Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
NÉFUJSAG, 1986. december 13., szombat * Madaras/. Mihályné: — Még a dédanyám is itt élt Lakatos Istvánné: — A Luca-ccdula megmutatta ki lesz a (érjem tioruczi Janosnc: — Volt itt boszor- Csáki József ne: — Tizenkét évesen I Huszár Istvánné: — Sokfélét sütök ka a faluban is I mentem summáznak | az ünnepekre SZOKÁSOKRÓL, ÜNNEPEKRŐL Asszonyok duruzsolása Terpesen 'Icrpcs. az országnak olyan kicsiny szöglete, ahol meg élő sulja van a szónak, az etdúdolt daloknak. A decemberi köd jótékonyan betakarja a falut, de bent a községi könyvtárszobában forró kályha mellett hajdani élőket, félelmeket és mulatságokat idéz a közös emlékezet. A heiyheli asszonyok, most hívásunkra gyűltek össze, de gyakran jönnek ide a maguk örömére is. Aztán váratlanul betoppannak a kisiskolások. s kéretlenül maris serdülnck-fordulnak. A I.uca-napi gazdasszony a negyedikes Tóth Mónika csak úgy cserfe] a ..lányával'’ : — Nem megmondtam, hogy kalászával felfelé állítsd a seprűt a . sarokba, hogy a boszorkányt, ha bejön megakassza, ki ne tudjon menni. Aztán meg adtál-e már pattogatott kukoricát a tyúkoknak, hogy jövőre sokat tojjanak? A kicsik is csakúgy, mint a fe'nőttek, a helyi hagyományőrző kör tagjai. Szív- melengető játékuk megoldja az asszonyok nyelvét. — Hát a kukoricát ilyenkor. december 13-tól, Lucától kezdve azért is pattogattuk lyánykorunkban, ha szépen kifordult azt jelentette. férjhez megyünk jövő évben. Akinek nem sikerült. az vénlány maradt — kezdi a magyarázatot Végh. Menyhértné. Klári néni a közösség krónikása. Az.tán persze odaadtuk a tyúkoknak. Ha lágy héjú tojást találtunk a fészekben az bizony bajt jelentett, hogy valaki legyengül a családban. A kétszikű tojás meg arról adott hirt, a fiatal asszonynak ikrei lesznek. — Aztán a cédulák is nagy izgalomban tartottak bennünket — veszi át a beszéd fonalát Madarász Mihályné, aki a legfiatalabb, de mint mondja még a dédnagyany- ja se hagyta el a falut, olyan tősgyökeres a famíliájuk. — Szóval a kedvelt legények nevét, szám szerint tizenhármat felírtuk egy-egy cédulára. Aztán gombócba gyúrtuk. Az igazi nevét elsőnek vetette fel a víz. Volt persze olyan is. hogy naponként a tűzbe dobtunk egyet, s akinek a neve utoljára maradt, az volt a jövendőbeli. — Nekem be is jött egyszer — bólint rá Lakatósné. hogy az István név jött ki. Az is lett a férjem. De már a Katalin-napkor vízbe tett cseresznyefaág is ki virágzott abban az esztendőben. a húgomé meg nem így aztán a rákövetkező évben be is kötötték a fejemet, amit nem is bántam meg. Hamar visszahozzuk az ifjúságot. Az emlékektől a fejkendős arcok kipirosod- nak. Hanem Lucakor. mert hogy ez az esztendő legrövidebb napja, sokféle csíziót tudtak a következő évi időjárás megjósolására. Horu- czi Janosné, Irén néni, aki ebben a körben a legidősebb. egy régen elfelejtett módot említ: — Hát. szokásban volt annyi fél diót kitenni sorjában. ahány hónap az esztendő. Ezt aztán teleönlöttük vízzel, s amelyik leapadt karácsonyra az száraz időt jelentett, amelyik nem. az. esőse t. A Luca‘székről is van emléke Irén néninek. Volt a faluban itt egy asszony a harmincas években. „Polla nenének" hívták, sok tyúkja, tojása volt, boszorkánynak tartották. Annak épp az ura fabrikált ilyen széket, aztán megijedt, amikor a templomi misén ráült és meglátta a feleségét nagy szarvakkal. — Keresztbe jött ki az ajtón —. bólintanak rá a többiek. Bizony sokan látták. . . — A szomszédban volt egy legény az ki is írta a kerítésére, hogy „Csóró Polla. vén boszorka”. De meg- kergették érte! — eleveníti fel a kislánykori kepei Madarászná. — Aztán december 15-tól kezdtek járni a betleheme- sek jókívánságokkal a házakhoz. Nekem még meg is van a betlehem. az öreganyámtól örököltem. Azzal játszuk el mi is. ha szerepelünk — erősíti meg egyikük. Hogyan éllek a terpesiek régen? Nem volt ez szegény falu. győzködnek többen is. A vallomásokból csak kibuggyan : nehéz megélhetést adott a föld. bár gondos munkával kukorica. búza szépen termett. A férfiaknak meg el kellett menniük fuvarozni a környékre. A lányok, asszonyok sum- masnak álltak Csáki Józsefné türelmetlenül várja már. hogy szólhasson, mivel édesapja Kanadában volt. fiatalon meg kellett tapasztalnia a summás élet nehézségeit. — Rakoncára mentem, ahol egyhavi keresetért egy zsák búzáért idősebb asszonyokkal egy sorban, nehéz munkát végeztem tizenkét évesen. Mikor mit kellett. kapáltunk, egyeltünk. Jártunk Szeged mellé, meg Harangodra is. Kemény élet volt, de úgy tűnik cseppet sem sajnálják. — A fonóba — merthogy itt kendert is termeltek — bizony sokan jártunk. A lányok külön a legényekkel, a felnőttek meg a házaknál. Aztán a vásznat kihímeztük szépen. Gyakorta azt adtuk karácsonykor is ajándékba — tereli vissza a szót. az ünnepekhez. — De nem volt olyan nagy ajándékozás, mint most. inkább maguk készítette holmikat adtak a gyerekeknek is. Rongybabát. meg rongylabdát, díszes szalagokkal —. szól közbe valaki. A fát meg. mert karácsonyra mi inkább borókát díszítettünk kaláccsal, főzött cukrokkal cifráztuk fel. — Az ünnepi bálból el nem maradhattunk. Mái karácsony előtt. délután megkezdődött, rendszerint a fonóban vagy háznál — veszi vissza a szót Madarászná. aki különben a népviseletnek is tudója, hiszen szakmája szerint varrónő. — Szóval a lányok vittek egy kendőbe diót azt osztogatták a táncosuknak. A mulatság harmonikaszó mellett folyt, régenle a nagyA kisiskolások is őrzik a hagyományokat (Fotó: Perl Mártonj apam citerázott. A fiatalok a bálból mentek a templomba is. Hogy mit készítettünk az ünnepre? Csak böjti ételek voltak: mákos guba meg korhelyleves. savanyú káposzta levéből. Ünnep másnapján aztán disznót vágtuk, abból már bőven jutott hús mindenkinek. — Hogy mostanában mit főzök? — sorolja Huszár Istvánné: diós kalácsot, kakaós morvánk túrós lepényt, mézes süteményt, meg tyúk is kerül az asztalra. Nagy a család. Hanem a tyúkokról jut eszembe, az szilveszterre nem illett vágni. Azt tar* tottuk a szárnyával elhessenti a szerencsét, a disznó meg előre túrja azt. A hiedelmekből, szokásokból ki nem fogynának. Délben kezdtük a tereferét. s már alkonyodik. Az asszonyok biztatnak minket, nézzük meg egyszer az előadásukat. A 30 fős csoport vezetője Nagy Sándorné, a helybeli iskolában tanít. Az ő irányításával idestova négy éve járják a környéket. Még elárulják azt is, hogy betlehemei játékukról rádió" Jelvétel készült, mely hamarosan lemezen is megjelenik. A múlt tehát, amelyet felidéztünk így szépíti meg a jelent, s ad tartalmat e közösség mindennapjainak. Jámbor Ildikó Nem a fémzeneszek dobhártyarepesztő muzsikája, sem pedig a társasházak békés csendjét „kisöprő” magnósok ellen kívánok szólni. Noha. a sokszor és sokat emlegetett jelenség sajnos, feltehetően örökzöld aktua'itás lesz még jó néhány évig. Tudományos kutatások szerint a világban keletkező zajok hangocságát, megfelelő kulturáltsággal, munka- fegyelemmel és magasabb rendű technológiával akár a felére is csökkenthetnék. Am, a jelenségek nem sok jóval biztatnak. Agyrezgető krampácsolással bontják az utakat, jóval a tűrést meghaladó mértekben működnek egyes üzemeink berendezései. s nemcsak a por, hanem a fúrók vibrációja és zaja is megviseli bányászaink idegrendszerét, hallását. S ez csak néhány példa. Törvény is született néhány évvel ezelőtt a csend védelmére. Nem élünk vele. éppúgy, mint ahogy nem használják sok helyen a megfelelő zajártalomtól óvó védőeszközöket sem. Dr. Gombkötő György, a megyei Köjál munkaegészségügyi osztályának vezető főorvosa évek óta kutatja a munkahelyi zajártalmak elleni védekezés módozatait. Találkozásunkkor a megyei és az országos helyzetről is kérdeztük. — Amilyen erős a zaj. olyan lehangoló az ellene való védekezés állapota. A közelmúltban találkoztak az audiológia szakterületének kutatói. Sajnos, Magyar- ország a szocialista országok között is az utolsók között kullog ezen a téren is.! — Ügy értsük tehát, hogy nem elég hatékony a munkavédelmi tevékenység ezen a területen, vagy esetleg a munkáltatóknak „került el” anyagi megfontolásokból a figyelmét a megfelelő védőeszköz kiválasztása? — Közel sem ilyen egy- szerű a képlet. Megyénkben is a legtöbb zajos üzem igyekszik beszerezni a füldugókat. fülvedőket. Ha nem is sikerül mindig a legjobbat, a legmegfelelőbbet kapniuk. de azért van. Sajnos, a gépeken dolgozó szakmunkások sok esetben nevel- hetetlenek. Az idősebb szakira hallgatnak, aki csak legyint még a tűréshatáron mozgó decibelekre is. Pedig a zaj alattomosan támad. Először a dolgozó szédül. majd fáj a feje, később ez is megszűnik. Ekkor már megkezdődik a hallójáratok károsodása, betegsége. Első alkalommal csak a magas hangok maradnak el, később egyre „restebbül” hall a páciens. — Mekkora az a mérték, amely káros a hallásra és az idegrendszerre? — Nyolcvanöt decibel. E fölött huzamosabb védőeszköz nélküli tartózkodás károsító. — Az európai és külföldi tapasztalatok mit bizonyítanak? Másutt jobb a hely zet? — Igen. Ugyanis a tőkés vállalkozónak is kidobott pénz a táppénz. Egyes munkahelyeken elbocsátják az1 a szakmunkást, aki nem használja a füldugót vagy fülvédőt ilyen esetben nincs táppénzfolyósítás a családnak, hiszen önhibájából történt a károsodás, és a munkaerő-csökkenés. Nálunk egyszerűbb a munkahelyre vádaskodni. Pedig a hallást az sem adhatja visz- sza. — Van-e elegendő, modern hallásvizsgáló eszközzel felszerelt rendelő, ahol a veszélyeztelett környezetben dolgozókat ellenőrizhetik? — Kisléptékű országunkban igazán mindenből csak egy van, így audiővizsgáló intézetből is, de Egerben. Gyöngyösön es Hatvanban, valamint a megyei audio- lógiai állomáson megfelelő eszközök állnak a rendelkezésünkre. Az időszakos alkalmassági orvosi vizsgálat gyakorisága 85—100 decibel zajszintben dolgozóknál kétévenként. ennél magasabb zajszint esetén évenként, illetve félévenként van megállapítva. Ne csak sikertelen, hanem eredményes védekezésről is számoljunk be. A Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyáregysége évek óta sikeresen veszi fel a ..zajzűr" elleni harcot. Orvosi szempontból javasolt, hogy a veszélyeztetett környezetben dolgozók minél több időt töltsenek csendes, természeti környezetben —. ha még van ilyen! Soós Tamás Zaj zur
