Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1986, október 13., hétfő 3 Cél: a társadalmi munka fejlesztése, az emberközpontúság megőrzése Az MSZBT megyei értekezlete résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Szántó György) Városi úttörővezetők tanácskoztak A hatvani úttörövezetői konferencia résztvevőit a Horváth Mihály Úttörőcsapat köszöntötte (Fotó: Köhidi Imre) (Folytatás az 1. oldalról) nemzedékei új ismeretanyaggal, más érzelmi szálakkal kötődnek a Szovjetunióhoz, más élményekkel, tapasztalatokkal rendelkeznek a két nép barátságáról, mint az idősebb korosztályok. örvendetes, hogy a tagcsoportok ügyvezető elnökségeiben, aktivistahálózatában mind több pártonkívüli találja meg közéletisegének szerepét, de még korántsem annyian, ahány egyetértő híve van a célkitűzéseknek. Többek között szólt arról is, hogy az elmúlt fél évizedben nem egy Heves megyei és szovjet család között szövődött baráti kapcsolat, s ezek a személyes élmények tovább segíthetik a mozgalom még színvonalasabbá válását. Növekedett az MSZBT Gorkij Nyelviskolájának népszerűsége is megyénkben. Most már évente rendszeresen megszervezik az úttörők orosz nyelvi táborát, s bíznak abban, hogy az elkövetkezőkben hasonlót rendezhetnek a középiskolásoknak is. Hangsúlyozta, hogy a jövőben elsősorban a tartalmi munkát kell fejleszteniük úgy, hogy megőrizzék e mozgalom emberközpontúságát. Küzdeni kell a helyenként fel-felbukkanó formalizmus és közöny ellen. Vonzó programokkal, érdekes tájékoztatással, gyorsabb, rugalmasabb reagálással kell válaszolni az embereket foglalkoztató kérdésekre. A hozzászólók sorában elsőnek dr. Nagy Andorné, az egri Gárdonyi Géza gimnázium igazgatója adott számot az iskolában folyó barátsági munkáról. A szovjet turistacsoportokkal való találkozások hasznáról, a szovjetunióbeli nyelvi táborokról. Külön beszélt arról, hogyan igyekeznek minél több diákot bevonni a speciális orosz- nyelv-oktatásba. A felszabadulás 40. évfordulóján pedig szépkiejtési versenyt hir. dettek meg. amely azóta hagyománnyá vált. Figyelemre méltóak voltak azok a gondolatok, amelyeket a testvér- kapcsolatok társadalmi és gazdasági fontosságáról mondott el Bakos Béla, a Csepel Autó 3. számú, egri gyárából, illetve Kovács János, a Finomszerelvénygyárból. Ehhez nyújtott felszólalásában újabb ötleteket dr. Tóth Sebestyén, Kompokról. Az egri városi pártbizottság munkatársa. Mező Mária, arról szólt, hogy a párt- alapszervezetek mind jobban támogatják a tagcsoportok tevékenységét, amelyeknek erősödött a kapcsolata a társadalmi szervekkel. Külön kitért beszédében az Eger és Csebokszári közötti sokoldalú együttműködés jelentőségére. A gyöngyösi Bugát Pál Kórházban — miként dr. Pintér László beszámolt róla — új megoldásként, barátsági teadélutánokat tartanak, amelyeken a résztvevők orosz nemzeti étel. és italkülönlegességek mellett ismerkedhetnek a baráti állam népeinek életével, kultúrájával. Említésre érdemes az az együttműködés, amelyet a városbeli, más MSZBT-kö- zösségekkel alakítottak ki Ez utóbbi gondolatot erősítette meg tájékoztatójában Bágyi Ferencné, a Gyöngyösi 1-es Számú Általános Iskola igazgatója. Ezután Bíró Gyula főtitkár kért szót. Köszönetét mondott a megyében levő aktivisták ötéves munkájáért, majd a november 22-én sorra kerülő. Vili. országos értekezlet előkészületeiről számolt be a hallgatóságnak. Bejelentette, hogy a társadalmi bázis szélesítése érdekében, az országos elnökség létszámának bővítését tervezik. A továbbiakban dr. Zajúk Etelka, a Gorkij Nyelviskola megyei tagozatának vezetője, előadásában elmondta, hogy a külföldi szakemberek is nagy elismeréssel szóltak az általuk folytatott óvodai orosz nyelvű oktatásról. Beszélt a hamarosan létrehozandó középiskolai tehetség- gondozó orosz nyelvi táborról, amelyhez kérte az intézmények, a tagcsoportok segítségét. Dr. Nagy Imre, a megyei KISZ-bizottság titkára szerint, az MSZBT a fiatalok körében nagyban hozzájárul a Szovjetunió életének megismertetéséhez, s egyúttal szerepe van a barátság érzelmi motívumainak felkeltésében, gondozásában. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a sablonosság veszélyeire. Jancsó István a sely- pi cukorgyárból, a híranyagok, tájékoztatók beszerzésének nehézségeit említette, s kérte az országos központ támogatását. A vita után Haffnerné dr. Miskolczi Margit foglalta ősz. sze az elhangzottakat, majd választással folytatta munkáját az MSZBT megyei értekezlete. A jelenlevők nyílt szavazással döntöttek arról, hogy kik képviselik szűkebb hazánkat a VIII. országos értekezleten. E szerint az MSZBT Aranykoszorús Plakett kitüntetéssel rendelkező tagcsoportok küldöttei: Bujdosó Sándorné, az egri 3-as iskola. Kovács János a Finomszerelvénygyár, dr. Nagy Andorné, az egri Gárdonyi Géza gimnázium, dr. Pintér László, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház, Petri Agnes, a hatvani Széchenyi 1st. ván Közgazdasági, Közlekedési Szakközépiskola és Kollégium, valamint Vincze And- rásné, a füzesabonyi áfész ügyvezető elnöke. Ä megyei fórumon választott delegáltak: Abzolovné Hidy Katalin, az egri 10-es iskola tanára, Bakos Béla, a Csepel Autó 3. számú, egri gyárának művezetője, Dudás József, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese. Haffnerné dr. Miskolczi Margit, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Horváth Lajos, a Hevesi Rákóczi Tsz párttitkára. Mészáros Albert, a HNF megyei bizottságának titkára, dr. Nagy Imre, a megyei KISZ-bizottság titkára, dr. Tóth Sebestyén, a GATE Kompolti Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa és dr. Zajúk Etelka, az MSZBT Gorkij Nyelviskola megyei tagozatának vezetője. Az országos elnökség tagjai közé választották Abzolovné Hidy Katalint, Bakos Bélát, Bódi Bélát, a Gagarin Hőerőmű Vállalat vezérigazgatóját, Fülöp Erzsébetet, a Hevesi Állami Gazdaság személyzeti nyilvántartóját és dr. Tóth Sebestyént. (Folytatás az 1. oldalról) üléselnök köszöntötte a konferencia résztvevőit, köztük Besenyei Jánosnét, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának munkatársát és Szántósi Rafaelt, a KISZ Heves Megyei Bizottságának titkárát. Ezután átadta a szót a városi úttörőelnöknek Királyné Zólyomi Erzsébetnek, aki kiegészítést fűzött a korábban megküldött írásos jelentéshez. Ebből megtudhattuk, hogy a nemrégiben megtartott csapatszintű értekezletek mindenütt jól zajlottak le, s bár hangvételük olykor kritikus volt, híven tükrözték az utóbbi esztendők munkáját. Miként a városi elnök fogalmazott. az új oktatási törvényből eredően fokozódott az iskolák és a mozgalom kapcsolata, és megkezdődött a tanulók önkormányzati rendszerének kiépítése. Hangsúlyozta továbbá, hogy az iskolák és úttörőcsapatok együttműködését mindenütt helyileg kell kialakítani Illetve a feladatokat egy-egy csapatra lebontani. Az elnök később kitért a terhek súlyosbodására majd utalt a tárgyi feltételek, elsősorban egy úttörőház hiányára ami nélkül nehéz hatékony mozgalmi életet kibontakoztatni. A szóbeli kiegészítést követően több úttörővezető kapott szót, a hozzászólások tartalma iránt nagy figyelmet fordított az e'nökságben helyet foglaló Tóthpál Já- nosné, a városi pártbizottság titkára, és Angeli József tanácselnök is. Többen kifogásolták, hogy a kisdobosoknak miért nincs felmenő rendszerű, a fejlődést segítő országos vetélkedőjük. Egy másik hozzászóló az iskolákban működő egész napos osztályok nagyobb hatékonyságára irányította a figyelmet, egy újabb felszólaló pedig az úttörővezetők jobb erkölcsi, anyagi megbecsülése érdekében emelte fel hangját. Beszéltek a vándortáborck hasznosságáról, a diák- sportkörök szükségességéről, az iskolaszövetkezetek nevelő hatásáról, a szaktárgyi vetélkedők körüli anomáliákról. Később válaszadással folytatódott a konferencia, befejezésként pedig megválasztották az úttörőszövetség helyi elnökségét, szakbizottságait illetve a megyei konferencia küldötteit: a városi úttörőelnök ismét Királyné Zólyomi Erzsébet, míg a titkár Kovacsik Ildikó lett. Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja A FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY (XVIII/7.) H ogy 1956. november első napjaira milyen végveszélybe került a népi rendszer, és mennyire közel volt a burzsoá restauráció — amelynek első szakasza, a dolog természeténél fogva, a féktelen fehérterror lett volna —, azt Mind- szenthy József fellépése mutatta. Az ősreakciós, a kommunizmus és minden progresszió ellen inkvizítori gyűlölettel eltelt főpap, miután kiszabadult a házi őrizetből. november 3~i rádióbeszédében meghirdette programját. Ebben az új, immár teljesen jobbra tolódott koalíciós Nagy Imre-kormánytól is megvonta a bizalmat. Félre kell állítani és felelősségre kell vonni mindenkit, akinek bármilyen része volt a népi demokratikus rendszer létrehozásában — hirdette —, és bejelentette követeléseit a magántulajdonon alapuló társadalmi rend visszaállítására, az egyház egykori hatalmi szerepének restaurálására, és visszakövetelte a földreform révén kiosztott egyházi birtokokat is. Áz ellenforradalmi hatalomátvételt meg kellett hiúsítani. November 4-én létrejött az új forradalmi központ: Kádár Jánossal az élen azok az elvtársak, akik az ellenforradalom kirobbanása után kinevezett első Nagy Imre-kormány tagjai voltak (Münnich Ferenc, Apró Antal, Kossá István) és november 1-én, illetve 2- án, látva e testület teljes jobbra tolódását, minden kapcsolatot megszakítottak vele, megalakították a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormányt. A forradalmi központhoz tartoztak a Nagy Imre-csoporttal szakító munkásmozgalmi személyiségek, mint Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György és mások, valamint Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is. Az ő szerepe azért is fontos volt, mert mint a törvényesség és jogfolytonosság megszemélyesítőjének módja volt arra, hogy alkotmányos úton hajtsa végre a Nagy Imre-kormány felmentését, illetve a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány beiktatását. Kádár János 1957 májusában az országgyűlésen így jellemezte az 1956 novemberi helyzetet, és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakításának szükségességét: „November elején a magyar kommunisták számára a történelem így tette fel a kérdést: az-e a megoldás a proletárdiktatúra gyakorlatában elkövetett hibákra, hogy felszámoljuk a munkásosztály hatalmát? Az-e a megoldás a gazdaságpolitikában elkövetett hibákra, hogy szétromboljuk a szocialista népgazdaságot? Úgy küszöböljük-e ki a kultúrpolitikában elkövetett szektás hibákat, hogy elvesszük a néptől azt, amit a kultúrforradalom nyújtott neki? Ügy küszöböljük-e ki a szovjet—magyar viszony apró-cseprő, a szocialista lényeget nem érintő, és függetlenségünket nem csorbító fogyatékosságait, hogy szembefordulunk a Szovjetunióval, szakítunk a proletár internacionalizmussal, és átvisszük az országot az imperializmus táborába? Kommunisták, marxisták csak határozott nemmel válaszolhattak ezekre a sorsdöntő kérdésekre... A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az ellenforradalom bábjává vált, tehetetlen és széthullóban levő Nagy Imre-kormánnyal. Ilyen körülmények között jött létre és alakult meg a mai forradalmi munkás- paraszt kormány. Ez a kormány úgy döntött, hogy a Szovjetunió fegyveres segítségét kéri az ellenforradalom szétveréséhez, és a rend helyreállításához. Ehhez a Szovjetunió testvéri segítsége múlhatatlanul szükséges volt. Mi volt a cél? Szétverni az ellenforradalmat, rendet teremteni az országban, és újjászervezni a szocialista forradalom erőit. Mi ugyanis pontosan tudtuk, hogy a magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei, s hasonlóképpen az értelmiség nagyobbik és jobbik fele a szocialista forradalom híve." A fordulat végrehajtását persze bonyolította, hogy a nehezen áttekinthető események miatt, a szocializmushoz hű erők sorában, sőt még a párttagságban is a változás iránt bizalmatlanság és bizonyos passzivitás volt tapasztalható. Az ellen- forradalmi erők viszont, érezve a megsemmisülés veszélyét — amikor már katonailag vereséget szenvedtek —, az úgynevezett munkástanácsok demagóg, nemcsak teljesíthetetlen gazdasági követeléseivel, hanem a megszűnt Nagy Imre-kormány mintegy helyettesítő politikai programjával (az Országos Munkástanács szinte ellenkormány szerepében lépett fel) próbálták megakadályozni a rend helyreállítását. A forradalmi munkás-paraszt kormány nemcsak a fegyveres ellenforradalmárokkal, hanem az ilyen kihívásokkal szemben is kerülte a konfliktusok kiélezését, és végsőkig türelmet tanúsított a megtévesztett emberek iránt, ám nem kerülhette el, hogy olykor a proletárdiktatúrának a diktatúra oldala kerüljön előtérbe. De az új szellemet, a tömegekkel való kapcsolat nyíltságát demonstrálta az az elvinek tekinthető kijelentés, amelyet Kádár János már egy 1956. november 11-én megtartott értekezleten hangoztatott, amikor leszögezte: „Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, és a nép érdekében cselekedjünk." , A szovjet hadsereg fellépése elejét vette annak, hogy az ország hosszan tartó polgárháború színtere legyen. De a kormány magyar kézbe kívánta adni az ország védelmét: nyomban megkezdte a forradalmi karhatalom szervezését és ez — soraiban nem kevés volt partizán, pártmunkás, régi szervezett dolgozó — áldozatos harcot folytatott az ellenforradalmi csoportok teljes felszámotásáért, a köz- biztonság és rend helyreállításáért. 1957 februárjában aztán, a munkásőrség megalakulásával, újabb erős, önfeláldozó támasza született a népi hatalomnak. Az ellenforradalom okozta anyagi kár — a rombolások, a termelés megbénulása, a sztrájkok nyomán a veszteségek — mintegy 22 milliárd forintot tettek ki. A közlekedés akadozott, a szénkészletek rohamosain fogytak, ami jaz energiaellátást is veszélyeztette, és mindehhez a munkafegyelem, sőt tulajdonképpen az elemi munkakészség nagyfokú fellazulása, és az infláció veszélye is párosult. Az államapparátus — a központi és még inkább a helyi, tanácsi — is nagyon nehézkesen működött. A temérdek napi teendő elvégzése közben, ezzel együtt — a népi közreműködés megnyerése érdekében — a vezetés világossá tette, hogy nem egyszerűen helyreállítja azt, ami volt, hanem új módon, új megközelítésben lát hozzá a gazdasági munkához, és a közélet megszervezéséhez is Már a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását bejelentő november 4-i felhívás, majd november—december folyamán sok gazdasági intézkedés jelezte az új vezetés elszántságát arra, hogy a korábbi hibákat kiküszöböli. November 10-i rendelettel 8—15 százalékkal emelték az iparban dolgozók bérét; november 12-én megszüntették a mezőgazdasági termékek beadási kötelezettségét; eltörölték a gyermektelenségi adót; visszaállították a szabad munkavállalást; visszaadták a törvénytelenül megvont nyugdíjakat; mérsékelték a kisiparosok adóját, és még egy^ sor, a lakosság legkülönbözőbb rétegeit kedvezően érintő intézkedési hoztak. A politikai szerkezet nem változott, de a hatalomgyakorlás módja annál inkább. Ebben a rendcsináló periódusban is megmutatkozott, mint szándék a törekvés a demokratizmusra, a tömegek bevonására ügyeik intézésébe. Elviként mondták ki már a november 27-i megyei titkári értekezleten, hogy a helyzet normalizálódásával párhuzamosan a kormányzásba be kell vonni a pár- tonikívülieket, növelni kell az állami szervek önállóságát. És tulajdonképpen nagyon hamar — már februárban — határozat sürgette a népfront tevékenységének kibontakoztatását, hogy betölthesse az őt megillető helyet a közéletben. A szak- szervezetek első .központi értekezletén az érdekvédelem fontosságát emelték ki. A rendszer konszolidálása tehát kezdettől a szocialista megújulás programja is volt. (Következik: A decemberi határozat)
