Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
8. VÉSZI ENDRE: NÉPÚJSÁG, 1986. október 18., szombat Hazám az anyam/elvem Olyan puhán leomló a sűrű ösztöneiéi, ámde a tudatosság világosabb, keményebb, amaz felszabadít, ez pedig kötelez, hát együtt mindakettőt, a lélek nem felez. Es soha nincs nyugalmam, és nincs jól ahogyan van, ág hegyén az esőcsepp ezer kristályba robban, esők füstfellegében narancs köpenyek égnek. Kinek viszem a fáklyát? magamnak? a sötétnek? f De nem vagyok próféta, sem igéket suhintó, hisz magamat se tudtam megváltani a kíntól, nem prédikálok üdvöt, nincsen szíjostorom sem. a győzelmet, s a bukást megérteni igyekszem. Nincs ősöm, aki büszke, sem gyökerem, mely ágas, hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az, s bármilyen is magányom, az emberség a létem, a háromntilliárdnak pár mondatát megértem. Vészi Endre arca Vészi Endre, a többszörös József Attila-díjas, a SZOT- és a Kossuth-díjjai kitüntetett költő. író, drámaitó október 19-én tölti be hetvenedik esztendejét. Munkáscsaládban született. ő maga szintén segédlevelet szerzett mint vésnök. Egyszene volt munkás és költő — az úgynevezett munkásírók táborába tartozott. ahová például Benjámin László is. A Népszava, a Nyugat, a Szép Szó közölte első verseit, s korán megírta első regényét is. Csöndes, halk szavú, bensőséges hangú lírikus és író. Kételkedő és küszködő — talán ezzel magyarázható, hogy mindig más és más műfajban rugaszkodik a világ megfejtésének. Sck mű- íajúságáról egy ízben így vallott: „írói pályám verses- kötetekkel indult, ősforrásom tehát a költészet. S azóta sem szakadt meg bennem a líra, azóta is folyamatosan ^öltőnek vallhatom magam. Minden más műfajú, dimenziójú írásom ebben a közegben keletkezett, s máig ebből — a számomra legfontosabból — sarjad, táplálkozik. A prózát, drámát. hangjátékot egyaránt a költészet élteti. Mindegyik kifejezésmódban, megformálásban ugyanazt az anyagot használom, valamennyi egyazon energiát, indulatot, gondolati és érzelmi erőt fogyasztja tehát. . iS83-ban pedig így jellemezte önmaga arculatát: „Változatlan a humánus alapszín, mely az évek, évtizedek során a kritikus vizsgálódással csak gazdagodott. Némi keserűség, sok önirónia, s nem kevés részvét rajzolja immár minden bizonnyal véglegessé ezt az arcot". Vészi Endre arca azonban most sem végleges — amíg ír, naponta újrarajzolják a müvek. F. L. Csorba Győző: Zöld és fény Csordulásig a világ! — Szinte már kicsap szőlők, fák és újra fák zöldjéből a hab. Forr, tajtékzik, szédülök. zöld alul, felül; lépek, állok, eldűlök, zöld kívül, beiül. Zöld. zöld, lelkes újuiás, nagy, termékeny öl; tarthatatlan bolydulás föl, föl, egyre föl! Fű, fa, gyom, szőlő emel. körforgó dagály. Zöld és fény: — e két elem árján ring a táj. Nézem, érzem, bámulok, s engedem magam. Zöld és fény! dagad, forog, szólnék, s nincs szavam. S míg ragyogva nő velem. s hord a két elem, pólyái az időtelen és a végtelen. Kalász Márton: Hasonítás Szalmavirág Kár ennyit megsejteni, a látszat már elébe tévedt. Legegyszerűbb leejteni morzsáit e szárazebédnek. Igéz a madár odafönt — de lábnál jól érzi a hangya. Millió apró rögöt ledönt. Ezt vinni egy élet kalandja. Ki akárhány évszakot ír. két pont szintúgy: eleje, vége. Huny a madárlátta kenyér, harsány mese költi mivégre. Nem e madár hurcolja át ég színén, s mi lent ballagóban. Szélről (élénk szalmavirág — törődnénk: ma rosszban, ma jóban. Ritka bécsi porcé A porcelán, a legnemesebb kerámiaanyag, kínai találmány. Európába kerülése idején királyok és fejedelmek féltett kincsei közé tartozott, csak a múlt század második felétől kezdve vált elérhetővé a polgárság, a századfordulótól kezdve pedig a szegényebb néprétegek számára. Az európai porcelán feltalálásának titka egy német keramikus és alkimista, Johann Friedrich Böttger nevéhez fűződik, aki Erős Ágost szász választófejedelem szolgálatában, helyesebben rabságában hosszú éveken át kísérletezte ki a porcelánkészítés fortélyát, bár eredetileg aranyat keresett. Találmánya azonban az aranynál is értékesebbnek bizonyult. Az első európai porcelánt 1708-ban sikerült előállítania Böttgernek Meissen ben, de még 1710-ben is csak próbadarabckat gyártottak A színezéssel is sokat kínlódtak. Lényegében az első tökéletesen szép porcelánom J. G. Heroldnak, az európai porcelánművészet legnagyobb tehetségének a gyárba kerülése után. 1720-tól kezdve készültek. Ekkor kezdődött a meisseni porcelán első fénykora. Európa második porcelán- gyára, a bécsi,' igen korán. 1717-ben, tehát a porcelántitok felfedezése után kilenc évvel már megalakult. Vezetője Innotentius du Pa- quier császári és katonai ügynök volt. aki egy Meis- senből szökött arkanistával, Samuel Stölzellel, és egy aranyozóval. C. C. Hungerrél kezdte meg viszontagságos I. Felhők hajolnak mélyen le. a partig. Siet a sárga hab, eső szitál. Csönd-köpeny terül ránk, de a hátam mögül hallom a város szívverését; hogy lüktet. zúg, zihál. Mióta élek indulat-máglyák lobognak-perzselnek szüntelen. Foszlik a hús már. Tüzük csontomig mar. mérgezett múlttal, bűntelen. Hasonlatok Mint fázó szél a téli tájon, Mint kihűlt szó a halott szájon, Porló pernye üszkös ágon, Lelőtt madár, törött szárnyon. __Olyan vagyok én nélküled. K örnyezetszennyezés Súlytalanná vált szavaink hidrogénnel töltött ballonokként szállnak a semmitmondások gőzével szennyezett levegőbe. Szokolay Zoltán: Hajnalban Torzon úr, a borz ma boldog: lelt egy piros -hajcsatot. Azt morogja: „Hej, koboldok, elém tükröt tartsatok! Szebb leszek az álmaimnál, ialán máris szebb vagyok!” Ám a fűszál gyöngyöt hrachál: kuncorászó harmatot. Nem a hajcsat varázsolja széppé, borz, a tincseket; csak zuhanyom alá bújva tisztul meg az életed! Fodor András: Mindvégig Ha már csak ilyen szabadságot jussolhatok magamnak, mint a rab. számolok minden percet, órát, — ha már a boldogság se több, mint megoldott feladat, azért még el ne hagyjatok, még bhazatok a mozdulatban, melyből a Szép-önkéntelen, az egymásért viselt hiány gyűrött sziromként fénybe pattan. Fogyatkozik a szó, tudom, részenként veszni, bukni kell, de amíg lélegzik a bőr, testem a tested halfény-illatát nem tévesztheti el. S ha többé nem kel föl a nap. karom a vaksötétbe ejtem, szerelmünk élő parazsát szorítom össze akkor is halandó tenyeremben. Étkészlet 1790 höl ifj. Pozderka János FF Őszi fúga ii.
