Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. december 13., szombot HOL NEM MINDIG BÉKE HONOL Az egri éjszaka — emberközelből Csöcsörő és társai nem bé- kétlenkednek. A gúnynév fü­zesabonyi tulajdonosa egy­kedvűen szürcsölgeti italát a Vörös Rák sörözőjében. Ke­délyesen biccent az öt meg­szólító rendőrre. Nincs ha­rag, most szent a béke. Csak így lenne végig . .. Nyálkás, november végi péntek este. Nemrég ért vé­get a televízióban a híradó. Az utcákon még elég nagy a mozgás. A hamarosan bezá­ró kocsmákból ki hazafelé tart. ki az éjszakai szórako­zóhelyekre. Az Egri Rendőr- kapitányság akciócsoportjá­nak tagjai is felkészültek már a hajnalig tartó szolgá­latra. Az ügyeletes tiszttől. Kerékgyártó István r. szá­zadostól. az utolsó utasításo­kat hallgatják. Jaj, hol a személyim?! Még mindig a Vörös Rák sörözőjében vagyunk. A ti­nik fintorognak ugyan, de készségesen mutatják igazol, ványaikat. Már akinek itt van. — Én nem szoktam hor­dani, mert eddig nem volt rá szükségem — adja elő fur­csa logikával mentegetőzését az egyik, tizenhat körüli hölgy. S mellé ártatlanul mosolyog. Mindegy, a figyel­meztetés dukál. Miként an­nak a másiknak is, aki óvó­nőnek vallja magát. Füstöl­gőnk is továbbmenet; vajon hogyan szoktatja ő rendre a gyerekeket. . . Az Egri Csillagok Tsz ven­déglőjében, a Fekete Lóban, legfeljebb arról szerzünk tu­domást, hogy erre a hét vé­gére líbiai diákok tisztelték meg városunkat. Folytatjuk utunkat. Az autóbusz-pálya­udvar előtt, a felsőtárkányi Csákó-sorból való lurkócsa­pattal találkozunk. Diszkóra jöttek a Platánba, ám egy héttel elnézték az időpon­tot. Túl fiatalok ahhoz, hogy késő este Egerben csatangol­janak. Hazaküldjük őket. Csupán Szomora Csábinak van elszámolnivalója. Több mint három hónapja nincs munkaviszonya. — Anyukád mennyit ke­res? — hangzik a kérdés. — ötezret. — Apukád? — Nem tudom. Tőle még soha nem kérdeztem . . . Egyébként tízen vannak testvérek. Csabi úgy mondja, jelenleg egy pesti mutatvá­nyosnál végez alkalmi mun­kát, havi két és fél ezerért. Ezt persze, ellenőrizni kell. Hétfő reggelre be is idézik a kapitányságra. Elnézünk a Rex kávézó ne­vű tinitanyára is. Szolid, szeszmentes diszkó. Leg­feljebb a megkülönböztetés felháborító: lányoknak a be- lépő harmincöt forint, fiúk­nak hetven. Hát már ebben is ... ? Százasok a zsebkendőben, a REF-esek nyugodtak A Kazamata mulatója meg­lepetésünkre csak félházzal van. Egy társaságban. ko­pott. piros kabátban ala­csony, vézna asszony, ö is otthon felejtette a személyi igazolványát. Nála már nem ez az első alkalom. Kétszáz forint a helyszíni bírság. Né­mi vita után előkerül egy ko­szos, gyűrött zsebkendő — benne jó néhány piroshasú. Megérkezik a taxis és me­séli: Verpelétre hívták fu­varozni, azóta egy-egy órát várt a kis csapatra Egersza- lókon. s most itt. De hát: fut a pénze után .. . — Hogy a rák egye ki a tüdődet, hogy már megint megcsaltál azzal a cafkával! — A Mária utca 11-ben áll a bál. amint halljuk. A ház testes asszonyát alig lehet csititani. Nem vele van dol­gunk. Az itt lakó, ötvenen túli nőt ellenőrizzük. REF- es. azaz rendőri felügyelet alatt áll. S mint ilyennek, nem szabad nyilvános hely­re mennie, este 9-től pedig otthon a helye. Jól tudja ezt ő is. Az ágyban füstöl, s időnként bekapcsolódik a jaj­veszékelésbe. A Szamos tér 3. szám alatt viszont nagy a csend. Csak egy mély hangú tacskó há- borog jöttünkre. Állmukból verjük fel a családot. Nem szívesen, de hát intézeti szö­köttet keresünk. Az ilyenek különösen veszedelmesek le­hetnek. Pénzük nincs, hát másokat károsítanak meg. A lakás egyetlen helyiség, ami egyszerre konyha, háló- és fürdőszoba. Az asszony az ágyból felel kérdésünkre: — Tegnap valóban itt volt a kölyök, együtt aludt a gye­rekkel. De, hogy most hol van. nem tudjuk. A hét minden napján Éjjel 11 óra. Itt az ideje a műszaki pihenőnek. S egy kis beszélgetésnek is. A hét­tagú akciócsoport július óta dolgozik a kapitányságon. A mostani team vezetője Ja- kubik István r. hadnagy, a főnyomozó. Korábban sport­tiszt volt a főkapitányságon. Idén végezte el a bűnügyi szakot a Rendőrtiszti Főis­kolán. — Nekünk, úgymond, szű­rő szerepünk van — magya­rázza. — Italboltokban, já­téktermekben, piacokon, pá­lyaudvarokon ellenőrizünk, rendszeresen. Igyekszünk ki­emelni a veszélyes, utazó bű­nözőket, a csavargókat, a munkakerülőket. Fő a meg­előzés. de részt veszünk a bűncselekmények felderítésé­ben is. — Számomra egy eset iga­zán emlékezetes az elmúlt hónapokból — meséli Csillag István r. alhadnagy aki va­lamikor járőrként kezdte a hivatást, így jócskán van hely. és személyismerete. — Egyetlen nap három kismo­tor tolvaját is sikerült elfog­nunk. Gyerekek lopták el őket. Szabályos üldözőver­seny volt. Vince pap József, r. törzs- őrmester is sztorival szolgál. — Október 28-án, hajnal­ban. figyelmes lettem egy autóra, amelynek majdnem a földet söpörte a csomagtar­tója. Megállítottam, kértem, nyissa fel. Azt mondta, dzse­kik. meg apróságok vannak benne. Nos, két zsáknyi, mintegy nyolcvan kilogramm hal került elő. Se fogási nap­ló. se horgászási engedély .. Csíptek még el Miskolcról jött gépkocsifeltörőket, s kocsmai rablót is. Megállí­tották néhányszor a Tanép munkásszállító autóbuszát: egy kömlői férfinál értékes kisgépeket, majd házkutatás­kor a legkülönbözőbb válla­lati holmikat leltek. Kétségtelen, most már a bűntevésre hajlamosak is számolnak a csoporttal. S ez mindannyiunknak hasznára válik. Vérvételtől a pofonig Melyik a gyorsabb? Az Audi 80-as vagy az agyon- hajtott rendőrségi Lada? A kérdés korántsem költői. Éjjel egykor stopoljuk az Árpád utcában a PN 41-80- as Zsiguli tulajdonosát. Ru­tinos rendőrszem ugyanis azonnal észreveszi a vezető bizonytalanságát. A budapes­ti Horváth László élénken tiltakozik, ő csak az előző reggel ivott. A szonda vi­szont az ellenkezőjét igazol­ja. Alig kerül elő a toll és a notesz, amikor ezüstös Audi közeledik. — Furcsán pörög az autó motorja — jegyzi meg Csil­lag István, s már köröz is a lámpájával. A nyugati kocsi lassít, aztán nagyot szökken. A törzsőrmester és a főnyo­mozó rögtön utána — a La­dán. A kórház felvételes belosz- tályán találkozunk ismét. A pesti férfi — aki azóta már lejjebb adta: elismeri, hogy bizony, este is kortyintott — és a jelenleg andornaktályai Csapó Hetén ad munkát a doktornőknek. A vizsgálat után az előzetes megállapí­tás: mindketten enyhe fokon ittasak. — Igen, ittam. Két üveg sört, martinit és whiskyt — vallja be a feltűnően jól szi­tuált hölgy, aki egyébként Melbourne-ben született, majd Kanadában élt és két éve lakik hazánkban. És — március óta nincs munkahe­lye. Hogy miből él meg? Ezt tisztázandó, a hadnagyék be­viszik a kapitányságra. A másik kocsival tovább folytatjuk kőrútunkat. Köze­ledik a hajnali 3 óra, s ez azt jelenti, záróra előtt a Csuvas étterem. Az éjszaka többször is meglátogattuk a kupolabárt. ezúttal azonban izgalommentesnek tűnt a nagyüzem. S most a végére, mégsem maradhat el a „bal­hé”. A pultnál szempillantás alatt kirobban a verekedés. A szőke fiatalember erőskö- dik nevéhez méltóan az egyik alkalmazottal. Utóbb ugyanis kiderül, a vehemens ifjút Erős Zoltánnak hívják. Kétségkí­vül a rengeteg szesztől bo­rult el hirtelen az agya. Ez persze, nem mentség a vi­selkedésére, Csillag István utóbb hivatalból meg is te­szi a feljelentést. Kár ezért az utolsó jele­netért — morfondírozik a kapitányságon, miközben a papírmunkát végzik a cso­port tagjai. Mert, bár jól tud­juk, nem minden egri éjsza­ka ilyen nyugodt, békés, mint a mostani, de ez legalább az volt. Olyan, amilyenről min­dig is álmodunk. Szalay Zoltán Füredi pillanatok Európa egyik legnagyobb tava — a Balaton — a téli időszakban is kínál látniva­lót. Igaz, ilyentájt kisebb a nyüzsgés a parton, inkább a csendet, a jó levegőt hasz­nálják ki a téli üdülők, s a helyi szívszanatórium lakói A „Gyógytéren": a Kossuth-forrás, s a nagy hírű szívkórház A kedvencek: a sirályok (Fotó: Szabó Sándor) Maguknak építik Hasznos ipari munkát végeznek a hatvani ifjúsági otthon lakói A hatvani József Attila Ifjúsági Otthonban évről év­re épül, fejlődik a fiatalok foglalkoztauisának rendsze­re. Fontos célnak tekintik ugyanis, hogy az intézetből kikerülő, nagykorúvá váló otthonlakók hasznosan il­leszkedjenek a társadalomba, továbbá megélhetésük biz­tosított legyen. Két hónappal ezelőtt a fiatalok foglalkoztatásának újabb lehetősége nyílt, még­pedig a helyi konzervgyár révén. A haszon persze köl­csönös! Az üzem ugyanis az ifjúsági otthonban lévő műhelyből jut az olyannyi­ra nélkülözött raklapokhoz, természetesen tisztes munka­bér fejében, amely a fiata­lok zsebébe vándorol. A gyár éves raklapigénye nyolcezer darab, amelyből négyszáz már el is készült. Menet közben jelentkezett az Apci Qualitál Fémöntöde is, amely — szintén illő órabér elle­nében — aluminiumidomok vastalanítását szeretné az ifjúsági otthonosokra bízni. Beszélgettünk Kocsis At­tila szaktanárral, aki az if­júsági otthon fiataljainak a szakmai felügyelője, irányí­tója egy személyben. El­mondotta, hogy mind a kon- zervesekkel, mind a qualitá- losokkal hosszabb távon kí­vánnak együttműködni, mert az általuk biztosított munka- lehetőség révén jó jövede­lemhez jutnak az otthonla­kók. Ezért döntött úgy Sü­tő György igazgató, hogy Lőrinciben lévő tanyájukat, amely a kis kertszövetkezet­nek is központja, úgy ala­kítják át. hogy mind a két ipart segítő tevékenységnek helyet biztosítson. A mun­kálatok már meg is kezdőd­tek, éspedig saját erőből. Vagyis a fiatalok maguknak építik újjá a tanyát, képez­nek ki benne műhelyeket, s ilyesféle tevékenységüket — külső szakmai segítségként — a hatvani Szilikát Kisszö­vetkezet felügyeli, illetve az vállalta a kőműves szakmun­kát. Érdemes még följegyez­nünk, hogy a fiatalokat mindkét ipari tevékenysé­gért jól „honorálják” a mun­káltatók. A raklap készíté­séért darabbérben, az alu­mínium vastalanításáért súlybérben jár a fizetség, amely napi átlagban és sze­mélyenként 180—200 forin­tot jelent a fiataloknak. (ni. gy ) Nem élhetünk szeretet nélkül Az ember nem élhet szeretet és öröm nélkül. Ha nélkülözni kénytelen ezeket az érzéseket, meggyengül, védtelenné, kiszol­gáltatottá válik. Ha nincs, ami termelje és újratermelje az életerőt, a lanyhulás, a hanyatlás rontja a lelket, rombolja a sej­teket. Hallgatom lányom csacsogását a tanárok­ról, barátnők és undok osztálytársak jópo- fáskodásairól, rossz vicceiről, afféle isko­lai lim-lomokról, s eszembe jut a tizen­éves lányka, aki az egyik rádióműsorban arról beszélt, hogy ő a kutyájával szokott beszélgetni. A szülei nagyon elfoglaltak, s nem akarja őket apróságokkal bosszantani, untatni, zavarni. Panaszát hallgatván Csehov novellája, a Fájdalom jut eszembe. A bérkocsisnak meghalt egyetlen fia. s nincs senkije, aki­nek elpanaszolhatná fájdalmát. Utasainak hiá^ba mondja, mindenki siet, fáradt, vagy közömbös mások bajai iránt. Testi, lelki magány az övé. Végül lovának meséli el egyetlen fia halálát. Egy ifjú emberrel beszélgettem a minap, aki félárvaként nevelkedett. Apja temeté­sén — amelyen sem részvétet, sem meg­rendülést nem érzett — döbbent rá. hogy soiha nem beszélgettek egymással. Pedig minden bizonnyal sok vélt és igaz sére­lemtől, csalódástól, tévhitektől mentették volna meg egymást. Esete megint egy Csehov-hőst idéz ben­nem. A részeges esztergályost, aki hófútta, viharos éjszakán viszi haldokló feleségét a kórházba. Akkor döbbent rá, hogy soha nem volt hozzá egy szép szava, egy jósá­gos mozdulata. Tulajdonképpen elfelejtett élni vele. Emlékképeim közül előlép egy kisvárosi asszony, aki az öregek napközi otthonát vezette. Reménytelen esetnek tartott, alko­holista férfit a szeretet kötelével húzott vissza a szakadék széléről. Meleg embersé­gével. hitével, bizalmával, szép szavával józan emberré szelídítette. Az a falusi öreg bácsika is ide kívánko­zik, aki elhagyva szülőfaluját, otthonát, gyerekeihez költözött a városba, egy lakó­telepi, nyolcadik emeletre. Kis vagyonká­ja beépült a hétvégi házba, de sehol nem talált nyugalmat. A békétlenségből, menye mindennapos háborúskodásaiból csak egy kiutat talált, a halált. A minap találkoz­tam vele, arca kerekebb lett, szomorú sze­me mosolygós. Talált egy társat, aki ott­honába fogadta. Ö sem ment üres kézzel, szép nyugdija van, de mindennél fonto­sabb. hogy örömüket lelik egymásban, es béke van bennük, körülöttük. Hadd idézzem Paulina Éva Zenészballada című friss könyvecskéjét, amelyben Szécsi Pál életéről olvashatjuk kor- és pályatár­sai vallomásait. Tragédiája gyermekkorá­ban gyökerezik. Nyolcszor elvált anyjuk­nak nem volt anyaszíve. Elhagyta gyereke­it. akik állami gondozottként, szeretet nél­kül nőttek fel. Még nagyanyjuk is elűzte- őket, szép háromszobás lakásából. Szécs: Kati így vall egyik karácsonyukról: „Egy csésze teánk sem volt, semmink Nem adott enni. egy szelet vajas kenyeret sem. Én tizennyolc éves voltam. Pali tizen­öt, szegények, pénztelenek. Megfogtuk egy­más kezét, és elmentünk a Keleti pálya­udvar várótermébe, ahol legalább láttunk egy plafonig érő karácsonyfát, ott ültünk, és egész éjjel beszélgettünk ...” Gyermek- és ifjúkorukban nem volt egy öl. egy váll. amelyhez odabújva kisírhatták magukat Pali egész életében mohón vágyott szere- tetre, de mindig csak sodródott, képtelen volt tartós kapcsolatokra, kötődésekre Meggyőződésem, e képességek kibontakozá­saihoz is meleg, megtartó, nevelő fészek, család kell, de legalábbis anyaszívű anya Az ember sem csecsemőként, sem ifjú­ként, sem élete delén, sem alkonyán nem nem élhet szeretet, remény nélkül. Aki­nek nem jut elég öröm, az elhervad, meg­keseredik. sodródik. Aki nem tartozik sen­kihez, erőtlenné válik. Lehet jóltáplált, jól- szituált, mégis gyenge, mert nincs, ami- aki hiteket, energiákat adjon az élethez, a bajok elviseléséhez. A szorongásoknak is az a legfőbb táp­talaja, hogy megszűnnek a kapcsolatok a világgal, a barátokkal, kiüresednek, kihűl­nek az érzelmek. Ha az egyedüllétet nem ^ tudjuk összekötni másokkal, s a másokért való léttel, ha nem tudunk egyesülve ki­válni, csak külön állni a többiektől, a szo­rongató, a nyomasztó magány eluralkodik rajtunk. Téved, aki azt hiszi, hogy a szeretet —, s fökkép a szerelem — vagy a béke ter­mészete megnyugtató. Nehéz kötelék mind­egyik. Akit szeretnek, azok is zaklatottak akik békességben élnek, azok is nyugtala­nok a felelősség súlyától, terheitől. De van értelme, tartalma, célja kínjaiknak. Kezük­be kezek kapaszkodnak, vannak vállak amelyekhez hozzásimuthatnak, amelyek át­vesznek terheikből. Vannak álmaik, remé­nyeik, hiteik, s ezért van okuk az élet örömre, erejük a harcra, joguk a jövőre Z. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom