Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-10 / 239. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1986. október 10., péntek

Megszületett tehát a „Magyar Füvész Könyv”, amely felmérhetetlen jelentőségű a hazai tudomány fejlődése szempontjából. Nem is szólva nyelvészeti erényeiről, arról a költői teremtőerőről, mellyel a szerzők megnevezték honi növényeinket. De kevesen ismerték fel szerepét, nem a mecénások kopogtattak a tudósok ajtaján, hanem nekik kellett házalni kincseikkel.

5»

Első zsengék a magyar füvésztudományból”

Az alkotótárs Fazekas Mihály, a Ludas Matyi szerzője

(Kőhidi Imre reprodukciója)

(II/2.)

Ügy látszik Diószegi Sámuel hite és fanatizmusa a jó üggyel kapcsolatban azonban törhetetlen maradt. Azt gondolta, hogy a növények gyakorlati hasznát tárgyaló folytatás igazolni fogja majd a fáradozásaik értelmét. A második kötet előszavában így írt: ,,..a sok esztendei terhes munkával készült Füvész Könyv hasonlónak láttzik ahoz az idő előtt született magzathoz, melj születése utánn kevés napokkal megholt. De mégis tatám nem enyészett el ebbenn egészenn az Életerő, hanem tsak elállóit, és még felserkenhet. Ébresztője lehet annak az, hogy a melj magyar Könyvek az- ólta kijöttek: azoknak érdemes írói, többnyire ennek nevezetű fogadták el, mikor valamelj Plántát említeni szükség vált. Még bizonyosabb ébresztője lehet pedig az, ha kiadódnak tt Plántáknak régenn kívánt, és mind ez ideig sürgetett hasznai is.” Sajnos, a szép magyarsággal fogalmazott sorokban megcsillanó reménység hamar illúziónak bizonyult. Nemcsak a tetszhalottnak hitt füvészkönyv nem támadt életre, de magának a szerzőnek. Diószegi Sámuelnek is hamarosan szembe kellett néznie az elmúlással. Hírnöke már évekkel ezelőtt jelentkezett, a „szárazbetegség”, a tüdőbaj, ugyanaz, amely majd később Fazekast is elragadja. Betegség és az egyre nagyobb szegénység, a jól végzett munka ellenére a teljes kudarc súlya nehezedik a tudósra. Lassan ágyából is alig kelhet föl, a kegyetlen kór rohamosan emészti erejét.

Talán kapaszkodásként az utolsó szalmaszálba, szétküldözgeti könyveinek példányait ajándékként, némi honoráriumot remélve, vagy pusztán csak azért. hogy

azok olvasók kezébe kerüljenek, ne heverjenek százszámra haszon nélkül. így küld könyveket; Diószegi — minden felekezeti különbséget félretéve — Fischer István egri érseknek is. A debreceni tudós küldeményéhez levelet is mellékelt. A becses, dokumentumértékű írást az Érseki Levéltár megőrizte: „Fő Tisztelendő

Érsek Nagy Méltóságú Báró Kegyelmes Uram! Meg éngedte még az Isteni Gondviselés, hogy szerencsém lehessen Excellentiádnak, még életemben az utolsó Munkámnak gyümölcséből — mellyet a Hazai írók Stílusa szerént talám a Haza oltárára tett utolsó áldozatnak lehetne nevezni — udvaroljak. Méltoztaesék Excellenti- ád ezt is jó neueren venni. Ezen én három rend béli munkámnak valóságos tisztességére lészen, ha olyan fényes hellyenn, mint az Excellentiád Érseki Bib- liothecája, magának hellyel találhat. Bár ezen levelem, azért, hogy hosszas, és bizonytalan ki menetelü betegségem miatt, magam kezeivel nem írhattam, hijjá- nos is, de nem hijjános az a Tisztelet, mellyel az Excellentiád ember szerető szive eránt viseltetem, mert telyes szívből, és telyes Délekből szármozik, melyben a Test részt nem vehet. Ezen tiszta szeretettel, és a mellett há- ládatos Tiszteletemmel maradok Excellentiádnak Debrecenben Július 13-kán 1813 alázatos tisztelő szolgája Diószegi Sámuel beteges kézzel.” (Csak az utolsó szavak és a névaláírás Diószegi keze vonása.)

A levél soraiból kiolvasható, hogy a javakorabeli, mindössze ötvenhárom éves tudós tisztában volt elkövetkező sorsával: valóban „a Haza oltárára tett utolsó áldozatát” küldte el Egerbe, azután alig három hetet élt még... A sorsüldözött könyv története azonban még nem fejeződött be. Több mint tíz év múlva, 1824-ben

új professzor került a Debreceni Kollégium növénytanig katedrájára, Kerekes Ferenc, a Lúdas Matyi egykori első kiadója. Botanikai

tankönyv híján felkérik Fazekast, tegyen jelentést,

hány példányt tudna a Fü- vészkönyvből a Kollégium rendelkezésére bocsátani. A költő kétezer jó állapotban levő kötetet ajánl fel a

műből, amelyek „árának

meghatározását egyedül a nagytiszteletű konzisztórium bölcs Ítéletére” bízza. Az darabonként két forintot állapít meg. Fazekas öröme határtalan, olyannyira, hogy ajándékképpen még százötven példányt ad ráadásként. A professzori kar ugyan már jó előre tiltakozik ilyen nagyszámú Füvészkönyv átvétele ellen. Azzal érvelnek, hogy a diákok úgyis átadják egymásnak könyveiket, felesleges a jövőre gondolva példányokat tartalékolni. Fazekas ennek ellenére gyanútlanul felvesz a neki járó pénzből háromezer forintot. Az összeg kifizetése azonban gyakorlatilag kimerítette a pénztárat, komoly anyagi gondok jelentkeztek. Többek között a professzorok is késedelmesen kapták meg fizetésüket, ezért az ügyet a felettes egyházi hatóság elé terjesztették. így kezdődött a Kollégium történetében „Füvészkönyv-pör” néven ismert huzavona, amely évekig, a (költő haláláig tartott és csak a Fazekas-örökösökkel való kiegyezéssel zárult le.

A költő életét utolsó éveiben megkeserítő áldatlan pörösködésnek azért mégis volt haszna: diákok százai vitték magukkal Debrecenből az ország minden tájára tanulmányaik végeztével „az első zsengét a magyar füvésztudományból." S l a ssa n a Kollégium is visszakapta annak idején eltékozolni vélt forintjait.

(Vége)

Ocskay György

TÖPRENGETÖ

A szerelemről

Valószínű, hogy a férfi és a nő alakját azért vette fel az ember, hogy életörömhöz, szerelemhez jusson. nem azért, mintha más módot nem talált volna a szaporodásra.

(Karinthy Frigyes)

A szerelem leglényegesebb eleme a saját örökkévalóságba való hit.

(Somerset Maugham)

Ha egy nőt szeretsz — az jobb neki, mint neked.

(Heinrich Böll)

Az asszonyok nem emlékeznek arra vissza, amit ök már nem éreznek.

(Francois Mauriac)

Amelyik asszony valóban vissza akar utasítani, röviden azt mondja: nem. Amelyik magyarázkodik, azt akarja, hogy meggyőzzék.

(Alfred Musset)

A férfiakat és a nőket én nem a nagy majmok hasonlóságára alkottam volna, amiként történt, hanem a rovarok képére, amelyek, miután hernyók voltak, pillangókká alakulnak, és életük végén nincs más dolguk, mint hogy szeressenek, és szépek legyenek ... Egyes rovaroknak végső átalakulásuk után szárnyuk van, gyomruk pedig nincs. Csak ezért születnek újra e

megtisztult formában, hogy egy óráig szeressenek, és aztán meghaljanak... Ogy intézkedtem volna, hogy az ember először lárva korában végezze el azokat az undorító műveleteket, melyekkel táplálkozik... A szerelmet halandó létük kárpótlása és megkoronázásaként adtam volna nekik.

(Anatole France)

Gondoskodni valakiről nem egyéb, mint a szerelem okos, józan, praktikus formája.

(Karel Capek)

(Gyűjtötte: Havasházi László)

Max Bill Budapesten

A modern képzőművészeti világkép egyik korszakos jelentőségű formálója mutatja be műveit a Műcsarnokban. Ritka Ünnep itthon találkozni néhány főművével és építészeti munkáinak fényképeivel, melyek főként az ötvenes évek óta az egész világ környezetformálóinak és főleg szobrászainak gondolkodását befolyásolták, köztük jó néhány hazai festőnk s szobrászunk esztétikai nézeteit is.

Max Bill annak az absztrakt geometrikus téralakításnak következetes híve és folytatója, melyet a század húszas éveinek elején orosz képzőművészek terjesztettek el Európában és Amerikában. A húszas-harmincas évek eleje, a nagy gazdasági világválság ideje a művészeti teóriák felvirágzását eredményezte.

A művészek az első világ, háborút követő politikai, gazdasági és egzisztenciális zűrzavarban helyüket keresték, szilárd elméleti alapot kreáltak maguknak, amelynek segítségével a világ jelenségeinek sokféleségében eligazodhatnak. Sokan közülük az új rend, a proletá- riátus esztétikai nevelését és környezetének formálását tűzték ki célul, mint a wei- mari Gropius vezette Bau- haüs-iskola, melynek legkiemelkedőbb tanítványai közé tartozik Max Bill.

Művészetében és elméleti írásaiban Kandinsky. Mondrian, Vantongerloo folytatójának vallja magát. Műveit azonban nem absztraktnak, hanem konkrétaknak nevezi, annak kifejezéseként, hogy a művészet nem a látványon vagy az érzelmeken, hanem a gondolkodáson, mint a legfontosabb emberi ismertető- jegyen nyugszik.

A primer gondolkodásnak és ezáltal a világ megismerésének egyik legfontosabb eszköze a metematika. Mindig is a művészi kifejezés egyik alapja volt, mint egy titkos kapocs a kozmosz és a kultúra között. A modern művészet nem a matematika tételeit, hanem a világ matematikai szemléletét fejezi ki érzékletes módon. Ábrázolja a világ felépítésének struktúráját, olyan erőket, melyek minden emberi rend alapját képezik. A korszerű művészet egyik hulláma, a konstruktivizmus ezt önti látható, tapintható formába. De, mint minden művészet. a racionális elemek uralma ellenére sok oly tényezőt is magába rejt, amelyek már a megmagyarázható dolgok határán túlra vezetnek. A sokoldalú Max Bill képzőművészeti alkotásainak, főleg szobrainak titka épp ebben a megmagyarázhatatlan többletben rejlik. A varázs legtisztábban nagyméretű, gömb. és spirálisformából kiinduló márványszobraiból és aranyozott fémplasztikáiból árad

bizottságok tagja, UNESCO- tanácsadó, művészeti író. a nagy épületkomplexumok tervezője. Fáradhatatlan energiájából ki tudja, mikor futja a szobrok és festmények megalkotására?

Korunk ipari formatervezésében szintén mértékadó szerepet tölt be. A festészetben példaképeinek, Mond- riannak és Vantongerloónak hatására a geometrikus téri viszonylatok színstruktúráival foglalkozik, több négyzet színes konstrukciójával, a színek változásából eredő ritmusokkal, mint 1960—75- ben kikisérletezett diagona- lisan eltolt színes sokszögekkel, a szincsoportok rendszereivel, áthatásaikkal, forgatásaikkal, szétsugárzásaik- kal, az egyenlő értékű színek különféle egyensúlyaival, kettős síkokkal a Pita- gorasz-háromszög körül. Minden témára sok-sok variációt készít. Ezt a módszert még a Bauhausban sajátította el.

Gyönyörűek az egymásba- írt körformák színes variációi 1938-ból. melyek tisztán mutatják szobrászati főműveinek kialakítási szemléletét. A 13. számú variáción a gömbformákba beírt körök egy ponton érintkeznek. A létrejött felületeket szürke vagy fehér szín jelzi. Ezáltal a síkkonstrukció kifordul a térbe.

A Pitagorasz emlékére három különböző négyzetből formált 1939—40-es konstrukciója tisztán átvezet legújabb műveihez, a három henger egységéhez és pavilonszobraihoz.

Figyelmét a nagyon egyszerű formákra összpontosítja. Behatóan ismeri anyagainak szerkezetét és törvényeit, ezért tud tökéletes harmóniát teremteni a forma és tartalom között. A mozgás, a fény-árnyék állandóan változó szerepének tanulmányozása vezette a gömbhéjak, gömbszeletek, hurkok kísérleteihez. Legnagyobb sikert aratott szobrain a fények egymásba hatása, ritmikus szerkezete szinte megmozgatják alkotásait, mint a Folytonosságon, a Végtelen szalagon vagy a gránitból faragott Gömb hatóerőin.

B. I.

elemi erővel, életre szóló élményt adva a látogatónak, nemcsak formák szépségével, hanem megvalósításuk magas színvonalú míves tökélyével is. Ezekben az egyszerű, mégis igen rafináltan kiszámított alakzatokban a művész, a szobrász a tér és a tömeg viszonyát úgy ragadta meg, hogy egyensúlyt teremt az érzelem, és értelem, a statika és a dinamika között. A matematikailag pontosan megszerkesztett térélményt erős belső élettel tudja megtölteni.

Max Bill a svájci Wint- herthurtban született 1908- ban. Először a Zürichi Ipar- művészeti Iskola növendéke, majd a dessaui Bauhausban képezi magát tovább 1927— 29-ben. Tanárai között volt a magyar Moholy Nagy is. A Bauhaus egy életre meg- igézte. azóta állandóan foglalkoztatja a művészetek szintézise, amelyben a karmesteri pálca az építész kezében van. A művészeteknek a környezetben megvalósuló funkciója, a művészetnek az utcaképben való megjelenése vezérli épületegyütteseinek kialakításában, elméleti és tanári munkásságában egyaránt. Az új térérzés és dinamikai ritmus már 1933-ban épített zürichi saját házában is érvényesült,de még inkább az 1936-os milánói triennálé svájci pavilonjának kialakításában, melyért a nagydíjjal tüntették ki. Építészeti munkája mellett 1933 óta szobrászkodik, amellett kiállításokat tervez, fest, plakátokat készít. Jelentős művészetelméleti tevékenysége is. Tanári munkássága korszakos, 1932 óta vendégelőadó Darmstadtban, felváltva a stuttgarti képzőművészeti főiskola tanára. 1950-ben életének egyik állomása az Ul- mi Formatervezési Főiskola megtervezése, oktatási programjának összeállítása. Ez intézménynek tanára és rektora is volt az ötvenes években, amikor a konstruktivizmus új európai hulláma sikerpályája csúcsára lendíti. Nemzetközi nagydíjak, kitüntetések kísérik azóta is munkáját.

A milánói biennálé többszörös győztese, amerikai és európai nagy várostervezési

Két kép a kiállításról