Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 1., hétfő ... . . »JJ 2*2 3. Életünk árnyoldalai Amikor bűn a dofogtalanság Munkakerülők. A s/.ó önmagában is magyarázatra szorul. Kik is sorolhatók a társadalom java része áltál is megbélyegzett. dologkerülők közé? Ebben kétségkívül létezik egy erkölcsi norma, egy szokás- jogi vélekedés. De támpont lehel a jogi megítélés is: az kell hozzá, hogy valaki ne rendelkezzék hosszabb időn át a megélhetéséhez szüksé' ges jövedelemmel, és tartósan — legalább hat hónapon keresztül — egyáltalán ne dolgozzék. A számok igazán beszédesek. Megyénkben a . bíróságok az elmúlt esztendő elejétől idén szeptember végéig 74 személyt ítéltek el köz- veszélyes munkakerülés miatt. A rendőrségi szabálysértési hatóságok ugyanakkor csaknem kétszáz embert vontak felelősségre. § A Heves Megyei Főügyészség a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága elcAt tárgyalt értékelő elemzéséhez érdekes és elgondolkodtató példákkal is szolgált. Jól ismert a hatóságok előtt az a megyénkben középkorú férfi, akinek 1982 óta nincs munkaviszonya. Mégis gyakori látogatója a különböző vendéglátóhelyeknek. A lehető legegyszerűbben tengeti napról napra életét: guberálással. Egy másik, 50 körüli „kolléga" viszont vonatokon gyűjtögeti rendre az üres üvegeket. olykor pedig a trapperek foglalatosságát űzi — erdőkben csapdákat állít fel. Többször sújtották már mindkettejüket jogos büntetéssel. Szemétgyűjtő telepekre járt ki „dolgozni" az a 31 éves egri fiatalember is, aki egyébként analfabéta, és hat kiskorú gyermeke van. A fizikai megerőltetéstől és a tanulástól egyaránt irtózik. Ezúttal egy év, két hónap szigorított javító-nevelő munkára ítélték. Legalább addig biztos, hogy munkát kell végeznie . . . A statisztika szerint a henye életvitelűek jelentős többsége iskolázatlan vagy alacsony ' képzettségű, és nincs szakmája. Igaz, van azért ellenpélda is: az az eredetileg tanító, most 44 éves ember, akire másfél évi szabadságvesztés büntetés vár. Hivatását már rég elhanyagolta, inkább csak kölcsönökből élt, végül IBUSZ- lakásokat fosztott ki. Akad olyan rádió-televízió szerelő. aki evek óta jól jövedelmező szakmájának gyakorlása helyett szintén a lustálkodást választotta. S a nők? Rajuk — úgy tűnik — talán kevésbé jellemző a munkakerülő életmód, hiszen az elmúlt két évben legfeljebb nyolcukkal akadt ilyen probléma. Tanulságos eset azonban az ö soraikban is előfordul. Egy 25 éves foglalkozás nélküli hölgy nemrég került rács mögé. Leginkább szórakozóhelyeken volt látható- “megtalálható. s szívesen létesített élettársi kapcsolatot. Gyerekével nem törődött, munkahelye nem volt, s ezek után az sem meglepő, hogy csupán a nevét tudja leirat... , § Az nyilvánvaló, ez a fajta életmód — tarthatatlan! A büntetőjogi eszközök 1985-ben változtak, pontosabban szigorodtak. Addig a javitó-nevelő munka számított az egyedüli határozott megoldásnak Amikor is az elitéit a saját munkahelyén dolgozik ugyan. de keresményéből — a bíróság döntése alapján — 5—30 százaléknyit levonnak. A tavalyi esztendő elején bevezetett szigorított javító-nevelő munka már egyféle elkülönítést jelent: a férfiak a lencsehegyi bányában, a nők az újpesti cipőgyárban válhatnak az ítélet idején a köz hasznára. A súlyosabb esetekben viszont — mint az iméntiekben is tapasztalhattuk — elkerülhetetlen a szabadságvesztés büntetés. S mindez már az okokra és a következményekre is utal! Előbbiek sorában említhető, amikor magában a családban a gyermek azt tapasztalja, nincs igazán becsülete a munkának. Tehetséget, érdeklődését a szülők fordítják a könnyebb megélhetés felé. Különösen erősödik ez, ha apuka és anyuka maguk is dologkerülők. Ilyen esetben már veszélyeztetetté válik a kiskorú. Egy felmérés szerint a múlt év végén 3330-an voltak, s a számuk egyre csak növekszik. Természetesen okozója lehet e káros életmód kialakulásának a mértéktelen alkoholfogyasztás is. Egy idő után ugyanis az ilyen ember képtelen lesz a rendszeres munkavégzésre. Elszomorító, de tény: tavaly az alkoholelvonó kezelésre kötelezettek száma megyénkben meghaladta az ezret. Nemegyszer történt meg, hogy a züllés útjára jutottak, már csak bűncselekmény árán tudták megszerezni szórakozásukhoz a pénzt. Persze a káros következmények ennél szélesebb körűek. Nemcsak a népgazdaság szenved csorbát a munkaerő kiesésével, hanem legtöbbször a család szenved a szó szoros értelmében. Kezdetben csupán a gondoskodás marad el. majd következik a veszekedések, családi botrányok sora, és lassan felbomlik ez az életközösség. Azután az is sokszor megesik, hogy a válást követően a gyermekek lar- tasdíját ideiglenesen az államnak kell megelőlegeznie. Csak az elmúlt egy év alatt több mint egymillió forint ment el erre a közös kasz- szából, s abból mindössze 274 ezer forint térült meg Nem kellően megoldott a szabadságvesztés büntetésből szabadultak egy részének a társadalomba való visszaillesztése sem. A munkáltatók idegenkedése miatt ugyanis sokan nem tudnak munkába állni § Amint az megfigyelhető, a munkakerülő életmód meglehetősen összetett társadalmi gond. Épp ezért osztjuk az elemzést készítők véleményét, hogy a jogi szabályozás önmagában nem elégséges. Kétségtelen, a munkaviszonyban nem állókat, a csavargókat a rendőrkapitányságok állandóan ellenőrzik, és segítséget jelentenek a hivatásos pártfogók is. Eredményt azonban ennél is határozottabb intézkedések hozhatnak. Például a tanácsi szakigazgatási szervek azzal, hogy nyilvántartást vezetnek a munkakerülőkről, s ennek alapjan kezdeményezik elhelyezésüket valamely munkahelyen. Vagy úgy. hogy gyorsabbá teszik azt az államigazgatási eljárást, amellyel elösegitik az alkoholisták intézeti gyógykezelését. De munkájuk során a gyámhatóságok is tehetnének feljelentést a rendőrséghez a dologkerülő életmódot folytató szülőkkel szemben. S persze a megelőzésben közreműködhetnek a családtagok. a környezetben élők. akár azzal, hogy elítélik ezt a fajta magatartást, akár azzal, hogy jelzik a hatóságoknak. A munkakerülés elleni küzdelem talán valahol itt válhat társadalmivá. Szalay Zoltán minap már-már örvendeztem. Mégsem volt hiába annyi írás, felszólalás sajtóban és rádióban: a hatodik ikszen túli korosztály ha lassan- lassan is. de megkapja az üt illető bánásmódot. Egyszerű dolog történt. A rádió népszerű irodalmi vetélkedőjében, a műsorvezető, amikor a helyes választ adókat bemutatta, szinte mindegyiktől megkérdezte, mi volt az előző foglalkozása. Hogy el ne felejtsem az aznapi Ki nyer mát egy üdülőből közvetítették, ahol holt szezon lévén csak idős emberek pihentek. Így aztán megtudtuk hogy a nem is olyan könnyű kérdésekre banktisztviselőnő, vagy épp nyugalmazott öntödei munkás adott feleletet. Az arctalanságból így előlépett játékosok közelebb kerültek hozzánk hallgatókhoz, élőbb lett az adás. Pedig egy apró gesztusról volt szó csupán. Az előbb még bátortalanul bemutatkozókat, az egykori hivatásukat büszkén vállalók sora követte. Persze csak rövid tizenöt percre. Egy rádióműsor erejéig. Merthogy bárhol és bármikor megelégszünk az efféle bemutatkozással: nyugdíjas. Sokan — talán a szóban, ki nem mondott társadalmi „közmegegyezésnek" vetik alá magukat, vállalják az arctalanságot. Mások küzdenek ellene. Más területen akarnak bizonyítani, vagy tanácsadóként visszatérnek régi közösségükbe. De valljuk be, azok vannak kevesebben, akit szívesen fogadnak. Szellemi és fizikai energiája teljében lévő nyugdíjas ismerősöm is ilyen visz- szajáró. Be-be néz a munkahelyére, s mindeddig fiatal kollégái szívesen is fogadták. Nemrégiben külföldi szakemberek látogattak ahhoz a céghez, ahol még pár hónapja aktív vezető volt. A külhoni szakemberekkel nemcsak kollegiális, de baráti viszonyban is volt. Mégsem találkozhatott velük, mert cégének vezetői elfelejtették meghívni a fogadásra. Pedig jóllehet az egyetlen lett volna, aki idegen nyelvtudása . révén beszélni tudott volna velük. Sérelem? A mások figyelmetlenségéből adódó eset egyelőre csak egy kis tűszúrást ejtett az illető lelkén. Ilyen apróságokból tevődik össze az idősebbek rossz közérzete. Nyugdíj előtt álló pedagógusnő kopogtatott be a múltkor hozzám. Tele van tervvel, elképzeléssel. Most is ünnepi műsorra készül a gyerekekkel. Főnöke ugyan nem várta el tőle, de ő bizonyítani akar, hogy vannak még ötletei, helyt tud állni. i Jó dolog az, hogy világszerte kitolódik az életkor. Míg még csak húsz év előtt is egy hatvanesztendős férfi meglett embernek számított. ma már a civilizációs ártalmak ellenére is számosán vannak olyanok, akik még alkotó energiájuk teljében vannak. Tapasztalataikat nem lenne szabad veszendőben hagyni. Hogy ezután is megmaradjanak azoknak, akik voltak, egyéniségeknek, akikre lehet és kell is számítani. Jámbor Ildikó Új híd a Szamoson Négyévi összehangolt munka eredményeként űj vasúti híd épült a Szamoson. Tunyogina- tolcs térségében. A 300 millió forintos költsé gböl épült hídnak, amelyhez 1700 méter új vasúti pálya is épült, jelentős szerepe lesz a Szatmárba és onnan a Nyírségbe irányuló forgalom növekedésében. Az új vasúti pályán és hídon november 4-töl súlykorlátozás nélkül közlekednek a vasúti szerelvények. (MTl-fotó: Elek Emil) Kozsa József, a kommunista párt hatvani titkára Száz éve született 1886. november 29-én született Hatvanban. Apja cukor- gyári munkás, édesanyja parasztcsaládban nőtt fel. Már gyermekkorában dolgoznia kellett. Iskolás korában be kellett segítenie a családi gazdaság munkájába, míg más gyerekek játszottak, neki a jószágokat kellett etetni, itatni, őrizni. A szülei nem udták taníttatni. Az elemi iskola után magánúton végezte el a polgári iskola két osztályát. Aztán segédmunkás a kőművesek mellett, napszámba jár az uradalom földjére, ahol reggel öt órakor már a munkahelyen kellett lenni. Korán megismerkedett a szocializmus eszméivel, A kőműves munkások, mint iskolázottabb gyermekre, rábízták. hogy ebédidőben ö olvassa fel hangosan a Népszava cikkeit. A Hatvani Cukorgyárban dolgozott, amikor kapcsolatba került a szervezett munkásokkal. Ma- jer Sándor, Papp Kálmán hívó szavára kezdett eljárni a szocialisták gyűléseire. Itt hallotta először beszélni Bokányi Dezsőt, akit példaképül választott magának. A cukorgyári szakszervezet könyvtárából kölcsönzött szocialista irodalmat. A hatvani vasutas munkások körében vált forradalmárrá. 1907 óta kinevezett dolgozója a MÁV-nak. Korábban csak alkalmanként foglalkoztatták pályamunkásként, raktárosként, vonatkísérőként. 1911-től kalauzként dolgozott. amíg forradalmi tevékenysége miatt el nem bocsátották. Jegyvizsgálói munkája révén került kapcsolatba Hámán Katóval, aki pénztáros volt a hatvani vasútállomáson. A Hámán Katóval kialakult elvtársi kapcsolat tovább erősítette szocialista meggyőződését. 1918. október 31. én Budapesten volt szolgálatban. Látta az őszirózsás forradalom megnyilvánulásait. Hazatérve Hatvanba, csakhamar a vasutas munkások egyik vezetője lett. Decemberben már a vasutasszövetség helyi vezetőségének tagja. A proletárdiktatúra kikiáltásakor számára nem volt kérdés, hogy csatlakozzon-e vagy sem. Április 6-án őt is megválasztották tanácstagnak. delegálták a forradalmi törvényszékbe pótszavazó bírónak. Amikor Hatvanba telepítették az újonnan szervezkedő III. vörös hadtest parancsnokságát. Kozsa Józsefet is felkérték, hogy vegyen részt a munkában. Vállalta. Járta a környék falvait. buzdította a parasztokat, hogy adjanak el lovat, élelmiszert, ruhaneműt a Vörös Hadsereg számára. Ezeket nem is bocsátották meg neki a Tanács- köztársaság leverése után az ellenforradalmi rendszer urai. 1919. augusztus 26-án letartóztatták és bíróság elé állították. Egerben raboskodott a vármegyeháza börtönében és a várban, csaknem egy fél éven át. Néhány napot töltött ezután csak szabadon. aztán újból letartóztatták és bíróság elé állították. négyévi fegyházbüntetésre ítélték 1921. október 15-én. Kiszabadulása után keserűen kellett tudomásul vennie. hogy elbocsátották a MÁV kötelékéből is. A második világháború közeledtével újból fokozták a baloldali meggyőződésűek üldözését. Kozsa Józsefet is behívták munkaszolgálatosnak. Hazatérve a felszabadulás másnapján a szovjet város- parancsnok biztatására maga köré gyűjtötte a kommunistákat. és még 1944 decemberében megalakították a pártszervezetet, amelynek vezetősége Kozsa Józsefet választotta elnökének. Nagy kedvvel, hatalmas energiával vetette bele magát a mozgalmi munkába. Először régi munkahelyére, a vasútállofnásra ment el, ahol a munka felvételére buzdított. és hívta a vasutas munkásokat! a kommunista párt tagjai közé. Aztán sorra jöttek a feladatok. Meg kellett nyerni a demokrácia számára a munkásokat, parasztokat, értelmiségieket. kispolgárokat. Létrehozták Hatvanban is a nemzeti bizottságot a demokratikus pártok küldötteiből. El kellett távolítani a közéletből a régi rendszer népellenes embereit. Megszervezték az igazolóbizottságot. Szét kellett osztani a földbirtokosok földjét: földigénylő majd földosztó bizottságra volt szükség. Meg kellett vívni a harcot a választópolgárok megnyeréséért. a kommunista párt befolyásának növeléséért. Mindezeknek a feladatoknak a megoldását gondosan meg kellett szervezni. elő kellett készíteni. Kozsa József éjt nappallá téve dolgozott. Szervezett gyűlése- , két. részt vett értekezleteken. tervezett, érvelt, vitatkozott. Közben arra is tellett erejéből, hogy újságot alapítson; sőt cikkeket írt a Hatvani Közlöny első számaiba. Harcolt Hatvan várossá nyilvánításáért, a hatvani népi kollégium létrehozásáért. Szívügyének tekintette a szövetkezeti gondolatot. Kiemelkedő szerepe volt a hatvani fogyasztási és értékesítési szövetkezet létrehozásában. A marxista—leninista po- tika eltorzításának egyik következményeként sajnálatos módon kezdték háttérbeszorítani az 1919-es kommunistákat. Ez ellen emelte fel szavát Kozsa József, aminek az lett következménye, hogy leváltották a szövetkezet éléről, a párttitkárságról és végül 1948. december 2-án kizárták a pártból. 1956 után sor került reha bilitálására. 1959-ben kitüntették Tanácsköztársasági Emlékéremmel. Az elszenvedett sérelmeket azonban nem tudta elfelejteni. Nyugdíjasként még dolgozott ugyan, de mozgalmi tevékenysége arra korlátozódott, hogy visz- szaemlékezéseit mondta el a fiataloknak. Németi Gábor Nyugdíjasok
