Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. november 22., szombat Munkabérek és szakszervezetek Nem kis költséggel Lépést kell tartani A laikus nem tudja, a munkaügyi szakember vi­szont megmondja, hogy mi történik akkor, ha például az amerikai General Motors profitja — tiszta nyeresége — az idén jócskán megug­rik az előző évhez képest? Nos, sok minden történhet, ám egy valami nem való­színű: a General Motorsnál alkalmazott esztergályosok, vagy mondjuk fényezők bére nem biztos, hogy automa­tikusan emelkedik, s az sem biztos, hogy a nagy kon­szern profitjának esetleges csökkenésekor az esztergá­lyosok, vagy a fényezők bére automatikusan csök­ken. A gazdaságilag fejlett ipari államokban ugyanis nem a mindenkori nyere­ség regulálja a munkavál­lalók bérét, hanem a mun­káltatók és a munkaválla­lók képviselői (a szakszer­vezetek) közötti mindenkori — egyfajta sajátságos bér­alku eredményeként rögzí­tett — megállapodás. E megállapodás szigorú betar­tása kötelező érvényű a munkáltatókra, akik viszont olyan munkafeltételeket te­remtenek, hogy az általuk fizetendő — és nem ala­csony — bérért a lehető legnagyobb teljesítményt követelhessék meg. S ameny- nyiben valaki nem hajlandó, vagy nem képes eleget ten­ni e teljesítménykövetel­ményeknek — amelyek el­lenértéke, s ez ismétlendő, a nem éppen alacsony bér —, annak bizony gyakorta új munkahely után kell néznie, ha egyáltalán talál magának új munkahelyet. Nálunk mindez sokkal egyszerűbb és sokkal ered­ménytelenebb, nincsenek megállapodás szerinti bé­rek. nincsenek — a munka- végzési feltételek által is garantálható — magas tel­jesítmények, van viszont örökös vita a mindenkori bér-, illetve keresetszabá­lyozás módozatai körül. Na­gyon heves vita volt ez ügyben a legutóbbi munka­gazdasági konferencián, már csak azért is, mert a kon­ferencia plenáris ülésén el­hangzott a hivatalosnak vél­hető bejelentés: a követke­ző év januárjától szigorít­ják a keresetszabályozási előírásokat; S elhangzott az is, hogy a két évvel ko­rábban bevezetett rugalmas — s a teljesítmények növe­kedéséhez némiképp ará­nyosan igazodó — kereset- szabályozáshoz képest kényszerű visszalépésre kel­lett elszánnia magát a munkaügyi kormányzatnak. A részletek mellőzésével most csak a leegyszerűsített lényeget: alapelv a teljesít­ményrendszer, no és persze a cél a keresetkiáramlás eddiginél biztonságosabb szabályozása, kézbentartása és ellenőrzése. Ennek érde­kében a növekménytipusú szabályozás • a valamikori bértömegszabályozássá mi­nősül vissza, s a központi szabályozási formáknál is csak kivételes esetekben maradhat az átlagkereset­szabályozás. Csak ott, ahol valóságos népgazdasági ér­dek fűződik a létszám meg­tartásához, illetve növelésé­hez. Történik-e változás azért, mert a jelenlegi ke­resetszabályozás nem váltot­ta be a hozzá fűzött remé­nyeket. a vállalatok nem éltek — illetve: gyakorta visszaéltek — a lehetősé­gekkel; a teljesítménynö­vekmény elmaradt a kívá­natostól, a szabályozás nem kényszerített a létszámgaz­dálkodás racionalizálásá­ra .. . A munkaügyi kormány­zat ezért úgy döntött, hogy nem várja meg, amíg a gaz­dasági körülmények hatásá­ra az eddiginél ésszerűbb bérgazdálkodási gyakorlat alakul ki, hanem megpró­bálja kikényszeríteni a tel­jesítmények növekedését, s a teljesítmények és a kere­setek együttmozgását. Nem titkoltan azért is, hogy megbízhatóbban kézben- tarthassa a vásárlóerő-ki­áramlást. Ezért is hatott a megle­petés erejével a mostani munkagazdasági konferen­cián a SZOT titkárának, Nagy Sándornak a bejelen­tése: a szakszervezetek az érdekegyeztetéssel kombi­nált központi bérszabályo­zást tartanák a jelenlegi módszereknél sokkal szeren­csésebb megoldásnak. Ennek során a munkavállalók és a munkáltatók megállapodná­nak a minimális bérekről, az indokolatlan bérelmara­dások utólagos korrekciós lehetőségeiről, s a külön feladatokhoz rendelt mozgó­bérek fizetési módozatairól. A megállapodás szerinti bér a munkáltatók számára adómentes lenne, e mérté­ken felül viszont szigorú adók késztetnék megfonto­lásra a vállalatokat. Szimpatikus elképzelés, problematikus következmé­nyekkel: egyrészt — tessék csak elképzelni —, hogy e sajátságos bérszabályozási gyakorlat micsoda felkészült­séget követelne a szakszer­vezeti apparátus tagjaitól?! Másrészt: micsoda felelőssé­get hárítana a munkahelyi vezetőkre, mert az efféle megállapodások betartásá­nak legfőbb garanciája a teljesítményekhez nélkülöz­hetetlen folyamatos, s a lehető legjobban szervezett munkaellátás lenne. És még­is: valami ilyen irányba kellene elmozdulni éppen azért, mert ez a szabályozási forma nemcsak a munka- vállalókra, de a munkálta­tókra. s még inkább a köz­ponti gazdaságirányítás képviselőire is nagyon ke­mény és alkalmasint szá- monkérhetö felelősséget há­rítana. V. Cs. Nem fog bekerülni a vi­lágrekordok könyvébe, az biztos. De hát m'i kis ország vagyunk, igaz. nagy tervek­kel. tehát érdemes odafi­gyelni az olyan események­re is. amelyek korábban nem voltak jellemzőek. Például erre a gyöngyösi esetre. Átalakítottak három hét alatt" egy boltot úgy. hogy azt az éves tervben nem szerepeltették, arra pénzügyi fedezetet nem ala­kítottak ki, de . . . meg kel­lett csinálni. És ... ? Meg­csinálták. — Boltjaink többsége olyan, hogy a megye városaiban a belső területeken található. Ezeket úgy „örököltük". El­helyezkedésük kedvező. de alapterületük szűkös. A ve­vő zsúfoltságot talál, még az árut sem tudja a keres­kedő úgy bemutatni, mint ahogy szeretné. Elhatároz­tuk. hogy a következő két évben, a most folyó- belvá­rosi rekonstrukciók kereté­ben mi is korszerűsítjük ezeket a boltokat. Ahol le­hetőség van rá, ott bővítjük azokat. A berendezéseiket pedig a legmodernebb esz­közökkel cseréljük ki. Mindezt Haász Tárnámé, a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója mondta el. — Bővítik az üzleteket, tehát nagyobb lesz az eladó­tér és nagyobbak a raktá­rak is. Honnan lesz a több áru? — Információink szerint a gyártó cegek is fokozzák a termékeik kínálatát, de mi is tárgyalunk a megyénkben működő ipari szövetkezetek­kel. Abban már megegyez­tünk, hogy hajlandók kisebb szériákat is készíteni egv- egv termékből. Ugyanis lé­pést kell tartanunk a divat­tal. a kereslet változásaival, és ezt a nagy szériákat gyár­tó iparunk ma meg nehéz­kesen csinálja. — Az egyre növekvő szá­mú butikok vonzóak azok­nak. akik a legutolsó divat szerint szeretnek öltözködni Ezeknek a kis üzleteknek sajátos hangulatuk is van A vásárló percekig nézelőd­het és turkálhat. Mennyiben érzi a vállalat konkurenciá­nak a maszekhálózatot? — El kell fogadnunk a tényt, a vevőért versenyben vagyunk. Nekünk is kelle­mes hangulatú boltokat kell berendeznünk, ahol a vásár­ló nem egy raktárban érzi magát, és bizonyos áruféle­ségek bizonyos területi el- határoltságban kínálják ma­gukat. Példa erre az egri Juventus, ahol a betérő ked­vére kotorászhat, turkálhat. Lehet, hogy nem is akart vá­sárolni semmit, mégis talál majd olyat, amit nem hagy ott. — A kereskedő a kis bol­tokban azonnal kapcsolatba kerül a vevővel. A magatar­tásától sok minden függ. A megújuló boltokban meg­újult kereskedők is lesznek? — Azt mondhatom, hogy az eladóink nagy többsége jó kereskedő, aki udvarias, fi­gyelmes. hiszen neki is ér­deke. hogy a vevő elégedett legyen. Boltjainknak nyolc­van százaléka jövedelemér. dekeltségű. Az üzlet vezető­je is kénytelen tehát arra ügyelni, hogy az eladók is jó modorúak, készségesek le­gyenek. hiszen a nagyobb forgalom a nagyobb jövedel­met is feltételezi. — Azt szokták mondani, hogy ezért a mostani pén­zért nem lehet követelni a kereskedelmi eladóktól, mert legfeljebb odébb állnak. Mi a véleménye ezzel kapcso­latban? — Senkinek sem szabad visszavágni azzal, hogy olyan a jövedelme a kereskede­lemben, mint amilyen. Most ennyit tudunk nyújtani. Ha majd javulnak a gazdasági viszonyaink, javulnak a jö­vedelmek is. De gondolok még arra is, hogy a demog­ráfiai hullám következtében többen jönnek a fiatalok kö­zül erre a pályára, tehát le­het majd válogatni a jelent­kezők között. A vállalatunk egyébként is átszervezés előtt áll. — Megyeszerte felújítják az üzleteket a következő két évben. Ez nagyon sok pénz­be kerül. Tudják a költsé­geket biztosítani? — Igen. a nyereségünket is növelni akarjuk az előző ötéves tervhez képest majd­nem a duplájára. Ebből az is következik, hogy a korszerűsí­tési költségeket is számba kellett vennünk. Ma még a szabályzók arra serkentenek bennünket, hogy minél erő­teljesebben fokozzuk a for­galmat, mert ennek követ­keztében a nálunk megma­radó nyereség is növekszik. — A tervek megnyugtató­ak. Mindez az igazgató el­képzelése vagy a vállalati vezetés is azonos módon vé­lekedik? — Mindent megtárgyaltunk a vállalati szervekkel, és együttesen hajtjuk végre az elhatározásainkból fakadó feladatokat. Közösen mun­kálkodunk, közösen terve­zünk. Az utolsó mondatok el­oszlathattak mindenféle két­séget. ha voltak ilyenek. Azt bizonyítják, hogy ennél a vállalatnál az összefogott erők képesek a korszerű kö­vetelményeknek megfelelő cselekvésre. Annak pedig főként a ve­vő látja a hasznát, de ... ne óvatoskodjunk kimondani: a vállalat dolgozóinak a bol­dogulását is így alapozhat­ják meg. G. Molnár Ferenc Már jobb a hangulat A mérnöknő szb-titkár Az elmúlt évben úgynevezett kuriózuniszakmal művelőkről so rozatot készítettünk. így szólaltattuk meg a kefekötöt, a kosárfo­nót, a kötélgyártót, a kádárt, a szita- és rostakészitöt. a hangsze­részt. Sorozatunknak csak időlegesen szakadt vége. Mindaddig, amíg egy újabb olyan szakmát űző emberre bukkanunk, akinek mestersége, foglalkozása ritkaságszámba megy. Vagy mert már kevésbé szükséges a terméke, iparosították, vagy mert annyira új. hogy még csak néhányan művelik. Hallottak már a kerámia és tűzálló anyagok gyártójáról és technológusáról, vagyis a szilikát technológusról? Bizonyára kevesen. Feltételezésünket pedig arra alapozzuk, hogy Magyarországon ilyen képzés nem is létezik. Varga Tamásné, a bélapátfalvi cementgyár függetlenített szak- szervezeti titkára is Moszkvában szerezte az erről szóló mérnöki képesítését. (Fotó: Perl Márton) Abódszalók határában Coophotels üdülőfalu épül — A moszkvai egyete­men 1973-ban végeztem — mondta. — Még hallgató­ként férjhez mentem egy magyar, még közelebbről egy Heves megyei fiúhoz, aki szintén ott tanult. Na­gyobbik gyermekünk is a Szovjetunióban született, így választottuk neki — kinti barátaink nagy örömére — a Natasa nevet. — Mi történt azután, mi­után végeztek? — Tulajdonképpen haza­jöttünk a bélapátfalvi ce­mentgyárba dolgozni. Én ugyanis balatoni vagyok. Ak­kor épült az új gyár, s úgy gondoltuk, hogy itt sok le­hetőségünk lesz a kint meg­szerzett tudás hasznosításá­ba. Üzemmérnökként kezd­tem a munkát, aztán 1978- ban főművezetőnek nevez­tek ki. Ezt követően a ki­sebbik gyermekünkkel gyes­re mentem, majd 1980-ban már az új gyárba jöttem vissza dolgozni. Laborveze­tő lettem, 1984 decemberé­ben pedig függetlenített szakszervezeti titkárrá vá­lasztottak. — Ez egyben azt is jelen­tette. hogy elszakadt attól a szakmájától, amelyben keve­sen jartasak ebben a hazá­ban? — Erről szó sincs. Tudo­mányos munkával foglalko­zom a MTESZ égisze alatt. Én vagyok a szilikátjpari tu­dományos egyesület üzemi csoporttitkára. — Mit jelent ez konkré­tan? — össze kell fogni a kö­zép- és felsőfokú végzettség­gel rendelkező embereket. A feladatot pedig az adja, hogy együtt gondolkodjunk a gyárban adódó mindenna­pi szakmai dolgokon, össze kell hangolni a vegyész és a gépész munkáját. Ugyanak­kor pedig bizonyos érdekvé­delmi szerepe a MTESZ-nek is van. Ezen a ponton tehát még össze is kapcsolódik a jelenlegi beosztásom a szak­mámmal. Az szb-titkári funkciót úgy vállaltam el, hogy semmiképpen ne sza­kadjak el a gyár mindennapi szakmai problémáitól sem. A szilikátipari tudományos egyesület üzemi csoportjá­nak még 1976-ban alapító tagja voltam. — Milyen eredménnyel dolgozik ez a csoport? — Sokáig nagyon kemé­nyen meg kellett harcolnunk munkánk \ elfogadtatásáért. Eljutottunk oda, hogy nem­csak elismerik azt amit csi­nálunk. hanem olyan fel­adatokkal bíznak meg ben­nünket. amit* eddig csak — persze borsos áron —. ku­tatóintézetek munkatársai végeztek megrendelésre. Ott sikerült megteremteni a tu­dományos munka presztízsét, ahol ennek nem volt múltja. — Ne hallgassuk el azt sem. hogy mindezért a MTESZ nemrégen lezajlott tisztújító közgyűlésén em­léklappal jutalmazták. Ezt megyénkből még két ember tudhatja az idén magáénak. Térjünk azonban vissza az szb-titkári funkciójához. Ho­gyan érzik magukat az itt dolgozó emberek? — Jó néhány évig nem éppen rózsás volt itt a han­gulat. Az emberek, akik a cementgyártásban élték, élik le az életüket, nagyon sokat vártak az új gyártól. Aztán kiderült, hogy ezzel szám­talan új gond és probléma is együtt jár. Foglalkozott már vele eppen elegei a kommunikáció, bizonyára is­mertek a széles közvélemény előtt is a tervezési, építési elégtelenségek. Az elkeserítő mégis az volt, hogy az éven­te egymillió tonna cement előállítására képes gyár ter­mékének mind ez idáig csak a felére volt 'szükség. De hát ilyen a piac. Most azonban úgy tűnik, hogy az eddigi­eknél nagyobb mennyiségben kell a cement. Ráadásul a váci gyárat hamarosan le­állítják rekonstrukció mi­att. Leszállóágban van a hejőcsabai, a beremendi ter­melés is, hiszen azok a gyár­tóeszközök sem tegnap kezd­ték a munkát. Ügy tűnik, hogy ezek után mi leszünk az első cementgyártó köz­pont. Az emberek érzik, hogy valóban szükség van a munkájukra. S ez, még ha jóval nagyobb erőfeszítést is követel az eddigieknél, pozi­tívan hat a dolgozók hangu­latára . . . Kis Szabó Ervin Űjabb szövetkezeti üdülök létrehozását tervezi a fo­gyasztási szövetkezetek kö­zös vállalata, a Coophotels. Abádszalók határában, a kis­körei víztározó térségében jövőre egy üdülőfalu első házainak telepítését kezdik. A Coophotels — együtt­működve a kivitelező Poli- gon Építőipari Kiskereske­delmi és Szolgáltató Kis­szövetkezettel — annyi há­zat épít, ahány jelentkező van; a falu nagyságát az üdülőszövetkezetbe lépő ta­gok szama határozza meg. Az öt-hat személy számára kényelmes elhelyezést nyúj­tó, alpesi jellegű házakat előregyártóit elemekből a Az 1987-re meghirdetett központi szabályozás az ál­lattartó-telepek rekonst­rukciójára az eddiginél na­gyobb hozzájárulást helyez kilátásba, ennek nyomán a nagyüzemekben növek­szik az érdeklődés a' léte­sítmények korszerűsítése iránt. A MÉM adatai szerint a megvizsgált 1400 tejterme­lő tehenészeti létesítmény közül 280 megérett az át­alakításra, mivel berende­zéseik elavultak, és techno­lógiájuk túlságosan költsé­ges. Számos gazdaságban az idén már megkezdték a munkát; mindent egybevet­helyszinen szerelik össze. Az üdülőfaluban fogyasztá­si szövetkezet nyit később élelmiszer- és horgászüzle­tet. A Coophotels az idén több helyen szervezte az üdülő- szövetkezetek építkezését. Zalakaroson, a Napfény Üdülőszövetkezetben decem­ber közepén adják át az újabb, 32 szobás üdülőt. így a meglevőkkel együtt már több mint 100 személyt he­lyezhetnek el a híres gyógy­fürdő közelében, s a harma­dik üdülőház alapjait is le­rakják még az idén. A fő­városban az óbudai Fő té­ren ugyancsak hamarosan megkezdik egy 32 szobás üdülő építését. ve. mintegy 100 létesít­mény a színhelye jelenleg az átalakítási munkáknak, illetve azok előkészítésének A rekonstrukcióknál kor­szerű, energiatakarékos építőanyagokat alkalmaz­nak, és mivel a támogatás jövőre a gépekre is kiter­jed. az üzemek, a technoló­giai berendezéseket is meg­újítják: a korábbinál lénye­gesen nagyobb arányban al­kalmaznak kevés fizikai munkát igénylő, gazdaságo­san működő berendezéseket. A rekonstrukciós munká­kat az Agrober szakemberei segítik, sokfelé nemcsak a tervezésre, hanem a kivite­lezés lebonyolítására is vál­lalkoznak. , Élénkülés az állattartó telepek rekonstrukciójánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom