Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. december 24., szerda 7 Karácsony este Orosz Adéléknál Orosz Adél a Diótörőben ... és civilben (MTI-fotó — KSl — Szeretem az ünnepeket, a meghitt hangulatot, a me­leg. családi együttlétet — mondja Orosz Adél, a Ma gyár Állami Operaház ba- lettigazgatója, sok emlékeze­tes balett szólótáncosa — Hagyománya van ennek a mi családunkban Anyám mindig „megelőzte' az ün­nepeket. jóval előbb kezdte a készülődést, már december első napjaiban Én is így csinálom, s remélem, hogy a lányom folytatja a csalá­di tradíciót. — Miben áll ez a „meg­előzés"? — Sok mindenben. Feite szék egy ünnepi abroszt, ar- ra előbb Mikulás kerül, aí- tán fenyőágak. Korán kezd­jük el az ajándékok megvá­sárlását is. Aki megvette a magáét, felrakja a szekrény tetejére, gondosan becsoma­golva, hogy ne rontsuk el a karácsonyesti meglepetést. Ahogyan gyűlnek a szekré­nyen a csomagok, úgy foko­zódik a hangulat. Nem az ajándék értéke a fontos, csak a tudat, hogy gondo­lunk egymásra. Az pedig családi „törvény", hogy nem szabad előre megnézni, mi van a csomagokban. — Most sem lehet köny- nyű mindezt idejében elvé­gezni. De hogyan tudott felkészülni a karácsonyes­tékre. amíg táncolt? Hiszen mint vezető táncosnőnek, népszerű művésznek ezernyi elfoglaltsága volt. — Bizony, megtörtént, hogy az utolsó órákra ma­radt az ajándékok megvá­sárlása, annyi dolgom volt az ünnep előtti hetekben. Az pedig éppen nem ment ritkaságszámba, hogy férjem is. én is munkából érkez­tünk a karácsonyi vacsorá­hoz, mert a Diótörőt majd­nem mindig én táncoltam karácsonykor, a férjem pe­dig — most a Zeneművésze­ti Főiskola tanára — akkor első klarinétos volt az Ope- raház zenekarában. De a ka­rácsonyt így is mindig együtt töltöttük. Egy pillanatra elgondol­kozik. mintha ellenőrizni akarná magában az előbb elmondottakat. S valóban: — Egy karácsonyt Kubá­ban töltöttem, egyet pedig Monte-Carlóban — folytat­ja. — Szép volt a környe­zet. vidám a hangulat, mé­gis nagyon hiányzott az ott­hon. Valahogyan nem illett össze a klíma a karácsony­nyal. meleg volt és hiába állt a monte-carlói kaszinó előtt hatalmas, gazdagon dí­szített fenyőfa, mégsem érez­tem azt a karácsonyi han­gulatot. amit itthon. — Családi ünnepségekbe nem illik bekíváncsiskodni, mégis elárulná, hogyan zaj­lik le egy karácsonyest Orosz Adéléknál? — Amíg édesapám élt, ő hozta el a halat mind a há­rom gyermekének: nővére­méknek. öcséméknek és ne­künk. Amióta ő nincs köz­tünk, kialakult, hogy mikor ki viszi körbe az ajándéko­kat. s az is, hogy édesanyám minden karácsonyt másik gyermekénél tölti. Apám se­gített a karácsonyi tenniva­lókban, mi is segítünk egy­másnak. ha szükség van rá. Délután az egész család nekifog a fa feldíszítésének, amikor készen vagyunk ve­le. kocsiba ülünk, és körbe­járjuk a rokonságot, átad­juk az ajándékokat. — Otthon pedig — foly­tatja — minden úgy történik, mint minden évben, azóta, hogy megszülettek a gyere­kek. Igaz. már kinőttek a gyerekkorból, de ugyanúgy megszólal a karácsonyi csengő, körülálljuk a fát. ami alatt már ott vannak az ajándékok, meggyújtjuk a csillagszórókat, mint ami­kor még kicsik voltak. — És a zene? Muzsikus férj és balett-táncos feleség családjában bizonyára van szerepe a zenének kará­csonykor is. — Természetesen, hogy van. A lányom hárfázni ta­nult. de szépen zongorázik is, karácsonyestén kis házi­koncertet adnak a gyerekek: a lányom zongorázik, a fiam dobol. Azonkívül meghall­gatjuk a bécsi Singerknäben hanglemezét. Szól a zene akkor is, amikor vacsorához ülünk. A hagyományos hal­vacsoráról áttértünk a puly­kára. Vékony, de ízletes húsleves, rántott pulykamell az ünnepi menü. néha töl­tött káposzta, utána pedig édesség és gyümölcs. — Karácsony után gyor­san itt a szilveszter. Hogyan köszönti az új esztendőt az Operaház balettigazgatója? — Éppen úgy — mosolyog —, mint néhány évvel ko­rábban a magántáncos. Ré­gebben ugyan voltak olyan szilveszteresték. amelyeket társaságban töltöttünk, de most már több éve ilyenkor is családi körben maradunk. Újév napján felmegyünk va­lamelyik turistaházba, a he­gyekbe, természetesen mind a négyen. Az is hagyomány, hogy a bécsi rádióban su­gárzott újévi koncertet meg­hallgatjuk. — Ha ennyi „kulisszatit­kot" elárul saját családjáról, mondana-e valamit a „na­gyobb család", az Operaház balett-táncosainak ünnepé­ről is? — Mondtam, hogy szere­tem az ünnepeket. Kell az embereknek az ünnep, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak a mindennapokból. Igyek­szem itt, a munkatársaim, kollégáim számára is minél több ünnepelni valót találni. Meleg, családias hangulat­ban adjuk át például a 25. évi balett-táncosi jubileum­kor az aranygyűrűt. Ugyan­csak meg szoktuk ünnepelni nyugdíjasainkat (akik közül sokan még fiatal emberek., táncolni nem lehet a szoká­sos nyugdíjas korig). de fiatal, pályakezdő, tehetsé­ges táncosainkat is. Az interjúnak vége. Siet az igazgatónő, ezernyi dol­ga, tennivalója van. irányí­tani, segíteni a táncosokat, hogy szép előadásokat látva, élvezve — 'a közönség is ünnepelhessen. V. E. r Uj magyar zenetörténet A háború utáni magyar- országi művelődéstörténet egyik jellegzetes mozzanata, hogy csaknem teljességre tö­rekvő. összefoglaló jellegű munkák születtek a külön­böző művészeti és tudomá­nyos ágazatokban. A ma­gyar zene történetét össze­foglaló tudományos igényű munka azonban mindmáig hiányzik ezeknek sorából. A hetvenes évek elején Szabolcsi Bence kezdemé­nyezésére azután megkezd­ték a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében az anyaggyűj­tést a hatalmas munkához. Jó néhány magyar zenetör­téneti kiadvány jelent meg már a korábbi években is. inkább csak a népszerűsítés, mint a tudományos teljes­ségre törekvés igényével. An­nál is inkább így volt ez. mivel a magyarországi zene- történetnek szinte a legutób­bi évekig akadtak alig fel­térképezett, vagy éppen té­ves megítélést elszenvedő te­rületei. A készülő ötkötetes reprezentatív kiadvány mind­ezeket igyekszik felderíteni, pótolni, illetve pontos, tu­dományos magyarázatot ad­ni ott, ahol ez szükséges. Á Magyarország zenetörté­nete című munka. amely­nek első kötete várhatóan 1987 karácsonyára jelenik meg. öt zenetörténeti kor­szakra osztva tárgyalja majd a mindenkori Magyarország zenei életét. Az első kötet közel fél évezredet tekint át. megközelítően Buda el ■ estéig. 1542-ig tárgyalja a ha­zánk területén született és hangzó zenei anyagot. rá­világít természetesen a mu­zsikálás igényének, lehetősé­geinek társadalmi körülmé­nyeire, E korszak középpont­jában a magyar gregorián zene áll, amely éppen a ké­szülő hatalmas munkához végzett kutatások során nyert — főként Rajeczky Benjamin nagy értékű tudo­mányos tevékenysége révén — a korábbitól eltérő, új­fajta megvilágítást. Sokáig uralkodott ugyanis az a fel­fogás. hogy hazánkban a XVI. századot megelőző időkben nem volt említést érdemlő zenei élet. E felfo­gás elsősorban arra épült, hogy a középkortól magyar nyelvű zenei emlékünk nincs, a gregorián pedig, amely la­tin nyelvű — vélték akko­riban — nemzetközi, s ezért nem tartozik a magyar ze­netörténet vérkeringésébe. Jelentősek azok a tudo­mányos eredmények is, ame­lyek a kiadvány következő köteteihez végzett kutatások során kerültek napvilágra. A második kötet, amely a XVI. és VII. századi magyarorszá­gi zenemúveléssel foglalko­zik. főleg a városok zenei életét, a fejedelmi, főúri ze­nét és az iskolai nevelést tárgyalja. A levéltári kuta­tások nyomán feltárult kép alapvetően átformálja a vá­rosi zenélésről eddig val­lott felfogásunkat, hiszen a második kötet szerkesztője, Bárdos Kornél, számos szlo­vákiai, horvátországi, erdé­lyi levéltár anyagát dolgoz­ta fel, amelyek mindeddig — miként a középkor; le­véltári anyag is — rejtve maradtak a kutatók és a nagyközönség előtt. Feltá­ratlan marad azonban még mindig az egykori török hó­doltsági terület zenei élete Annyi azonban . bizonyos, hogy az akkori, részekre sza­kadt Magyarország terüle­tén soha nem szűnt meg a zenei élet folytonossága, s hogy hazánk zenetörténete a maga sajátos módján min­dig része volt a nagy euró­pai történeti áramlatban zajló eseményeknek. Ugyancsak a városi, va­lamint a főúri zeneélet a témája a harmadik kötet­nek, amely a XVIII. század­dal foglalkozik. Esterházy Pállal és persze Haydn ko­rával eddig is sokat foglal­koztak, ám éppen ezek fé­nye homályosította el azok­nak a kismestereknek a te­vékenységét, akik a" kor azonos zenei köznyelvét be­szélték (ezt a zenetörténeti korszakot szokás gyűjtőné­ven a bécsi klasszicizmus ko­rának nevezni), s akiknek a vállán jutottak tovább még az olyan nagy egyéniségek is. amilyen Mozart volt. A legkevesebbet egyelőre a kiadvány negyedik, a ro­mantikát feldolgozó köteté­nek anyagáról tudunk mon­dani, mivel itt is a nagy egyéniségek elhomályosító, de egyben ellentmondásos­nak is bizonyult kisugárzá­sa sokáig akadályozta a tisz- tánlását. Ezért várható, hogy ezt meg fogja előzni a Ma­gyarország zenetörténete ötö­dik, XX. századdal foglalko­zó kötete, — amely szintén sok új. de — éppen mert mai zenéről van szó — még kiforratlan tudományos anyaggal lesz gazdagabb az eddigi feldolgozásoknál. A készülő munkához ha­sonlatos, összefoglaló, nem­zeti zenetörténet nem any- nyira elterjedt műfaj a ze­netörténetírásban. ahol in­kább a nagy lexikonokra he­lyezték a hangsúlyt. Nem­zetközi viszonylatban tehát nem késtünk el a kiadvány­nyal. És ha az említett más hazai kiadványaink sorában a Magyarország zenetörténe­te egyike lesz is az utolsók­nak, végre betölti majd azt a pótolhatatlan űrt, amelyet a zene történetével foglal­kozó tudományos szakembe­rek, főiskolai hallgatók, diá. kok, a magyar zene iránt érdeklődő közönség mind­máig érzett. Sz. Gy. Hatvanban... Mindennapi nyelvünk A Múzsák Gyermekkönyvkiadó az ünnepi gyermekkönyvhét kapcsán kiállítást rendezett a hatvani Ady Endre Könyvtár­ban, ahol több. mint félszáz müvet tekinthetnek meg az ifjú olvasók (Fotó: Szabó Sándor) JEgy divatos igealak nyomában A figyelmes újságolvasók nap mint nap tapasztalhat­ják. hogy a szükségeltetik igealak egvre gyakrabban jelentkezik napilapjaink és folyóirataink hasábjain. Horv milyen beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben, arról ez a példatár is bi­zonykodik: „Egy-egv Háttér­ben (Kiegészítő olvasmányok iskolásoknak) körülbelül negyven cikk jelenik meg. évenként, tehát majd fél­ezer írás szükségeltetik” (Ma­gyar Nemzet. 1986. nov. 13.) — „Nincsenek birtokában annak az ismeretanyagnak, gyártási kultúrának, ami a tökéletes árucikkhez szüksé­geltetik" (Népújság. 1986 nov. 18 ). — „A színmű ér­tékeinek néhány találó szó­val való értelmezéséhez kri­tikusi tehetség is szükségel­tetik" (Kritika. 1986 11. sz 33. 1.). Nem is olyan régen első­sorban a hivatalos színeze­tű és jellegű közlésekben tudósításokban és főleg ve­zércikkekben. illetőleg gaz­daságpolitikai természetű vitaírásokban jelentkezett szinte felesleges gyakoriság­gal. olyannyira, hogy való­ban divatszóvá vált és kö­zönségesedéit. S éppen nap­jainkban az interjúk és ri­portok szövegrészleteiben is szerephez jut. Persze, nehéz eldönteni, kinek a kezdemé­nyezésére. vajon a riporterek vagy a riportalanyok szám­lájára írandó-e. hogv a szükségeltetik igealak ter­mészetesebb. élőnyelvibb ro­kon értelmű megfelelői nem kapnak nyelvi szerepet. Rit­kábban olvashatjuk pl. eze­ket a nyelvi formákat: szük­séges. szükség van rá. szük­ségszerű. kívánatos, nélkü­lözhetetlen. kell. kelletik stb. Az Eger—Rába ETO mér­kőzés előtt nyilatkozó edző így fogalmazott: „Abban bí­zom. hogy a mieink odaadó, lelkes játékkal a győzelmü­ket megakadályozhatják. Persze ehhez telt ház és buzdító közönség is szükségel­tetik" (Népújság, 1986. nov. 15.). A szenvedő ragozású szükségeltetik igealak az idé­zett szövegösszefüggésben éppen hivataloskodó színe­zete és hangulata miatt a személyes jellegű hangvételt is elszürkítette. Azt azonban külön is hangsúlyoznunk kell. hogv a szenvedő alakú és tartal­mú szükségeltetik igealakot nem a szigorkodó nvelvvé- dő buzgalom tette rostára annál is inkább nem. mert nekünk is az a véleme nyünk. hogv nincs alapja ennek az iskolás klapancia nak. hogv „a tátik, tetik. a magyarban nem használta tik". Tudomásul kell ven­nünk. hogy a szenvedő ige­alakok ősi kifejező eszközei a magyar nyelvnek. Mai mindennapi nyelvhasznála­tunkban is jelentkeznek. E/ a példatár is erről bizony­kodik: méltóztatik, tudatik megadatatik. hitelesíttetik engedtessék meg. elhalasztó­nk stb. A korszerű monda nivalót megfogalmazó mai költőink is sajátos stílusesz­közként élnek a szenvedő igékkel: „Tébolyoghatsz vir­radatig. míg a látvány meg­adatik" (Nagy László: Te­nyered éle előtt). — „Hatal­mát időknek, erőknek. íg\ mértük, helytállva ahogy megszavaztatott" (Illyés Gyula: Hatalmas nagy kor­szak). S végül, arra a kérdésre is felelnünk kell: mivel ma­gyarázhatjuk a szüksége He­tik igealak felesleges gya­korisággal való elterjedését Elsősorban azzal, hogy egye­sek éppen a szenvedő ige- alakkal próbálják érdekeseb­bé. színesebbé, eredetibbé formálni mondanivalójukat De a jóból is megárt a sok: a felesleges gyakori haszná­latban megkopik a szó sajá­tos közlő, kifejező értéke, és lassan közhelyszerűséget is példázó divatszóvá szürkül Kár érte! Dr. Bakos József Zsigmond-korabeli töredék. A kotta feletti sorban ma­gyar nyelvemlék: A „Krisz­tus Feltámada" című népének kezdő sora

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom