Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 11., szombat S FESTŐI KÖRNYEZETBEN - MEGÚJULÓ MUNKASZERETETTEL Mátraderecske, jelenidöben (Fotó: Perl Márton) Délelőtti pillanatkép — Már több mint tíz éve nyugdíjas vagyok. Rossz a lábam, ezért nem tudok ugye eljárni dolgozni se Hát, el-elmegyek itt a többi öreghez beszélgetni! Ifjú Csintalan Ferencet munka közben találtuk. A szobafestő kisiparos éppen Vincze Miklósék Dózsa úti házának belsejét tette szebbé . . — Mondtad, rátermett, törekvő fiatalembert kerestél! Azt hiszem, bőven van választási lehetőség nálunk! Igen dolgos nép lakja a mi falunkat. Nem tagadom, én is megragadok minden lehetőséget. Sok helyre hívnak, de nincs se szombatom, se vasárnapom . . . Tudtam, hogy nemrég épített. Mikor erről kérdeztem, kocsijába ültetett és elvitt új otthonához. Nem magasságával emelkedett a többi fölé — tulajdonosa szándékosan maradt ki a Derecskén oly jellemző versenyből. —, hanem takaros szépségével. — 150 négyzetméteres a lakható tér. Ezen kívül van még egy kazánház. hátsó folyosó, pince és garázs. Az „ezerötös’' mellett most már a „munkaautónak”, az IZS- nek is kell a hely. Utunk következő állomása az úgynevezett „dollárnegyed”. Hatalmas, gazdagságot sejtető új házak mellett haladtunk el. Közben arról beszélgettünk, új keletű ismerősünkkel, vajon honnan van minderre pénz? — Munkából! De akad olyan, aki még az élelemmel is takarékoskodik, csakhogy „jobban haladjon” mint a szomszéd. És persze, rengeteget számít, ha a nagyszülők és a szülők egyaránt a gyerekeket segítik . .. Az élmények, benyomások jegyzetnyomai még kuszán követték egymást bennünk, s a lapokon. Hiányzott egy, a falu jelenét összességében fölrajzoló vélemény: ezért fölkerestük a tanácselnököt. Forgó Miklós könnyű helyzetben volt, hiszen már az elfogadott VII. ötéves terv alapján válaszolhattak kérdésünkre. — Kérem, emeljen ki néhányat a közeljövő legfontosabb fejlesztései közül! — Nem, nem! Ez egytől egyig mind fontos. írja csak le valamennyit —, mondta. s már sorolta is: az idén te. lefont és gázt kapott az új iskola, s elkészült az átmenő gázhálózat. Jövőre vezetjük be ezt az energiahordozót a művelődési házba, az orvosi rendelőbe és a tanácsházára. Ugyanakkor bővítjük a vízvezetékrendszert a temetőben,-és kiépítjük az üdülőterületen. Ez utóbbit a telektulajdonosok fizetik. Ekkor kerül sorra a Petőfi úti tanácsi bérlakás rekonstrukciója is. Mindezeken kívül az öt év alatt több mint hárommillió forintot fordítunk út- és járdaépítésre, és két és fél milliót a rossz szociális körülmények között élők támogatására Nagyon szeretnénk egy új kultúrházat is építeni, valamint felújítani a fürdőnket —, de minderre még nincs kellő anyagi fedezet. — Milyen célok megvalósítására kérték a lakosság segítségét? — Szinte elsőként szavazták meg Mátraderecskén a településfejlesztési hozzájárulást. Ez minden bizonynyal összefügg azzal is. hogy jól sikerült meghatározni a pénz fölhasználását a befolyt összegből gázhálózatot építünk, ezzel a korszerű módszerrel fűtjük az iskolákat, az óvodát, az orvosi rendelőt és a kultúrházat is. — Végezetül illik, sőt szinte kötelességemnek érzem kiemelni: ez az igen dinamikus fejlődés elképzelhetetlen lett volna a derecs- keiek átlagon felüli anyagi és munka-hozzájárulása nélkül! Megszámlálhatatlan kanyar, sok hegynek iramodás és völgynek ereszkedés után. kazettáinkon eredményeket, s gondokat sorjázó mondatokkal, visszaérkeztünk Egerbe —, hogy néhány nap múlva már ezekkel a sorokkal hívjuk föl a figyelmet e mindig többet, s többet tenni vágyó emberek lakta községre Móró István Változások jelképei — Miért vállalta el ezt a többletfeladatot is? — Akik a nyáron a kazla zásnál dolgoztak, azok mentek most a tsz-irodához. az építkezésre segédkezni. Itt tehát kevesebben vagyunk, de azért a magnak földbe kell kerülnie! Legfeljebb ha nem leszek megelégedve a keresettel, nem csinálom legközelebb. — Ügy látom az arcán, nem először érik az őszi szelek . . . — Bizony, 65 éves vagyok. és húsz éve dolgozom folyamatosan a termelőszövetkezetben, mint traktoros. Már hatodik esztendeje annak, hogy nyugdíjba vonultam, de amíg bírom erővel, addig maradok a tsz-nél! Meredek földutakon ereszkedtünk vissza a völgyben meghúzódó házak közé, hogy tovább kutassuk Mátraderecske „arcait”. Arcokat, jellemzőnek ítélt sorsú embereket kerestünk: Kiss Sándor (Török), immár hetven éve él ebben a községben, sőt itt laktak a szülei, de ittmaradt a lánya is. — Mit jelent a „Török" a neve után? — Ez ugye, olyan ragadványnév. Kiss Sándor sok van a faluban, s az itteniek ezek szerint különböztetik meg őket. így vagyunk mi ugye, anyakönyvezve is. Van mondjuk Kiss József Gulli. Vagy a feleségem ugye. Kiss Eszti Tuju. — Mivel telik el egy-egy napja? A legtöbb örömet okozó újdonság: épül a gázvezeték Megszámlálhatatlan kanyar, sok hegynek iramodás és völgynek ereszkedés után, telve e táj megunhatatlan szépségeivel érkeztünk meg Mátraderecskére. Az erdőövezte, tiszta őszi fényben fürdő kis település megszokott hétköznapi életét élte. Az utcákon egy- egy idősebb ember ballagott komótosan dolgára vagy ismerőséhez egy kis beszélgetésre. Volt, aki unokáját sétáltatta — de igazi nyüzsgés csak egy irányban látszott: a téglagyárhoz mentek pótkocsis teherautók, s adtak helyet ott a súlyos terhüket már kifelé vontató társaiknak. Daciánk befurakodott közöttük a kapun. Keller Józsefnek a gyár vezetőjének szobájában szinte a szó szoros értelmében egymást érték az emberek. De gyors intézkedéseit követően, kérésünkre hamarosan már a falu és az üzem együttműködéséről mondott gondolatait jegyezhette mágnesemlékezetébe a magnetofon : — Üzemünk általában kettőszázhetvenhat személyt foglalkoztat, s 95 százalékuk derecskéi. Szinte nincs is olyan család a községben, ahonnan ne dolgozna nálunk valaki. Ez már önmagában is erős kötődést jelent. Harmonikus, kiegyensúlyozott, élő kapcsolatunk van a tanácsi vezetőkkel, s valamennyi helybeli és közvetlen környékbeli termelő szervezettel. Térítésmentesen bocsátjuk a község rendelkezésére azokat az eszközeinket, amelyekre csak időlegesen van szükségünk. De a segítség kölcsönös! Nekünk is óriási költségmegtakarítást jelent, ha nem a miskolci központunkból kell minden kisebb feladatra gépet kérni. Mátraderecske Hazafias Népfront szervezetének elnöke, Maruzs János, akit a tavalyi falugyűlésen választottak meg, ma nyugdíjasként a téglagyárban dolgozik. Sokan ismerik a településen, sokan fordulnak hozzá tanácsot kérve . . — Amiben tudok, segítek. Ha pedig olyan kéréssel keresnek fel, amiben nem vagyok illetékes, akkor megmondom az embereknek 'hova. kihez kell elmenniük ügyük megnyugtató rendezése érdekében. — Vannak-e sajátos derecskéi gondok? — Nem különösebben más a mi, falunk,' mint a környékbeliek. Persze, — áll meg egy pillanatra —, mikor mi a gond: volt nekünk egy igen 'jól működő pávakörünk, ezen belül pedig az úgynevezett derecskéi asz- szonykórus mondhatta magáénak a legtöbb elismerést De ez a csoport egy ideje feloszlott. Már sok helyi fórumon fölvetették újjászervezésének ügyét, s én nagyon bízom benne, hogy hamarosan újra együtt énekelnek a falunkbeü asszonyok. — Véleménye szerint, mi jellemzi az itt élő embereket? —- A munkaszeretet — és persze, az azért kapott pénz szeretete! Itt senki sem elégszik meg a napi nyolc óráért járó fizetéssel. Délután és este „folytatódik a műszak”. Nyaranta sokan az Alföldre is eljárnak dolgozni. Mindennek eredményeként szép és nagy házak épültek az utóbbi időben Bennük pedig drága bútorokat, sok háztartási gépet és szórakoztató elektronikai • berendezést találni. Számos családnak van személygépkocsija is. Elhagyva a gyárat a község másik nagy termelőegységébe, a Rákóczi Tsz-be vitt az utunk. Ott Fejes József elnök várt ránk, s kérésünkre elsőként ő is a szövetkezet és a falu közti kapcsolatról szólt: — Mátraderecske több mint háromezer lakosához viszonyítva a nálunk dolgozó száztíz-százhúsz embei meglehetősen kis számnak tűnik. Ez azonban csalóka arány, mert nyugdíjasaink ennél is többen vannak, s ezért a faluban élő családok jó része kötődik a tsz- hez. És nem szabad elfeledkezni a helyről, a földről, amely számunkra különösképp meghatározó ... Nagy erőt jelent az itt tevékenykedő tagság szorgalma, munkaszeretete. Erről már sokszor tettek tanúbizonyságot. Nyugodtan mondhatom, hogy minden téren számíthatnak ránk, és számolnak is velünk a derecskeiek. Támogatjuk a könyvtárat, bekapcsolódunk a kulturális és szociális programokba, részt veszünk a sportéletben, és tag. jaink vannak a tűzoltótestületben is. Ezeken kívül szükség esetén gépeket vagy szállítójárműveket adunk a közös építkezésekhez, s gyakran biztosítunk buszt az iskolások kirándulásaihoz. — Mi adja mindennek az anyagi alapját? — Természetesen az eredményes gazdálkodás. Tavaly például a tervezett 8 és fél milliós nyereséggel szemben közel 13 millió forint haszonra tettünk szert. Ez évre — a ránk nehezedő terhek, a tovább szigorodó közgazdasági feltételek miatt nem mertünk többel tervezni. Azt viszont örömmel mondhatom, hogy mind a féléves mérlegkészítéskor, mind a harmadik negyedév végén történt összegzéskor megállapíthattuk, időarányosan az idén is teljesítettük kitűzött feladatainkat. Hatalmas porfelhő jelezte a gépek mozgását a régóta esőt kívánó táblán: két traktor vetett. Az egyiket Fodor Imre vezette, de ott- jártunkkor ő végezte az úgynevezett faros munkáját is: föltöltötte a vontatott masina tartályait búzával. Fejes József Keller József Maruzs János Kiss Sándor. Török
