Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-09 / 238. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 9., csütörtök A turizmus új lehetőségei Magyarországon Száz dollár naponta A nyáron egy héten át a lapok címoldalán szerepelt a budapesti rákkongresszus. Október végén — november elején a Nemzetközi Szállodaszövetség idei, budapesti kongresszusának eseményei keltenek majd várhatóan nemzetközi visszhangot. A két kiragadott példán túl tucatjával sorolhatnánk az 1986-ban Magyarországon megrendezett, illetve még megrendezésre kerülő nemzetközi összejöveteleket. Becslések szerint . mintegy száz jelentősebb kongresz- szuson 40 ezer résztvevő volt jelen ebben az évben hazánkban. Becslésre kell hivatkozni. ugyanis bármily hihetetlen Magyarországon nincs egyetlen cég vagy hivatal sem. amely meg tudná mondani, hogy hol, mikor és hány résztvevővel tartanak kongresszusokat. Pedig igencsak elkelne egy ilyen kongresszusi iroda, amely nyilvántartaná a kongresszusok fogadására alkalmas termeket, szállodákat, a rendezvények gyakorlati lebonyolítását vállaló cégek. utazási irodák ajánlatait, vsalamint a kongresszusokat életre hívó szervezetek, a tudományos egyesületek terveit és igényeit. Egy csapásra elkerülhetővé válnának az időbeli egybeesések, a szakmai szervezők biztosabban találnának rá a kongresszusuk számára méretben és árban leginkább megfelelő helyszínre. s nem utolsósorban a teljes magyarországi kongresszusi kapacitás ismeretében az iroda sikerrel „árulhatná" hazánkat a nemzetközi kongresszusi piacon. Jó üzlet Nem túlzás az „árulhatná" kifejezés, ugyanis a nemzetközi összejövetelek megszerzése és megszervezése igazi iparággá nőtte ki magát a világban. Kongresszusokat szervezni nemcsak dicsőség, hanem nagyon jó üzlet is A kongresszusi résztvevők, elsősorban a nemzetközi ösz- szejövetelek esetében, a legjobban fizető turisták. Drága szállodai szobákban laknak — még ha nem is saját, hanem cégük költségére —, napokon vagy heteken át étteremben étkeznek, a kongresszusok kísérő rendezvényeként banketteket, fogadásokat adnak, esténként szórakozóhelyekre járnak, ajándékokat vásárolnak családjuknak és kollégáiknak, s nem ritkán a hivatalos program végeztével néhány napot még az adott országban, városban töltenék magánemberként. Egy nemzetközi felmérés szerint a nemzetközi kongresszusok résztvevői 1,5-szer annyit költenek, mint az átlagturisták, számszerűsítve akár száz dollárt is naponta. Esélyek Jó lenne minél több nemzetközi tanácskozást Magyarországra csábítani. Csakhogy igen erős a konkurencia. Nem valószínű, hogy egyhamar Budapestre vagy más magyarországi városba helyezi székhelyét valamelyik olyan államközi szervezet, mint aiz ENSZ vagy az UNESCO, így ezek hatalmas kongresszusi életéből aligha részesedhetünk. Esélyünk lehet viszont a nemzetközi de nem állami szintű szervezetek, évente más helyszínen megrendezésre kerülő kongresszusainak megszerzésében. S ez sem kis piac, hiszen 1985- ben 180 helyszínen 5500 ilyen találkozó zajlott mintegy 2,4 [millió résztvevővel. Szóba jöhetnek még a multinacionális cégek kongresz- szusai. ezekből tavaly mintegy 2—3 ezret tartottak, 60 —70 millió résztvevővel. S, hogy vajon miként lehetünk versenyképesek? Ehhez érdemes megismerni azt az észak-amerikai felmérést, amely gyakorlott kopgresz- szusi szervezők tapasztalatai alapján rangsorba állítja a helyszín kiválasztásának szempontjait: 1. a tanácskozás körülményeinek színvonala, 2. az igénybe vehető szállodai szobák száma és minősége, 3. a szállás és étkezés költségei, 4. a légi közlekedés lehetősége és az utazás költségei. A további ■szempontok közt szerepel még a helyi közbiztonság, a rugalmas vámelőírások, a gyors vízumbeszerzési lehetőség és a kiválasztott helyszín idegenforgalmi vonzereje. Központi iroda kellene A felsorolt szempontok némelyikében, például az ár és a közbiztonság kérdésében jobbak Magyarország esélyei mint a legtöbb nyugat-európai államé. Nem kell ma már szégyenkeznünk a két legfontosabb szempont, a konferenciatermek és a szállodák minősége szerint sem. S itt nemcsak a Budapest Kongresszusi Központra célzok, amely méltó helyszíne tudott lenni például az európai kulturális fórumnak, s nemcsak az osztrák idegenforgalmi hitelkonstrukció keretében épült 4—5 csillagos fővárosi szállodákra gondolok. Néhány városunkban akár több száz személyes kongresszusok résztvevőinek fogadására alkalmas szállodák állnak, így Sopronban, Szombathelyen, Egerben vagy éppen a Balaton körül. A helyiségek lehetnek színházban, szállodában, technika házában, sportcsarnokban, szabadidő központban. Kisebb létszámú kongresszusok megtartására ideális helyszín lehet az a néhány műemlék kastély, amelyet az elmúlt években alakítottak át szállóvá, például Szi- rákon, Seregélyesen vagy Ráckevén. Lehetőségeink tehát adottak, csak még jobban kellene sáfárkodnunk velük. Ha létrejönne a már említett kongresszusi iroda —, amelyért reményt keltő lépéseket tettek már az Országos Idegenforgalmi Hivatalban, valamint a Szervezési és Vezetési Tudományos Egyesületben — akkor minden bizonnyal az eddiginél több nemzetközi kongresz- szus jutna Magyarországnak, ami az eddig vázolt anyagi előnyökön túl hazánk politikai és gazdasági nyitottságát, érettségét bizonyítaná. Cukorrépaszezon Selypen... A Mátravidéki Cukorgyárak selypi gyárában az idén a 96. kampány vette kezdetét (szeptember 27-én). Később indult a feldolgozás, az élelmiszeripari nagyüzem jobban igazodott a répa éréséhez. A kilencvennapos szezonális munkák alatt várhatóan 260 ezer torina cukorrépát dolgoznak fel. amelyből 31 500 tonna cukrot nyernek ki. Ha az időjárás és a beszállítási ütem kedvez, a karácsonyt már otthon tölthetik a cukoripari dolgozók. A répalaboratóriumban folyik a beérkező nyersanyag minősítése ... Zsákok, répavonatok ... Pápai János ügyel a répaszalagokra ... (fent) ★ A tárolótéren, feldolgozásra várva... (Fotó: Szabó Sándor) [Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja A HUSZADIK KONGRESSZUS ÉS AZ MDP (XVIII/4.) A z MDP Központi Vezetőségének 1955. márciusi és áprilisi ülése újabb fordulatot hozott a politikai irányvonalban, és ez lényegében visszatérési kísérlet volt az 1953. június előtti politikához. A jobboldali vagy annak kikiáltott jelenségek és intézkedések elleni harc lett a pártveze- töségnek legfőbb gondja. S. hogy ez mit jelentett, azt jól tükrözte az 1956. évre kidolgozott rendkívül feszített terv. amely a nehézipar fejlesztését írta elő. A beruházásokat az előző évhez képest mintegy 10 százalékkal növelték, ennek 40 százaléka a nehézipart illette, míg a mezőgazdaság részesedése a maga 18 százalékával jelentősen csökkent az előző évhez viszonyítva. A személyi fogyasztás növekedését erőteljesen visszafogták, bérjavítást nem irányoztak elő. A propagandában és az ideológiai jellegű megnyilvánulásokban ismét azt hangoztatták, hogy a szocializmus előrehaladása szükségszerűen az osztályharc éleződését váltja ki. A párt elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének májusi száma vezércikkében ehhez még hozzátette: „A kizsákmányoló osztályok és maradványaik fokozott ellenállást fejtenek ki, és ez az ellenállás érezteti hatását a pártban is." Veszedelmesen emlékeztet ez a megfogalmazás arra az érvelésre, amely a pártba behatoló ellenségre hivatkozva, alapul szolgált a koncepciós perekhez. Rákosi a szektás fordulat végrehajtásában a nemzetközi helyzetnek 1954 végén és 1955 első hónapjaiban valóban tapasztalható ■ éleződésére is hivatkozott és spekulált. Tavaszra azonban, a szovjet vezetés békeoffenzí- vája nyomán, más irányú tendenciák kezdtek felülkerekedni (miközben persze az imperialistáknak ellenkező irányú hidegháborús lépései és törekvései is jelen voltak). Magyar szempontból különösen két esemény volt nagy jelentőségű. 1955 májusában a négy nagyhatalom Bécsben tető alá hozta az államszerződést, amelynek nyomán Ausztria az örök semlegesség státuszába került. 1955. június 2-án Belgrádban aláírták a szovjet—jugoszláv nyilatkozatot, amely kiküszöbölte a két ország kapcsolatainak akadályait, mindenekelőtt azzal, hogy önkritikusan felülvizsgálták. és mint fiamisat visz- szavonták az úgynevezett Tájékoztató Irodának a jugoszláv pártot és vezetőit nemcsak elmarasztaló, de rágalmazó 1949. évi határozatát. Minthogy annak idején ez a határozat nagymértékben a Rajk-per koholt vádjaira épült, Rákosit és csoportját a legközvetlenebbül érintette a jugoszláv kérdésnek a testvérpártok, mindenekelőtt az SZKP által, önkritikus módon való rendezése. 1956. február 14—25-én ülésezett az SZKP XX., történelmi jelentőségű kongresszusa, amely nemcsak a Szovjetunió életére, hanem a világpolitikára és az egész nemzetközi kommunista mozgalom irányvonalára kiható új következtetésekre jutott. Míg korábban elméletünk a világháború kirobbanását elkerülhetetlennek tekintette, megállapították, hogy az erőviszonyok megváltozásával a harmadik világháború megakadályozásának megvan a lehetősége. Elvetette azt a sztálini tételt, hogy a szocialista építés előrehaladása szükségszerűen az osztályharc éleződésével jár. Megerősítette viszont azt a lenini tételt, hogy az egyes országok és nemzetek különböző utakon juthatnak el a szocializmushoz, a hatalmat az országok egy részében a munkásosztály polgárháború elkerülésével is kivívhatja. Hangsúlyozta az átmenetben és a szocialista építés folyamán az egyes országok, nemzetek sajátosságainak jelentőségét, vagyis óvott a szovjet gyakorlat mechanikus másolásától. Tendenciaként és a szocialista országokban is alkalmazható gyakorlatként értékelhetők a gazdasági intézkedések, különösen ami a mezőgazdaság fejlesztését, az anyagi érdekeltség elvének fokozott érvényesítését, a lakossági szükségletek kielégítését illette. Általában a XX. kongresszus bátor kérdésfeltevéseivel, elemzésével, a dogmatikus gondolkodás és gyakorlat elleni fellépéssel, a szocializmus eszméi és gyakorlata megújulásával biztatott. E tekintetben korszak- alkotó jelentőségű, hogy feltárta a személyi kultusz okozta hibákat, a Sztálin vezetése idején elkövetett törvénysértéseket, és intézkedéseket. foganatosított a pártélet lenini normái helyre- állítására, a kollektív vezetés lenini elvének érvényesítésére. A kommunista pártokat a történelmi tapasztalatok elemzésére, ideológiai megalapozásuk átgondolására, és politikai irányvonaluk felülvizsgálatára biztatta a kongresszus. A magyar pártot felkészületlenül és váratlanul érte a kongresszus, hiszen egy évvel ezelőtt, szektás megfontolások alapján, éppen azzal ellenkező szellemű fordulatot hajtott végre. Rákosi Mátyás, aki a magyar küldöttséget a moszkvai tanácskozáson vezette. ezért igyekezett a XX. kongresszus jelentőségét kisebbíteni. Az első politikai bizottsági ülésen, ahol a kongresszusról beszámolt, az ő szájából különösen hamisan hangzó „mi nem másolhatjuk a Szovjetuniót” érveléssel igyekezett az MDP-t a tanulságok levonásától visz- szatartani. A Központi Vezetőségnek 1956. március 12 —13-i ülésén, amelynek napirendje a XX. kongresszusból adódó magyar teendők meghatározása volt. odáig ment, hogy kijelentette: „A kongresszus határozatai és egész munkája azt bizonyítják, hogy . a Magyar Dolgozók Pártja, annak Központi Vezetősége helyes úton jár, jól látja a feladatokat és helyesen szabja meg e feladatok megoldására a rendszabályokat. Minden részében helyesnek és iránymutatónak bizonyultak a Központi Vezetőség múlt év márciusi határozatai.” Bár a plénum felszólalói szinte kivétel nélkül vitatták ezt a megállapítást, és a politikai irányvonalnak a XX. kongresszus szellemében való felülvizsgálatát szorgalmazták, végül elfogadták a semmitmondó határozatot, és újra megtámogatták Rákosit és politikai vonalát. Nem így a párttagság és a közvélemény politizáló része. A kongresszus olyan élénkülést, politikai aktivitást váltott ki. amilyenre sok-sok éve nem volt példa Magyarországon. Ezekben kifejezésre juttatták a pártvezetéssel szembeni elégedetlenséget, és egyre több helyen Rákosi Mátyás alkalmasságát a vezetésre is. kétségbe vonták. S különösen nagy erővel követelték nemcsak a rehabilitáció befejezését, hanem feszegetni kezdték azt is. hogy kik és miért rendezték meg a koncepciós pereket. Nagy Imre és csoportja kihasználta azt, hogy Rákosi- ék nem vonták le a megfelelő tanulságokat, és ennek nyomán is a pártban eszmei-politikai elbizonytalanodás bontakozott ki. önmagukat kiáltották ki a XX. kongresszus eszméi letéteményesének, és a magyar viszonyokra alkalmazandó szocializmus megvalósítását tűzték zászlajukra. A dolog természeténél fogva nemegy kérdésben közös platformra kerültek a hibákat egészen más célzattal ostorozó különböző reakciós, burzsoá restauráeiós körökkel. Ezek természetesen előszeretettel húzódtak meg a „jobboldali”, „nemzeti" kommunistáknak a „szektás”, „dogmatikus”, „sztálinista” kommunisták elleni harca árnyékában. Rákosi kezdte elveszíteni a talajt a lába alól, és kapkodott. Egyrészt egyre hatástalanabb adminisztratív intézkedésekkel próbálkozott a jobboldallal szemben, másrészt rákényszerült, hogy egy májusi nagy-budapesti nagyaktíván elismerje felelősségét a súlyos törvénytelenségekért. De ezzel már elkésett, helyzete tarthatatlanná vált A párt és az ország válsága sürgősen változást követelt (Következik: Kétfrontos harccal a válság leküzdéséért)
