Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-06 / 262. szám
4* A ~ iái NÉPÚJSÁG, 1986. november 6., csütörtök Befejezésképpen rock and roll. A közönség nagy tapssal búcsúztatja a moszkvai hivatásos esztrád ének- és táncegyüttest Egerben a Megyei Művelődési Központban. Az előadás után várni kell Borisz Szankinra, a csoport művészeti vezetőjére, hiszen ő is színpadra lépett, és még zuhanyozik. Rövidesen azonban gyors léptekkel érkezik az előtérbe California feliratú pulóverében, a Szovjetunió és az Orosz Szövetséges Köztársaság kiváló művésze. Leül, majd'int: kezdhetjük! — A fellépésük előtti bevezetőből megtudhattuk, hogy az együttes 1977-ben alakult, majd 1980-tól járja a világot. Voltak többek között Spanyolországban, Franciaországban és az NSZK-ban. A közeljövőben nagyszabású ausztráliai turnéra készülnek. Hogyan lett ennek a népszerű együttesnek a vezetője? — Negyvennégy éve léptem először színpadra, — kezdi Borisz Szankin —, akkor hároméves voltam. Tizennégy esztendősen kezdtem meg a tanulmányaimat Moszkvában a művészképző tánciskolában. Ezt az intézményt a nagyszínház támogatja. Hat évvel később már a Mojszejev együttesnél voltam, ahol néhány éven belül szólista lettem Munka mellett szereztem meg rendezö-koreográfusi diplomámat, amit a Moszkvai Állami Music Hall vezetőjeként hasznosítottam. Röviddel később alapítottam meg saját együttesemet, akikkel azóta is együtt vagyunk. A tagokat a frissen végzett tánciskolások közül válogattuk, és más társulatok legjobbjainak is helyet adunk. összeállításunk a Planéta ritmusai átfogó képet ad a különböző népek művészetéből, életéből. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság vendégeként tartózkodnak hazánkban. Milyen benyomásokkal indulnak haza? — Sajnos keveset láttunk Magyarországból. Eddig Budapesten és Egerben voltunk. Mivel sokszor lépünk fel, kevés szabadidőnk marad és az is főleg a pihenésé. Egerben volt alkalmunk kissé megismerkedni a várossal. Számomra nagyon érdekes a történelme. A közönség lelkes volt, zsúfolásig megtöltötték a termet, és kedvesen ünnepeltek minket. (k. a.) Heves és Szolnok művelődésügyében Bővülő kapcsolatok Lassan elmúlnak azok az idők, amikor még két megye határa szinte átléphetet- lenül erős választóvonalat jelentett a környéken élők, dolgozók számára. Egyre bővülnek a kapcsolatok. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a legkülönbözőbb területeken keresik a szomszédok azokat a lehetőségeiket, amelyek közös kihasználása mindkét fél számára előnyöket jelenthet. Ennek jegyében került sor arra is nemrégiben, hogy Szolnok és Heves művelődésügyi osztályainak szakemberei megállapodtak: ezentúl rendszeresen találkoznak majd kicserélni tapasztalataikat. A színhely első ízben Heves város volt. A házigazda Kerek László, a helyi városi tanács' MES osztályvezetője így értékelte a végzetteket: — Már korábbi jó kapcsolataink során meggyőződtünk arról, milyen hasznos ha megismerkedhetünk azzal, hogy miként dolgoznak mondjuk a közeli Tiszafüreden vagy Jászberényben a velünk egy feladatokon munkálkodók. Amikor megtudtuk, hogy a szolnokiak szeretnék megyeivé kibővíteni a korábbi alkalmi „kishatár- menti” találkozókat, örömmel vállaltuk az első megszervezését. Ez alkalommal a vendégek azt szerették volna tanulmányozni, miként működik megyénkben a nálunk már régebben megalakult művelődésügyi osztályvezetői munkaközösség, amelyet öle még csak most hoztak■ létre. — A programnak csak egy része volt a tanácskozás . .. — A terv az — s ennek alapján készítettük el az öt évre szólló megálapodásf is —, hogy a megbeszélésekre (évente kétszer), mindig olyan időpontban kerül majd sor, amikor a vendéglátók valamilyen esemény kapcsán kicsit bepillantást nyújthatnák a környék kultúrájáról is. — Egyszóval az elméleti vizsgálódást kiegészítheti a gyakorlati ... — Igen. így, legközelebb Jászberénybe, a Székely Mihály zenei napok idejére vagyunk hivatalosak, tavasszal. Jövőre Gyöngyösre pedig a szüreti rendezvények körül. Mi, most többek közt az új oktatási központihoz kísértük látogatóinkat és ismertettük az intézménnyel kapcsolatos elképzeléseket. — A legközelebbi témák? — Van bőven miből válogatni. — Fölmerült például. hogy jó lenne megvitatni az új oktatási törvény bevezetésének tapasztalatait, vagy azt, miként válik be a művelődési intézmények — szintén új — szervezeti és működési szabályzata. Együttműködési lehetőségeket keresünk majd középiskolai oktatás terén, de lehet, hogy a területi munka irányításának gondjai kerülnek előtérbe. (németi) Szövetkezeti olvasótábor Mátrafüreden (Tudósítónktól:) A szövetkezeti mozgalomban egyedül Heves megyében rendeznek olvasótáborokat. Ebben az évben immár a hetedik megrendezé- .séré került sor Mátrafüreden, amelyen kultúraktívák, könyvbizományosok. irodalommal aktívan foglalkozók vettek részt. Az ez évi tábor különösen gazdag programot biztosított a 30 megjelentnek: meghívott vendég volt Drucker Tibor, a Magyar Népművelőit Egyesületének elnöke, a Könyvter- jestziö Vállalat iIgazgatója, Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője, a Szövetkezet című lap munkatársai. Ké- kesdi Gyula újságíró és Kiss Sándor, a megyei párt bizottság titkaira. A résztvevők egy napot Budapesten töltöttek, ahol a Zrínyi Kiadóban, Rábai Ferenc alezredes, a Magyar Írók Szövetségében Varga Csaba titkár, a 'Magyar Televízióban Nemes Péter elnökhelyettes válaszolt a kérdésekre. A záróünnepség keretében a táborvezető a legjobb munkát végzetteknek oklevelet és könyvjutalmakat adott át. Varga László A nagymágocsi kastély Nagymágocs határa valamikor a Károlyi grófok birtoka volt, itt építették fel impozáns, eklektikus neobarokk stílusú kastélyukat 1896—97-ben. A kastély harminchektáros parkja a kért- művészet remekei közé tartozik. Képünkön a nagymágocsi kastély északi homlokzata látszik (MTl-fotó: Stekovics János felv.) A tovatűnő régmúlt nyomattal HARTMUT BERLIN: Magát ki ajánlotta? „A királynő nyilván a tőle megszokott kedvességgel fogadta a kemény akaratú, a határozottságáról híres, és egyesek által nyakasnak tartott egri püspököt. Valószínűleg elhangzottak az ilyenkor szokásos sablonmondatok, a jól nevelt Esterházy azonban állta a sarat, aztán egy gyors vágással körvonalazta jövetele célját, hogy Egerben — mint már elődje is — a kelet-magyarországi ifjak számára egyetemet szeretne alapítani. Fenntartásához nem kért anyagi támogatást. Az uralkodónő bizonyára megértőén mosolygott, de közben arra gondolt, hogy ezekből az álmokból alig lesz valami, hiszen ő államilag ellenőrzött és irányított felsőoktatást kíván. Az előd, a bölcs Barkóczy már régen sejtette ezt, vissza is lépett hajdani elhatározásától. De ezzel a hirtelen in- dulatú Esterházyval más a helyzet. Ezért elbocsátó szavai előtt csak annyit mondott, hogy építkezzék kedve szerint, és ehhez sikert és kitartást kívánt. Az audencia befejeztével, a mit sem sejtő vendég elégedetten távozott, fogalma sem volt a tornyosuló bajokról. Szerencsére, mert kedvét szegték volna az akkor már felállított tilalomfák...” — írja a Medicina Kiadó Panoráma könyvek sorozatában most megjelent művében Pécsi István. S aztán megtudjuk, hogy mennyi bonyodalom, mennyi gáncsos- kodás közepette épült meg az egri Líceum, amely ma a város egyik ékessége. S ki gondolná, hogy a nagy mű építését olyan gondok is akadályozták, amelyekről Ulrich János prefektus 1764. június 27-én így írt a pozsonyi diétán tartózkodó urának: „Az köműveslegények mind az Univerzitástul, mind pedig Exellenciád munkájától igen elszélednek, keveselvén fizetésüket.” Ugye? Mintha egy mai építkezésről lenne szó. A szerző, aki egyben lapunk olvasószerkesztője, második, régmúltat visszaidéző kötetében most régi egri házakról, hajdanvolt egriekről rajzol pontos, érdekes, érdekfeszítően lebilincselő, tör-- ténelmileg hiteles képeket. Csupán ízelítőül a nevezetes épületek közül: bemutatja a nagypréposti palotát, amely ma a megyei könyvtárnak ad helyet. S ír az egykori lakóról Lévay Sándor prépostról, aki 1849 februárjában nem kisebb személyiségeket látott vendégül otthonában, mint Dembinszky Henrik altábornagyot, az akkori fővezért, kíséretével: Görgey Artúrral és Klapka Györggyel. S néhány házzal arrébb az egykori kispréposti palota, melyet Androvics Miklós, Barkóczy püspök-főispán ka- nonokja építtetett 1758-ban. S megtudhatjuk azt is, hogy az egykori kanonoksor főként kényelmi szempontok miatt épült: a korábban a Káptalan utcában (ma Knézich Károly utca) lakó egyházfiak távolinak tartották lakhelyeiket a Szent Mihály- templomtól, s kérelemmel fordultak a bölcs és megértő Telekessy püspökhöz, hadd vegyenek házat a később nevezetéssé vált utcában. De a régmúltat idézi a Carlone-, a Fazola-ház, a Kilián-, a Gádonyi-ház, az egykori Szarvas-laktanya lete. S az építtetők, a későbbi tulajdonosok, a neves és egyszerű városlakók életét, szokásait, örömeit, gondjait, szórakozásait elveníti fel a szerző — élvezetes, olvasmányos formában. Ügy, hogy a múlt történetét felidézve a jelennek szóló tanulságokról sem feledkezik meg, hiszen mind a múlt építészetéből, mind elődeink munka- és hazaszeretetéből bőven van mit merítenünk. Kaposi Levente A kisvárosban futótűzként terjedt el a hír, hogy végre megérkeztek a BX 2001 lemezjátszó kiegészítő berendezései, a hangfalak és az erősítők. Eddig ugyanis csak magát a lemezjátszót lehetett megvenni, de azt is természetesen csak „pult alól”. Wágner úr is azok .közé tartozott, akiknek már volt lemezjátszójuk, de használni egyelőre nem tudták. Erre a napra vártak; hiszen csak azok kaphattak a kiegészítő berendezésekből, akik igazolni tudták, hogy már rendelkeznek a szükséges alapkészülékkel. Már hatalmas tömeg várakozott az üzletben, ahol az eladók szakszerűen megvizsgálták az emberek papírjait, nehogy illetéktelenek hozzájuthassanak ezekhez a drága berendezésekhez. Közvetlenül Wágner úr előtt a sorban egy férfi azt kérdezgette, hogy ki tudna egy 100 márkást felváltani két ötvenesre. Nem segített rajta senki, mindenkinek kellett a saját ötvenese. Egy barna kalapos úr, mielőtt a pulthoz ért volna, aktatáskájából írásit vett elő, s azt nyújtotta át az ellenőrzést végző egyik eladónak. Az megnézte és csak mosolygott, de szólni nem szólt semmit. Wágner úr egy házaspár vitájára figyelt fel. A hölgy arrogáns hangon felrótta férjének, hogy nem hozott megfelelő számú ajánlást magával, s így bizonyára nem kapják meg a várva várt készülékeket. A férj nagy nyugalommal jegyezte meg, nem az ajánlások száma a mérvadó, hanem hogy milyen szintről ajánlják az embert. S nekünk nem kell félnünk — tette hozzá mosolyogva. Wágner úr belegondolt abba, mennyi szidást kap ő is a feleségétől. Mindig a szemére veti, hogy 'nincsenek befolyásos ismerőseik, így nem sok esélyem lehet — merengett tovább —. engem nem ajánlott senki. Bár borravalót mindenképpen kell adnom, de nem biztos, hogy célravezető lesz. Amíg így gondolkodott, addig az előtte álló úr került sorra. Kérem, én Otto úr ajánlására jöttem — mondta —, s baráti üdvözletét kell önöknek átadnom. A szakavatott eladó bólintott, s csak éppen úgy mellékesen megnézte a férfi papírjait, majd -udvariasan közölte, szólítani fogják, ha itt lesz az ideje. Végül Wágner úr is eljutott a pulthoz. Átnyújtotta a papírjait. Neki sem mondtak semmi különösebbet. Helyet foglalt, s várt. Egy kis idő múlva az üzletvezető kijött az irodájából, s sajnálattal közölte, hogy különböző okok miatt csak egyetlen egy komplett berendezés érkezett. Mindenki izgalomba jött, vajon ki kapja meg? Ezt követően Wágner urat a pénztárhoz szólították. s kérték, fizesse be a megfelelő összeget, mert ő viheti haza a hangfalakat és az erősítőt. Wágner úr úgy érezte, hogy álmodik. Ilyen szerencse nem érheti,. Még hazafelé az utcán is teljes kábulatban volt. Egyszer csak lihegést hallott a háta mögött. Felnézett, hát az a férfi volt, aki Otto úr ajánlásával jött az üzletbe. — Ne haragudjon, csak egy nevet mondjon, hogy a legközelebbi alkalommal én kapjam meg az árut. Tehát ön nem Otto úr ajánlásával jött, de hát akkor ki ajánlotta? Talán Friedrich úr? — kérdezte nagy izgalommal. Wágner űr hozzáfordult, majd így szólt: — Megkérdeztem az üzletvezetőt, hogy miért pont én kapom meg a berendezéseket. — Ez nagyon egyszerű — hangzott a válasz. — Valamilyen módon csak ki kellett választanunk, hogy kinek adjuk a hangfalakat és az erősítőt. S ön volt az egyetlen, akinek nem volt senkitől ajánlása! A férfi hitetlenkedve nézett Wágner úrra. Eddig úgy gondolta, ismeri az életet, s biztos volt abban, hogy meglepetések már nem érhetik. De most igazán meglepődött ! Fordította: Szabó Béla Beszélgetés Borisz Szankinnal A Planéta ritmusai Egerben w