még inkább, mint bármikor. Nevezetesen: még tavasszal lebontották a régi vegyesboltot, és a kocsmát. hogy helyettük hamarosan újakat emelnek. A lendület megállt a bontás után. Az italbolt beköltözött a művelődési ház színpadára. A világot jelentő deszkákat spanyolfallal zárták el a nézőtér felől. A megszomja- zók, a hajdani színészbejárót vehetik igénybe. A pódiumra lépőknek állítólag egyáltalán nincs lámpaláza. A cinikus ember ebből biztos azt a tanulságot szűri le magának, hogy változik a világ. Ebben a délelőtti órában csak két törzsvendég tartózkodik a helyiségben, de ők sem melegedni térhettek be. hiszen az üzletet nem fűtik. — Fázom, pedig dzsekiben szolgálok ki — mondja Madaras Péter üzletvezető. — Az Eger és Vidéke Áfé- szé ez az egység, azt ígérték. hogy mi,re megjön a hideg. beállítanak egy palackos gázkályhát. Hát arra még várni kell. — Megmaradt-e a régi vevőköre? — Dehogy, ki akar itt fa- gyoskodni?! — legyint lemondóan. Ekkor veszem észre a táblát, hogy ebben a ne- gyedosztályú. ideiglenes italboltban a dohányzás is tilos. Mi tagadás, elég önsanyargató ember az, aki a hideg ellenére is betér ide öt percre. A pulton egérfogó. No, nem díszből. — Egyre több rágcsáló jelent meg — panaszolja. — Dugnom kell előlük a csokoládét, a cukrot, mindent összerágnak. — Hogy stílszerűek maradjunk, egy kicsit ön is egérfogóba került. — Az biztos, mert ha például valamilyen ünnepséget rendeznek a kultúrházban, akkor azt kérik tőlem, hogy zárjak be. mert a pohárcsörgés. a zajongás áthal- latszik. Ez egy szerződéses üzlet, kérdem én, ki fizeti ki a kiesésem? Megoldást csak az jelentene, ha mielőbb átadnák az új épületet. De hát az ki tudja mikor készül el? A beígért határidőre, december 31-re aligha. A vegyesbolt ideiglenesen a falu talán legkisebb épületébe, egy parasztházba költözött. Belép a vevő. Végigmegy a tornácon, megáll egy ablak alatt és „elzengi”, hogy mire is lenne szüksége. A választékból nagyon keveset lát. Ferenc Lászióné boltvezető-helyettes bemutatja a négy szűk kis helyiséget, amelyek közül egy hajdan szobának használtat alakítottak át eladótérré. — Amióta ide átköltöztünk jóval kisebb a választék — adja tudtunkra panaszosan. — A lebontott bolt félig-meddig önkiszolgáló volt. Mindent a vásárlók szeme elé tárhattunk. Csak a hentesárut és a kenyeret adtuk ki. Most pedig szinte semmit nem tudunk itt bemutatni. Már megérkeztek a míkuláscsomagok is, de még egy darabnak sem tudtunk olyan helyet biztosítani, ahol szemügyre vehetnék. Régen hetente háromszor érkezett friss hentesáru, most csak kétszer küldenek, de ez is épp hogy elfogy az említettek miatt. Nehéz tél vár ránk, Csakúgy, mint a vevőkre, mert ezeket a helyiségeket nehéz lesz felmelegíteni. Pedig úgy tűnik, a hideg hónapokat itt kell kihúzni. Mi a helyzet azzal a bizonyos üzletházzal? Molnár János, a bátori közös tanács elnöke beszámol arról, hogy csak akkor derült ki az új kereskedelmi egységekhez kiszemelt parcelláról, hogy nem közterület, amikor a régi boltot már lebontották a kivitelezők. Mindehhez hozzájárult az is. hogy az egri földhivatal először mint közterületre adott ki határozatot, majd ,,helyesbített”. UgyanFerenc Tibor: — Szombaton disznót vágtunk is rosszul írfák be földrendezéskor ennek a teleknek a tulajdonosát a szakemberek. Aztán, mivel a „gazda” nem volt hajlandó lemondani róla, „elkezdték” a kisa■f játitási eljárást, amely elég hosszadalmas. Komplikálta a helyzetet, hogy az ABC mellé melegkonyhás vendéglőt is terveztek. De mivel nincs Hevesaranyoson vezetékes ivóvíz, így a Köjál erre nem adott engedélyt. Ezután az üzemeltető egri áfész arra az elhatározásra jutott, hogy vendéglő helyett most csak presz- szót alakíttatnak ki. Ehhez viszont nincs szükség a magánterületre, így — több hónapos közjáték után — most már fplytatják az építkezést a kivitelezők, a Bátori Bükkvídéke Tsz építőipari szakcsoportjának dolgozói. — Azt szeretnénk, ha az ABC-t és a presszót jövő év augusztus 20-ra felavathatnánk — hangsúlyozza Molnár János. — Csak megerősíthetem ezt — teszi hozzá Oláh Kálmán, az egri áfész főosztályvezetője. — Jövő év második felében már átvehetik a vásárlók. Kiemelném, hogy a melegkonyhás részről sem mondunk le, s ha a községben lesz vezetékes ivóvíz. akkor a kiszemelt, ma még kisajátítás alatt álló részben hozzátoldjuk a presszóhoz a hiányzó helyiségeket. A községből hazafelé jövet megállunk a buszmegállóban. Éppen most érkezett meg a járat. Egyesek Egerből, munkahelyükről jövet kenyeret és tejet is cipelnek táskájukban, mondván, nincs kedvük otthon sorba állni a szűkös vegyesboltban, ahol az utóbbi időben csökkent a választék. Még szerencséjük, hogy húst, szalonnát, savanyúságot, kom pótot szinte senkinek sem kell cipelnie. Mert hogy azt a háztájiból is elő tudják teremteni. Homa János Akadnak ilyen üj épületek is Készül a káposztasaláta — télire ideiglenes helyen a bolt (Fotó: Szántó György) A tsz csordája a falu utcáján Oláh Mihály botjaival és kutyáival
