Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-06 / 235. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 6., hétfő KITÜNTETETT ÉDESANYA Helytállásra nevelt... — Naponta nyolc liter leves, hat kilogramm kenyér, egy kiló cukor, két csirke pörköltnek, három liter tej, de ha ötöt hoztam a boltból, az is elfogyott — magyarázza özvegy Szabó Emilné, Fel- sötárkány, Munkás út 59. sz. alatti lakásán, ahová váratlanul toppantunk be a minap, és arról faggatjuk: mi került a sokgyermekes család mindennapi asztalára, hiszen tíz éhes száj, no és a családfő várta a betevő falatokat? — Telente disznót vágtunk. Jó nagyot. De szinte napok alatt elfogyott a fele — folytatja jókedvűen a telt arcú asszony. — Soha nem éheztünk, pedig akkor a családi pótlék is alig érte el a 400 forintot havonta. Látja — mutat az éppen otthon tartózkodó Valira, Emilre, Flórira —, majd kicsattannak az egészségtől. Erősek, fürgék, életrevalóak. Vali kivételével egyik sem betegeskedett gyermekkorában .. . Azt az első percektől tapasztalni lehet, hogy ebben a házban a jókedv, a zsivaj, a barátságos hangulat soha nem volt és ma sem ritka vendég. Talán ez segítette át őket a nehézségeken is. Férje. aki az építőiparban dolgozott, 1975-ben infarktusban meghalt. Kiváló dolgozó volt, papír is van róla. Egyetlen keresetéből tartotta el népes családját, amelynek gondozása aztán az özvegyre maradt. Nyugdíjból, mint háztartásbeli és hivatásból pedig mint édesanya. Tíz gyerek; hét fiú és három leány. Még lefektetni is gondot jelentett őket a szobába. annak ellenére, hogy a konyhával együtt két helyiség van még a házban. Hát még ruházni, iskoláztatni, szakmát adni a. kezükbe? De mint a jelen is mutatja, az édesanya mindent megoldott. Persze segítettek az egyre cseperedő, nagyobbodó testvérek is, akik közül öten a birkózósportágban is jeleskedtejc, az Egri A tízgyermekes édesanya . . , Vasas színeit országos ifjúsági bajnokságokon képviselték. Szerették őket, mert a közösségi életbe gyorsan be tudtak illeszkedni. Hazulról vitték magukkal ezt a tulajdonságot, szinte az anyatejjel szívták magukba. Ezért hát most így úgy élnek, mint a mesében, boldogan. Támogatják egymást a házépítéstől kezdve az egyéb családot érintő munkában; jelentkezik a sok segítő kéz. Pedig Flórián kivételével valamennyien házasok, s mindenütt van gyerek. Nem is egy, kettő, három, öt... összesen huszonkét unoka boldog nagymamájának mondhatja magát Szabóné, a falu legnépesebb családjának édesanyja. Munka és tennivaló tehát bőven akad, mert kell a pénz, a kereset. Nem érnek rá betegeskedni, lustálkodni — ahogy azt az idős asszony mondja. Példát mutatnak a cigánycsaládoknak. A fiúk közül egyébként öt volt, illetve egy most katona. A legfiatalabb, András, akinek már egy fia és leánya is van, szeptember végén tette le a katonai esküt. Az ünnepségre elutazott a népes família, hiszen ezen a napon nem mindennapi öröm érte a falu szélén megbúvó házat. Szabónét a honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesítette anyai és állampolgári kötelezettsége példamutató teljesítéséért, valamint gyermekeinek gondos, szocialista szellemben történő neveléséért, fiú gyermekeinek sorkatonai szolgálatra való felkészítése érdekében végzett munkája elismeréseképpen. — Olyan váratlanul ért ez a hír, mint a villámcsapás. Még álmomban sem gondoltam ilyesmire. Felnőttek a fiúk. S hogy katonának kell lenniük, ez egy természetes dolog nálunk. Aztán íme, ez történt. A községházán a falu vezetőinek jelenlétében megkaptam a kitüntetést, az ötezer forintot és hét szál rózsát, a hét fiamért — emlékszik a feledhetetlen pillanatokra. — Jól jött a pénz. Mosógépet vettem belőle. Szabóné hét fia közül a legidősebb Emil kezdte a katonáskodást 1969-ben lövészként a Dunántúlon. Most a helybeli tsz-ben dolgozik. Nős, három gyermek édesapja. Ödön öccsével közösen új házat építenek a szomszédban, akinek szintén két gyermeke van, és már letöltötte a katonaidejét. Kétszer elnyerte az egység élenjáró katonája címet is. Az egri Közúti Építő Vállalatnál dolgozik. Emilt egyébként Lajos követte az „angyalbőrbe', lövészként 1975-ben. A kétgyermekes családapa a fel- sőtárkányi szövetkezetnek a tagja. A hadseregben a legtöbbre Mihály vitte. Hivatásos törzsőrmester a fővárosban, a Zalka Máté Katonai Főiskola szolgálatvezetője. Párttag. Két gyermeke van. A nőtlen Flórián most szerelt le a nyáron, a tsz- ben gépkocsivezető. Helyére András vonult be. Egyedül László nem lehetett katona egészségügyi okok miatt. Ezzel a névsorral azonban aligha zárul le Szabóék kapcsolata a sereggel, hiszen a huszonkét unoka közül tizenegy fiú gyermek, akik mint a nád, gyorsan cseperednek. A legidősebb gyerkőcök már túl vannak a tizedik életévükön. És ami még hátra van idő a bevonulásukig, gyorsan elszalad Elszaladt az apjuké is. Így mondja a nagymama, aki biztosra veszi, hogy unokái is olyan becsülettel teljesítik majd hazafias kötelességüket a Néphadsereg katonáiként, mint szüleik. Ez a nevelés ugyanis erősen megalapozott Szabóéknél. Fazekas István Arad vértanúi Nem születtek hősöknek, mégis azzá tette őket nemes- veretű karakterük, emberi tisztességük hon- és szabad- ságszeretetük. Többen közülük még magyarul sem tudtak, ám attól egyikőjük sem húzódozott, hogy kivegye részét 1848—49 világszerte szimpátiát keltő küzdelmeiből. Származásbeli és neveltetési különbségeik nem gátolták azt, hogy egy ügy javáért kockáztassanak, s feláldozzák a legdrágábbat, a meg nem ismételhetőt: életüket. Nem engedtek az önzés csábításának, a mindig közelítő karriervágynak. Orrá lettek az ilyesfajta kísértéseken, mert hittek abban, hogy küldetésük lényege nem -az egyéni boldogulás útjának szorgos kikövezése, hanem a nagyobb közösség javának szolgálata. Adódhattak ellentéteik, de képesek voltak arra, hogy ezeken is túlemelkedjenek, s meglássák, felfedezzék a másikban a velük azonos erényeket, dicséretes tulajdonságokat. A história megkövetelte tőlük, hogy Arad vértanúivá legyenek, s úgy veszítsenek, hogy halálukkal is példát mutassanak, önzetlenségből, félre nem magyarázható bátorságból. Nemcsak kortársaiknak, s az utánuk következőknek, hanem nekünk és a jövőnek is. Ezért az emlékezés, a bensőből fakadó főhajtás. Ma és holnap, egyaránt. .. (pécsi) rr Őszi lehalászás A Sülysápi Tápióvölgye Mgtsz halastavaiban megkezdődött az őszi lehalászás. A kifogott hal egy részét — elsősorban busát — a Gyomaendrödi Halászati Szövetkezet feldolgozás után exportálja, másik része a főváros piacaira kerül, illetve a környéken lévő tavak halállományát felfrissítik. Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja A JÚNIUSI FORDULAT (XVIII/1.) A szocializmus megújulásának bonyolult folyamatát Magyarországon általában az 1956. november 4. utáni időszakhoz kötik. Ahhoz a gyakorlathoz. amelyben az MSZMP újra érvényre juttatta a lenini elveket. Mostanában ezt a harminc évet, vagy ennek egy részét a reformpolitika jelzőjével is szokták illetni, kifejezésre juttatva azt az egy időben elfeledett vagy kevéssé emlegetett alapigazságot, hogy a szocialista társadalom, és annak vezető ereje a párt, tevékenységének szüntelen kritikus felülvizsgálatával, és ennek alapján ,az alkotó megújulással töltheti be hivatását. Történelmi igazságot ismétlőnk annak kimondásával, hogy az 1956 utáni megújulásnak megvan az eszmei és gyakorlati előzménye. Ez pedig a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata, amely helyesen, jó irányba nyitott, s megvalósítása ese. tén politikai-társadalmi megújulást kezdeményezve megerősítette volna a szocializmus pozícióit Magyarorszá. gon. Az 1953-as politikai fordulatot az tette szükségessé, hogy az MDP politikájában 1948 közepétől, a népi, a munkáshatalom győzelemre jutásától fokozatosan és egyre súlyosabb mértékben olyan torzulások mentek végbe, amelyek lejáratták a szocializmus ügyét és eszméit. a lakosság nagy tömegeit elfordították a párttól és a kormánytól, sőt, olykor szembefordították velük. A párt önelégült, elbizakodott, a személyi kultusz vakságával megvert vezetősége — mindenekelőtt Rákosi Mátyás és szűk vezetői köre — a maguk erejéből képtelenek voltak felismerni az ország válságosba forduló helyzetét. Az SZKP vezetői — akik Sztálinnak 1953. márciusában bekövetkezett elhunyta után maguk is felülvizsgálták a személyi kultusz okozta torzulásokat a szovjet politikai gyakorlatban —, figyelmeztették a magyar pártvezetőket a fenyegető veszélyre. A moszkvai konzultáció után, az ott tárgyaló delegáció jelentése alapján mélyreható és nyílt vita bontakozott ki a Központi Vezetőség 1953. június 27—28-i ülésén. és ott született meg „A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hibákról, s az ezek kijavításával kapcsolatos feladatokról” szóló dokumentum. A hibák — állapítja meg a határozat — súlyos nehézségeket okoztak a népgazdaságban. A szektaszellemű, a kalandorpolitika elemeit is magában hordozó szocialista iparosítás nem számolt az ország tényleges erőforrásaival, különösen a beruházások feszített terve okozott gondot. A mezőgazdaság elhanyagolása és a felfokozot- tan gyors ütem a szocialista átszervezésben, a túlzott iparosítás miatt lecsökkenteti fejlesztés, az adminisztratív intézkedések és zaklatások minden vonatkozásban — különösen a beszolgáltatásoknál — züllesztöen hatottak a termelésre. A parasztok által lényegében elhagyott, úgynevezett tartalékföldek az egész szántó- terület több mint kilenc százalékát tették ki. Mindez az életszínvonal jelentős csökkenését, a lakosság ellátásának romlását, a lakáshelyzet súlyosbodását vonta maga után. Az adminisztratív módszerek el- harapózása, az önkényeskedés a lakossággal szemben, a törvénytelenségek, az alkotmány semmibevétele az állampolgári jogokat, a személyes szabadságot és biztonságot már-már elviselhetetlen módon veszélyeztette. Szólt a határozat — sajnos csak visszafogottan — a törvénytelenségeknek arról a sötét rendszeréről, amely a koncepciós perekhez vezetett: „Helytelen volt. hogy Rákosi elvtárs közvetlenül utasításokat adott az Államvédelmi Hatóságoknak arra, hogy hogyan nyomozzon, kit tartóztasson le, utasítást adott letartóztatottak fizikai bántalmazására, amit a törvény megtilt." Mindez megnehezítette az igazság felderítését. A határozat a hibák fö forrását a párt kollektív vezetésének hiányában, és a káros vezérkedésben jelölte meg, amelyért elsősorban Rákosi Mátyást, és a hozzá kapcsolódó vezetői klikket — Gerő Ernőt, Farkas Mihály és Révai Józsefet — tette felelőssé. A határozat szerint a kollektív vezetés hiánya a pártnak a tömegektől való elszakadásához vezetett; nem reagáltak a lakosság jelzéseire, sőt azokat többnyire az ellenség hangjának minősítették. A párt gazdaságpolitikájának gyökeres változtatását tartották a legfontosabb feladatnak. „Az új gazdaság- politikai irányvonalnak alapvető célkitűzése: a lakosság, s mindenekelőtt a munkás- osztály életszínvonalának lényeges és állandó emelése, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva, lassúbb ütemben a szocialista iparosítás politikáját, amely változatlanul a párt fő irányvonala.” Ezt a célt aztán részletesen taglalta a határozat, egyes szektorokat, illetve létesítményeket is megemlítve. Különösen behatóan foglalkozott a mező- gazdasággal, és itt nemcsak a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének lassítását. az önkéntesség elvének érvényesítését. a szövetkezeti demokrácia növelését hangsúlyozta, hanem azt is. hogy jelentős termelési segítséget kell adni az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, hogy az érdekeltségük fokozásával a szabadpiacra is árut vihessenek. Arról is szó volt, hogy meg kell szüntetni a kulákok zaklatását, felszámolva a sok középparasztot is sújtó kuláklistát. A beruházásokat úgy kell megvalósítani. hogy a mezőgazdaság javára alakuljanak az arányok. Részletes program foglalkozik az életszínvonal, az ellátás, a szociális juttatások. a lakásépítés, a szolgáltatások fejlesztésével. Ugyanígy a törvénytelenségek megszüntetésével és a megrendült törvényesség helyreállításával. A párt kollektív vezetésének létrehozásában a személyes vezetés és a személyi kultusz felszámolása az első, döntő lépés, és ennek megfelelően Rákosi Mátyás kettős funkcióját (pártfőtitkár és miniszterelnök) megszüntették. Miniszterelnökké Nagy Imre megválasztását javasolta a testület az Országgyűlésnek. Nagy . Imre ugyan a PB tagja volt, sőt miniszterelnök-helyettes (és ebben a minőségben a beszolgáltatások ügyének főnöke), de az előző időkben az agrárpolitikában a Ráko- si-féle vezetéssel ellenkező nézeteket is hangoztatott, amiért bírálták, szervezeti rendszabályokat is alkalmaztak ellene mindaddig, míg önkritikát gyakorolva nem csatlakozott hozzájuk. Látható tehát, hogy az 1953. júniusi KV-határozat, bár a kialakult helyzetről és okairól mély elméleti elemzést nem adott, és inkább a napi feladatokból és kény- szerűségekből adódó operatív programnak fogható fel, de szellemében és hangjában is megfelel a „politikai megújulás" követelményeinek. Vagyis volt esélye annak. hogy az olyannyira megérett fordulat végbemegy a magyar párt politikájában. Még előzőleg, az MDP Központi Vezetőségének plénuma előkészítéséről a PB-ülésen Révai József így fogalmazott: „Voltak már pártválságok, de más egy illegális párt, és más egy uralkodó párt válsága. A régi válság nem váltott ki országos visszhangot, de ennek elkerülhetetlenül országos visszhangja lesz... Nem szabad félni attól a vihartól, amelyet a pártválság az ország vezetésében előidéz. Elkenve, részletekben, apró- cseprő rendszabályokkal nem lehetne az elkövetett hibákat kiküszöbölni.” Sajnos, amint a továbbiakban látni fogjuk, a hibák gyökeres megszüntetéséhez akkor még nem volt elég ereje (és bátorsága) a pártnak. (Következik: Az új szakasz) ...és a hat katonafiú (MTl-fotó: Kerekes Tamás felvétele — KS)
