Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-28 / 304. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. december 28., vasárnap Magány szülte halálos szokás ? Még egyszer az alkoholizmusról Amikor a tévében látjuk, rádióban halljuk, elször- nyedünk a megdöbbentő adatokon. Országunkban napjainkban az egy lakosra jutó alkoholfogyasztás több mint tizenegy liter (beleértve a csecsemőket is). Ennek a mennyiségnek negyvenhárom százaléka az egészséget különösen károsító égetett szeszesital-Az alkoholbetegek száma valószinütlenül magas: meghaladja a félmilliót. Többségük 30—49 éves férfi, aki munkaképessége teljében lehetne. Az utóbbi évtizedben gyarapodott a kórházi kezelésre szoruló italozó nők aránya. Szomorú, de igaz statisztikai adatok alapján egyre több a bódulatot kereső fiatal. Ijesztő számok, kimutatások. Belegondolni se merünk, hova vezethet az út. ha nem - sikerül megállítani a folyamatot. Megújul a múzeum Sokat halljuk: társadalmi összefogás nélkül aligha érhető el eredmény. Sajnos, a tapasztalat az, hogy a kialakult káros italozási szokások, az egészségügyi felvilágosítás, a mértéktelen ivászat megfékezésére hozott intézkedések ellenére, csak nagyon lassan változnak. Itt is — mint sok más területen — a megelőzésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni — hívják fel a figyelmet a szakemberek. S ha már itt tartunk, arra is fontos választ keresni, hogy ki, miért és mikor nyúlt először a pohárhoz, hogy az agy- és lélekpusztító italban keressen menedéket. Régen búfelejtő, bánatüző szinonimákkal illették a szeszesitalt, ma több ennél. Sokan a napi bosszúságok, a vélt vagy valós megaláztatások, a már-már természetesnek tűnő hajsza ellenszereként öblögetnek egyre többet, s egyre sűrűbben. Ismert tény emellett, hogy az alkoholizmus leginkább a szakmunkástanulókat, az ingázókat, a munkásszállón lakókat veszélyezteti. Valamennyien tudjuk, hogy az igazán hathatós gyógyszer nem az elvonókúra, hiszen ez már a végleges terápia, aminek alkalmazása nélkül életek forognak kockán. Tehát fontosabb ennél az okok feltárása. Szomorú esetek, légy intő kezek, mindenről lemondó, és mindent feladni akaró emberek jutnak eszembe. A fiatal fiú, akit feszélyezett a rideg kollégiumi légkör, s akit ráadásul azért közösítettek ki, mert nem húzott a feléje nyújtott pálinkásüvegből. Mivel egy idő után egyedül érezte magát, ő maga vette meg az újabb üveget, hogy barátokat szerezzen vele. A házaspár, akik minden fizetéskor összevesztek, mert nem tudták beosztani a csekélyke keresetet. Végül a családfő gondolt egyet, s a kocsmában verte el az egészet. Az apa, aki csak az óvodai kerítés mellől figyelhette gyermekét, s a tini leány, aki azt hitte, könnyebb beilleszkedni a ..bandába", ha ő is rendel egy kört Szinte mindegyik kis epizódban ott a magány. S hogy a magányt mi szüli? Például a mindennapos hajsza a megélhetésért, „a többet és még többet” — szemlélet. A túlórák mellett, az állandó rohanás közben, alig vesszük észre, mint szűkülnek le köreink, mint válunk egyre közömbösebbek- ké szeretteink iránt. Miközben érzéseink tompulnak, feszültségeink egyre nőnek. Ügy tűnik, mintha kissé elkalandoztam volna az eredeti témától, pedig csak azokat a gyökereket keresem, amelyekre annyiszor és any- nyian hivatkoznak, valahogy így: a megoldás társadalmi, gazdasági gondjaink gyökereinek feltárása és ezek orvoslása. Mondták már elegen, hogy a kiút, a teljesítményekkel arányos bérezés, hogy ki-ki nyolc órai tisztességes munkával előteremtse szükségleteinek fedezetét. Az emberi kapcsolatok ápolása, illetve javítása részben ennek is függvénye, de nem csak ennek. Nem hiszem, hogy a törődés, a másokra való odafigyelés olyan dolog, amivel bárkinek takarékoskodni kellene. Erre nem húzhatjuk rá a gazdaságra érvényes mondatot: használjuk ki a még meglevő tartalékainkat, s gazdálkodjunk ezekkel ésszerűen! A szere- tetet nem kell beosztani, manipulálni sem érdemes vele, hiszen ebből nem építhetünk házat, nem vehetünk autót... Beszámolók hevernek előttem áz íróasztalon, amelyek az alkoholizmus elleni harcról, bizottságok, klubok létrehozásáról szólnak. S bár legtöbbjük még csak szerény sikerekről tudósít, bízom benne, hogy a későbbiekben nagyobb eredményeket tudnak felmutatni. Hallom, sok üzletben reggel nem árusítanak alkoholt, s meglehet, hogy az ára is tovább emelkedik. Intézkedések, társadalmi összefogásra szólító kezdeményezések . . . Tudom, a huszonnegyedik órában járunk, ezért szükség van rájuk. Mégis, a sok szervezés és papírmunka mellett nem kellene először szű- kebb környezetünkben körülnézni, időt szakítani a hozzánk közel állókkal egy kis beszélgetésre, a túlórák helyett néha egy közös sétát tenni? Lassanként szoronga- ni kezdünk a nyomasztó statisztikáktól. Félünk, és valami égből pottyant csodára várunk. Mások erőlködését figyeljük, hátha neki vagy nekik sikerül, és a mi fejünk felől is elhárítják egyszer a sötét felhőket. S közben hajlamosak vagyunk arra, hogy azt higgyük: a saját szerepünk, lehetőségeink a semmivel egyenértékűek. Barta Katalin A tervezett ütemben halad a Néprajzi Múzeum felújítása. A kivitelező, a Műtárgyakat Javító és Kivitelező Gmk előreláthatólag a következő A SZOT nemcsak a felnőttek és az általános iskolások, hanem a szakmunkás- tanulók évenkénti beutalásáról is gondoskodik. Nyaranta mintegy nyolcezer szakmunkástanuló pihenhet Velencén, Balaton- szemesen, Siófokon, valamint Űjhután. Télen pedig szintén a SZOT szervezésében kéthetes ingyenes gyógyüdü- lésben részesülhetnek. Korábban éveken át a zempléni fenyvesek között fekvő újhutai Szakmunkás- tanuló Üdülő — októbertől májusig tartó háromhetes csoportokban — fogadta a levegőváltozásra szoruló fiatalokat. A tapasztalat azonban azt bizonyította, hogy a szakmunkásképző iskolák nem szívesen engedték el három hétre tanulóikat, másrészt nyárra végez a Parlament felé néző homlokzattal. Az 1896-ban, Hauszmann Alajos tervei alapján elkészült épületet alaposan megviselte az voltak olyan hónapok — főleg a tanév első és utolsó harmadában — amikor kifejezetten ellenezték a beutalást, attól tartva, hogy a fiatalok lemaradnak a szak- - mai, vagy az elméleti oktatásban. így az újhutai háromhetes szakmunkástanuló beutalást évről évre nehezebben lehetett megszervezni. Két éve döntés született, hogy a hegyvidéki üdülést igénylőket január hónapban egyazon kéthetes időpontban a legcélszerűbb beutalni, de nem a felnőttek között, hanem külön csoportokban. így jöttek számításba a gyermeküdülők, amelyekben 1985 januárjában pihentek először az általános iskolások helyett a szakmunkástanulók. Jövőre január 13—26. kö- j zött fogadják a SZOT gyermeküdülői a szakmunkástaidő. A mostani felújítás során nemcsak megtisztítják a felületeket, de pótolják a hiányzó vagy sérült köveket és átfaragják a díszítéseket, szobrokat is. (MTl-fotó: Baric Imre — KSi nuló fiatalokat, összesen hatszáz vidéki szakmunkástanuló utazhat koedukált csoportokban öt gyermeküdülőbe A szervezéskor arra is ügyelni kellett, hogy a fiatalok téli időben lehetőleg ne utazzanak nagyon távolra. Így kerülnek a szabolcsiak Pa- rádfürdőre, a zalaiak a Sopron közelében fekvő Röj- tökmuzsajra, a Pest megyeiek a vasi Mikosszéplakra, a csongrádiak a zalai Ormánd- kastélyba, míg a nógrádi tanulók a Pest megyei Tóalmásra. A szakmunkástanulók térítésmentes beutalóit az illetékes megyei tanácsok művelődési osztályain keresztül juttatta el a SZOT a fiatalok iskoláiba. A személyek kiválasztásában mindenütt közreműködtek az egészség- ügyi szakemberek. 8. J Szakmunkástanulók ingyenes gyógyüdülése Egy kis r HORVÁTH PÉTER: II. 2. A filmrendezőnek volt képe azt kiagyalni, hogy a Ku- mics, így hívták a barátot, kémkedett és szabotált. Aztán hirtelen fordulattal megint lövöldözni kezdtek a feltüzelt statiszták, magyar a magyarra, a főhős sógora is feltűnt valami teherautón. A hazugság színeit, szavalta, a vérünkkel mossuk tisztára, testvéreim! A marha, horkantott az öregember, öt évet kapott ezért a mondatért, igaz, csak hármat ült le. A gép viliódzó sugara halottakat élesztett fel néhány pillanatra, azért csupán, hogy ismét meghalhassanak. Végül szellősebb képek forogtak a főhős körül. de ő egyre öregebb lett, ebben az egyben következetes volt a rendező, és jó volt a maszkmester, vagy ki csinálja az ilyesmit. Gyűltek a ráncok az ismerős arcon, mélyültek az árkok, sovány alakja egyre hajlot- tabb, egyre vékonyabb lett, rossz volt a mája, veséje, gyomra, csigolyái meszesed - tek, a nyugdíja egyre kevesebbet ért a közértben, ahová az utóbbi időben már csak bottal tudott lemenni. Húzta maga után a kerekes bevásárlószatyrot, csámpá- zott, a lábai összeakadtak. Amikor a szíve is rendetlenkedni kezdett, legszívesebben hagyta volna már az egészet, de a sógor a hóna alá nyúlt, kórházba vitette, pészmékert operáltatott a mellkasába. Ezzel az okos kis masinával száz évig is elélhet az ember! No hiszen, dohogott most az öregúr, még tizenhat év! Minek? Abból a tizenhatból se maradna semmi, legfeljebb egy unalmas, másfél órás filmre való összefüggéstelen epí- zódsor. Badarság! Szeretett volna felállni a székből, de zsibbadt a lába. Zörögve matatott a sötétben. míg rá nem pisszegtek az első sorokból, nyugi tata, a temető megvárja, hová sietne, még megy a mozi! Az öregember beletörődve húzta meg magát. Nézzük a végét, mit tudnak még kitalálni! Virágzó májusi utcát mutatott a mozivászon, a kamera bekúszott egy nyitott, földszinti ablakon, végigpásztázott egy leromlott, rendetlen, savanyú szagú szobát. Vetetlen ágy, koszos abrosszal leterített asztal, két szék, ócska szekrény, ajtaja nyitva, benne fényesre koptatott békebeli ruhák. Néhány könyv, gyógyszeres skatulyák, zsebtükör, egy szürke porcelánelefánt. A végére elfogyott a pénz, mi. huhogott kárörvendően az öregember. Még egy tisztességes díszletre se futja? A kamera lassan kigördült a nyitott szobaajtón át az előszobába. A fürdőszoba küszöbén végtelenül sovány. kosztolt hálóinges öregember hevert, hanyatt. A házmester fia guggolt mellette, rémült, nagyszemű, kövér gyerek. — Szólok a maminak. Rudi bácsi! Az öregember oldalt billentette a fejét. — Nem kell. Robika. Nem kell szólni. — De hát így meg tetszik halni a Rudi bácsinak! — aggódott a pufók gyerek. — Nem halok én meg. Robika. csak átteszem magamat vidámabb kolorba. hogy az emberek nevessenek. tudod. — Az öregember szeretett volna elmosolyodni, de csak vicsorgott. A tizennégy év körüli házmestergyerek kétségbeesetten kapaszkodott az ételhordó edény fülébe. — Pedig ebédet is hoztam! — mondta kéretlenül. — A mami palacsintát sütött, meg rizsleves van. — Megnyalta nagy, húsos szája szélét — Finom. — Gyere közelebb! suttogta az öregember — Ne félj, csak kérni szeretnék tőled valamit. A fiú habozott, de viszolygásán úrrá lett a kíváncsisága. Közelebb hajolt a viaszsárga archoz. — Edd meg az ebédet, Robika — kérte az öregember. — Ne félj, nem mondom meg anyádnak. Edd meg nyugodtam. Majd azi mondjuk, hogy én ettem meg. és hogy nagyon finom volt. — De hát azt/nem szabad nekem. Rudi bácsi . .. — Kanalat találsz a konyhában. Siess, mert kihűl. A gyerek nem mozdult Nézte az öregembert. — Mire vársz még? Tudom, hogy te néha titokban .. . A fiú beharapta a szája szélét, lesütötte a szemét. Meleg, barna szeme volt — A rizslevest nem — mondta halkan. — Azt a mami úgy öntötte össze a maradékból. — Tudom — mondta az öregember. — Nem sok az a harminc forint, amit elkér az ebédért, öntsd ki a levest a lefolyóba Én is úgy szoktam! — tette hozzá fáradt, cinkos vigyorral. — Biztos, hogy nem kell segítség. Rudi bácsi? — kérdezte a fiú. Az öregember hunyorított. örült, amiért a ház. mesternének ilyen derék, nagy fia van. A fiú átlépte az öregember vékony, hálóinges testét, beöntötte a levest a vécékagylóba. lehúzta a vizet, majd a palacsintákat marokra fogva isméi leguggolt az öregember mellé. — Muszáj . .. — kérdezte —, muszáj itt megennem! — Vidd — suttogta az öregember. — Csak ne menj vele a mozi felé. Az öregember most szinte derűsen nézte a vásznat A kamera a távozó házmestergyerek húsos hátát mutatta, majd a csendesen becsukódó előszobaajtót. Na. végre, gondolta az öregember, egy kis realizmus. Vége Úri muri - Éjszakai telefon — jövőre veled ugyanitt — A macskák szerdája - Kirov Balett — Égy pohár víz Színházi január Egerben Széles a választék januárban az egn Gárdonyi Géza Színházban. Már az új év harmadik napján, szombaton este. 7 órakor felgördül a függöny. Ekkor a Miskolci Nemzeti Színház vendégszerepei Robert Thomas Nyolc nő című bűnügyi játékával. Másnap ugyanők, ugyancsak 19 órától Per Ólon Enquist színmüvét mutatják be Ének Phaedrá- ért címmel. Tizenharmadikán. kedden, délután 3 órakor is lesz előadás az esti mellett. A békéscsabai Jókai Színház színészei adják elő Móricz Zsigmond Űri muriját. A korábbi sikereken felbuzdulva ismét Egerbe látogatnak Haumann Péter és művésztársai. Frederick Knott Éjszakai telefon című bűnügyi színjátékál I7-én, szombaton, délután 4- kor és 19 órakor is bemutatják. Jövőre veled ugyan- itt. — Ez a címe Bemard Slade vígjátékénak, amelyet 19-én, hétfőn Kiss Mari és Lesznek Tibor ad elő. A Táncfórum szervezésében 24-én. szombaton, délután 3 és 7 órakor lesz látható a világhírű L eningrá- di Kirov Balett. Szabó Magda történelmi drámáját láthatja a közönség 26-án. hétfőn, délután 3 és este 7 órakor. Másnap ismét a miskolci társulat produkciója várja a nézőket: Lars Norén Az éjszaka a nappal anyja című drámája. Tolnay Klári főszereplésével Seribe komédiája kerül színpadra 28- án és 29-én este 7-kor. A Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékának címe: Egy pohár víz. A színház pénztárának nyitva tartási rendje egyébként az új évben megváltozik. Január 2-től a hétköznapokon 14—19 óráig, valamint az előadások előtt egy órán át tartanak nyitva.
