Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-10 / 239. szám
I NÉPÚJSÁG, 1986. október 10., péntek 3. HAGYOMÁNYT TEREMTVE Hevesi Mozaik '86 Kiváló Áruk Fóruma — a helyszínen Négy esztendeje sikere volt a Hevesi Mozaik elnevezésű megyei termékbemutatónak, vásárnak —. ezért a rendezők úgy határoztak, hogy a gazdasági seregszemlének folytatása lesz; ezentúl minden középtávú tervidőszakban sor kerül egy hasonlóra. így nyílik most az idei. amely október 14-től 19-ig tart az egri körcsarnokban. A cél — mint Habis Lászlótól, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetőjétől értesültünk — változatlan, a hagyományhoz igazodik. A felvonultatott /különféle cikkekkel — gyártmányokkal, terményekkel — egyrészt reprezentálni szeretnék szőkébb hazánk könnyűiparának és élelmiszer-gazdaságának fejlődését, másrészt megpróbálják felmérni az új termékek értékesítésének lehetőségeit, illetve kiválogatni az exportra is alkalmas árukat. Ugyanekkor egy külön kis kiállításon — a sportcsarnok előterében — „Vevők vagyunk” címmel keresett hiánycikkek pótlására iparkodnak vállalkozókat toborozni. A részt vevő mintegy hetven termelő többsége Heves megyei, de jó néhányan távolabbról, elsősorban a környező területekről érkeznek. Pártkapcsolataink alapján jelentkezik Újpestről a Pannónia Szőrmék i készítő és Szórmekonfekció Vállalat, a Duna Cipőgyár, a tímáripari, valamint a csökkent munkaképességűeket foglalkoz- taitó szövetkezet; a tanácsi együttműködés eredményeként pedig Békés megyéből a Szarvasi Vas- és Fémipari-, a Gyulai Fa- és Fém- bútoripari, a Csaba Szőnyegszövő és Háziipari Szövetkezet, az- üdítőipari, a Zöldért, a Körös Sütőipari Vállalat. Szolnokból érkezik a Lehel, a Tisza Cipőgyár, Dunántúlról a Győri Keksz- és Ostyagyár, továbbá — első alkalommal — képviselteti magát az Ágker Kft is. S a „hazaiak” között is lesz több olyan szereplő, amely- lyel 1982-ben még nem találkoztunk a Hevesi Mozaikon. További újdonság, hogy megyénk képviselői ízelítőt adnak áruházi cseréikből kishatármenti forgalmukból is, s ennek során az egri, gyöngyösi áfész, a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat számos olyan cikket bemutat, amelyet nem mindenütt ismernek még. Eddig egyedülálló az is, hogy a Kiváló Áruk Fóruma Titkársága rendkívüli pályázatot hirdet a résztvevőknek, amelynek alkalmával a helyszínen minősítik a megkülönböztető jelzés viselésére alkalmas termékeket. Egyidejűleg pedig pályázni lehet a Hevesi Mozaik ’86 díjaira is. Mindezeken túl a rendezők szakmai napokkal kívánják elősegíteni a termelők, a forgalmazók, a külkereskedelmi szervezetek együttműködésének erősödését. Október 15-én 10 órától, a Mészöv tanácstermében exporttal kapcsolatos tájértekezletre kerül sor, másnap ugyanebben az időpontban és ugyanitt az ipar és a kereskedelem, 17-én, 10 órától, a Technika Háza nagytermében pedig az élelmiszeripar, valamint á kereskedelem nagyobb összhangjának lehetőségeiről lesz szó miniszterhelyettes, illetve minisztériumi főosztályvezetők előadásaival kezdve. Miközben az október 14-i, délután 3 órai sportcsarnoki megnyitót követő reprezentatív bemutatóban gyönyörködhet az érdeklődő — Eger más helyein a nagyközönség meg is vásárolhatja a kiállított cikkeket. A Katona István téren részint a közterületen felállított alkalmi sátrakban, részint pedig a piaccsarnokban, továbbá a Centrum Áruházban, a Ju- ventusban, a Dómusban, a Belvárosi, a Ráckapu, a Bástya ABC-kben, a Szuperedben valamennyi bemutatott termék — többük kedvezményes áron — kapható lesz. Az öltözködéshez külön divatparádé segít az el igazodásban. A rendezvényhez katalógus készül. A városban plakátok, transzparensek vezetik az érdeklődőt, táblák emlékeztetnek az egyes eseményekre, s kalauzolnak a különféle helyszínekre. Nemcsak a sportcsarnoki kiállítás, hanem az utcai dekoráció is olyan hangulatot igyekszik teremteni, amely minden tekintetben megragadja a figyelmet, s kíváncsiságot ébreszt úgyszólván a legközömbösebb járókelőben is. Ha nem is mini BNV lesz mindenesetre olyan, amely kicsiben feltétlenül hasonlít valamelyest a területi vásárokhoz, a miskolci, szegedi vagy pécsi találkozókhoz. Bizonyos, hogy erre a néhány napra sajátos arculatot kölcsönöz a megyeszékhelynek. S nemcsak a kitűzött gazdasági célt szolgálja hasznosan — hanem mindenképpen élményt is jelent a látogatónak. Gyóni Gyula ÚJ Rába-gyár épül Szentgotthárdon Szentgotthárdon 1983. augusztus 20-án tették le az új Rába-gyár alapkövét. Az azóta eltelt idé alatt a Vas Megyei Állami ’ Építőipari Vállalat emberei elkészítették a harmincezer négyzetméter alapterületű csarnok vázszerkezetét, tetőszigetelését és elkészültek a csarnokhoz kapcsolódó kiszolgálóegységek épület- szerkezetei is. Felvételünkön; a szabadtéri darupályán dolgozik Mékli Béla villanyszerelő. (MTI-fotó; Czika László felv.) Megjelent a Béke és Szocializmus 9. száma El kell utasítanunk minden olyan doktrínát, amely a konfliktusok katonai megoldásának elfogadhatóságát és megengedőetőségét hirdeti. Ez pedig azt jelenti, hogy végre minden államnak el kell fogadnia korunk legfőbb tanulságát: egy atomháborúban senki sem győzhet — írja Bohuslav Chnou- pek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter a nemzetközi helyzetet és Csehszlovákia külpolitikáját elemző cikkében. Louis Van Geyt, a Belga Kommunista Párt elnöke megvilágítja hazája belpolitikai helyzetét. Megállapítja, hogy Belgiumban ma mindenekelőtt a munkanélküliség a dolgozókat fenyegető legnagyobb veszély. A teljes és részleges munkanélküliek száma eléri a 900 ezret. A kormány a „szigorú takarékosság” és a „pénzügyi szanálás” programját a dolgozók tömegeinek rovására hajtja végre. Harilaosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt főtitkára áttekinti pártja szövetségi politikáját. Hangoztatja: a görög társadalomban most zajló változások és — még inkább — azok a változtatási igények, amelyek a társadalomban élnek, megkövetelik Görögország Kommunista Pártjától, hogy elméleti és gyakorlati vonatkozásában megújítsa szövetségi politikáját. Haydar Kutlu, a Török Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára a munkásosztály nemzetközi és nemzeti szerepét vizsgálja. A KGST-tagországok tudományos-műszaki fejlődésének 2000-ig szóló komplex programja a legfontosabb stratégiai feladatok közé sorolja annak a folyamatnak a meggyorsítását, amelynek során fokozatosan kiegyenlítődik a gazdasági fejlettség színvonala a KGST tagországai, elsősorban Kuba. Mongólia, Vietnam és az európai testvérországok között. Erről beszélgetnek a moszkvai székhellyel működő Szocialista Világrendszer Közgazdasági Problémáinak Nemzetközi Intézetében a folyóirat munkatársai. A Béke és Szocializmus általános elméleti kérdésekkel foglalkozó bizottsága Prágában szimpóziumot rendezett a nyolcvanas évek kapitalizmusáról abból az alkalomból, hogy 70 éve jelent meg Leninnek Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című munkája. A szerkesztőség összefoglalót ad a vitáról. [Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja KÉTFRONTOS HARCCAL A VÁLSÁG LEKÜZDÉSÉÉRT (XVIII/5.) június 28-án a lengyelországi Poz- • nanban súlyos zavargás tört ki, amelyen munkásrétegek is részt vettek, és a rendet csak a hadsereg bevetésével lehetett helyreállítani. Poznan figyelmeztető jel volt az MDP-nek is, hogy sürgősen meg kell oldani a válságot. Ez adta az utolsó lökést ahhoz az újabb politikai fordulathoz, amelyet a Központi Vezetőségnek július 18—21-i ülése határozott el. Ez a plénum végre kritikusan elemezte a párt politikáját, levonta az SZKP XX. kongresszusából adódó következtetéseket, és kétfrontos harcot hirdetett a válság felszámolására. Egyben körvonalazta a teendőket az előrelépéshez a szocialista megújulás érdekében. Nagy tehertételtől szabadította meg a pártot az, hogy a KV ülése felmentette első titkári tisztsége alól Rákosi Mátyást. De a régi beidegződés és a pártegység hamis értelmezése munkált, amikor a döntést Rákosi rossz egészségi állapotával indokolták, és nem tárták a párt és az ország elé súlyos politikai hibáit, és bűnös szerepét a koncepciós perekben, valamint a rehabilitáció késleltetésében. Rákosi helyébe első titkárnak Gerő Ernőt választotta még a testület. Ez a választás nem volt nevezhető sem elvinek, sem taktikusnak. Gerő Ernő Rákosi mellett a régi vezetés második embere volt, tehát hasonlóan felelős a politika torzulásáért, az 1953. júniusi fordulat megtorpedózásáért, az SZKP XX. kongresszusa után is a változások gátlásáért, és részese volt a törvénytelenségeknek is. A júliusi plénu- mon ugyan irányt váltott, de a beszédében hangoztatott „tiszta lappal” kezdjük az új politikát, kifejezte azt a célját, hogy a múltbeli hibákra, az ő személyes hibáira is, borítsanak fátylat. A pártpolitika megújulásának szándékát tükrözte viszont az, hogy a KV és a PB soraiba több kipróbált, nagy tapasztalattal rendelkező elvtársat választottak, közöttük jó néhányan a tör. vénytelenségek áldozatai voltak. Ekkor lett a PB-nek és a KV Titkárságának is tagja Kádár János. A központi beszámoló — már Gerő Ernő tartotta — és a határozat új megközelítésű. és az SZKP XX. kongresszusa szellemének megfelelő volt. A pártegység helyreállítását szorgalmazta, és reálisan elemezte az elhajlásokat is: „Pártunkban mélyek mind a szektarianiz- mus, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei — állapította meg a beszámoló. — Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezetesebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt fő irányvonalának és helyes politikájának érvényesítéséért." E kétfrontos állásfoglalás végre a szektás megnyilvánulási formákat is bemutatta: politikai felvilágosítás helyett adminisztratív eszközök alkalmazása, erőszak a tsz-fejlesztésben. bizalmatlanságra alapozott káderpo. litika, dogmatizmus a társadalmi jelenségek megítélésében, beteges gyanakvás a volt szociáldemokratákkal szemben, a szövetségesek lebecsülése. a népfront elhanyagolása. Az állami életben a szocialista törvényesség megszilárdítását, az állami fegyelemnek a szocialista demokráciával egyidejű / erősítését és fejlesztését jelölték meg feladatul. Gazdasági téren az anyagi érdekeltség és a minőségi követelmények kaptak hangsúlyt. Mint közvetlen teendőt javasolták az államkölcsönjegyzés megszüntetését, és a hadsereg létszámának csökkentését. Az agrárpolitikában a mezőgazdaság szocialista átalakítását ugyan célul tűzte ki a határozat, de egyrészt az ütem realitásokhoz mért csökkentését, másrészt az önkéntesség legszigorúbb betartását hangsúlyozta. Kifejtette. hogy az állam az egyéni parasztgazdaságokat is támogatja a termelés növelésében. A júliusi KV-ülés a miniszterelnök, Hegedűs András előadásában megvitatta és elfogadta a második ötéves terv irányelveit. Ezek már jobban számoltak a reális lehetőségekkel, tekintetbe vették a szakértői csoportok véleményét is, és mintegy 2—3 százalékkal alacsonyabb fejlődési ütemet szabtak meg, mint az eredeti, még a Rákosi-féle vezetés által vitára bocsátott tervezet. Fontos és valóban előremutató megállapítások voltak találhatók a gazdasági irányítás módszereire vonatkozóan is: A központosítás túlzásait fel kell számolni, a vállalati tervmutatók számát csökkenteni, nagyobb hatáskört biztosítani a vállalatok igazgatóinak. Szó volt az anyagi ösztönzés, az ár. és bér-, valamint a hitelrendszer fejlesztéséről. „Olyan mechanizmust kell kialakítani. amelynek segítségével az egyes dolgozók munkáját közvetlenül a népgazdasági terv céljai irányíthatják” — hangsúlyozta a beszámoló. A júliusi KV-határozatot egyetértéssel és megköny- nvebbüléssel fogadták a párttagság nagy tömegei. A lakosságra is általában kedvezően hatott. Az első időkben még a Nagy Imre köré csoportosult jobboldali ellenzék is — némi fenntartással — kénytelen volt helyes irányú kezdeménynek elismerni a határozatot. A kifejezetten ellenséges, bur- zsoá-restaurációs elemek, akik főleg a Szabad Európából és más uszító külföldi forrásokból kapták a muníciót propagandájukhoz, is kissé csendesebbek lettek. De ez az állapot csak átmenetinek bizonyult. A válság túlságosan mély volt, s a fordulatok három év alatt túlságosan gyakoriak voltak ahhoz, hogy egy helyes lépés gyorsan visszaállítsa a bizalmat. Ezt tudva. Nagy Imre és csoportja is sietve taktikát változtatott. Miközben továbbra is azt hajtogatták, hogy a személyi változások a vezetésben nem elég következetesek — s ezt az érvelést különösen Gerő Ernő első titkári megbízatása alá is támasztotta — túl- licitálásba kezdtek. Követeléseik mind szélsőségesebbek lettek, mindinkább kétségbe vonták az alapvető szocialista vívmányokat, értékeket, és a demokratizálás címén a rendszer „strukturális megváltozatását" igényelték. Mindez összefonódott a nyugati tőkés viszonyok szépítésével, és lassan a már nem is nagyon burkolt szovjetellenességgel. A burzsoá restaurációs elemek ebben a tevékenységében jó partnerei voltak a Nagy Im- re-csoportnak; persze mindig meg is toldották az érvelést és a kívánságlistát. Elfogadták a csoport fő követeléseit is, hogy Nagy Imrét vissza kell vinni a párt-, illetve az államvezetésbe, hiszen azt első lépésként általános restaurációs céljaikhoz alkalmasnak találták. 1956. késő nyarán és kora őszén a politikai feszültség újra erősödni kezdett. A viták a különböző fórumokon — növekvő mértékben az egyetemeken, s álalában az értemiségi ifjúság soraiban — szélsőséges jelleget kaptak. A sajtóban is hasonló folyamatok bontakoztak ki. A kritikusok és a világmegváltók egymással versenyeztek az esetenként jogos, de gyakran irreális, nemegyszer teljesen abszurd követelések előterjesztésében. A párttagságnak pedig az a része is, amely nem, vagy csak kevéssé került e kritikai zuhatag befolyása alá. bénultan figyelt. A formálódó és még nem eléggé ösz- szecsiszolódott új vezetés — amely a nyári hónapokban különben is nagyon el volt foglalva nemzetközi ügyekkel és ismerkedéssel —, sem eszmei-politikai, sem pedig szervezeti útmutatást, segítséget nem adott elegendőt a párttagságnak, a pártszervezeteknek ahhoz, hogy kezdeményezők legyenek, és jól politizáljanak e válságos helyzetben. (Következik: Az ellenforradalom füzében)
