Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-16 / 295. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. december 16., kedd Gorbacsov fogadta Hart szenátort Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára hétfőn a Kremlben tárgyalást folytatott Gary Hart amerikai de- mokratapárti szenátorral. Hart vasárnap érkezeit Moszkvába, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa külügyi csoportjának meghívására. Elhunyt Henry Winston Az SZKP Központi Bizottsága hétfőn mély részvételét tolmácsolta az Egyesült Államok Kommunista Pártja Központi Bizottságának abból az alkalomból, hogy elhunyt Henry Winston. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos elnöke hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 76. évében, december 13-án hunyt el Moszkvában. Az SZKP KB részvéttávirata egyebek mellett megállapítja: Henry Winston a kiemelkedő kommunista- internacionalisták közé tartozott, a Szovjetunió hű barátja, meggyőződéses marxista—leninista volt. Géppisztolyos katonai alakulatok cirkálnak a pakisztáni Kar ácsi utcáin a vasárnapi zavargások után. A patan és a mohadzsir nemzetség kiújult vérengzésében legkevesebb ötvenötén vesztették életüket egyetlen nap alatt, ám szemtanúk szerint az áldozatok száma bizonyosan több, mert sokan bent égtek felgyújtott házaikban. Az etnikai villongások a két egymásra gyűlölködő és egymással rivalizáló népcsoport között néhány heA CIA titkos akciói A CIA csaknem két éven át titokban részletes információkat bocsátott Irak rendelkezésére, s ezzel segítette Bagdadot iráni olajtökötök és erőművek bombázásában — írja hétfői számában a The Washington Post. A lap meg nem nevezett tájékozott forrásokat idézve jelentette, hogy az Egyesült Államok 1984 óta hírszerzési információkait, egyebek között amerikai műholdas fényképfelvételeket adott át Iraknak. Ismeretes, hogy eközben az Egyesült Államok titokban már fegyvereket szállított a másik háborúsé félnek, Iránnak. Pete Roussel, a Fehér Ház szóvivője a lap jelentését vasárnap éjjel nem volt hajlandó kommentálni. A Központi Hírszerző Hivatal. a CIA az idén augusztusiban — a Libanonban fogva tartott amerikai túsz, Lawrence Jenco tisztaletes szabadon bocsátása után — tovább erősítette az Irakkal folytatott „együttműködést” : Washington közvetlen kapcsolatot létesített Bagdaddal, hogy még hatékonyabb és pontosabb mű-i holdas információkat bocsáthasson rendelkezésére. Az irakiak így a bombatámadások után jnéhány órával” már felmérhették az okozott kárt és megtervezhették a következő támadást. William Casey, a CIA igazgatója októberben és novemberben magas rangú iraki vezetőkkel, köztük Tarife Aziz miniszterelnök-helyettessel és Irak washingtoni nagykövetével találkozott, hogy meggyőződjék az „új kapcsolat” működőképességéről. Zavargások Indiában Elfogta a rendőrség India első számú szikh terrorista vezetőjét az észak-indiai Pandzsáb szövetségi államban — közölte a rendőrség főnöke hétfőn. Dhan- na Szingh egy öttagú vezetés élén állt, amely a szikhek vallási ügyeivel és kegyhelyeivel fogtálkozott, ö és társai április végén illegalitásba vonultak, miután önkényesen bejelentették „Kha- lisztán” független szikh állam megalapítását. Ugyancsak sikerült kézre keríteni egy kicsi, de veszélyes terrorista csoport vezetőjét, Amrik Szinghet. ő kétévi pakisztáni távolléte után próbált visszatérni Indiába. Eközben Amritszárban egy meggyilkolt hindu politikai vezető gyászszertartása vasárnap zavargásokba torkollott. Keval Krisan Bhatiá- nak, a hindu többségű Bha- natija Dzsanata párt helyi vezetőjének gyászszertartásán mintegy tízezer ember vett részt. A feldühödött emberek autókat gyújtottak fel, kövekkel hajigálták az elhaladó gépkocsikat és kirakatokat zúztak be. Á szikhek szénit városában, Amritszárban hétfőn kijárási tilalmat rendeltek el, mert általános sztrájkot hirdettek meg a hindu vezető meggyilkolása miatti tiltakozásul. Amritszárban van az Aranytemplom, a szikhek kegyhelye. Bár a város a szikh ellenzékiség központjának számít, a lakosság többségében hindu vallású. Véres események Karacsiban tes szünet után robbantak ki ismét. A múlt hónapban ötvennyolcán haltak meg a véres zavargásokban. A vasárnapi öldöklés a patanok támadásával kezdődött. A gépfegyverekkel, pisztolyokkal és fejszékkel felszerelkezett osztagok a mohadzsdrok lakta Orandzsi negyedben többszáz lakóházat és járművet felgyújtottak, nőket és gyermekeket vertek agyon. A karhatalmi erők először könnyfakasztó gránátokkal próbálták szétválasztani a közelharcot vívó csoportokat, majd sortü- zet nyitották a fegyveres osztagokra. Kórházi jelentések szerint, háromszáztíz személyt szállítottak be a segélyhelyekre. A hétmilliós kikötőváros tizenegy körzetét lezárták, és kijárási tilalmat rendeltek el a vérengzések sújtotta negyedekben. A hatóságok tartanak attól, hogy a villongások esetleg más városrészekre is átterjednek. A karacsi hatóságok szerint nem kizárt, hogy a programot a harcias patan nemzetség kábítószer- és fegyverkereskedői szították föl, bosszúból az ellenük intézett razziáikért. A hadsereg egységei nagyszabású átfésülési akciót indítottak a múlt hét közepén a csempészek felgöngyölítésére Karacsi hírhedt negyededben: több mint kétszáz millió dollár értékű heroint és marihuánát, rengeteg fegyvert és pokolgépet kobozták el, főképpen a hagyományosan csempészettel foglalkozó patan „kereskedőktől”. rC Külpolitikai kommentárunk J—r Meghiúsult béketerv A SORSZÁMOT ILLETŐEN valószínűleg a helyi megfigyelők és a közel-keleti térséggel foglalkozó szakértők is bizonytalanok: ki tudja hányadik béketervet — vagy legalábbis tűzszüneti megállapodást — dolgozták már ki Libanonban; ám a jelek szerint egyik sem bizonyult igazán tartósnak. Ügy tűnik, meghiúsult az a legújabb, iráni közvetitéssel létrehozott megegyezés is, amely az úgynevezett „táborok háborújának” befejezésére lett volna hivatott. Az ellenségeskedésnek ez a hosszú hetek óta tartó sorozata külön fejezet a tragikus testvérharcban, amely bő másfél évtizede pusztít a cédrusok országában. Itt ugyanis nem a válság fő erőit alkotó arab és izraeli fél küzdelméről van szó, hanem a Libanonon belüli gyilkos harcról, amelyet a palesztin csoportok és a siíta Amal szervezet egységei vívnak. A válság lényege, hogy milyen szerepet játszanak a jövőben a PFSZ harcosai, milyen feltételek mellett működjenek a sorozatos izraeli légitámadásoknak is kitett államban. Az Amal a palesztin haderő teljes lefegyverzését követeli, s csak azután hajlandó tárgyalni az általa körülzárt és hevesen ostromlott menekülttáborok blokádjának feloldásáról, ha a palesztin osztagok feladják harcállásaikat. A PFSZ VEZETŐI viszont azt igyekeznek elérni, hogy közös arab erőt hozzanak létre libanoni táboraik védelmére. Az álláspontok közötti szakadék az érintett körzetekben borzasztó állapotokhoz vezetett: nincs gyógyszer, nem tudják elszállítani a sebesülteket, fogytán, az élelmiszer. Az El-Fatah legutóbbi nyilatkozatában visszautasította az Amal ultimátumát. Nemcsak hogy meghiúsult tehát egyelőre a remélt béketervezet, hanem még a fegyvernyugvás átmeneti fennmaradását sem sikerült elérni. KÉRDÉS, MEDDIG TARTHATÓ FENN ez a veszélyes holtpont, hiszen — jól tudjuk — Libanonban korántsem csak a „táborok háborúja” pusztít. Gyakoriak az izraeli akciók, délen a Lahad-féle milícia tartja kezében az ellenőrzést, szinte mindennaposak a terrormerényletek, emberrablások, s alig elviselhe- tők az életkörülmények. A szomorú libanoni—palesztin háborúskodás olyan gyújtózsinór csupán, amely közelebb viszi az egész krízist a robbanáshoz. Szegő Gábor Első hallásra Pénteken este az egész ország a rádióra és a televízióra figyelt. Sőt, a szokásos szombat reggeli postaláda ürítése is már egész korán megkezdődött, mert az este meghallgatott interjút mielőbb feketén-fehéren is látni, olvasni akarták az emberek. Szerte a hazában, falun és városon ez volt a hét végi nagy téma, és azt hiszem, hogy még sokáig emlékeznek, beszélnek a párt főtitkárának interjújáról, amelyet a televízió munkatársának kérdéseire adott ezen az emlékezetes hét végén. Nem bocsátkoznék bele a részletekbe, ezéket a legilletékesebb nagy nyugalommal és alapossággal kifejtette az interjú során. A technika jóvoltából, immár számos képmagnón megörökítették, elolvashattuk a szombati lapokban, bizonyára bekerül majd a soron következő Kádár-gyűjtemény be, és ami a legfontosabb, sokáig beszédtéma lesz, mert valamennyiünkről — valamennyiünkhöz szól. Arról írnék most inkább, hogy rám milyen hatást tett, milyen gondolatokat ébresztett, hisz azokról a közeli és távoli időszakokról, amelyekről főtitkárunk beszélt, nekem még közvetlen tapasztalataim, élményeim vannak, átéltem azokat a küzdelmeket, szenvedtem azoktól a gondoktól és bajoktól, amelyek az ötvenes éveket jellemezték, küzdöttem a párt újjászervezéséért, a rend helyreállításáért, a konszolidációért, töprengtem, sőt, ma is gyakran fordulok tanácsért, megerősítésért elvtársaimhoz, barátaimhoz a megújulással, a gazdasági reformok bevezetésével járó gondok közepette. A pártban átélt, átküzdött négy évtized alapján tudtam bólintani Kádár elvtárs minden gondolatára, megállapítására, amelyeket az 1956-os ellenforradalom kiváltó okairól mondott, ahogyan annak előzményeit értékelte. Jól emlékszem az eseményeket irányító idegenekre, és hazai barátaikra, akik nem egy helyen már megjelentek a föld Visszavételéről, a felelősségre vonásról tárgyalni és intézkedni. Nem lehet elfeledni Mintszeruthy bíboros baljós tekintetét és főként szavait, amellyel megjósolta a „bukott rendszer” embereinek felelősségre vonását és visszakövetelte az egyházi vagyont. Az interjúban nagyon sok szó esett az ellenforradalom utáni kibontakozásról, annak minden külső és belső összefüggéséről. Való igaz, hogy amint Kádár elvtárs mondta, ami 30 éve történt, az már történelem. A történelem azonban minden kor számára forrás, amelyben az új idők új problémáihoz meríteni kell a példát és a tapasztalatokat. Most a 30 éves évforduló kapcsán nemcsak itthon esett több sízó a három évtized előtti eseményekről, hanem Nyugaton is. Október végén Hannoverben tartózkodván, magam ,js megfigyeltem, milyen aktívan foglalkoznak a különböző adók, — nem egy esetben több részből álló sorozattal — a résztvevők nyilatkozataival, történészek bevonásával a magyarországi úgymond forradalommal. Erőfeszítéseik nem hiszem, hogy túlzott hatást gyakoroltak volna a nyugati nézőkre, de mindenesetre mutatják, hogy számukra sem mindegy, mi történt 1956 októberében és az utána következő hetekben, hónapokban. Kádár elvtárs is utalt, rá, hogy egy nyugati újságíró neki is feltette a kérdést: mi történt akkor Magyarországon? A válasz nagyon frappjáns, s a teljes igazságot fedi: „akkor fegyveres ellenforradalmi felkelés robbant ki, mert mit nevezzünk annak, ha nem azt, hogy szervezett csoportok lerohanják és kifosztják a fegyverraktárakat, megrohamozzák a börtönöket, és minden közönséges bűnözőt szabadon engednek, fegyvert nyomnak a kezükbe, és szabadságharcosoknak nevezik őket, az utcákon tömegesen gyilkolnak olyan embereket, akikről úgy tartják, hogy a rendszer hívei. A törvényes rend helyre- állításának alapvető feltétele az ellenforradalmi támadás leverése, másrészt az eszmei zűrzavar megszüntetése volt. Ez igen bonyolult és sokrétű feladatnak bizonyult, de amint Kádár elvtárs mondotta, ebből a teljes anarchiából, és társadalmi romlásból csak ezen az úton lehetett kilábalni, kibontakozást várni. A törvényes rend helyreállítása természetesen még azoknak is érdeke volt. akik elkeseredésükben, körülményeik összejátszása következtében egy ideig meg hagyták magukat téveszteni, rossz oldalra álltak, hibákat követték el. Csak rend és fegyelem, csak törvények megtartása biztosította az Ország közigazgatásának megszervezését és ehhez alapvető volt a meggyőző szó. Ahogy a párt újjászerveződött, ahogy a különböző állami, tanácsi szervek, üzemi vezetőségek megkezdték munkájukat, úgy terebélyesedett, és egyre inkább hatott a kommunisták meggyőző szava, a párt igaza, s mindenképpen terjedt az a felismerés, hogy aiz anarchia helyett törvényes rendre van szükség, hogy a nemzeti katasztrófából csak a nemzet ösz- szefogásávai vám kiemelkedés, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Amint Káldár elvtárs frappánsan összefoglalta, a lényeg az volt akkor, és ez hozta meg a sikeres kibontakozás lehetőségét, hogy két alapvető kérdésben a különböző nemzedékek és világnézetű emberek, az osztályok egységre jutottak: törvényes alkotmányos rendünk néphatalom legyen, és hogy szocialista társadalom épüljön az országban. Ez a felismerés tette lehetővé, hogy oly gyorsan rendeződött a helyzet, hogy választásokat tarthattunk, hogy hozzáláthattunk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, és nem is olyan sok idő múlva a gazdaságirányítás reformjához is. Közben természetesen felfejlődött az ipar és a mezőgazdaság, méghozzá soha nem álmodott mértékben biztosítva a közellátást, és külpiaci kötelezettségeink teljesítését. Ma már csak mosoly- gunk, ha valaki a vasfüggönnyel hozakodik elő, amely egy időben valóban volt. de most már, amikor milliók utaznak évente külföldre, a világ legtávolabbi zugaiba is, valóban a nagyon is régmúlt jelenségének tűnik ez az egyébként nem is olyan jégen, p>ár évtizede fennálló megszigorítás, amelyet a köznyelv vasfüggönyjelenség alatt tart nyilván. Gondolom, hogy Kádár elvtárs rövid összefoglalója, amely természetesen a leglényegesebb dolgokra korlátozódhatott, csak úgy teljes, ha legalább olyan részletességgel foglalkozik jelen munkánk, mostani életünk konkrét helyzetével, ered-- ményeiyel és elsősorban a jelentkező gondokkal is. Gyakran hallani — és erre Kádár elvtárs külön is kitért az interjú során —, hogy azzal vádolják a vezetést, általában a politikát, hogy túlzottan gazdaságcenit- rikus, csak a gazdasággal foglalkozik és elhanyagolja a kultúrát és más területeket. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban Kádár elvtársat: „tény, hogy a gazdaság a társadálom alapja, ha a gazdasági munka rendben folyik, akkor fejlődhet minden más, ami erre épült. Gazdagodhat a kultúra, a műveltség, a tudomány. Ha viszont a gazdaság nem működik, akkor nincs alapja a társadalmi fejlődésnek.” Vagyis hát ma az a korszerű politikus, vezető és közember, aki igenis figyeli az eget, amikor szárazság van, de figyeli a lapok árfolyamhíreit is, a külkereskedelem gondjait. bonyolítását, vagyis. aki közgazdaságilag is képes gondolkodni. Nagy beszédeket persze, ma is lehet mondani, ezeknek is megvan a szerepük és helyük, ma is szükség van az okos nézetre, meggyőző szóra, de igazából az a jó p>olitikus, az a jó vezető, és az a jó közember is, akii arra figyel, amit tennie kell, mert tudja, hogy csak azt lehet elosztani, azt tudjuk elfogyasztani, abból élünk, amit megtermelünk. Nagyon fontos megállapítást tett ennek kapcsán Kádár elvtárs: „az emberek többsége tisztességgel a munkájából akar élni, és természetesen egyre jobban, de ehhez jobban is kell dolgozni.” A párt főtitkárának nyilatkozata nem kapcsolódj k semmi megkülönböztetett eseményhez. A Közp>onti Bizottság ülésének elemzését tartalmazta, amely a szokásos gyakorlat szerint az év végén megtárgyalta az ország gazdasági helyzetét, és amiben szükségesnek látta, amire a lehetőségek adva vannak, intézkedéseket hozott. A KB-ülíésnek légkörét, szellemiségét, a pánt és a kormányzat szándékait, elvi álláspontját ismertetve kaptunk képet arról, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben nekünk, magyaroknak milyen fcül- és belpolitikai tennivalóink vannak. Ezekhez ad ösztönzést Kádár elvtárs az interjú befejezésekor: „én bízom a jövőben, nem kis mértékben éppen azon történelmi tapasztalatok birtokában, amelyeket az elmúlt harminc év fejlődése során szereztünk A magyar nép is bizakodó, a tisztességes emberek bíznak abban, hogy meg fogjuk oldani feladatainkat.” Vasvári Ferenc
