Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
12. NÉPÚJSÁG, 1986. december 24., szerda REYKJAVIKTÓL BÉCSIG get zsebelt be a cég) újdonsággal is szolgált. Mindenkit videokomputerbe tápláltak. s amikor az- ülés.- terem felé igyekeztünk. a bejárati vizsgálat után, további két próbának voltunk kitéve. Egyrészt igazolványunkat olyan szerkezetbe helyezték, amely zöld fény felvillanásával jelezte, hogy az nem hamisítvány. másrészt az ellenőrzés során azonosíthatták arcvonásainkat. a vídeokomputerből kivett képpel. Reykjavikban nehezebben ment. nem volt idő és kevésnek bizonyult a tapasztalat. Izlandnak nincs hadserege (de a repülőtér biztosítását megoldhatta, hogy a keflaviki amerikai bázis szívében landoltak az ösz- szes gépek), háromszáz rendőre pedig nem visel fegyvert. Csupán a tizenöt tagú A szemtanú jegyzetei ELŐKÉSZÜLETEK ÉS RÖGTÖNZÉS. A helsinki folyamat eseményeivel viszonylag könnyű dolga van az újságírónak: a következő állomásokat már 1983. őszén. Madridban bejelentették, így azt is, hogy a bécsi Európa-találkozó 1986. november 4-én veszi ünnepélyes kezdetét. Van tehát idő felkészülni, legalábbis a startra. Annál nehezebb látni a befejezést. Ám, ilyenkor is lehetséges a diplomáciai játékszabályok sajátos értelmezése, az óraállítás formájában. A stockholmi konferencián is a „péntekről keddre virradó éjszakán" született megegyezés, az órák még a múlt heti időt mutatták. Bécsben mindenesetre leegyszerűsítették a dolgot. A konferencia hivatalos időmérő alkalmatosságát egyetlen mozdulattal áramtalanítani lehet, ha esetleg meg kellene állítani az időt. Gyakran adódik azonban, hogy a kiküldött tudósító nehéz helyzetbe kerül. A reykjaviki csúcsot a kiéleződött viták, s a kémügyek lavinája közepette — általános meglepetésre — alig néhány nappal korábban határozták el. Kijuttatni az útlevelet Moszkvába, (mert ott a legközelebbi izlandi nagy- követség), s áthidalni a bal- szerencsés véletlent, hogy a szovjet fővárosban háromnapos alkotmányünnep miatt a hivatalok is zárva tartanak . . . Repülőjegyet szerezni, amikor a Loftleider, az izlandi légitársaság gépein a kormány lefoglalt minden helyet, átcsoportosították a járatokat.. . Szállást biztosítani olyan magánháznál, Budapestről Reyk- javikban, ahonnan tudósítani lehet. S arra gondolni, könnyű az amerikai ABC tévétársaságnak, amely 70 tagú stábjának azon nyomban megvásárolt egy kis szállodát, majd a csúcs után — veszteséggel természetesen — ismét továbbadta . . Nem is lehetett volna másként megoldani, ha nem szövetkezünk több kint tartózkodó magyar kollégámmal. Mindenki intézett valamit a többiek részére is. Ez az együttműködés már hagyományos, így tudjuk kivédeni, ha ugyanabban az időben több sajtóértekezlet zajlik BIZTONSÁG. Az év két legnagyobb nemzetközi politikai eseményén, Reykja- vikban és Bécsben a biztonságról tárgyaltak, de sok szó esett az értekezletek biztonságáról is. Hiába. együtt kényszerülünk élni korunk egyik rákfenéjével, a terrorizmussal. Bécsben olajozottan ment minden, sőt a biztonság technikai részleteit megvalósító Securiton-vál- lalkozás (35 millió schillinantiterrorista kommandó, a Viking-osztag rendelkezik megfelelő felszereléssel, sőt állítólag tíz éve kemény tréningben vannak. Ezt némileg megcáfolni látszott, hogy a tizenöt közül egy, akit az országjáró Raisza Gor- bacsova mellé adtak, az első állomáson lemaradt. Miután lestoppolta egy háziasszony gépkocsiját, azon próbálta beérni a hivatalos konvojt. Reménytelenül, mert a karaván (nyilván megkülönböztető jelzések között) gyorsan haladt, s mire megmagyarázhatta, kicsoda is, nőtt a távolság. Idézhettük is a mondást némi változtatással, hogy Izlandon nincs ugyan borravaló (sehol nem adnak és nem fogadnak el!), de le lehet maradni, akárcsak a borravaló ... így azután vagy hétszáz biztonsági ember körbevette a tárgyalások színhelyét jelentő Höfdi kastélyt, ám a képernyőkön is látott, narancssárga anorákos férfiak a tengeri mentőkhöz tartoztak, a szürkésebb uniformist viselők pedig a helyi cserkészcsapathoz. Nem csoda. ha a biztonsággal megbízott szovjet és amerikai szakértők mellett igencsak amatőr módon viselkedtek. Ilyenkor ugyanis az egyik alapszabály, hogy szembe kell nézni a tömeggel, megelőzendő a gyanús mozdulatokat, ám a botcsinálta izlandi biztonsági gyűrű éppen az ellenkezőjét tette Nem is csodálható: honfitársaikat már elégszer látták. Gorbacsovot és Reagant először — tehát a magas vendégek, felé fordultak, s hátat fordítottak a nézelö- dőknek. HÍRZÁRLAT ÉS NYILATKOZATOK: Genf után immár a második csúcsértekezleten voltunk jelen, ahol másfél napig teljes volt a hírzárlat. Az izlandi halexportőrök. némi önpropagandával. felkészültek: az eredeti dobozokhoz kísértetiesen hasonlító „hírzárlat- konzervekkel" ajándékozták meg a tudósítókat, amelyek természetesen . levegőt tartalmaztak. Genfben bevált a régi angol közmondás: no news — good news, ha nincsenek hírek. az jó híreket jelent, de Reykjavikban megcáfolódott. A hír nélküli órák-mindenesetre a kemény újságírói próbatételek közé tartoznak: ha nem is történik semmi, a lapzártáig, de azon túl is (a rádiótudósítóknak pedig mindig) résen kell állmok, hátha változik valami. Üj alakokat ölt a nyilatkozatpárbaj is. Korábban ezt a műfajt inkább az amerikaiak sajátították ki, most volt olyan nap. hogy három szovjet rendezvényt jelentettek be. A szóvivőknek nincs könnyű dolga, amikor rövid, szellemes, ám a lényeget érintő feleleteket várnak tőlük. Geraszimovnak, a Pravda volt New York-i tudósító jóból lett szóvivőnek egy alkalommal feltették a kérdést: Mi történik azután, hogy a szovjet diplomaták kiutasítására válaszként megtiltották a moszkvai amerikai nagykövetségen szovjet kisegítő személyzet alkalmazását? „Az amerikai diplomaták eddig a „vörös kémeket" keresték ágyuk alatt — válaszolta nagy derültség közepette — ezentúl kénytelenek lesznek a porcsomókat nézni ..." A vendéglátó ország érthetően igyekszik kihasználni a publicitást. Az osztrák fővárosban így invitálták az újságírókat a híres spanyol lovasiskola bemutatójára, sőt istállómunkájára, Izland pedig gejzíreit, kék lagúnáját és sok más természeti érdekességét ajánlotta a tudósítóhad figyelmébe. Le kellett mondanunk a meghirdetett kirándulást. A nemzetközi nagypolitika nem enged szabadidőt, s a vonzó hőforrások helyett azt figyeltük. enyhül-e a levegő némileg a tárgyalóasztalok körül. Réti Ervin KONTRAVEZÉREK ÉDES ÉLETE Hová kerülnek a dollármilliók? 8>at«ei hit<x. pMMndem Reagan met cbeectng contra Seed«««, »rom left. Cwno. Rot>»K> and Cnu al ó-* White House Contra policy? Where? U.S aaencies, rebel leaders bicker as key dales near Van okuk az elégedettségre — Reagan elnöknél a kontravezérek: Calero, Robelo, Cruz egyáltalán nem állítható, hogy a nícaraguai ellenforradalmi .szervezetek pénzhiányban szenvednek. Ténylegesen ' azonban csak a pénz egy hányadát kapják a kontratáborok lakói — jelentős összegek a különböző csoportok vezetőinek zsebébe vándoroltak, A kontraparancsnokok nem véletlenül édes életéről tudósít a Die Zeit című nyugatnémet hírmagazin is. A hivatalos támogatást engedélyező amerikai döntést követően, a sandinista rendszer ellen támadó lázadók táboraiban ünnepeltek. A súlyos vérveszteségeket .szenvedett, nélkülöző, demoralizált kontra harcosok, járhatatlan hegyvidékekről származó igénytelen parasztok a túlélésük biztosítékát vélték az újabb dollármilliókban Örömük korai volt azonban, hiszen elfeledkeztek vezetőik „érdekeiről". Az Unió Nicaraguense Oppositora (UNO) vezetői, valamint a legnagyobb lázadó csoport, az FDN parancsnokai például fejenként évi 840 ezer dollár jövedelmet húznak az. amerikai titkosszolgálat, a CIA különleges „politikai alapjából". Ők persze, nem harcolnak a dzsungelben, hanem állandó propagandakörúton vannak a világ min den táján Más vezetők Miamiban. ..számkivetésben tengetik életüket. Az itt élő urak különböző bankszám Iáira utalja át a Nicaraguan Humanitarian Assistence Office (az amerikai külügyminisztérium egyik szerve) is azokat az összegeket, amelyeket a kontrák hadműveleti területein, Hondu- rasban. Costa Ricában és Nicaraguában kellene felhasználniuk A millióknak azonban legtöbbször nyoma vész. Egyes alvezérek fellázadtak és leleplezték az. élősködőket. ..Ez.ek egyáltalán nem akarnak győzni, ahhoz, túlságosan jó dolguk van" — mondja a kontravezetőkről Javier Gomez Ortega. az. egyik harcoló alakulat parancsnoka. „Csupa dinom- dánom az életük — így beszél Gerardo Martinez, egy 800 fős egység vezetője. — Szerintem az egész vezetőréteg velejéig korrupt. Fényesre suvickolt a csizmájuk és piszkos a kezük". A kontrák valóban értenek a piszkos üzletek elke- néséhez íme néhány példa 1985 októbere és 1986 februárja között 62 ezer 120 derékszíj. hatezer darab nadrágtartó. ötvenezer főre szóló étkészlet és 53 ezer 576 pár csizmáról nyújtottak be számlát. A csapat létszáma, amelynek vásároltak, saját adataik szerint sem haladja meg a húszezer tőt! Hasonló „tranzakciókkal folytatnak a fegyverekkel is. Egy. az amerikai ellenőröknek benyújtott számlán hatezer puska szerepelt hatszáz. dolláros egységáron Kiderült. hogy egy flinta mindössze százhatvan dollárba került. „Csupán ócskavasnak való mordály volt" — mondja Alberto Suhr, a kontrák egyik volt hírszerző tisztje Jack Terrel alabamai zsoldos, harci nevén ..Flaco ezredes", így irja le a Las Vegas hondurasi határváros közelében elterülő kontra- táborokban uralkodó viszonyokat: ..A vezetők, a régi somozista Nemzeti Gárda tagjai elit módra, saját, szögesdróttal elkerített körletekben éltek. Videomagnó, színes tévé. hűtőszekrény, minden jóval ellátott bárok, csupa kényelem, komfort, semmiben sem szenvedtek hiányt. Az amerikai magán- személyek pénzadományaiból pukkadásig tömték hasukat. A tábor másik részében a gyakran mezítlábas és csupán egy sovány- adag rizsen vagy babon élő parasztok, az egyszerű harcosok tengődtek". Gáti István TANUK ES BOTRÁNYOK Ha g egyszer kinyitja a száját... Annak idején Nixonnak távoznia kellett a Fehér Házból Jó tíz esztendőn át valahány botrány volt Washingtonban. a sajtó versengve ragasztotta rá a ,,-gate"- cimkét. többnyire jogtalanul, hiszen az ügy korántsem rendítette meg a hivatalban ülő elnök hatalmát, legfeljebb megtépázta a tekintélyét. Furcsa módon az iráni fegyverszállítások okán kitört viharban a hírlapírók óvatoskodtak. és még hetek múltán sem vált általánossá az „Irángate” elnevezés. Holott, ha valami felidézi az elnökbuktató Watergate-botrány emlékét, akkor a Reagan népszerűségét romokba döntő eseménysorozat feltétlenül. „Harmadrangú betörés" Közkeletű tévedés úgy felfogni a Watergate-ügyet. mint holmi lehallgatási kalamajkát; ilyen értelmezésben valóban nehezen érthe-, tő. miért kényszerült Richard Nixon elhagyni végül a Fehér Házat. Amikor 1972. június 17-én hajnalban a demokraták országos főhadiszállásán. a Watergate-épü- letben rajtavesztettek a lehallgató-készülékeket elhelyező illetéktelen behatolók, a Fehér Ház szóvivője. Ron Ziegler még hetykén mondhatta el hírhedtté vált szavait: „Nem kommentálok egy harmadrangú betörést". 1972 nyarán és őszén. Amerika vezető körei korántsem voltak buzgók a nyomozásban. s így Nixon új- raválasztási kampányát a Watergate-botrány alig zavarta. Egyedül a The Washington Post'és utóbb híressé vált ríporterpárosa szorgoskodott, tulajdonképpen kényszerből is, mert a nagy befolyású lap egyre nyomasztóbban érezte a Fehér Ház bosszúját. Ám, még 1973 márciusában. amikor a Watergate-betörőket elítélték. még ekkor sem érzékelték az amerikaiak, hogy miről is van szó igazában. Pedig a megelőző hónapokban a Fehér Házban lázasan próbáltak bűnbakot keresni és találni, akinek nyakába varrva az ügyet, Nixon és főkolomposai, Haldeman és Erlichman megúszhatják a számonkérést. Az erre kiszemelt John Dean elnöki jogtanácsos azonban nem óhajtott áldozati bárány lenni, s amikor súlyos börtönbüntetéssel sújtott betörők egyike. McCord elkezdett fölfelé mutogatni, Dean is menteni igyekezett a saját bőrét. Az elnök fő bűne Lélegzetvisszafojtva hallgatta 1973 nyarán egész Amerika, hogy a hihetetlenül precíz memóriájú John Dean a szenátusi vizsgálóbizottság előtt feltárja az elnökkel és főtanácsadóival folytatott beszélgetések titkát. Márpedig ezeken a beszélgetéseken másról sem volt szó. mint arról, hogyan lehetne Ronald Reagan gondterhelt (Fotó-: Time — MTI — KSl eltussolni a Watergate-bot- rányt. vagyis félrevezetni a/ igazságszolgáltatást. Politikailag és jogilag elképesztő képlet tárult fel: a jogrend legfőbb őre igyekszik félrevezetni a nyomozást. S amikor ráadásul kipattant az is. hogy az elnöki irodában Nixon titokban magnókészülékeket működtetett. attól kezdve a küzdelem arra irányult. hogy az államfőt rá- kényszerítsék e perdöntő bizonyítékok kiszolgáltatására. E harc jó egy évig tartott. megannyi drámai fordulattal, s végül 1974 nyarán a Legfelsőbb Bíróság egyhangú döntésben kötelezte Nixont a hangszalagok kiadására. Alig tíz nappal később az elnök — az amerikai történelemben páratlan módon — lemondott hivataláról, hogy elkerülje a szenátusi felelősségre vonást. (S egy hónap múlva az. utódjától kapott kegyelemmel Nixon mentesült a bűnvádi következmények alól is.) A hangszalagok ugyanis kétségbevonhatatlanul bebizonyították, hogy az elnök és emberei a „harmadrangú betörés" napjától kezdve tudatosan játszották ki a törvényt. Vagyis Nixon tulajdonképpen nem annyira az eredetileg elkövetett bűnbe bukott bele. hanem abba a hibába, hogy félrevezette az igazságszolgáltatást, tehát semmibe vette a jogrendet, becsapta országát, és ez kiderült. Időzített bombák Az „Irángate" esetében is az a kérdés, hogy ki miről tudott, és hogy maga Reagan elnök tudott-e a törvénysértésekről. Kétségkívül felidézik a Watergate- ügyet az első. hetek azonosságai: az önmagát vizsgáló kormányzat folytonos hátrálása. ami egyúttal kétségeket ébreszt az elnök közeli emberének számító igazságügyminiszter pártatlansága iránt. A republikánusok sietnének „alapos", de főleg gyorsan lezáruló törvényhozási vizsgálatot tartani, a demokraták viszont hosszabb távon szeretnék kihasználni az ügyet, s persze, januártól, amikor újra övék lesz a szenátusi többség, kezükbe kerülnek a bizottságok. Senkit ne tévesz- szenek meg az olykor a/ ügy ellaposodására valló tünetek: a jogi vizsgálat titokban folyik, idő kell eredményeinek megismeréséhez. viszont később nagy bombák robbanhatnak. Az elnök szempontjából a döntő kérdés, hogy mennyire ismerte az illegális cselekvések részleteit. Nem lenne hízelgő Reaganra nézve az sem, ha csupán az derülne ki: fogalma sem volt munkatársai bajkeveréséről. ám amennyiben az ö emberei között is akad netán egy John Dean. aki a bőrét mentve főnökére vai- lana, akkor bizony ennek az elnöknek a sorsa is kétségessé válhat. Minden azon áll vagy bukik, hogy akad-e a Fehér Házban valaki, aki egyszer kinyitja a száját persze abban az esetben, ha valóban volna terhelő mondanivalója. Avar János
