Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 24., szerda 13 Rovatunk karácsonyfája (Rajzolta: Varga György> Az „Év sportolói*’: Bátorfi Csilla, Darnyi Tamás és a férfi kézilabda-válogatott • • Örülni minden pontnak Az Eger SE NB l-es labdarúgó- csapata ősszel megfelelt Szántó és Smuczer. párviadala a nézőcsúcsot hozott ESE— FTC 1—l-es egri mérkőzésen A magyar sportújságírók 1958-tól minden esztendő végén megválasztják az év legjobb sportolóit. Az idén a 29 szavazást rendezték meg. Ennek eredményeként a nőknél, a férfiaknál és a csapatok versenyében egyaránt, új győztest' köszöntenek. A nőknél a két Európa-bajnoki aranyérmet nyert (egyéni és csapat) asztaliteniszező, Bátorfi Csilla a győztes. Előtte — 1978-ban — csak egy női asztaliteniszező volt az év legjobb sportolója, Magos Judit. A férfi győztes Darnyi Tamás, kétszeres világbajnok is újonc. Jóvoltából 1981 után kapta ismét úszó az év legjobb sportolója címet, öt éve Wladár Sándort választották meg elsőnek, még korábban. 1975-ben pedig a jelenlegi szövetségi kapitányt. Hargitay Andrást. Darnyi Tamás óriási fölénnyel bizonyult az idei szavazás győztesének Pontjainak száma lényegesen több, mint amennyit 1986 női vagy csapatgyőztese, illetve edzője kapott. Százkilencen helyezték az első helyre, a kajakvilágbajnok Csípés előtt jóval több mint 500 pont előnynyel végzett. A férfiaknál 15 sportolóra adtak szavazatot. A kézilabdázók már kiérdemeltek egy első helyet a csapatok között, 1965-ben, á világbajnokságot nyert női válogatott. Az idén a férfiak YB-ezüstérmükkel szolgáltak rá az elismerésre. Az idei győztes férfi kézilabda-válogatottat 35-en szavazták az első helyre, győzelmét a második helyért versengő női asztalitenisz- és férfi tekeválogatott nem veszélyeztette. A csapatok első három helyére 25 jelölés érkezett. Másodszor választották meg a sportújságírók az év edzőjét Tavaly Mezey György érdemelte ki az első helyet, az idén fölényesen Széchy Tamás, miután 78 szavazatot kapott az első, 15-öt a második és 6-ot a harmadik helyre A legjobb edzői címre 27- en érdemeltek ki szavazatot. 1986 legjobb női sportolója: Bátorfi Csilla (asztaliteniszező) - 635 pont 2. Mészáros Erika (kajakozó) 570 pont 3. Fórián Éva (sportlövő) 448 pont További sorrend: 4. Lőrinczné Naschitz Katalin (te. kéző) 67, 5. Mädl Ildikó (sakkozó) 50, 6. Némethné Kris- tyán Zsuzsa (tekéző) 30 1986 legjobb férfisportolója: Darnyi Tamás (úszó) 827 pont 2. Csípés Ferenc (kajakozó) 276 pont 3. Csányi Béla (tekéző) 177 pont További sorrend: 4. Vaskúti István (kenus) 158, 5. Komáromi Tibor (birkózó) 128, 6. Volentér László (motorcsónak-versenyző) 121, 1986 legjobb csapata: Férfi kézilabdaválogatott 367 pont 2. Női asztaliteniszválogatott 250 pont. 3. Férfi tekeválogatott 223,5 pont További sorrend: 4 Sarusi Kis János—Vaskúti István (kenukettős) 181, 5. Női sakkválogatott 163. 6. Női kajaknégyes 159. 1986 legjobb edzője: Széchy Tamás (úszó) 639 pont 2. Parti János (kajak-kenu) 294 pönt 3. Verebes József (labdarúgó) 244 pont További sorrend: 4 Mo- csai Lajos (kézilabda) 197,5. Hegedűs Csaba (birkózó) 101, 6. Szőnyi János (birkózó) 48. A díjakat januárban, ünnepélyes keretek között adják át. — Uram! önnek ez is valami? — Már bocsásson meg de talán szívesebben járt volna Zalaegerszegen, netán Győrben meccsekre, hogy a közeli Diósgyőrről szó se essék? A párbeszéd további része alighanem érdektelen. Helyette megpróbálunk egy, indulatok nélküli, megközelítően tárgyilagos alapállást felvenni. Így a kiindulás csak ez lehet: Az évad felénél minden idők legjobb egri élvonalbeli helyezésével — 4 riválist megelőzve — vonulhatott téli pihenőre az újonc piroskék gárda. Ezt cseppet sem ásta alá az MLSZ téli teremtornáján mutatott teljesítményük. A nyáron — emlékezzünk csak — kisebb vihart kavart Egerben a fiatal szakvezető szerződtetése. A szélsőséges szurkolók egyik tábora szerint: „Kiss Tibi majd megmutatja, hogy ami Szent- marjaynak, Szuszának, Hidegkútinak, Kovács Ferencnek nem sikerült, azt ő hozza.” A másik túlzó tábor egyetlen pontot sem remélt a csapattól. S lám, van tizenkettő! — Vajon lehetett volna több is? A hiányzó pontok listáját a vezető edző nem a Siófok elleni hazai vereséggel, az FTG, ZTE elleni 1—0-ás állás utolsó percekbeni döntetlenre adásával kezdi, mint azt tennék legtöbben. — Én a Debrecen és a Pécstől idegenben elszenvedett vereségeket fájlalom a legjobban — vallja —, ahol ellenfeleink helyzet nélkül, kizárólagosan a mi hibánkból szerezték meg a két pontot. Aztán eljutottunk a fenti 90 percekig is. („Minden csapat életében lehet egy olyan találkozó, mint nekünk Egerben a Siófok volt.”) A folytatásban viszont a Videoton elleni fehérvári győzelmet nem is hangsúlyozta. S ugyanígy, bár nem szégyell- nivaló a Bp. Honvéd elleni vendégként kiharcolt 0—0-at sem. A hangja akkor csattan fel kissé, amikor az Ezerfejű Cézár ilyen „duruzsolá- sai” jutottak a füléig. — Mi az, hogy most köny- nyebb bentmaradni, mint két éve? Akkor talán kettőnél több csapat búcsúzott? Előre bocsátva, hogy ítészként nem tekintjük csalhatatlannak magunkat, szerintünk itt a 2X2-nél mélyebb értelmezésnek is helye van A magyar labdarúgás — benne az NB I. — színvonala tovább romlott. Ebben az összefüggésben keresendő a lelátók fogyatkozó tömege. Eger „kényes” ízlése közismert, noha egy újonc az ősz végén tapasztalt hazai nézőszámoknál többet, buzdításban nagyobb odaadást, azonosulást érdemelne. Az ami van, ugyanis nem I. osztályú! Az ESE bentmaradása persze korántsem dőlt el, sőt a Siófok őszi, hajrábeli nem várt bravúrjaival lett csak igazán nyílt. Kiss Tibor: — Ügy vélem, a versengés a kiesés elkerüléséért három együttesre szűkült le. Az 5 pontos Dunaújvárosra, a 11-gyei rendelkező Siófokra és ránk. A válasz nem próbál ködösíteni. Jóllehet az 'augusztusi rajtnál — tegyük szívünkre a kezünket — sorstársként elképzeltük a Békéscsabát és a DMVSC-t is. Akkor a Rábával és a ZTE- vel senki nem számolt, miként ma is legfeljebb az elvakultak. A számok tükrében történt vizsgálódásunk során már fény derült arra, hogy klubcsapatunk az első félidőben mutatott gyengébb formát, s szünet után erősíteni tudott. A fizikai felkészítésben úgy tűnik, nincs kivetnivaló — Talán a lélektaniban? — Egy tény, hogy a szünetekben nekem mindig arra kellett az idő — indokol az edző —, hogy elhitessem játékosaimmal azt, hogy nem gyengébb képességűek ellenfelüknél. Az önbizalmukat „pumpálta”. Hogy volt értelme, arra elegendő legyen csak a D. Kohász elleni 0—1 utáni fordítást idézni. Aztán a szakvezető megint erélyesen szól: — Nincs időnk kísérletezni! Ez a megállapítása még akkor is így igaz, ha ősszel kényszer szülte a keret teljes körének kipróbálását. — Sajnos, olyan sérülés- hullám ért bennünket, amelyet nagyobb képességű, tapasztaltabb együttesek is nehezen viseltek volna el. Érzékeltetésként futólag utal olyan történésekre, hogy például Szert és Lengyel kifejezetten a kérésére játszottak olyankor is, amikor edzeni is alig tudtak. — Kikkel volt ősszel elégedett? — Bodolaival, Fegyverne- kivel, Szerttel, Csepregivel, a fiatal Vojtekovszkival és a végére erősen feljavult Lászlóval. (Megjegyzésként: a mindenkori tizenegy taktikai téren — talán a gyakori változások miatt — mintha a korábbinál kevésbé lett vol(Fotó: Szántó György) Az Ön tizenegye(?) Kiss Tibor vezető edző egy fél év alatt 22 játékosnak szavazott bizalmat. Az „átváltozás" kezdeti és végpontjai: I. forduló, augusztus lt>.: ESE: Szabó — Varga, Zsidai, Juhász, Szert — Vojtekovszki, Lengyel, Csepregi — Kiss, László, Jegesi. XV. forduló, december 8.: ESE: Bodolai — Lengyel, Fegyvernek!, Simon, Já- vorszky — Vojtekovszki, Smuczer, László — Kiss. Fodor, Hodur. A sérülések miatt legfeljebb vitatkozni lehet azon, melyik kezdet tizenegy lett volna hosszabb távon Ütőképesebb. Jó lenne remélni, hogy tavaszra a kettőből összeáll egy igazi . . . Számítva még Méhesire. aztán a februárban leszerelő katonákra. Csendesre, Simon Il-re a csapathirdetésnél. na tudatos. Megnyugtatóan nem állt össze a védelem, tavasszal sokkal zártabb „reteszre" lesz szükség. Ez a biztonság nyújthat alapot az eredményesebb támadójátékhoz, ebben egyaránt hangsúlyozva a középpályások és csatárok szerepét. Véleményünk szerint még többet tud az első félévben muta- tottnál Csepregi, László. Adós maradt néhány találattal Kiss Gy. A fiatal Fodor fejlődése pedig további örömpillanatokat ígér.) A név szerint nem említett átlag mögött néhányan kilógnak a sorból. Róluk egyelőre Anonymusként: — Akik nem ütik meg az NB l-es szintet, azoktól alighanem rövidesen megválunk. A szakember megfogalmazásának óvatosságát magyarázza, hogy az orvosok szerint Szabó kapus, Csepregi, Juhász csak márciusra épül fel és Méhest csatasorba állása is ki kell, hogy álljon egy terheléses szakaszt. Az öltözőben ennek ellenére a játékosok jól ismerik' az elvárást: — Célunk a megkapaszkodás, aki ezért nem hajlandó tenni, az nálam nem fog pályára lépni! A „kör” azért nem eny- nyire egyoldalúan zárt, mer! gyorsan hozzáteszi: — Bennünket a szakosztályvezetés maximálisan támogat, én a csapatot, azok meg engem. A játékosállomány, amely a nyári átigazolásokkal kétségtelenül erősödött, s amely az ősszel vészesen megfogyatkozott, remélhetően mihamarabb egészségesen lesz - harcra kész. Bízni a bent- maradásban a labdarúgók képességei alapján nem túlzott elvárás. — Tibori' Mi kell ehhez? — örülni minden pontnak Budavári Sándor Ezúttal kísérli meg ötödször az NB I-ben maradást a város tizenegye. Tudjuk, hogy ezt megelőzően a nagy célt egyszer sem sikerült elérni. A „félidőkbeni” helyezés viszont soha nem volt ennyire „előkelő”. Íme, egy kis összehasonlítás: 1967: 16. Eger 15 1 5 8 12—21 7 1969: . 14. Eger 15 3 3 9 14—31 9 1971: 14. Eger 15 3 4 8 19—35 10 1984: 15. Eger 15 4 4 7 11—21 12 1986: 12. Eger 15 4 4 7 13—29 12 A kiesést változó pontszámmal lehetett elkerülni. A közelmúltban a Csank-féle gárdának 25 is kevés volt az üdvösséghez. Legutóbb a Siófok 24-gyel vígan bennmaradt a 22 pontos Csepel és Bp. Volán előtt. Vajon a piros-kékeknek elég lesz tavasszal a duplázás'’ Most a legjobb
