Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-28 / 280. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. november 28., péntek Közös nyilatkozat az indiai—szovjet tárgyalásokról (Folytatás az 1. oldalról) elhárító rendszerekről szóló szerződésre és a nukleáris kísérletekre vonatkozó egy. mással összefüggő intézkedéseket tartalmazta. Ugyanazon a napon az amerikai fél írásos formában is kézhez kapta ezeket a javaslatokat, méghozzá angol nyelven. Ezek képezték a reykjaviki tárgyalások alapját is. Minden különösebb nehézség nélkül megállapodtunk az összes hadászati támadó nukleáris fegyver 5 év alatt, azaz 1991-ig végrehajtandó 50 százalékos csökkentésében és az utána következő öt évben való teljes megsemmisítésükben. Ez hatalmas eredmény lett volna a leszerelési folyamatban. — Az általunk előterjesztett csomagterv engedményeket. méghozzá komoly engedményeket is tartalmazott. Beleegyeztünk abba, hogy nem számítjuk a hadászati fegyverek közé a közép-hatótávolságú amerikai rakétákat, holott azok elérhetik országunk területét. A közép-hatótávolságú rakéták vonatkozásában elfogadtuk a nullaváltozatot. Ez tervbe veszi az Európában levő amerikai és szovjet rakéták felszámolását, Anglia és Franciaország nukleáris potenciáljának figyelembevétele nélkül. Megállapodtunk abban is, hogy igen alacsony szinten tartjuk a Szovjetunió ázsiai részén és az Egyesült Államok területén levő középhatótávolságú rakétákat. — Indítványoztuk: mindkét fél kötelezze magát arra, hogy a nukleáris fegyverek felszámolásához szükséges 10 esztendő alatt szigorúan betartja a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött szerződést, az SDI-re vonatkozó munka pedig ne lépje túl a laboratóriumi kutatások és kísérletek kereteit. Az időszak elteltével ismét megvizsgáltuk volna e problémakört annak eldöntése érdekében, hogy miként haladjunk tovább. Az SDI embertelen koncepció, a legfőbb akadály a leszereléshez vezető úton Megvalósítása azt jelentené, hogy új lendületet kap és újabb területre terjed ki a fegyverkezési hajsza. Az SDI aláássa a bizalmat a nemzetközi kapcsolatokban. Nem erősíti, hanem ellenkezőleg. csökkenti a biztonságot, még az Egyesült Államok biztonságát is. Sokan kérdezik, honnan szerzi a kétbillió dollár államadóssággal rendelkező Egyesült Államok a megvalósításhoz szükséges rengeteg pénzt. Nyilván az amerikaiak zsebéből. De nem csak onnan. E pusztító program megvalósításáért végső soron fizetniük kell a nyugat-európai országoknak és a fejlődő államoknak is — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, majd rámutatott, hogy a Hadászati Védelmi Kezdeményezés volt a fő oka annak, hogy a reykjaviki találkozó nem váltotta be a nemzetközi közvélemény által hozzá fűzött reményeket. A Szovjetunió azonban állhatatos és megvan a politikai akarata ahhoz, hogy újabb erőfeszítéseket tegyen a nukleáris fegyverek korlátozására és felszámolására vonatkozó megállapodások elérése érdekében. Regionális kérdésekre térve Mihail Gorbacsov fontos követelménynek nevezte, hogy senki se zavarja a népeket az általuk választott úton való előrehaladásban, kitűzött céljaik megvalósításában. De mi történik valójában? Az imperializmus mindent megtesz e folyamat hátráltatására. Ezért találták ki a neoglobalizmus politikáját is. E politika tulajdonképpen a mai kolo- nializmus és militarizmus sűrített kifejeződése. Anyagi támaszát a transznacionális vállalatok alkotják, amelyek semmitől sem riadnak visz- sza céljuk elérése érdekében. — Tulajdonképpen erre vezethető vissza egyes országok szembenállása másokkal, a viszályok kirobbanása, a kellemetlennek ítélt rendszerek ellen irányuló állami terrorizmus, a különböző „kontrák" szakadárok és terroristák felfegyverzése és pénzelése, a gazdasági blokád, a politikai és ideológiai diverzió a belpolitikai harcokba való beavatkozás. s a haladó rendszerek kívülről történő megdöntésére tett próbálkozások — mutatott rá Mihail Gorbacsov. A főtitkár befejezésül méltatta a Szovjetunió és India szoros együttműködését. s megállapította: rendkívül fontos elvi jelentősége van annak a ténynek, hogy a Szovjetunió, mint szocialista ország, és India, mint az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapítója között ilyen magas szintet ért el a kölcsönös megértés és a bizalom. Békemozgalom - Belgiumban Nagyszabású békemeg mozdulások voltak Belgiumban, ahol a tüntetők az amerikai atomfegyverek telepítése ellen tilta koztak (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS! A CIA TUDTÁVAL Iráni pénz — Nicaragua ellen Amerikai sajtóértesülések szerint a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA is részese volt annak az akciónak, amelynek során az Egyesült Államok fegyvereket adott el Iránnak, s az így szerzett pénz egy részét teljes titokban és az érvényes törvények megszegésével a nicaraguai ellenforra- dalmárok felfegyverzésére fordította. A CIA rendelésére egy — korábban az ügynökség tulajdonában lévő — „magán-légitársaság" szállított nagy mennyiségű fegyvert egy amerikai légitámaszpontról Iránba és az ügynökség vette fel a megrendelésért járó összegeket is — bár állítólag csupán annyit, amennyiért az Egyesült Államok a közvetítő, Izrael rendelkezésére bocsátotta a fegyvereket. A kíjlön- bözetet, amelyből a nicaraguai kontráknak vásároltak fegyvereket, közvetlenül egy titkos bankszámlára utalták át. Washingtonban folytatódik az igazságügy-minisztérium vizsgálata a pénzösszegek ügyében. A menesztett Oliver North alezredes irodáját lezárták, iratait átvizsgálják. John Kerry demokrata párti szenátor máris kijelentette: ha az igazságügy-minisztériumra bízzák a teljes vizsgálatot, „kecskére bízzák a káposztát”, s nagy a valószínűsége annak, hogy politikai okokból elleplezik a manővereket. Az igazságügy-miniszter a hét végén meghallgatta az ügyről Reagan elnököt és Bush alelnököt is. Természetesen nem „kihallgatás" volt, a miniszter, aki egyébként az elnök legszűkebb baráti és tanácsadói köréhez tartozik, arra kért választ, tudtak-e netalán a pénzösszegek átutalásáról. Az elnök a leghatározottabban elutasítja azt a feltételezést, hogy tudomása lett volna az ügyről. A külügyminisztérium szóvivője egyébként szerdán a leghatározottabban tagadta, hogy Shultz külügyminiszter benyújtotta volna lemondását. Ezt a CBS televízió jelentette még kedden este, de a jelentés szerint olyan megállapodás született, hogy a miniszter még néhány hónapig hivatalában marad. Albánia — kongresszus után Albánia felszabadulásának 42. évfordulóját — melyet november 29-én ünnepelnek — ebben az esztendőben két fontos esemény előzte meg: az Albán Munkapárt alapításának 45. évfordulója, s a párt IX. kongresszusa, amely november 3—8. között ülésezett Tiranában. A pártkongresszusok minden szocialista ország életében — olykor határokon túlra is kisugárzó jelentőségű — eseményt jelentenek. Az Albán Kommunista Párt tanácskozását azért is kísérte fokozott érdeklődés, mert ez volt az első kongresszus Enver Hodzsa halála óta. A külföld egyes jelekből arra következtetett, hogy Ramiz Alia — aki tavaly április óta a központi bizottság főtitkára — „nyitásra készül" A nyitási szándékot főként a nyugati sajtó — arra alapozta, hogy Albánia az utóbbi hónapokban — mindenekelőtt gazdasági téren — kereste az együttműködés lehetőségét a szomszédaival és egyes tőkys országokkal. A jelek: a hadiállapot megszüntetése Görögországgal (1986. július), olasz—albán külügyminisztériumi tárgyalások Rómában (1985 május), diplomáciai kapcsolat- felvétel Spanyolországgal, tárgyalások ugyanerről az NSZK-val és Nagy-Britan- niával. Jugoszláviával 1985- ben öt évre szóló kereskedelmi megállapodást kötöttek. a két ország külügyminisztere hosszú idő után 1986 októberében New Yorkban találkozott egymással. Ugyancsak fontos kereskedelmi megállapodást írtak alá Kínával (1985 decemberében), az NDK-val 1986 júniusában. A hónap elején tartott pártkongrasszus e jelek ellenére azt mutatta, hogy Albánia továbbra is sajátos szemüvegen át tekint a ‘határokon túlra, s ekként ítéli meg a nemzetközi , eseményeket is. Ramiz Alia beszámolójából kitűnik például. hogy Tirana számára változatlanul a Szovjetunió, valamint az Egyesült Államok a „fő ellenség”, akikkel Albánia továbbra sem kíván békülni. Tiranában kétségbe vonják a Szovjetuniónak áz enyhülés érdekében kifejtett valamennyi erőfeszítését. Moszkvában viszont a Pravda november 8- án, az Albán Munkapárt megalakulásának évfordulóján hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a szovjet—albán kapcsolatok rendezéséért száll síkra. „A Szovjetunióban úgy tartják — írta a lap —. hogy a múltban voltak is olyan okok, amelyek a két ország közötti kapcsolatok romlására vezettek, ma már ilyen okok nincsenek.” Jugoszlávia viszonylatában pedig — mint Belgrádban vélik — elsősorban a koszovói helyzet, az ott folytatott albán nacionalista tevékeny, ség akadályozza a valóban jószomszédi kapcsolatok kialakulását. Ezt Albániában nem ismerik el. s az igazi okot az „albán nemzetiséggel szemben alkalmazott megkülönböztetésben” látják. Albánia — statisztikai adatai tükrében — jelentős utat tett meg a felszabadulás óta. Az ipari termelés (az 1938. évit 1-nek véve) 1950-ben 4-szeresére. 1984-ben 164szeresére növekedett. Szénből 1950-re 13-szor. 1984-re 542-szer többet termeltek, mint a háború előtt. A mezőgazdaság 1938-hoz képest 5,3-szorosára növelte termelését. Míg 1945 és 1950 között 12 ezer lakás épült fel (ebből 1100 körüli az állam által épített lakások száma), 1983-ra 43 ezer lakást építettek fel, ebből az állam ré„ szesedése 23 ezer. A felsőfokú képesítéssel rendelkezők száma albán statisztikák szerint 1960-ban 4245 volt, s ez 1983-ra 55 910-re emelkedett. A tanárok száma például 1000-ről mintegy 17 ezerre növekedett. Ramiz Alia KB-főtitkár a következő évek célkitűzései között 44—46 százalékos exportnövekedést irányzott elő az előző tervidőszakhoz képest. A főtitkár közölte továbbá, hogy az ipari termelésnek 29—31, a mezőgazda- sági termelésnek 35—37 százalékkal kell növekednie 1985-höz képest. A kongresszus által elfogadott határozat évi 5—7 százalékos gazdasági növekedést tűzött ki célul. Kovács Miklós —( Külpolitikai kommentárunk — Hz utolsó csepp A VILÁGOT nem érte váratlanul a hír. Egyrészt az események logikája is sejtetni engedte, hogy az Egyesült Államoknak előbb-utóbb útjában lesz a SALT—II. szerződés. Másrészt Reagan elnök már májusban bejelentette: Washington nem tartja kötelezőnek az 1979-ben kötött, de sohasem ratifikált megállapodást. A most hadrendbe állított B—52-es a maga tizenkét manőverező robotrepülőgépével természetesen nem változtatja meg alapjaiban a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt fennálló stratégiai erőegyensúlyt. Mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni ezt a lépést, hiszen a 131. bombázó átalakítása minőségileg különbözik az előző 130-tól. Ez az a bizonyos csepp, amelytől már kicsordul a víz a pohárból. Ez az a pillanat, amikor a Fehér Ház előre megfontolt módon, szántszándékkal fölrúg egy mindeddig érvényben lévő fegyverzetkorlátozási megállapodást, nyilvánosan új szakaszt kezdve a fegyverkezési versenyben. Az Egyesült Államok nyolcvanas években folytatott politikája egyenes úton vezetett ehhez a „történelmi” momentumhoz: egyik fegyverkezési program a másikat követte, egyszerre folytak a csillagháborús tervek, a hadászati nukleáris csapásmérő eszközök és a hagyományos fegyverfajták fejlesztési munkálatai. A SALT—II. már korábban is akadályozta ezeknek az elképzeléseknek a valóra váltását, ezért a Ronald Reagan mögött álló üzleti körök — a katonai ipari komplexumok zsíros megrendeléseket kaptak már eddig is — mindenképpen túl akartak lépni rajta. A kocka el van vetve: a SALT—II. nem létezik többé. Legalábbis januárig, amikor az új összetételű demokrata többségű kongresszus és szenátus még megvétózhatja Reagan döntését, és visszaállíthatja a november 27-i állapotot. Ez azonban csak lehetőség, hiszen a demokrata honatyák sem egységesek az ügy megítélésében. Moszkvában már jó előre leszögezték, hogy a Szovjetunió csak addig tartja be a SALT—II-ben foglalt korlátozásokat, ameddig az Egyesült Államok meg nem szegi azokat. Mivel korábban az újonnan hadrendbe állított amerikai fegyverekért cserébe régebbi típusokat leszereltek, és így nem lépték túl a számszerű határokat, szovjet részről is ragaszkodtak a szerződés szövegéhez. Most azonban nyilvánvalóan minőségileg más helyzet alakult ki, s ez más döntéseket kényszerít a moszkvai vezetésre is. NEM VÉLETLEN a washingtoni bejelentés időzítése sem. Hiszen a már átalakított, tehát gyakorlatilag harcra kész B—52-esnek a texasi Carlswell-légL támaszpontra, állandó állomáshelyére vezénylése még várhatott volna. Reagan azonban még a január 1-én lejáró, szovjet részről egyoldalúan vállalt nukleáris1 fegyverkísérleti moratórium meghosszabbításáról vagy felfüggesztéséről szóló döntés előtt jelezni kívánta: az Egyesült Államok a/’fegyverkezési hajsza folytatását óhajtja. Horváth Gábor Theodorakisz Törökországban Görög—török baráti bizottságok létrehozását sürgette isztambuli sajtóértekezletén Mikisz Theodorakisz. a világhírű görög zeneszerző és énekes. E bizottságoknak az lenne a feladatuk, hogy javítsák a két ország megromlott kapcsolatait, főleg kulturális téren. A bizottság athéni tagozata. amely a legkülönbözőbb pol.itikai irányzatokhoz tartozó politikai személyiségekből áll majd, azt tervezi. hogy találkozik a török társ- szervezettel Isztambulban. E két testületnek lenne a feladata, hogy elfogadja egy közös nyilatkozat alapelveit Theodorakisz négy koncertet ad Isztambulban. A zenészerző azt mondta: az athéni kormány „nem ellenezte, de nem is ösztönözte őt, hogy fellépjen Törökországban. Mint ismeretes. a két szomszédos NATO-ország kapcsolata régóta feszült. Fém-, fa- és műanyag ipari szakmában munkával rendelkező, önállóan dolgozó részlegek jelentkezését várjuk bedolgozó , ágazatunkhoz. Kedvező feltételekkel való üzemeltetést garantálunk. JELENTKEZÉS: BÜKKVIDÉKI MGTSZ BÁTOR Hunyadi út 58. Telefon: 6. Szamuely Tibor Mg. Szakközépiskola Nyíregyháza (Rákóczi út 69. sz.) FELVÉTELT HIRDET: gyümölcster'mesztö- feldolgozó, mg. gépjavító, mg. szállitásszervezö TECHNIKUSMINŐSÍTŐ VIZSGÁKRA. Jelentkezési határidő: 1987. január 31.
