Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-18 / 297. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1986. december 18., csütörtök Közgazdászok a szakember- képzésről (Folytatás az 1. oldalról) felsőoktatás. Szó volt arról, hogy a következő tanévtől például tervezik az üzem­gazdászok és közgazdászok együttes képzését. Az élet diktálta követelmény a sza­kosodás, amelynek szeretné­nek megfelelni. Felmerült az idegennyelv­oktatás szerepe is. Már a felvételinél figyelembe kelle­ne venni a jelentkezők nyelvismeretét. Javaslat­ként hangzott el, hogy a diploma mellett legalább egy nyelvvizsgával rendelkezze­nek a végzett szakemberek. A továbbiakban a közép­fokú tanintézmények szak­tanár-utánpótlása is az egye­tem egyik kiemelt feladata lesz. A tanácskozás délután szélesebb körben tovább folytatódott a megyeszékhe­lyen, a Technika Házában. Dr. Csáki Csaba vitaindító-' ja után a társaság tagjai mondták el véleményüket, elképzeléseiket. EGK-mególlapodás Kevesebb tej és marhahús A Közös Piac mezőgazda- sági miniszterei többnapos tárgyalás után kedden este megállapodásra jutottak a tej és a marhahús termelé­sének csökkentéséről. 1987—89 folyamán a tej termelési kvótáját fokozato­san 9,5 százalékkal csökken­tik. a termelőket minden nem megtermelt 100 kiló tejért az első időszakban hat ecu- vel, a másodikban tíz ecu- vel (ugyanennyi dollár) kár­pótolják. Elvi megállapodást fogadtak el arról, hogy a raktárakban felhalmozott 1,34 millió tonna vaj hasz­nosításához szükséges 3,2 milliárd ecu-t a tagállamok megelőlegezik. A marhahús termelésének visszafogására a miniszterek elhatározták: csak akkor ad­nak további ártámogatást, ha a hús piaci ára a tagorszá­gok átlagában a garantált ár- 91 százaléka, az adott or­szágban pedig 87 százalék alá esik. Vietnami pártkongresszus Személyi változások A Vietnami Kommunista Párt VI. kongresszusának harmadik munkanapján be­jelentették : Truong Chinh, Pham Van Dong és Le Dúc Tho kérte, hogy ne jelöljék őket az új Központi Bizott­ságba. A három kiemelke­dő vezető az új összetételű KB tanácsadója lesz. A vi­tában több felszólaló újra szót emelt a megújulás prog­ramja mellett. Szerda este sajtóértekezletet tartott Je- gor Ligacsov, a szovjet kül­döttség vezetője. A szerda délelőtti ülés­szak végén Pham Hung, a Politikai Bizottság tagja a kongresszus elnöksége nevé­ben bejelentette: Truong Chinh, a KB főtitkára, Pham Van Dong és Le Dúc Tho, a Politikai Bizottság tagjai kérték, hogy magas koruk és megromlott egészségi ál­lapotuk miatt ne jelöljék őket az új Központi Bizott­ságba. A kongresszus eleget tett a kéréseknek. Hálás köszönetét mondva a viet­nami párt e kiemelkedő ve­zetőinek több évtizedes mun­kájukért, felkéri őket: a jö­vőben az új Központi Bizott­ság tanácsadóiként segítsék a munkát. A kongresszusi anyagok fölötti vitában újabb felszó­lalók szálltak síkra a meg­újulás programja mellett. Nagy figyelmet keltett egy Ho Si -Minh-városi pártkör­zet nyolcvanéves vezetőjének felszólalása. — Pártunk tör­ténetében először fordul elő, hogy csaknem elveszítette a nép bizalmát. Csak akkor lehetünk képesek a megúju­lásra, ha valóban egész tevé­kenységünket a nép szolgá­latába állítjuk. Az új szem­léletre csakis új vezetők ké­pesek. — A párt ne minden szem rizsről, ne minden deka húsról gondoskodjon, ez képtelenség — mondotta. — A pártnak arról kell gondos­kodnia, hogy mindenki ere­je szerint dolgozhasson. Ha a lakosság boldogul, az or­szág is gazdagabb lesz. Nem szabad attól félni, hogy az, aki a munkából meggazdago­dik, kapitalista lesz. A tisz­tes gyarapodás révén a szo­cializmus csak erősebb le­het. A felszólaló azt is java­solta, hogy alakuljon külön­bizottság, amely gondosan tanulmányozná az ország déli részének helyzetét és a sajátosságoknak megfelelő lépéseket dolgozna ki. Szerda délután a kongresz- szus zárt ülést tartott. Hámori Csabát kedd este fogadta Truong Chinh, akii­nek a KISZ KB első titkára átadta Kádár János üdvöz­letét és jókívánságait. Tru­ong Chinh, viszonozva az üdvözletét, köszönetét mon­dott a magyar nép Vietnam iránti baráti érzéseiért. Hanoi tartózkodásukat fel­használva találkozott Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára és Heng Samrin, a Kambodzsai Né­pi Forradalmi Párt főtitká­ra. Nagy érdeklődéssel kísért nemzetközi sajtóértekezle­tet tartott szerda este Jegor Ligacsov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára. A szovjet kül­döttség vezetője .megerősí­tette: az SZKP nagyra érté­keli a vietnami kommunis­ták történelmi vívmányait, a jelenlegi helyzet őszinte, kri­tikus elemzését. Leszögezte: Vietnam a jövőben is szá­míthat a Szovjetunió cselek­vő támogatására. Az MTI és a Népszabad­ság hanoi tudósítójának kér­désére — mivel magyaráz­ható a segélyek nagymérvű emelése, s mennyi annak ér­téke — Ligacsov így vála­szolt: Mindig segítjük azo­kat a népeket, amelyek sza­badságukért harcolnak, vagy függetlenségük védelmében küzdenek. Ez a mi külpoli­tikánk vezérelve. A vietna­mi nép a küzdelem hosszú évtizedeiben felmérhetet­len veszteségeket szenvedett. Tönkrement a gazdaság, óri­ásiak voltak az embervesz­teségek. Miközben Vietnam fegyverrel harcolt, más or­szágok békében fejlődtek. Vietnam szocialista építő­munkájának segítése nem más, mint a társadalmi ha­ladás előmozdítása. Ami a volument illeti — mondotta a szovjet vezető, ezúttal el­ső ízben nyilvánosságra hoz­va ezt az adatot —, a szov­jet—vietnami kétoldalú ke­reskedelmi—gazdasági kap­csolatok értéke nyolc—kilenc milliárd rubel a jelenlegi öt­éves tervben. Ennek nem nagy része a térítésmentes segély, a többi hitel, illetve árucsere. Kérdésekre válaszolva Li­gacsov elmondta: a Szovjet­unió úgy véli, hogy Viet­nam és Kína viszonya ren­dezhető, ehhez a két fél köz­vetlen . párbeszéde szüksé­ges, már a legközelebbi jö­vőben. A két szomszédos szo­cialista ország között nincse­nek megoldhatatlan problé­mák. Ami a szovjet—kínai viszony fejlesztését illeti, ez meglehetősen ütemes, főleg kereskedelmi—gazdasági té­ren. A vietnami pártkongresz- szus feltehetően ma befejezi munkáját. Reagan műtété Kisebb műtétet kell végre­hajtani Reagan amerikai el­nökön január elején, de ez várhatóan nem befolyásolja majd teendői ellátásában. A Fehér Ház szóvivője szer­dán bejelentette, hogy Rea­gan a karácsonyi és újévi szünetet követően, január 4- én kivizsgálásra vonul be a haditengerészet bethesdai kórházába, s ott január 5- én műtétet hajtanak végre rajta, hogy elhárítsák azokat a ..'kisebb kellemetlensége­iket”. amelyeket prosztata­duzzadása okoz. Az elnököt 1967-ben már' egyszer meg­műtötték hasonló okból. A szóvivő szerint a műtét nincs összefüggésben a korábban észlelt rákos tünetekkel, de a kórházi tartózkodás ide­jén azt is kivizsgálják, nem terjedtek-e azok tovább. Reagan várhatóan négy-öt napot marad kórházban, de a műtéthez csupán helyi ér­zéstelenítésre van szükség, így elnöki teendőit mindvé­gig ellátja majd. •—( Külpolitikai kommentárunk )— Nicaragua karácsonya A MANAGUAI NEMZETVÉDELMI MINISZTÉRI­UM hivatalosan bejelentette: megkezdődött a sandi­nista kormánycsapatok háromnapos hadgyakorlata az ország északnyugati részén, mintegy hatezeröt­száz katona és milicista részvételével. Máris befu­tott a már megszokott — legalább is az utóbbi idő­ben megszokott — jelentés a hivatalos hondurasi tiltakozásról. Mindez — sajnos — arra utal, hogy a térségben érzékelhető feszültség a béke ünnepének közeledtével sem csökken. Vajon miért nem? Ősi logikai szabály, hogy csak­nem minden oknyomozás hasznos alapkérdése így hangzik: cui prodest? Kinek használ? Már a régi ró­maiak- is ezt a kérdést tették fel elsőként és — kiváló történetíróik életműve a bizonyság — nem bánták meg. Kinek használ a közép-amerikai feszültség? A Somoza-rendszer nehéz örökségét átvevő, forradal­mi útra lépett Nicaraguának, vagy annak a hatalom­nak, amely nem is titkolja, hogy Közép-Amerikát a saját ,,hátsó udvarának” tekinti?-„HA A RIO GRANDETÓL DÉLRE kigyullad a villany vagy beindítanak egy gépkocsit — írta vala­ha a nagy francia filozófus, Jean-Paul Sartre — min­dig átgördül néhány cent profit a Wall Street vala­melyik páncélszekrényébe.” Somoza megdöntésével ezt az állapotot szüntette meg Nicaragua és ezért kell azóta is igen magas árat fizetnie. Az Egyesült Államok nemcsak azzal vágott vissza, hogy a külön­böző szankciókkal gyakorlatilag megbénítja a nicara- guai gazdaságot, de azzal is, hogy az őserdők mélyén életben tartja a fegyveres ellenforradalmat, amely északi támogatás híján már régen kihunyt volna. Olyan seb ez Nicaragua testén, amelyen át elfolyik a kis ország energiájának, pénzének — és vérének — jelentős része. És a helyzet csak súlyosabb lett, mióta Washington a Nicaragua szomszédjára gyako­rolt nyomással (és persze pénzzel is) megnyitotta „a hondurasi frontot”. Mint tudjuk, néhány napja hon­durasi reguláris egységek amerikai csapatszállító he­likopterek fedélzetén érkeztek az egyik „forró” ha­társzakaszra. Kell-e mondani, hogy a most bejelen­tett hadgyakorlat a vérző Nicaragua részéről nem „agresszív lépés”, hanem — önvédelmi reflex? RÉGI IGAZSÁG, hogy a béke oszthatatlan. A ka­rácsony békéje másutt sem lehet felhőtlen, amíg; Amerika állítólagos „hátsó udvarában” dörögnek a fegyverek. Harmat Endre Magyar-szovjet gazdasági együttműködés Az idei esztendő magyar diplomáciai eseménynaptárából is kitűnik, hogy erő­teljesen megélénkültek a magas szintű magyar—szovjet kapcsolatok. Gyako­riak voltak a két ország Vezetőinek közvetlen megbeszélései; februárban Ká­dár János vezetésével magyar küldöttség vett részt az SZKP XXVII. kong­resszusán, júniusban — kétoldalú együttműködésünk kiemelkedő eseménye­ként — Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tett látogatást hazánkban. Lázár György, a kormány elnöke pedig a KGST novemberi, bukaresti ülés­szakán találkozott szovjet kollégájával. Nyikolaj Rizskovval. Valamennyi megbeszélé­sen nagy hangsúllyal kerül­tek szóba gazdasági kapcso­lataink fejlesztésének lehe­tőségei, teendői. Mihail Gor­bacsov csepeli látogatása­kor is arról kérte a mun­káskollektíva vezetőinek vé­leményét : hogyan lehetne ott az üzemben, a szovjet partnereknél és általában a szocialista közösség orszá­gaiban az együttműködést eredményesebbé, hatéko­nyabbá tenni. Lényegében erre a kérdésre kerestek vá­laszt, gyakorlati megoldáso­kat a két ország magas ran­gú tisztségviselőinek azóta lezajlott eszmecseréin, s eb­be a folyamatba illeszkedik Lázár György közelgő, szov­jetunióbeli látogatása is. Az nem szorul magyarázat­ra hogy az új fejlődési pá­lyára átállás nehézségeivel, a kedvezőtlen, ellentmondá­sokkal terhes világgazdasá­gi környezet okozta problé­mákkal . küzdő magyar gaz­daság számára milyen je­lentősége vap a Szovjetunió­val — hazánk immár negy­ven éve legfontosabb kül­kereskedelmi partnerével — kialakított együttműködés­nek. A közös munka új, kölcsönösen előnyös lehető­ségeinek feltárásában ugyan­akkor a Szovjetunió is ér­dekelt, ahogyan ez kifejezés­re is jutott a párt- és álla­mi vezetők megbeszélésein. A baráti ország hatalmas gazdasága is a megújulás útjára lépett, a gyorsítás nagyszabású programja kor­szerű termékeket, fejlettebb technikát, technológiát igé­nyel, s azt, hogy érdemben javuljon a hatékonyság, mi­előbb termelőerővé váljon a tudomány. Alapvető törekvé­seink tehát e területen is azonosak, s ez — ha úgy tet­szik — kikényszeríti, ugyan­akkor meg is könnyíti a kétoldalú és a KGST kere­tében folytatott sokoldalú együttműködés továbbfej­lesztését. Az 1986—1990-re elő­irányzott áruforgalom érté­ke 51 milliárd rubel, ez a korábbi öt esztendőhöz ké­pest 3 százalékos bővülést jelent. Az idei export-im­port várható eredménye egyébként mintegy tízmilli- árd rubel. Kölcsönös törek­vés azonban, hogy a terv­ben foglaltakat nyitottan kezelve mindkét fél további szállítási lehetőségeket* tár­jon fel. Ez idáig mintegy 700 millió rubel értékű áru terven felüli cseréjére lát­szik garancia, ám a közös elképzelés az, hogy az év­tized végéig mintegy más­fél milliárd rubellel bővül a dokumentumokban rögzí­tett előirányzat — minden bizonnyal ez is témája lesz tehát a mostani moszkvai kormányfői eszmecserének. A jelenlegi ötéves perió­dusban árucsere-forgal­munk hagyományos szerke­zete bizonyos mértékig módosul, részben kényszerű­en — mert egyes cikkek­ből nem lehet növelni a szállításokat —; részben pe­dig a két népgazdaság vál­tozó szükségleteinek megfe­lelően. Hazánk számára döntő fontosságú, hogy a termelőmunkához elenged­hetetlen nyersanyagok és energiahordozók szállításá­ra a Szovjetunió további kötelezettséget vállalt, az 1985-ös szinten. Magyaror­szág pedig a partner igé­nyeinek megfelelően a töb­bi között az élelmiszeripari termékek, a növényvédő sze­rek és a könnyűipari termé­kek kivitelét bővíti erőtel­jesen; a tavalyihoz képest például 1990-ben (összeha­sonlítható árakon számol­va) 61 százalékkal nő a Szovjetunióba irányuló me­zőgazdasági exportunk. A magyar gazdaság egyéb­ként a Szovjetunió hatodik legjelentősebb partnere; bi­zonyos- termékeket tekintve, így autóbuszokból, növény­védő szerekből és egyes gyógyszerkészítményekből a magyar vállalatok az ország legnagyobb szállítói. Az itt­honi ipar műszaki fejlesz­tési . követelményei pedig azt igénylik, hogy megfelelő minőségű gépekből, beren­dezésekből, alkatrészekből, illetve részegységekből kap­junk többet — ahol lehet, az előirányzottnál is többet — a szovjet gyártóktól. Az együttműködés jelen­tős területe a két ország nagyberuházásain végzett közös munka. Ennek a munkálatok méreteit tekint­ve is kiemelkedő példája részvételünk a jamburgi gázvezetékrendszer építésé­ben, amelynek során már ezerötszáz, később pedig öt­ezer magyar munkás dol­gozik majd Temgizben; illet­ve a szovjet segítség a Pak­si Atomerőmű létrehozásá­ban. majd bővítésében. Ami a kapcsolatok új irá­nyait illeti: a kölcsönös tö­rekvéseknek megfelelő kere­tet ad a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés 2000-ig szóló hosszú távú programja. Ennek részeként a szak­emberek felülvizsgálják, korszerűsítik és bővítik a jelenleg érvényben levő mintegy harminc gyártás- szakosítási és kooperációs megállapodást, s lehetőséget keresnek arra, hogy az in­tegráció tovább mélyüljön, új területekre is kiterjedjen. A cél most az, hogy a ma­gyar és a szovjet partnerek között olyan komplex együtt­működési tevékenység ala­kuljon ki, amely magába foglalja a közös kutatást, fejlesztést, s az ezen alapu­ló együttes gyártást, illetve kölcsönös szállítást is. Az el­ső konkrét, bár kezdeti lé­pések már megtörténtek e téren: az idén nyáron az Energiagazdálkodási Inté­zet hozott létre szovjet társ- intézményével úgynevezett közös fejlesztő kollektívát, amely erőművek hulladékhő­jének elvezetésével, haszno­sításával és kommunális szol­gáltató rendszerek kifejlesz­tésével foglalkozik majd. Már Mihail Gorbacsov bu­dapesti látogatásakor is han­got kapott a közös vállala­tok létrehozásának szüksé­gessége, s azóta az érintett szakemberek több területen jutottak közel a konkrét megállapodáshoz. Így egye­bek között bonyolult integ­rált áramkörök gyártásával, korszerű gyógyászati techni­ka előállításával, csomago­lástechnikai fejlesztéssel és hulladékhasznosítással fog­lalkozó magyar vállalatok folytatnak szovjet partne­reikkel sikerrel biztató tár­gyalásokat együttes vállal­kozás létrehozásáról. Ennek szervezeti, jogi kereteit te­remtette meg az a kétoldalú kormányközi megállapodás, amelyet a KGST novembe­ri ülésszaka alkalmával írt alá Lázár Győr"” és Nyáko­laj Rizskov. Most már a közös vállalatok megalapí­tásán, az együttes munkán van a sor, amelynek során számos problémát kell majd megoldani, hiszen bizonyos mértékig eltérő irányítási rendszerben működő gazdál­kodókról van szó, — s mi­ként szakértők rámutatnak — a magyar vállalatokat is még közvetlenebbül érdekelt­té kell tenni az effajta együttműködésben. A kor­mány elnökének moszkvai útja várhatóan e folyamat­nak is újabb lendületet ad majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom