Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1986. október 13., hétfő Dr. Richard von Weizsäcker magyarországi látogatása — Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására hétfőn hivata­los látogatásra hazánkba ér­kezik dr. Richard von Weiz­säcker, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke. Dr. Richard von Weiz­säcker, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi elnö­ke 1920. április 15-én szüle­tett Stuttgartban. Népiskolai, majd gimnázi­umi tanulmányokat végzett Berlinben és Bernben. Sike­res érettségi vizsga után 1937-től jogi és történelmi tanulmányokat folytat az oxfordi, grenoble-i és göttin- geni egyetemen. Katonai szolgálatot 1938 és 1945 kö­zött teljesít. Ezt követően 1945-től 1953-ig ismét egye­temi hallgató, majd joggya­kornok. leteszi az első és a második jogi államvizsgát. Iparvállalatoknál dolgozik 1953-tól 1966-ig, 1954-ben jogi doktorátust szerez Göt- tingenben. Ekkor lép be a Kereszténydemokrata Unió­ba'f CDU). 1964 és 1970 kö­zött a Német Evangélikus Eavházayülés elnöke. 1966- tól 1984-ia a CDU szövetségi elnökségének tagja. A Né­met Evangélikus Egyház Szi- nódusának és Tanácsának tagja 1969 és 1984 között. A Szövetségi Gyűlés (Bundes­tag) soraiban 1969-től 1981-ig tevékenykedik. 1971—1974-ben a CDU Alapelvi Bizottságának, majd 1974—1977 között a párt Alapelvi Programbizottsáaá-' nak az elnöke A Szövetségi Gvülés alelnöki tisztét 1979- től 1981-ig tölti be. majd Nyupat-Berlin kormányzó polgármestere és a nyugat - berlini képviselőhöz taaja lesz 1981-től 1984-io. 1984 óta a Német Szövetségi Köz­társaság szövetségi elnöke. Sikertelen kísérlet Reykjavikban (Folytatás az 1. oldalról) Az Egyesült Államokban hatalmas érdeklődés kísérte az izlandi találkozó esemé­nyeit. A fontosabb televíziós hálózatok már csütörtöktől kezdve Reykjavikból sugá­rozták napi híradójukat, szombaton és vasárnap pe­dig igen sok rendkívüli helyszíni adásban számoltak be a fejleményekről. A rá­dióállomások is sok rendkí­vüli jelentést közöltek, ren­des műsorukat megszakítva követték nyomon az izlandi találkozó minden eseményét. A fontosabb napilapok szombaton és vasárnap ol­dalakon át foglalkoztak a csúcstalálkozó eseményeivel, a különböző témakörökkel, a lehetséges megállapodások területeivel, a közvélemény visszhangjával. Bár a találkozóval kap­csolatban az amerikai kor­mányzat erőteljesen mérsé­kelni kívánta a várakozáso­kat, a különböző televíziós adásokban megszólaltatott politikusok, közéleti szemé- lyésigek, köztük a republi­kánus és a demokrata párt vezető képviselői, egyaránt lehetségesnek és szükséges­nek tartották az előrelépést a leszerelési kérdések meg­oldásában. Richard Lugar szenátor, a szenátus külügyi bizottságának republikánus párti elnöke például kijelen­tette: az amerikai közvéle­mény rendkívül bízik abban, hogy sikerül mielőbb átfo­gó megállapodásokra jutni az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, nemcsak a hadászati támadó fegyve­rek számának jelentős csök­kentésében, hanem az űrvé­delem problémáiban is. Reykjaviks jelentéssel kezdte adását vasárnap a szovjet televízió esti hír­adója, a Vremja is. A külön­tudósító hangsúlyozta, hogy egész nap megfeszített mun­ka folyt a zárt ajtók mögött. A moszkvai rádió a TASZSZ gyorshíre alapján 22.00 óra­kor (közép-európai idő sze­rint 20 órakor) jelentette: Reykjavikban befejeződött Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozója. Mint a rádió hangsúlyozta, a két ve­zető a nukleáris leszerelés alapvető kérdéseit és a nem­zetközi biztonság szavatolásá­nak módjait vitatta meg. MOSZKVA: Nagyjelentőségű, azonna­li és közvetlen hatású, tör­ténelmi megállapodások megkötésének lehetőségét tette semmissé az Egyesült Államok kormányzata az­zal, hogy nem mondott le a hadászati védelmi kezde­ményezésnek nevezett űr­fegyverkezési programjának a laboratóriumi kísérlete­ken túlmenő folytatásáról — derült ki Mihail Gorba­csovndk, az SZKP KB fő­titkárának rey-kjavilki saj­tóértekezletén elmondott szavaiból. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió egymás­sal összefüggő nagyjelentő­ségű javaslatokat tett, ame­lyek keretében hajlandó lett volna minden korábbinál nagyobb méretű engedmé­nyek megtételére. Ezek kö- nzüI többnek a kérdésében már meg is született a konk­rét megállapodás a reykja- viki találkozó során, az űr­fegyverkezés kérdésében mutatkozó nézetkülönbség azonban újra elzárta a meg­nyílt utakat. Hosszas tárgyalások után a nukleáris hadászati fegy­verek kérdésében sikerült például megállapodni ab­ban. hogy a hadászati fegy­verrendszernek mindhárom összetevőjét. tehát a szá­razföldi telepítésű, földrész­közi ballisztikus rakétá­kat. a tengeralattjáró fe­délzeti ballisztikus rakétá­kat és a hadászati bombázó repülőgépek számát egy­aránt 50 százalékkal csök­kentik. Mint Mihail Gor­bacsov rámutatott, ez szov- ' jet részről jelentős enged­mény lett volna, hiszen a csökkentés jelentős részben érintett volna az amerikai felet leginkább nyugtalanító szovjet nehézrakétákat 'is. Ráadásul a Genfben szüle­tett megállapodástól eltérően a felek nem tekintették vol­na hadászati fegyvernek min­den egymás területet elérni képes eszközt. WASHINGTON: Reagan amerikai elnök el­utazása előtt rövid beszédet mondott az Izland szigetén lévő amerikai támaszpont, a keflaviki légitámaszpont sze­mélyzete előtt. Az elnök ki­jelentette: a Szovjetunió „azt akarta, hogy csupán labora­tóriumi kísérletekre korlá­tozzák’' az űrfegyverkezési kutatást, ez pedig „megölte volna védelmi pajzsunkat". Az első kommentárok azt emelték ki, hogy a megegye­zés elmaradása nem feltét­lenül jelenti az erőfeszítések teljes kudarcát. Egyébként mind Reagan, mind Shultz úgy nyilatkozott, hogy az iz­landi találkozón igen fontos és jó gondolatok merültek fel. s ezek alapján esetleg lehetséges az előrehaladás egyes kérdésekben Genfben, illetve további kétoldalú tár­gyalások sora. A televíziós közvetítésekben elhangzott kommentárok általában azt a reményt fejezték ki, hogy ez nem marad üres ígéret. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan négyszemközti megbeszélése Reykjavikban (Népújság-telefotó — AP — MTI — KSt Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a reykjaviki csúcstalálkozó kezdete előtt Befejezte munkáját az ipari szövetkezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) nek továbbfejlesztéséről fej­tették ki véleményüket. A vitában felszólalt Nápo­lyi Lászó ipari miniszter is. Hangsúlyozta: a szövetkeze­tek szerepe az iparban vi­tathatatlan, a változó körül­ményekhez rugalmasan al­kalmazkodó szervezetek je­lentős hajtóerőt képviselnek a termelés számos területén. Az állami ipar sok szövet­kezeti tapasztalatot vett át az utóbbi időben, s ezeket sikeresen hasznosítja a vál­lalatoknál egyebek közt a tu­lajdonosi szemlélet erősíté­sében és a vezetés demokra­tizmusának fokozásában. Az Ipari Minisztérium fontos feladatának tartja együtt­működésének,bővítését a szö­vetkezeti mozgalommal. Ezt a célt hivatott szolgálni többek között az a megálla­podás is, amelyet a miniszté­rium az OKISZ-szal kötött a közelmúltban a műszaki fejlesztés gyorsítására — mondotta a miniszter. A küldöttek közül többen hangsúlyozták: elsőrendű fontosságú, hogy a szövet­kezetek az eddiginél jobban szolgálják a tagság érdekeit, erősödjék a demokratizmus, s növekedjék a tagok tulaj­donosi érdekeltsége. Fontos, hogy a szövetkezetekben dol­gozók aktívan részt vegye­nek az elkövetkezendő idő­szak feladatainak meghatá­rozásában, a teendők ésszerű kidolgozásában. Az érdek- képviseleti szervek munkájá­ban a szövetkezeti jelleg erősítése a legfontosabb, s ehhez meg kell teremteni a testületi vezetés személyi feltételeit, kidolgozni a meg­felelő munkamódszereket. A hozzászólók egyetértet­tek abban, hogy a szövetke­zeti érdek nyílt és követke­zetes érvényesítésére van szükség, s nagyon lényeges az egyes szövetkezetek sajá­tosságainak figyelembevé­tele is. A kongresszus állást fog­lalt a szövetkezetek, a terü­leti szövetségek és az Or­szágos Tanács feladatairól. Eszerint a szövetkezetek gazdasági feladatai a nép­gazdaság VII. ötéves tervé­hez igazodnak. Legfontosabb teendőink: a lakosság -áru­ellátásának minőségi javí­tása; a szolgáltatási igények magasabb színvonalú kielé­gítése, a háttéripari termelés fejlesztése. Lényeges felada­tuk az együttműködés bőví­tése az állami vállalatokkal, illetve egymással, valamint a társszövetkezetekkel. Az érdekképviseleti szer­vek feladatairól a kongresz- szus állásfoglalása kimond­ja: az OKISZ és a területi szövetségek munkáiénak kö­zéppontjában továbbra is a gazdaságpolitikai és mozgal­mi feladatok megvalósítása áll. Erősíteni kell a szövet­kezeti érdekképviseleti mun­ka sajátos, kettős arculatát: egyrészt segíteni a szövet­kezetek gazdálkodását, köz­reműködni a gazdasági, szervezőmunkában, más­részt képviselni a szövetke­zetek és a tagság gazdasági, társadalmi, mozgalmi érde­keit. E feladatok ellátásához elengedhetetlen, hogy az ér­dekképviseleti szervek a tag- szövetlcezetektől sokirányú információkat kapjanak és hasonlóképpen széles körű­en tájékoztassák a tagszer­vezeteket azokról a kérdé­sekről, amelyek a szövetke­zetek működését, a tagok jogait és kötelességeit érin­tik. Intézményes megoldást kell azonban találni arra, hogy a bőséges adatszolgál­tatás ne jelentsen a szövet­kezeteknek és szövetségek­nek sok pluszmunkát, nehe­zen megoldható feladatot. Ezért az adatfeldolgozás szá­mítógépes rendszerének fo­kozatos bevezetésére kell törekedni. A kongresszuson a szövet­kezeti jogszabályok korsze­rűsítésének elveivel kapcso­latiban úgy foglaltak állást, hogy legyenek törvényi ga­ranciái a szövetkezeti önálló­ságnak. a jogszabályok te­gyék lehetővé az önkormány­K| em együttesen, hanem * ^ az egyes körzetek ki­sebb csoportjaiban érkeztek Heves megye küldöttei — szám szerint tizenhatan — az ipari szövetkezetek kong­resszusára. Szórakoztató program sem várta őket, s a szünetekben még a szerény büfé is csak arra emlékezte­tett, hogy most már a leg­kevésbé sincs szó valamiféle kirándulásról, komoly munka a tanácskozás. Ha a — különben igen mértéktartóan — dekorált nagyterem, s a résztvevők öltözéke ünnepélyességet tük­rözött is, a két napon nyoma sem volt az ünnepségnek, ünneplésnek. A kétségkívül tiszteletre méltó eredmények mellett ugyanis — mint szin­te már az első percekben ki­tűnt — sok a gond, a tenni­való. Annyi, hogy a folyo­sókra is kikerült belőlük. A lélegzetvételnyi pihenő sem telhetett üres percekkel. Szűkebb hazánk vezető tes­tületéinek az országos ese­ményen részt vett képviselői. Barta Alajos, a megyei párt- bizottság első titkára, Schmidt Rezső, a megyei ta­nács elnöke, s mások is, dol­goztak beszélgetés közben. Egyetértve például azzal a kéréssel, hogy az exportálók külföldi megrendeléseik tel­jesítéséhez élvezzenek bizo­zati szervezet egyszerűsíté­sét, segítsék elő a tagsági jogok és kötelezettségek jobb gyakorlását, erősítsék az ér­dekképviseleti munka társa­dalmi oldalát. A kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumentumo­kat, majd a korábbi küldött­választó gyűléseken bizalmat kapott 110 taghoz titkos sza­vazással további 15 tagot választott az új Országos Ta­nácsba A testület ezt köve­nyos előnyöket az importjut­tatásból. Elismeréssel illette a gazdálkodók rugalmassá­gát, de eszükbe juttatván mindjárt azt is, hogy még gyorsabban, ügyesebben is reagálhatnának a piaci vál­tozásokra. Vagy: ha a ko­rábbiaknál nehezebb is je­lenleg a helyzet, azért — mint az Universál, illetve más társa igazolja — történ­het beruházás az előrelépé­sért. •k Dr. Galgóczi Ottónénak, a gyöngyösi Kékes Cipő- és Textilipari Szövetkezet elnö­kének — at országos tanács még megyénkben megválasz­tott egyik új tagjának — kétszeresen is a felelősséget, a munkát jelentette a kong­resszus. Hiszen nemcsak minden iránt érdeklődő részt­vevője akart lenni a jelen­tős tanácskozásnak, hanem felszólalásra is jelentkezett. Ilyen fórumon életében elő­ször. ami nem kevés izgat­tőén megtartotta első ülé­sét, amelyen megválasztotta az OKISZ elnökévé Köves- kuti Lajost, a Híradástech­nika Szövetkezet elnökét, al- elnökévé pedig Bernáth Ti­bort, a Pest Megyei Kiszöv elnökét és Gröger Józsefet, az Elektronika Átviteltech­nikai Ipari Szövetkezet el­nökét. Az ülésen megválasztották az elnökség további 12 tag­ját; a felügyelőbizottság el­mat okozott számára. Külö­nösen, amikor már érződött, hogy csak a második napon kerülhet sor erre. Látni kel­lett volna azt a megkönnyeb­bülést, amit a pulpitusról visszatérve mutatott! S örö­mét, mert a kis tételű ex­portról mondott, érdekes fej­tegetése hatalmas tapsot ka­pott, kiváltotta dr. Kapolyi László ipari miniszter, va­lamint Köveskuti Lajos Okisz-elnök szimpatikus megjegyzését, válaszát is. így — ha nem is ült fenn az elnökségben, mint országgyű­lési képviselőnk. Dobos Jó- zsefné, a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet dele­gátusa — minden bizonnyal emlékezetes szereplője ma­rad a IX. kongresszusnak. * Nem Heves megyei epizód ugyan, de a krónikás,jegy­zetfüzetébe került a második nap soron kívüli felszólaló­jának neve is. Erdész And­nökét és tagjait, valamint az Országos Tanács állandó bi­zottságainak elnökeit. Ez­után az Országos Tanács az elnökség tagjai közül kine­vezte az OKISZ főtitkárává dr. Lendvai Istvánt, és az Országos Tanács tagjai közül az OKISZ főtitkárhelyette­seivé Mészáros Vilmost és Németh Ferencet. (MTI) rás, a Budapesti Fémfeldol­gozó Szövetkezet elnöke ugyanis — mint pénteken délután, Maróthy László mi­niszterelnök-helyettes — a tengernyi más téma mellett sem hagyhatta figyelmen kívül Izlandot. A küldött természetesen csupán egysze­rűbb momentumot ragadott ki a reykjaviki nagy talál­kozóból: nevezetesen azt. hogy Gorbacsov az általuk felújított „Georg Ots” hajón szállt meg... A legközeleb­bi szünetben nem állhattam meg, hogy többet is ne kér­dezzek erről. Nos, ahogyan sikerült megtudnom: a pes­tiek 1984-ben, az őszi Ho- ventán kötöttek megállapo­dást a Morpaszflottal az egy­kori, tallinni operaénekes ne­vét viselő tengerjáró mun­káira. Kereken 600 ezer ru­beles volt első ilyen vállal­kozásuk. amelynek során 2 éttermet és 6 bárhelyiségei tettek kellemesebbé. Azóta már befejezéséhez közeledik — decemberre véget ér — a „Murmanszk” ilyenféle mun­kája is, sőt szó van újabb. egy odesszai hajóval kapcso­latos, hasonló megbízásról Szóval: a magyar szövetke­zeti dolgozók már effélékre is képesek. Gyóni Gyula K ongresszus őzben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom