Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-28 / 304. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 28., vasárnap 3 Hungary, Ungarn. Vengrija, Madarska — vajon miként csengenek ezek a szavak a világban? Ez a kérdés akkor vetődött fel bennem ismét, amikor az Országgyűlés téli ülésszakán dr. Várkonyi Péter külügyminiszter adott számot a kormány külpolitikájáról. Helyünk a világban A világjáró ember köny- nyen lemérheti: mit jelent idegenben magyarnak lenni. Nos, nem egy szájból hallottam már, nem egy véleményből tükröződött, hogy megtaláltuk helyünket a világban. Erre utalt a külügyi tárca irányítója is, amikor a következőket mondta; „Az elmúlt időszakra visszatekintve, joggal mondhatjuk, hogy szavunknak van hitele, állásfoglalásainkra, lépéseinkre figyelnek partnereink. Fontos feladatunknak tartjuk azt is, hogy illúzióktól mentesen, reálisan lássuk és láttassuk a világot, s benne hazánkat, a lehetőségeinket és törekvéseinket. Csak így leszünk képesek a környező világ nyújtotta lehetőségeket jobban kihasználni, megfogalmazni válaszainkat a kor kihívásaira.” Azt hiszem, tízmilliónyiunk nevében mondhatom: valamennyien vállaljuk a kor kihívásait. Többek között azt, hogy szilárdan harcoljunk a világ béketörekvései mellett. Mert ezekben az esztendőkben — talán a jövőben már kevésbé — az ENSZ felmérései szerint kerek egy év alatt 900 milliárd dollárt fordítanak fegyverkezésre a kék bolygó országai. Itt ismét idéznem kell: ......a magyar külpolitika a lapvető törekvése — hangsúlyozta a külügyminiszter —, hogy mi minden tőlünk telhetőt megteszünk a fegyverkezési verseny megfékezéséért, a leszerelésért, a nemzetközi békéért és biz-v tonságért folyó küzdelem elősegítéséért. Nemzeti érdekeinket fejezi ki aktív részvételünk a fegyverektől mentes, békés világ megteremtésére irányuló közös erőfeszítésekben." Emlékszem — s többször le is írtam már —, hogy, amikor Budapesten az Országos Béketanács ülésén felszólalt Romes Csandra, a Béke-Világtanács elnöke, megragadott egy mondat. Valahogy úgy fogalmazott, hogy életünkért, gyermekeink jövőjéért, e világért csak úgy tudunk együtt cselekedni, ha „mind több kéz érint több kezet”. S milyen igaza van! Egy kézszorításban ezernyi sejtelem és érzelem van: egykoron azért vált általános emberi szokássá, hogy mindkét fél bizonyítsa — fegyvertelen,, békés szándékú vagyok. Hazánk — mint a miniszteri expozéban elhangzott — kezet nyújt a világnak, hiszen a békére vágyó világ számít a fegyvertelen „jobbunkra”. Példa erre, hogy külpolitikánkat tekintve: „... kiemelkedően fontos lépésként értékeljük, hogy az ENSZ határozattá emelte a Magyar Népköztársaság által tíz szocialista ország nevében beterjesztett, a béke és biztonság átfogó nemzetközi rendszerének megteremtésére vonatkozó javaslatot.” Helyünk a világban — az elmúlt évben is kiegyensúlyozottan alakultak hazánk államközi kapcsolatai. A magas szintű látogatások száma is jelzi a széles körű nemzetközi érdeklődést a Magyarországgal való kapcsolatfejlesztés iránt. Dr. Várkonyi Péter mondta: í,A közvélemény leggyakrabban a diplomáciai tevékenység egy-egy kiemelkedő eseményével találkozik. A lényeg azonban az a következetes és szívós mindennapi munka, amelyet azért folytatunk, hogy külkapcso- lataink fejlesztésével előmozdítsuk, a lehető legkedvezőbb külső feltételek létrejöttét szocialista épitömunkánk számára.” S ez is a kor kihívása! Méghozzá a komoly csata és szándék jegyében. Tulajdonképpen itt függ össze a mindennapi . életünk a „nagy külpolitikával”. Mert számosán felteszik a kérdést: mit tehet az ötmilliárd ember közül egy ezért a világért, ezért az országért, ezért a békés politikáért. Egyértelműen megfogalmazódott ezúttal is: ,,Tudatában vagyunk annak, hogy ezt az erőfeszítést csak közös munkánk teheti eredményessé." Ehhez pedig minden magyar állampolgár — mi több: minden hazánktól elszakadt, de jó szándékunkat tisztelő magyar ajkú — személyes pélr damutatásával sokat tehet. A baráti kézfogással, az állampolgári fegyelemmel, s azzal a magatartással, amely csak öregbítheti annak a fogalomnak a hírnevét: Magyarország. Bárhol és bármilyen nyelven hangozzék is fel. S védjegynek kell lennie még egy igencsak sokszor elhangzó, illetve feltüntetett mondatnak: „Made in Hungary". Ez már az emlegetett külpolitikánk egyik érzékeny háttere: kereskedni a külhonban. Tudjuk, napjainkban nem könnyű dolog betörni a világpiacra, de — létünk és érdekünk. Ezért természetes — hangzott el —. hogy a nemzetközi munkában egyre nagyobb teret kapott a gazdasági gondok megoldásának elősegítése a külpolitika, a diplomácia eszközeivel. Az alap azonban a hazai termelés, s a minőség fokozása, a tárgyaló- és verseny- képesség növelése. A kormány nevében Lázár György fogalmazta rrífeg: „Annak a gazdaságpolitikának a sikerre viteléhez, amely az élénkítésre, a hatékonyságra, a versenyképesség javítására épít. a termelők sokaságának magas fokon szervezett munkájára van szükség, amelyben döntő szerephez jut a kollektívák és az egyének érdekeltsége és megújulási készsége .. . Ezzel egyidöben meg kell gyorsítanunk azoknak az intézkedéseknek a kidolgozását és életbe léptetését — ide értve a gazdasági diplomácia továbbfejlesztését és a külkereskedelmi szervezetnek a megváltozott követelményekhez való hozzáigazítását is —, amelyek biztosítják a történelmileg kialakult piacok megőrzését, és lehetővé •teszik új piacok megszerzését." Újabb formát adva ezzel, hogy ne csak megtaláljuk, hanem meg is őrizzük a már elismert helyünket — mind politikai, mind gazdasági téren — az állandóan változó, formálódó világunkban. Szilvás István „I bizalom légkörét kell kialakítani ff Válaszol: Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára A szakszervezeti mozgalom helyzete, gazdaságunk kai és társadalmunkkal kapcsolatos állásfoglalása állt annak az egész napos látogatásnak középpontjában. amelyet Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára tett december 10-én megyénkben. Mint tudósításunkban jeleztük: az aktívaülésen elhangzottakra visszatérünk. Mostam összeállításunkban szeretnénk visszaadni ennek a rendezvénynek a hangulatát, s legfontosabb gondolatait Baranyai Tibor előzetesen megkapta a kérdéseket, amelyeket a szakszervezeti aktivisták állítottak össze. Ezekre válaszolt a vendég. — Tartós gazdasági nehézségeink. feszültségeink befolyásolják-e korábbi megítélésünket, vagy változatlanul bírjuk a nemzetközt politikai és gazdasági élet bizalmát?- — A magyar gazdaságban jelenleg sok feszültség van. jelentős kölcsönöket is vettünk fel. Célkitűzéseinket nem tudtuk megvalósítani, s ez jelentősen befolyásolja életünket. A helyzetelemzést elvégezte, és a szükséges válaszokat megfogalmazta a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. A szocialista országok vezetői ma azt keresik, hogy a gazdasági nehézségekből mi lehet a kivezető út. Politikánk egyértelmű és világos. s ez a szakszervezeteknek is határozott irányt mutat. A szocialista integrációban együttműködésében rejlő lehetőségek nagyok. Elébe kell mennünk ezeknek! Minden területen törni kell a szakembereknek a fejét azon, hogy miként lehetne javulást elemi. A szocialista országok közötti jobb kapcsolat is a garanciája annak, hogy a nyugati országokba exportképesebbek legyünk. A legfelsőbb szintű szovjet—magyar tárgyalásokon, a Gorbacsov és Kádár elvtárs közötti megbeszéléseken megfogalmazódott, hogy támaszkodhatunk segítségükre. — A XIII. pártkongresz- szuson és a VII. ötéves tervben megfogalmazottak időarányos végrehajtásában jelentős lemaradások mutatkoznak. Mit tehetünk e téren? — A XIII. pártkongresszus döntéseinek előkészítése két esztendeig zajlott. Ezek alapján készült el a VII. ötéves terv. Azt mondtuk, hogy jó a program — elfogadtuk. Másfél év után mégis azt kell mondani, hogy a végrehajtást nem biztosítottuk, a célkitűzések mögött elmaradtunk. Mit lehet tenni, hogy ezen változtassunk? A Központi Bizottság már említett ülésén úgy látta, hogy jól jelöltük meg a célokat. ezért nincs szükség fordulatra. Nincs tehát más programunk, a meglevő végrehajtása a cél. A XIII pártkongresszus határozatainak megvalósításában még a kezdeteknél tartunk. A tennivalókat újból végig kell gondolni. Az első. legfontosabb dolog, hogy megteremtsük az egységes felfogást, helytállást. Ezt nem az egyszerű emberektől kell számon kérni, hanem a vezetéstől. Nem hiába tárta ország-világ elé a KB a hibákat. De, hogy csak az irányitó szervek felelősek, az csak félig igaz. Az üzemek és munkahelyek egy részénél, — ahol a feltételek is adottak voltak — sem teljesültek a célkitűzések. Emö- gött több ok húzódik meg, az aszály, a Csernobilban történtek miattit veszteség, a magyar termékek fogadtatása a nyugati piacon, de szubjektív gondok is. A nemzetközi élet különböző eseményeire érzékenyen kell reagálni. Más lehetőségünk nincs. Ebben igen jelentősek az emberi — az irányítási és dolgozói — tényezők szerepe. A gazdálkodás terén a vállalatok nem bíztak abban, hogy megkapják a segítséget, talán nem is valósult meg ez a támogatás eléggé. Még mindig vannak bennük jelentős tartalékok. A bizalom légkörének visz- szaállí fásában a magyar szakszervezet sokat tehet. Jelenjenek meg még segítőbb intézkedések, szűnjön meg a bátortalanság — csak így lehet előbbre jutni. A végrehajtást jelentősen gátolta az is. hogy szétforgá- csolódtak a rendelkezésünkre álló eszközök. Sok valósult meg a vállalati beruházásokból, de a nagy összegek elaprózódtak. Az eredmény így kevésbé érzékelhető. Messzemenő segítséget kell adni azoknak az üzemeknek, amelyek bizonyítottak, amelyek élen járnak: ott kell fejleszteni elsősorban. Másodsorban meg keli vizsgálni azokat a területeket. ahol problémák jelentkeznek. ahol nem jó a termelés, hogy hogyan segítsünk ezen. Harmadsorban fel kell számolni a veszteséges munkahelyeket, melyekre nincs szükség. Ettől nem kell kétségbeesni. A dolgozókkal időben kell konzultálni, s a szak- szervezetnek ott kell állni minden munkás mögött. A KB-határozat egyértel műén szól arról, hogy a jó gazdasági és politikai légkör kialakításában nagy feladat hárul a pártra és a szakszervezetre. Nem szabad megengedni, hogy eluralkodjon a pesszimizmus. Jobb közös munika szükséges a párt, a szakszervezet és a KISZ között. A dolgozók véleményére alapozva vállalják azt. ami rájuk hárul. A VII. ötéves terv végrehajtása végül is nem külön feladatot jelent, hanem azt. hogy mindenki a saját területén még egyszer vizsgálja meg. hogy nőit tud tenni a célok megvalósítása érdekében. — Gazdasági helyzetünket is figyelembe véve, milyen kulcskérdései vannak ma a szakszervezetek érdek- védelmi, képviseleti munkájának, különösen alapszervezeti szinten? — A szakszervezetek ott vannak a politika alakításában. A szervezett dolgozók javaslatait, bírálatait, sőt elkeseredett hangját is elviszik p kormány elé. Abban, hogy a Központi Bizottság ilyen határozatokat hozott, része van a szak- szervezeteknek. Az egyes testületeknek. alapszervezeteknek ugyanígy a helyi politika formálásában is részt kell vennie. Számunkra a legfontosabb érdekvédelmi feladat, hogy legyen mit elosztani! Ügy tudunk érdekvédelmet csinálni, ha valami van a kezünkben. Olyan gazdálkodás. termelés szükséges, amelyben már van vitatkoznivaló, van mit elosztani Eszközök nélkül ez lehetet len. A VII. ötéves terv célki tűzéseit — a pesszimista vélemények ellenére — bí zunk abban hogy meg fogjuk valósítani. Ezek mái sok forrást tárnak fel. A lemaradások viszont na gyobb erőfeszítéseket igényelnek. Elsősorban ezekre kell koncentrálni. De még ennek ellenére is — mint köztudomású — jó néhány szociális intézkedés történt, melyek jelentős előrehaladást jelentenek. — A szakszervezet nevelő munkája nem elég hatékony. Nehezen alkalmazkodik a bonyolult gazdasági és politikai viszonyokhoz Hogyan lehetne ezen változtatni? — A szakszervezetben nincs külön nevelő munka Minden tevékenység az: ha valaki panaszos ügyet intéz, ha beteget látogat, ha egy-egy dolgozói javaslatot végigkísér és elintéz, de itt említhetném a tömegpolitikai oktatást és a klub-, illetve sportfoglalkozásoka: is. A javítás nem a több pénzen múlik. Jobb kapcsolatot kell kialakítani a tagság minden csoportjával, rétegével, a nyugdíjasoktól a fiatalokig. Az eltelt 40 év alatt, .sok formalitás jelentkezett a mozgalomban. Ez nem jó. Megmutatkoznak például a munkaverseny- vállalásokban is. de még abban is, hogy olyan rendezvényeket tartunk. amelyeken a legfontosabb kérdéseket elhallgatjuk. — A szakszervezeti kong resszus óta felerősödött az az igény, hogy a mozgalomnak önálló véleménye legyen. Milyen kérdésekben valósul ez meg? — Ez az elkövetkezendő öt év egyik legnehezebb feladata. Nagyon lényeges, hogy önálló arculata legyen mozgalmunknak. A tagság álláspontját , megszűrve, egyeztetve a mai lehetőségekkel kell szakszervezel i koncepcióként az asztalra tenni. Ma például sokfajta szociálpolitikai részelképze- lés van az országban, ugyanakkor átfogó terv. amely a legfőbb kérdéseket csokorba tenné, nincs. A szakszervezetekben ezzel kapcsolatban is önálló álláspont kell. Ennek kialakításához minden lehetőség megvan, a javaslatok összegyűjtésével segíti a mozgalom az előrehaladást. • Luxusbuszok exportra Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár Mátyásföldi Telepén az egyedi gyáregységben svéd, kanadai és angol exportra készülnek a tetszetős kivitelű távolsági luxus autóbuszok. A minden igényt kielégítő járművekből svéd exportra még három darab autóbusz hagyja el a szerelősort az év végéig (MTI-fotó: Balaton József felv.) Vízműtársulás Váraszón, Erdűkövesden (Tudósítónktól): Váraszó és Erdökövesd községekben befejeződött az új vízműtársulat tagjainak szervezése, s már az alakuló taggyűlésre is sor került Mint Ivády László, a közös tanács elnöke elmondotta: a két településen a telektulajdonosok több, mint 70 százaléka támogatta a jelentős vállalkozást. A tervezett beruházás, a vízhálózat megvalósítása mintegy 34 millióba kerül, amihez a családok 23—23 ezer forinttal járulnak hozzá.. A lakosságnak 10 esztendő alatt kell befizetnie az említett hozzájárulást. S ami a legújabb: a kivitelezési munkák már 1987 tavaszán megkezdődnek! Z. J \
