Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 22., szombat 3 fl •tT" Ape, a Hol a kvartett föl muzsikál MESTERLEVÉL 1923-BÓL Három falu cipésze Az 1923-ban kiállított mesterlevél (Fotó: Szántó György) Három falu cipésze. Talán ez az egyik legjellemzőbb megállapítás a boconádi Simon Alajosról. A nyolcvanöt esztendős kisiparos hosszú-hosszú éveken át készítette a lábbeliket, s tán már a számát sem tudja, hány és hány pár cipő került ki a keze alól. Az idős mester még ma is dolgozik. Beszélgetésünkkor arra kértük, elevenítse fel kicsit a múltat, meséljen életéről, s arról a hivatásáról, amelyhez sohasem lett hűtlen. — Itt születtem Boconá- don — mondja, a szüleim is itt éltek. Édesanyám csak a háztartásban dolgozott, édesapám viszont maga is cipészmester volt, s az idevalósiak jól ismerték szaktudását. Egyrészt tehát az ő hatására választottam én is ezt a hivatást, másrészt meg azért, mert úgy láttam, kellene a környékre még egy suszter. — A fogásokat, az ismereteket hol sajátította el? — Otthon is -sokat megfigyeltem, de tanultam is különféle iskolákban. 1917-ben kaptam segédlevelet, aztán Miskolcra mentem, majd 1919—1920-ban Budapestre. Lényegében ekkor sajátítottam el az összes fortélyt. Egy esztendeig a fővárosban dolgoztam, mégpedig a Rapid Cipőgyárban. Ezt követően — 1921-ben — véglegesen hazatértem, önálló lettem. — Nem lett volna kedve ottmaradni az élet „sűrűjében”? — Hát. az az igazság, hogy valahogy meguntam az egészet. meg aztán a pesti lányokkal sem voltam elégedett. No. és a legfontosabb ... Egy alkalommal, amikor idehaza jártam — ha jól emlékszem, valami búcsún — megismerkedtem a feleségemmel. Falusi lány volt. úgy gondoltam, ő lesz az igazi, el is vettem. A krónikához tartozik az is. hogy 1923-ban megszereztem az iparigazolványt, azaz már több mint hat évtizede. — Ügy hallottam. hogy hamarosan ismert, közkedvelt ember lett. . . — Ez így igaz. A munkámat nagyra tartották, megbecsülték. Volt megrendelésem mindenhonnan, a földesúrtól, a paptól, a csendőrségtől, a gyógyszerésztől. Akkortájt a Gosztonyi család volt itt a legfőbb föld- birtokos, ők is hozzám jöttek. S még ők is úgy szólítottak: mester úr. — Akkor jól ment az üzlet. . . — Jól bizony. Egy pár Cipőt 10—12 pengőért csináltam, egy pár csizmát 30 —32-ért. Nagy pénzek voltak ezek, hiszen egy mázsa búzát 20-ért adtak. Szerződtettem tanulókat is, s volt két segédem. A környező községekből is engem kerestek fel. A tanyasi cselédektől is felvettem rendelést, s többnyire hitelbe dolgoztam nekik, a pénzt csak később hozták. Nagy segítség volt ez, így szerettek is. Később. amikor beindult a bolt. vettem 3 hold földet, jószágokat tartottam. — Katona csak rövid ideig volt . . . — Viszonylag igen. 1942- től 1945-ig Egerben. Később az oroszországi hadifogság jött. de a táborban sem volt rossz dolgom, mert csizmákat kellett készítenem. A koromnál fogva hamar hazaengedtek. s ismét folytathattam a szakmát. Persze a helyzet nehéz volt, az embereknek nem tellett új cipőre, így szinte kizárólag csak javításokat végeztem. 1959-ben beléptem a téesz- be. s ott, mint locsolómester tevékenykedtem, de csak az eredeti foglalkozás mellett, hiszen esténként készültek a lábbelik. — így van ez még ma is? — Részben. Most már csak javítok, új cipőket nem varrók. Nem tudok már haladni a korral, az új „módikat” nem ismerem. Aztán az is igaz. hogy a gyárak olcsóbban dolgoznak, a versenyt sem bírnám. De azért nem unatkozom, hozzák a repa- rálnivalót a helybeliek, meg a tarnabodiak. tarnaméralak. Nem is vihetnék máshová. mert én vagyok az egyedüli cipész ezen a vidéken. — Ezek szerint nincs utánpótlás? — Sajnos, nincs. Mintha kicsit lenéznék a szakmát. Ma minden srác autószerelő meg ilyesféle akar lenni. Én nagyon szeretem, ez adta a kenyeremet, s ha még egyszer elölről kezdhetném, újra csak ezt választanám. — Látom, a műhely falain ott függenek az oklevelek . .. — Megkaptam már a Kiváló Kisiparos jelvényt is, s — 1973-ban — az 50 éves kisipari munkásságért járó díszoklevelet. — A család? — A feleségemmel békességben élünk immár 65 esztendeje. Két fiam van, az egyikük Mezőkövesden él. s vegvtisztítással foglalkozik, a másik Gyöngyösön dolgozik a bányánál. Két unokám is van már. — Az egészségemmel sincs semmi baj . . . — Hál'isten, nincs okom panaszra. Mi a titka? Nem dohányzom, soha nem poha- razgattam mértéken felül, meg talán örököltem is az egészségemet. — S a szabadidő mivel telik ? — A legnagyobb szórakozás a kert gondozása, a szőlőművelés. Mindig tartok há- rom-négv sertést, azokkal is törődni kell. Na. és sokat olvasgatok, az újságokat na. ponta átnézem. Ott van a televízió is, igen szeretem. Mit is mondjak még . . . Az az igazság, hogy minden érdekel az égvilágon .. . Sárhegyi István Amikor az apci Qualitál- nál elkészítették a háromnegyedéves mérleget, talán a legoptimistább gazdasági szakemberek is meglepődtek, hiszen mind a nyereségterv, mind a termelés frontján tíz százalékkal túlteljesültek az elképzelések. És ami a tőkés exportot illeti, annak értéke például a tervben szereplő 186 millióval szemben meghaladta a 226 millió forintot. Hulladékfeldolgozó üzem és öntödei technológia értékesítése révén még a kínai piacra is betörtek az apciak másfél millió dolláros üzletkötés erejéig, amelynek a rendezése végett Horváth Lajos igazgató épp most tartózkodik külhonban. A Qualitál fémöntöde igen ösz- szetett, ezerkétszáz munkásembernek megélhetést biztosító tevékenységét különben fokozatos fejlődés jellemzi. és amikor ennek a háttere felől érdeklődtünk többen is a vállalati „négyszög" aktív jelenvalóságára utaltak, mondván: ez a kvartett igen jól „muzsikál” és a sikerek egyik letéteményese Vajda Pál — Véleményem szerint is sokat köszönhet mind a gazdasági, mind a műszaki vezetés, de valójában az egész munkásközösség a négyszögnek — jegyezte meg bevezetésként Vajda Pál igazgató- helyettes. — A gyárvezetés, a párt, a KISZ és a szak- szervezeti bizottság titkárainak a munkakapcsolata nálunk nem formális, hanem élő, mindennapi gyakorlat. És abban sincs vita közöttünk. miszerint nem ismerünk külön gazdasági vagy politikai tennivalót. Mikor mit kell forszírozni, jobbítani, arra összpontosít mind a négy tevékenységi kör. mind a négy testület, hiszen valójában a termelést nem lehet elkülöníteni a politikai feladatoktól. Kölcsönösen feltételezik egymás hatékonyságát . .. ! Különben, ha csak nincs rá spontán ok. hetenként szoktunk összeülni vállalati szinten, mert hi. szén az üzemeknek is van külön négyszögük. S bár előfordulnak közöttünk nézet- különbségek, például a kollektív szerződések, a bérfejlesztés, a kommunista műszakok előkészítése tárgyában, vagy épp a lakásépítési támogatás odaítélése terén. én nem emlékszem, hogy' ne jutottunk volna e vitákból kivezető megegyezésre. Egy lényeges szempont ugyanis mindig előttünk lebeg: a döntés találkozzon az egész munkásközösség érdekeivel és megértésével ... Nagy Imre — Ogv vélem, ide vág. miszerint a gyári munka legkülönbözőbb területein új ösztönzőket szeretnénk bevezetni. mégpedig a legközelebbi időben, talán januárral. Lényege összefügg a megyei pártbizottság szeptemberi határozatával, s a munka minőségének javítására. e célból pedig újféle anyagi ösztönzők meghonosítására irányul — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Imre pártbizottsági titkár. — Gazdaságpolitikai munkabizottságunk erre irányuló javaslatait már el is fogadta a végrehajtó bizottság, ezzel szeretnénk leülni a tárgyalóasztalhoz. Voltaképpen milyenek elképzeléseink? Az eddiginél differenciáltabb, csoportokon belüli és egyéni bérezéssel részint a nyereségnövekedést kívánjuk biztosítani, meg hogy feloldódjanak a szűk keresztmet. szetek. A gyári kollektíva érdekei egyébként itt találkoznak a vállalatéval, és hogy tapasztalati adatokkal is szolgálhassunk majd a négyszög-megbeszélésen. az új bérezési formát kísérletképpen bevezettük az öntödében. Miért tartom én olyan jelentősnek az új típusú bérezést? Mivel már látszik, hogy egy csoportban, egv közösségben a jók a gyengéket is többre kényszerítik, nevelő hatással vannak rájuk. Persze, a sikert nem szeretném elkiabálni. Majd december végén. amikor mérleget csinálunk, eldől tervünk és módszerünk helyessége .... Pajkos István — Talán arról sem érdektelen beszélni: mennyire veszik nálunk komolyan az üzemi, vagy éppen a vállalati négyszög létét, szerepét. Persze az első számú vezetőkre gondolok. Nos. eddigi munkásságom során jók a benyomásaim! Nem tapasztaltam például, hogy a KISZ képviselete nélkül bármikor tanácskozott volna ez a szocialista szellemű, a mi sajátos viszonyaink között megszületett kis testület. De mi. KISZ-esek, ugyanilyen fontosságot tulajdonítunk jelenlétünknek. és hogy segítsük a vállalati gondok felszámolását. Ehhez azonban értelmes munkafeladatok kellenek mindannyiunk ré. szére. továbbá a gazdasági, műszaki vezetők, a társadalmi szervezetek irántunk megmutatkozó bizalma — fogalmaz közös témánk kapcsán Pajkos István KlSZ-bizott- sági titkár. — És nem panaszkodhatunk! Mert az idén is belefolyhattunk többek között a vállalati terv készítésébe, s a tagság mozgósítása végett feladatot kértünk, amely aztán szervesen beépült tevékenységünkbe Egyetlen példát hadd idézzek! Amely bizonyít! Exportterveink megvalósítása végett „miénk a gyár" jelszóval fiataloknak kiírt műszakot szerveztünk, amelyekből egyetlen alkalommal hétszázezer forintot profitált a vállalat! És ha ezt nyújtjuk, erre vagyunk képesek, akkor mindjárt többet nyom a latban a KISZ. de többet érhet el a jó szociálpolitika megvalósításában is . . Mozsár Ferenc (Fotók: Perl Márton) — Én. ha lehet, a dolgozó oldaláról nézve kísérelem meg kiegészíteni mindazt. ami eddig elhangzott Vallom, tudom, hogy külön- külön nem hasznos, nem lehet a célok felé törni. Csak egymással vitázva, az egymással való megértést keresve. Szerintem ez a négyszög létének egészséges alternatívája. Tehát legyenek konfliktusok. mert ez az élettel jár,_ de találjuk meg a kivezető utat — mondja, kicsit disputánkat is összegezve Mozsár Ferenc, a Qualitái szakszervezeti bizottságának titkára. — Persze, nem kívánom jelentőségük fölé taksálni akár az üzemi, a csoport, akár a vállalati négyszögeket, hiszen döntési hatáskörük inkább látszólagos. Ám, az egyeztetés a négyszög stratégiai kérdésekben betöltött szerepe mindenképpen olyan értékű ami meghatározó lehet bármely gazdasági egység jele - ne, jövője szempontjából Mert nem mindegy, hogy mit viszünk egy vállalat munkássága elé. és benne van-e abban a mi 64 tagú bizalrri testületünk véleménye Nálunk igen! A vállalat szociálpolitikai terve tanúsítja ezt talán a legeklatánsab- ban. Igaz. új vonása nincs. De egy végtelenül fontos, az általános közérzet szempontjából döntő célt az idén is elértünk. As Qualitál nemhogy csökkentette volna az ilyen célú kiadásokat, vagy szinten tartja, mint legtöbb helyen, itt, nálunk ezek növekedtek, s csak üdültetésre többet áldoztak 1986-ban mint az előző tíz év átlaga És ez nem lebecsülendő vívmányunk a ma nehéz gazdasági viszonyai közepet te. . . Négy ember, annyiféle vallomás. De egyazon célért lobogva. így van ez. ahol a kvartett valóban jól muzsi kát. Moldvay Győző Könnyek nélkül Vége, ez sincs többé. Ügv eltűnt, mintha sohasem lett volna. Pedig öreg falaival, markáns külsejével felhívta magára az arra járók figyelmét. Bányászház. mondták róla a gyöngyösiek. A múlt idők üzenetét hordta magán. Kövei közül valamikor mély sóhajok, ziháló lélegzet és sok-sok panasz szűrődött ki. Olyan is volt. ahogyan sok-sok évtizeddel ezelőtt átalakították a szegény emberek otthonává. Fedél volt, ami alá be lehetett húzódni, ahol meg lehetett főzni a krumplilevest. ahol a dikón ki lehetett egyenesíteni az elfáradt derekat. Közben gyerekek hada ricsajozott, sikongatott és sírt a házban és a ház előtt. Mikor, hol lehettek az időjárástól és az évszakoktól függően. Ez a. bányászház mára már semmire sem volt jó. Hiába próbálta a városi hatóság és az ingatlanok kezelője ..elfogadhatóvá” tenni, a folt hátán folt nem tudta eltüntetni ez eredendően nagy hiányosságokat. Csak a pénzt vitte amit hasznosabban is el lehetett volna költeni. — Nincs szándékunkban építkezni a bányászház helyért — tudtuk meg Szabó Bélától, a Gyöngyösi Városi Tanács osztályvezető főmérnökétől. — Közterület marad. Kialakítására igénybe vesszük a Hazafias Népfront, a tanácstag és a környék lakóinak önzetlen segítségét, tehát a társadalmi munkáját. Egy szép pihenőhelyet képzelünk el a felszabadult területen. Ki könnyezné meg az öreg ház elmúlását, hiszen bokrok növények, padok állnak majd a romok helyén. így alakul át a sóhajok háza a derű. a pihenés tanyájává. Egv öreg házzal „szegényebbek” és egy szép parkkal „gazdagabbak lesznek a gyöngyösiek. Jó az egyenleg. (gmf)
