Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-19 / 272. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. november 19., szerdo Viták o vendéglátóiparban Kettős kötődés Szerződéses üzletek és vállalati központok Hatodik éve, hogy döntő lépés történt a vendéglátás megújításában: megkezdő­dött a kisebb üzletek szer­ződéses vezetése. Nem sok­kal később a nagyobb ven­déglátóhelyek is ösztönzést kaptak, hogy hatékonyab­ban működjenek — ezt szol­gálta a jövedelemérdekelt­ségi rendszer elterjesztése. Mondhatni, hogy így szinte az egész szakma új arcula­tot kapott — legalábbis az az arca megújult, amelyik a vendég felé fordul. Nem történt azonban számottevő változás a vendég számára láthatatlan vállalati közpon­tokban. Márpedig az üzlet- hálózatban bekövetkezett je­lentős módosulások — és ál­talában a gazdálkodással szemben támasztott követel­mények — megkívánnák, hogy a vendéglátó vállala­tok központjai is korszerűbb feltételek között működje­nek. Sok az íróasztal Amint köztudott, a szer­ződéses üzletvezetők önálló­an intézik a rájuk bízott vendéglátóhely ügyeit, szem­ben a korábbi rendszerrel, amikor az alapanyagok be­szerzésétől az árak kialakí­tásán át egészen az üzlet be­rendezéséig mindent a vál­lalati központ irányított. Ha­sonlóképp önállósultak a jö­vedelemérdekeltségi rend­szerbe bevont nagyobb ven­déglátóhelyek is, még ha ezek számára néhány feltételt ma is a központ diktál. Bár akadnak még hagyományos, úgynevezett szoros elszámo­lási rendszerben működő vendéglátóhelyek. nyilván­való, hogy a vállalati * köz­pontok feladatköre, hatás, köre egyfelől szűkült, más­felől új irányítási módsze­reket tesz szükségessé. A szakemberek, akik a vendéglátó szakma reformját kidolgozták, azt várták, hogy a vállalati központok maguk is felismerik megváltozott helyzetüket, s ehhez igazít­ják szervezetüket. Mivel az üzletek egy nagy csoportjá­val — a szerződéses vezetés­be adottakkal — a közpon­toknak kevesebb a dolguk. arra lehetett számítani, hogy a központok csökkentik ap­parátusok létszámát. Ez azon­ban — nagyrészt szubjektív okok miatt — nem, illetve csak kevés helyen követke­zett be. Némely vendéglátó vállalat irodájában ma is annyi az íróasztal, mint amennyi akkor volt. amikor az üzleteket közvetlenül, a szó legszorosabb értelmében irányították. Amikor minden bevett forinttal elszámoltat­ták, amikor minden lépésü­ket megszabták, amikor min­den döntést a központokban hoztak. Természetesen az irányítás megváltozása nem csupán létszámcsökkentést kíván a vendéglátó vállalatok köz­pontjaitól, hanem új mód­szerek bevezetését is. Bár a szerződéses üzletvezetők ön­állók. bizonyos részfeladatok megoldásához szívesen vesz­nek igénybe külső segítsé­get. Az a szerződéses üzlet­vezető. aki a magasabb nye­reség megszerzéséért sze­mélyes kapcsolatban akar maradni a vendégekkel, te­hát jelen kíván lenni az üz­letben, netán maga óhajtja a törzsvendég elé tenni az ebédet, és aki maga állítja össze az étlapot, gondosko­dik a személyzetről, kalku­lálja az árakat, ellenőrzi a konyhát, hajnalonta friss zöldségért, húsért szaladgál, és mind eközben töri a fejét újabb vendégcsalogató, a for­galmat növelő módszereken — az ilyen elfoglalt üzletve­zető szívesen venné, ha az egyszerűbb ügyek intézését másra bízhatná. Természete­sen nem ingyen, hanem fi­zetség ellenében. Vállalkozás vagy tespedtség? Ilyen egyszerűbb ügy le­het például a gépek — konyhagépek, hűtők, kávé­főzőmasinák — rendszeres karbantartása, az üzlet be­rendezési tárgyainak — szék, asztal, abrosz, tányér, pohár, evőeszköz, dekoráció — be­szerzése. javítása, illetve mo­satása. és sok más hasonló, mondjuk a kirakatüvegek tisztán tartása. Az lenne a kézenfekvő, ha az ilyen feladatok ellátására az anyavállalat '— a válla­lati központ — vállalkozna. A szó szoros értelmében vál­lalkozna: felkínálná szolgál­tatásait a szerződéses üzlet­vezetőknek, akik ezt megfi­zetnék. Ehhez azonban az kellene, hogy a központok­ban is kialakuljon a vállal­kozói szemlélet, hogy a köz­pontok ilyen ajánlatokat te­gyenek a szerződéses veze­tőknek. és a feladatok ellá­tására szolgáltató csoporto­kat hozzanak létre. Meg kell mondani, hogy bár már hat esztendeje len­ne mód és szükség a köz­pontok ilyen átváltozására, csak igen kevés helyen is­merték fel: az új rendszer­ben nem irányítani. hanem kiszolgálni kell a szerződéses vezetőket. Még kevesebb he­lyen jöttek létre azok a bi­zonyos szolgáltató csoportok. Jó példaként a Hajdú Me­gyei Vendéglátó Vállalatot szokás emlegetni, amely egy­felől alaposan csökkentette adminisztratív létszámát — az irodai dolgozók egy ré­szét az üzlethálózatban fog­lalkoztatja — másfelől vál­lalati gazdasági munkaközös­ségeket hozott létre a szer­ződéses üzletek kiszolgálásá­ra. Néhány más vendéglátó vállalat is próbálkozik ha­sonlókkal, a többség azon­ban, mint már említettük — a megújulásnak csak kevés jelét mutatja. A tespedtség láttán pe­dig felmerül az emberben: ugyan, mi tudná megújulás­ra késztetni a központokat? Hiszen ma a korábbihoz ké­pest igencsak kényelmes helyzetben vannak: a szerző­déses üzletvezetők csak fi­zetik nekik a szerződésben rögzített átalánydíjat, minek ellenében alig kell valamit is tenniük. A minisztérium törekvése A rendre befolyó tekinté­lyes summák — a licitálás során olykor felsrófolt áta­lánydíjak — majdhogynem munka nélkül juttatják jö­vedelemhez a központokat. Ami, és ez az igazán elgon­dolkoztató. akkor is garan­tálja a vállalat jövedelme­zőségét. ha eközben több üz­lete ráfizetéses. Ha a jöve­delmezőség a szerződéses üz­letek révén biztosra vehető, akkor ugvan mi készteti a vállalati központokat, hogy a közvetlen irányításuk alatt maradt üzleteket hatéko­nyabb gazdálkodásra ösztö­nözzék. hogy azokat is meg­újítsák. hogy azok is jobb. figyelmesebb szolgáltatást nyújtsanak a vendégeknek? tgy jutottak a szakma egyes vezetői arra a gondolatra, hogy létre lehetne hozni va­lamiféle elszámoltatási köz_ pontot, amely valamennyi szerződéses v end églátóhely - lyel elszámolási viszonyban állna: megkötné velük a szerződéseket, és kezelné a befolyó átalánydíjakat. Ta­lán mondani sem kell, hogy a gondolat — amelyet a kö­zelmúltban ismertettek a vendéglátó vállalatok veze­tőivel — kemény ellenállás­ba ütközött, sőt. felháboro­dást keltett. Sejteni lehetett ugyanis mögötte olyasféle szándékot, hogy a vállalato­kat netán megfosztanák a biztos bevételi forrástól — a szerződések befizetéseitől — minek következtében azok anyagilag igencsak megren­dülnének. Minden esetre rá­kényszerülnének. hogy — más forrás alig lévén — egyéb üzleteikből préselje­nek ki magasabb bevételt, mert máskülönben könnyen csődbe juthatnak, és egye­nesen feleslegessé válhatnak. A Belkereskedelmi Minisz­térium minden esetre jó úton jár, amikor hatéko­nyabb tevékenységre pró­bálja késztetni a vendéglátó vállalatokat. G. Zs. A NOSZF évfordulójára Az építésnél a részeredmény is fontos (Tudósítónktól) A közösségi szellem min­den bVigádban benne rej­lik. pusztán olyan embe­rek kellenek hozzá, akik felismerik: érdekeik és cél­jaik egymás nélkül nem valósíthatók meg. Ennek az állításnak a helyességét felismerték a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat­nál is, ahol a brigádok mozgósító erejét hasznosít­ják és megbecsülik. Az eredmény? Az építők u nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére Egerben meg­gyorsították a munkatem­pót. A versenyt kezdeményező kiváló kőművesbrigádot Bereczki Bertalan vezeti ök a jövő hónap 20-ig el­készülnek a Csebokszári városrészben 60 garázs épí­tésével, többletmunkával segítik a 16 tantermes gim­názium befejezését. Németh József irányításával ugyan­csak december 20-ig kíván­ják teljesíteni vállalásaikat a kőművesek a megyeszék­hely Szüret utcai lakásai­nak kivitelezésénél. A fel­adatok jó minőségű megol­dása esetén összesen 60 ezer forint prémiumot kap majd a 17 tagú kollektíva. Nem pusztán felajánlás kérdése, hogy a brigádok győzik-e a maguk szabta tempót. Vonatkozik ez a Varga Pál irányításával dolgozó ácsokra is. Ök a Szüret utcai lakások, a gim­názium. a SZOT-gyógyüdü- lő átadását kívánják meg­gyorsítani. Hasonló felajánlásokról értesítették a vállalat veze­tőségét az Egerben dolgozó lakatosok, asztalosok, be­tonozok is. A kezdeménye­zések azért is fontosak, mert rövid távon jobban számon kérhető és jutalmaz­ható a brigádok igyekeze­te, mintha éves vállalásokat tennének. Mika István Az olajipar és a város Fiatalon azt gondoljuk, sorsunk a magunk kezében van. Aztán múlnak az évek. Ho gyan alakul egy ember élete? Azt g.vak ran irányítják szerencsés vagy éppen bal- sikerű véletlenek. Egy tekintélyes vezető jó vagy rossz tanácsai, barátságok, sze relmek, felsőbb szinten hozott döntések, és váratlan, előre nem programozható kis és nagy konfliktusok befolyásolhatják. Né meth Lajos pályáját is Ilyesféle tordula tok alakították. A Nagyalföldi Kőolajkuta tó Vállalat Egri üzemegységének vezető je 28, a szakmában letöltött év után me gis úgy találja, számára ezek a véletlenek szerencsések voltak. — A Dunántúlról szárma­zom, Nagykanizsáról. Nyil­ván kicsit megérezni a sza­vaimon, Ifíleg az .^’’-han­goknál — kezdi mindjárt a beszélgetés elején. — A csa­ládban több volt a tanár, mint az iparos, bár édes­apám fodrászként, édes­anyám férfiszabóként keres­te a kenyerét. A zene, a kul­túra tiszteletét tőlük kap­tam. Hogy lettem mégis olaj­bányász? Eredetileg gépész­nek jelentkeztem a helyi technikumba. Ütban hazafe­lé tartottunk a sikeres fel­vételiről. édesanyám azon kesergett, hölgy távol kerü­lök tőlük, mert ezt a tago­zatot épp akkor helyezték át Pécsre, illetve Salgótarjánba. Menet közben találkoztunk nagybátyámmal, az ottani fiúkollégium igazgatójával. Ö javasolta a technikum olajipari tagozatát. Tanácsa­ra pótfelvételiztem, s így maradtam még négy eszten­deig szülővárosomban. Ami­kor végeztem, természetes­nek tűnt. hogy a szakmában helyezkedjek el. Bázakerety- tyén kezdtem. A hatvanas években nagy jövőt ígértek az alföldi olaj- és földgáz- készletek. Az iparágat fej­lesztették. Véletlen, vagy ter­mészetes? Akkori főnököm, dr. Juratovics Aladár Eger­be került, vele jöttem. S bár ő később tovább ment Sze­gedre, én ittmaradtam. Az olajos szakmában az a mondás járja, aki egv telet kibír, sokszor mínusz 10— 20 fokos hidegben, az vég­leg eljegyezte magát ezzel a nehéz, de változatos hi­vatással. INo és persze több­nyire az a rend, hogy az újáknak végig kell járniuk a ranglétrát. A kutak mel­lett előbb „kulcsosként", majd „kapcsolóként", idővel fúró-, aztán föfúrómester- ként teljesítenek szolgálatot. gyakran túl a nyolc órán. S mivel a feltáróhelyek kö­zött a távolság több kilo­méterben mérhető, gépko­csival. nehéz terepen, sűrűn úton kell lenni. 1969-ben. amikor Németh Lajost kine­vezték a mostani, cég elődjé­nek. a Nagyalföldi Kőolaj­termelő Vállalat kútjavító üzemegységének élére, akkor már túl volt ezeken a „pró­ment volna eddig is. Köz­ben megszerettem az itteni embereket. Egert. Sok bará­tom van. Olyan a természe­tem. ha kérnek valamire, nehezen tudok ellentmonda­ni. Míg tanultak a gyerekek, tíz évig voltam szülői mun­kaközösség-vezető a 4-es iskolában. Jó érzéssel töltött el, ha segíthettem, például a tornaterem bővítésénél. Az­tán a foci, a régi szerelem! Ma már nem játszom, de a megyei labdarúgó-szövetség játékvezető-bizottságának el nöke vagyok. — Az, hogy pár éve Irti­kot is megjárta, már o bú - csúzásktor kerül szóba. — Tudja, a közelmúltban építkeztem. Ezért is vállal tam. — Fél évet töltöttem kinn Bagdad mellett a siva­tagban, 1980-ban. Kemény munkát végeztünk, de úg.v hiszem, nem vallottunk szé­gyent. Csaknem annyit tel­jesítettünk. mint a jobb be rendezéssel dolgozó olaszok amerikaiak. S adódott alka­lom tapasztalatcserére is. De nem mulasztottam el egyet len kirándulást sem. Érde­keltek a műemlékek, termé szeti szépségek. Amúgy is szívesen túrázom, s ha var idő kertészkedem. Véletlenek. tudatosság' Kevesen mondhatják el. hogy több mint negyedszázadot töltöttek egy munkahelyen Többször hívták más mun­kakörbe, a pártbizottságra irányítónak, mégis maradt Mert ott tartotta az egyik szerelem; az olajbányászat A véletlen kapcsán válasz tott lakóhely pedig ide kö tötte. Ehhez a tájhoz. az eg riekhez. Terveiről szólva ígv összegez: — Ahová az élet állít, ok szeretnék megfelelni. Jámbor Ildikó (Fotó: Kőhídi Imre) bákon". Kezdetűén és azóta is teendőit a mozgalmasság jellemzi, s életének minden órájában, éjszaka és ünnep­napon is telefonközelben, ké­szültségben kelt lennie. Va­lahogy úgV, mint az orvo­soknál. A mindennapos harc­ra. ha nem is emberi éle­tekért. de a jólétünket meg­alapozó energiáért van szük­ség. No és ha egy szerkezet meghibásodik, vagy várat­lan kitörés következik be. az ott dolgozók biztonsága is megköveteli a gyors in­tézkedéseket. Mindezekről szívesen beszél: — A napi feladatok per­sze kellemes feszültséggel járnak. — Megbízható és ál­dozatkész munkatársaim van­nak. Másképp nem is tud­nánk helytállni. A bányaha­tóság által kijelölt, a geoló­gusok által felmért területek feltárása, fúrása, a kutak ki­képzése, javítás, szállítás, a nagy értékű berendezések karrbantartása — ez a mun­kánk. — Telefonon és sze­mélyesen is tartom a kapcso­latot a központtal, a szolno­ki műszaki irányító appará­tussal. Az üzemegységen be­lül pedig a geológusokkal, fúró-mesterekkel. Reggel rendszerint fél hatkor, ami­kor bemegyek a munkahe­lyemre. eligazítással kez­dünk. Utána elindulunk a szélrózsa minden irányába. A munkaidő kötetlen, de a szolgálat folytonos, nincs megállás, a kutaknak min­dig működni kelt. — Az ember azt gondol­ná, emellett nincs idő• csa­ládra. kikapcsolódásra, kedv­telésre . . . — Három gyermekem van. Mióta nagyobbak, mór sok­kal könnyebb. A legidősebb fiam egyetemista, a kisebb fiam és lányom középisko­lás. A feleségem a vendég­látóiparban dolgozik. Az ő segítsége nélkül, biztos csa­ládi háttér híján. nehezen Almasűrítmény tőkés exportra. A szabolcsi almából ke szítét! sűrítmény iránt nagy a kereslet a tőkés piacokon. A nyíregyházi Zöldért Vállalat almaié- nyerő és -sűrítő üzemében naponta 21 tonna sorit ményt készítenek, de vá sárolnak almát a tsz-ek tol, gazdaságoktól is. \ jó minőségű almasurit ményt. amely számos üdítőital alapanyaga, ka nadai és amerikai ex portra szállítják. Képűn kőn: az almaléderítő tar tályok (MTI-fot<> Klek Kim felv '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom