Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. október 21., kedd 3. Beszédes számok ... Megjelent Heves megye Statisztikai Évkönyve Mintegy harminc éve szer­kesztik évről évre. Tanácsi irányítók, közgazdászok, vál­lalativezetők, szociológusok és még ki mindenki munká­ját segíti és segíthetné ... Mert mint ázt a Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatóságán meg­tudtuk, korántsem annyi a megrendelője, mint »meny­nyien haszonnal forgathat­nák intézményekben, terme­lőegységeknél ... A közelmúltban jelent meg Heves megye 1985-ös Statisztikai Évkönyve. A ki­advány képet ad szőkébb hazánk társadalmi és gazda­sági helyzetéről, s ami a leg­fontosabb, segítségével nyo­mon követhetők az elmúlt évtized legfontosabb, életün­ket meghatározó folyamatai. Figyelemre méltó, hogy bi­zonyos adatókat nemcsak megyei viszonylatban közöl, hanem településenkénti bon­tásban is. Sőt. módot ad az országos összehasonlításra. Többek között megtudhat­juk a dokumentumból, hogy megyénk népessége a' múlt esztendő végén 341 ezer fő volt, mintegy kilencezerrel kevesebb, mint 1980-bán. En­nek egyik oka a népszapo­rulat kedvezőtlen alakulásá­ban keresendő, a másik ok az elvándorlás. Igen magas a halálozási arányszám He­vesben: 14,7 ezrelék. Mind­ezt súlyosbítja, hogy nem­csak a hetvenen felüli kor­csoportban haltak meg so­kan, hanem a 45—60 év kö­zöttiek is. Szomorú tény, hogy ennek hátterében változatlanul a szív- és keringési rendelle­nességek, továbbá a daga­natos megbetegedések igen nagy száma szolgál statiszti­kai magyarázattal. Útmutatók lehetnek az ol­vasók, felhasználók számá­ra a kiadvány általános ada­tai. Közli, hogy Heves me­gye az ország területének 3,9 százaléka, s itt él az össz- népesség mintegy 3,2 száza­léka. Az összehasonlító rész ta­núsága szerint termékeink és terményeink hazai vi­szonylatban kiemelkedőek. Előkelő helyen van élelmi­szeriparunk, a mezőgazda-c sági cikkek közül a szőlő, bor és zöldség-gyümölcsfé­lék termelésében élen já­runk. Fontos információkat nyer­hetünk vidékünk iparáról: az ország lignittermelésének évenként mintegy 85—88 százalékát, a villamos ener­giának 13—15 százalékát, a félvezetőknek 90 százalékát Heves megyei üzemek állít­ják elő. Tájékozódhatunk a közel­múlt beruházásairól, meg­ismerhetjük az egyes nép- gazdasági ágak munkaerő­helyzetét. A bérek és kere­setek alakulását szemléltető számokból kitűnik például, hogy tavaly megyénk ipa­rában foglalkoztatottak át­lagbére 5800 forint volt, át­lagkeresetük pedig megha­ladta a 6000 forintot. Nemcsak a gazdaság, de az egészségügy, oktatás és kultúra kérdéseivel foglalko­zó szakemberek is haszon­nal forgathatják e vaskos könyvet, amely tükre mind­annak, ami 1985-ben min­dennapjainkat jellemezte Új vasúti híd Tunyogmatolcsnál STRANDOS TERVEK KISKÖRÉN Szezon után - szezon előtt Ez azonban azt jelenti, hogy míg az idén színvona­lasan ki tudták elégíteni a vendéglátók az üdülők igé­nyeit, jövőre az eltátás fej­lesztésén kell majd gondol­kodniuk az áfészeseknek és a panorámásoknak. Számít­va persze a vízi paradicsom horgászaira is. Igen népszerű volt a kem­ping. Hogy még vonzóbb le­gyen, parkosítani, f ásítani fognak és tervezik egy ka­jakpálya kialakítását. Az első nyolc hét során az is kiderült, hogy az ide- sereglők igénylik a kulturá­lódási lehetőségeket. Jövőre jó apropót ad egy nagyobb szabású programsorozat megszervezésére, hogy húsz­éves jubileumához érkezik a Kiskörei Vízlépcső, illetve, hogy kereken 650 évvel ez­előtt szerepelt — mai tudá­sunk szerint — először a község neve egy pápai tized- összeállításiban. A rendezvényeken kívül tervezik a helyi tajház meg­nyitását is, néprajzi gyűjte­mény • kap majd itt helyet. A távolabbi jövőben pedig szabadtéri színpadot szeret­nének a partra vetítési le­hetőséggel. (németi) Pihen a ... — na, ha nem is a komp, de — a csónak, meg a kajak, meg a kenu. Kikötötték őket Kiskörén az új sza­bad vizű strandon. Lánc fogja össze a nemrég még nyüzsgő vendégsereget fogadó büfék székeit is. A part csendben vár­ja az új szezont. Nyitásig azonban még bő­ven van mód az első, két hónapos „próbaüzem" ta­pasztalatait összegezni, s föl­készülni arra, hogy a sike­res rajt után még jobb le­gyen a folytatás. Mi az, amin már most töp­rengenek a helybéliek? Mint kiderült, kánikula ide­jén 1300—4500 vizet, na­pot élvezni vágyó is érkezett az eredetileg csak 500—800 ember befogadására kialakí­tott fövenyre. Szerencse, hogy a terve­zők eleve kalkuláltak azzal, hogy bővíteni kell, így a ke­rítések viszonylag egyszerű­en odébb lesznek ..tolhatok". (Fotó: Perl Márton) Hét vállalat kivitelezé­sében, a Debreceni MÁV Igazgatóság irányításá­val új híd épül a Sza­moson, Tunyogmatolcs határában. Az új vasúti hidat 37 hónap alatt épí­tették a Szamos fölé a kivitelezők. Képünkön: az új hídtest rögzítésén dolgoznak a szakembe­rek (MTI-fotó: Oláh Gábor felv.) [Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja AKI NINCS ELLENÜNK, AZ VELÜNK VAN (XVIII/14.) M ár a rend helyreállítá­sának időszakában, majd később, a kon­szolidálódás folyamatában még inkább, az újjászülető pártnak erős fegyvere volt a helyes szövetségi politika. A munkásosztálynak a szö­vetségeseihez való viszonya, a kommunistáknak a párton- íkívüliek nagy tömegeivel való kapcsolata alapvető gondja volt a marxista el­méletnek és a szocialista gyakorlatnak — a hatalo­mért folytatott küzdelem ide­jén csak úgy, mint az új tár­sadalom felépítésének egy­mást követő lépéseikor. Magyarországon ez a szö- vetségesi viszony, illetve kommunista—pártonkívüli kapcsolat drámaii megjelené­si formákban romlott meg, helyette bizalmatlanság és széthúzás kerekedett felül. De az érzékeny reagáláshoz nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a tömegek vi­gyázó szemmel figyelték, vajon az MSZMP szakítani tud-e és akar-e az MDP- nek e téren kifejtett sokak ellenérzését kiváltó gyakor­latával.'- Hiszen még élénken élt az emlékezetben a bizal­matlanságnak az a légköre, amely a jóindulatú, de poli­tikai kérdések iránt nem na­gyon érdeklődő emberekben nem megnyerhető szövetsé­gest, hanem potenciális el­lenséget gyanított, most már nem is beszélve azokról, akiknek kifejezett fenntartá­saik voltak a rendszerrel, és vezető erejével. a párttal szemben. Az MSZMP szövetségi po­litikájára, történeti vissza­tekintésben, előszeretettel alkalmazzák a rugalmas jel­zőt. S valóban, e politiká­nak egyik — az MDP-jével összevetve, feltétlenül új — vonása a rugalmasság volt. Formájában e szövetségi politikának mégsem a rugal­masság, hanem az elvsze­rűség volt a legfőbb törvé­nye. A tömegek érdekeiből indult ki már akkor is, ami­kor azok jó része még nem értette meg a párt politi­káját, és bizalmatlanul fi­gyelte azt. Szilárdan, ha kellett eréllyel képviselte fő célját, a hatalom meg­szilárdítását, és éppen ennek érdekében volt a szövetsé­gesek iránt megértő, türel- mes. Alkalmazta — ahol csak lehetett — a meggyő­ző szót a hatalmi intézkedé­sek, az erőszak helyett. A munkásosztály vezető sze­repének helyreállítására, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítására minde­nekelőtt a legszilárdabban a néphatalom mellett álló erőket tömörítette. Az el­lenforradalmárok iránt kí­méletlen harcot folytatott. A városi kispolgári, értel­miségi rétegeket, amelyek ingadozása, kiábrándultsá- ga igen nagy volt, kezdetben semlegesíteni próbálta. Amilyen mértékben haladt előre a konszolidáció — s ennek gyors volt az üteme — úgy fejlődött, finomodott a szövetségi politika. Előtér­be kerültek a különböző osztály- és rétegérdekek, és szükségszerűen a köztük meglevő részleges érdekel­lentétek is. Ezek egyeztetése, feloldása kompromisszu­mokat is feltételez. (Alap­vető elvi kérdésekben per- sze, nem lehetséges komp­romisszum.) Jó példája volt ennek az elvileg szilárd, megoldásaiban rugalmasan kompromisszumokra is hajló politikának: miközben a párt egy pillanatra sem ta­gadta, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság megteremté­sét tűzte céljául, az egyéni kisgazdaságok termelési ked­vét a legkülönbözőbb eszkö­zökkel ösztönözte. Ugyan­csak ez irányú érzékenységet mutatott az az intézkedés is, hogy a szövetkezetben tömörült parasztok megíté­lésében nem korábbi osz­tályhelyzetüket, hanem a közösen végzett munkájukat ajánlotta figyelembe venni. Hasonlóan a .kispolgári, ér­telmiségi rétegek iránti fi­gyelmét és rugalmasságát jelezte, hogy miközben a leghatározottabban fellépett a nacionalizmus minden meg­jelenési formája ellen, a nemzeti érzelmek és hagyo­mányok kérdéseiben nagy tapintatot tanúsított (nem­zeti címer megváltoztatása, a katonai uniformis kiala­kítása, március 15~e meg­ünneplése stb.). Az átgondoltabb szövetsé­gi politikának fontos felté­tele volt, hogy a párt job­ban megismerje az abban résztvevők természetét, igé­nyeit, törekvéseit. Ebből a szempontból is jelentős lé­pés volt az a széles körű vizsgálat, amelyet a munkás- osztály helyzetéről, a mun­kásosztály körében végzett politikai munkáról kezde­ményezett a pártvezetés. A parasztság helyzetét, és a munlkás—paraszt szövetség megerősítésének érdekeit szolgálták, az ugyancsak beható vizsgálat és elemzés alapján készült agrárpoli­tikai tézisek. Az értelmiség álláspontját és viszonyát a szocialista átalakuláshoz, egész sor — már említett — dokumentum kidolgozá­sával igyekezett tisztázni. Hogy milyen körültekintés­sel és nagy politikai érzé­kenységgel kezelte az MSZMP, már tevékenykedé­se első szakaszában is, a szö­vetségi politikát, arra jó pél­da a Központi Bizottság 1957. november 2-i, a Hazafias Népfront-mozgalom meg­erősítéséről szóló határoza­tának egyik megállapítása: „A Hazafias Népfrontnak fontos szerepet kell betöl­tenie a középrétegek, az értelmiségiek és a kispol­gárok körében. E rétegek társadalmi súlya nagyobb, mint számarányuk, megnye­résük a népi demokrácia, a szocializmus számára az el­lenforradalmi események után fontos feltétele előre­haladásunknak.” A szövetségi politika ér­vényesülését segítették az állam és az egyházak viszo­nyának és együttműködésé­nek érdekében tett lépések. Ez a katolikus egyház ese­tében lassabban ment, hiszen a Mindszenty-ügy és a Va­tikán álláspontja akadályoz­ta a hazai papságot abban, hogy az e tekintetben mind pozitívabb törekvéseit érvé­nyesítse. De azért fokról fok­ra előre lehetett lépni, hi­szen a vallásos tömegek megbékülését a rendszerrel, majd mind erőteljesebb tá­mogatásukat, nemcsak az alsóbb papság, de a főpap­ság is érzékelte, és ezekkel számolniuk kellett. A vallás- szabadság alkotmányos jo­gának biztosítása egyrész­ről, másrészről a párt- és állami vezetésnek az az el­vi álláspontja, hogy a szo­cialista építés érdekeit ille­tően hívők és nem hívők tö­kéletes egységben lehetnek, mindmáig szilárd alapját ké­pezik az állam és az egyhá­zak együttműködésének. A szövetségi politikának kifejezési formája volt. hogy 1962 őszén, az MSZMP ve­zetése elhatározta, és a VIII. kongresszus el is fogadta az egyetemi és főiskolai felvé­teleknél a származás szerin­ti kategorizálás megszünte­tését. A származás szerinti kategorizálás, amely koráb­ban a történelmi igazság­szolgáltatást és késés beho­zását szolgálta a munkásosz­tály és parasztság tehetséges gyermekeinek érvényesü­lésében. az adott pillanat­ban társadalmi szempontból már ártalmas volt. Igazság­talanul korlátozta szüleik egykori osztályhelyzete mi­att az olyan, arra alkalmas fiatal emberek továbbtanu­lását. akik már a felszaba­dulás után születtek, és a szocialista társadalomban élték életüket. A származás szerinti kategorizálás meg­szüntetése a szövetségi poli­tika előremutató lépése volt a szocialista nemzeti egység meg teremtéséhez. A 60-as évek elején Kádár János egy beszédében, ame­lyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsában mon­dott el. kifejtette, hogy az MSZMP szövetségi politiká­ját e jelszóval lehetne egy­szerűen jellemezni: „Aki nincs ellenünk, az velünk van!” Utalás volt ez arra, hogy a Rákosi-féle pártve­zetés, „az osztályharc a szocializmusban egyre éle­ződik” felfogás értelmében, aszerint a jelszó szerint járt el, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van" Azóta Kádár Jánosnak az ezzel merőben ellentétes ál­láspontja és jelszava már szinte szállóige lett, bejárta az egész világot, és min­denütt jellemzéséül szolgál a szocialista berendezkedési rend magyarországi formá­jának. Kifejezi a szocializ­mus megújulásának politiká­ját, azt az emberek iránti humánus bizalmat, amely meggyőződéssel vallja, hogy jó ügyek támogatására a la­kosság túlnyomóan nagy többsége megnyerhető, hogy a szocializmus csak az egész nép, az egész nemzet érdekeinek megfelelően, egyetértő cselekvésükkel építhető fel. (Következik: A bizalom je­gyében)

Next

/
Oldalképek
Tartalom