Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 11., csütörtök A »1 A lakosság és a szén Pártmunkásokkal Lengyelországban Fakápolna Zakopanéi stílusban Az elmúlt húsz évben ar­ra biztattuk a lakosságot, hogy ne tegyen kísérletet az elhasználódott olajkályhák pótlására, hanem vásároljon helyettük vegyes-, illetve széntüzelésű kályhákat és kazánokat. Most, hogy a nemzetközi olajárak csök­kentek, nem mondhatjuk az ellenkezőjét... A lakosság pénztárcájával és érzelmei­vel nem lehet játszadozni. Ezért félreérthetetlen egyér­telműséggel ki kell jelente­ni. hogy maradjon meg to­vábbra is a szénfűtés mel­lett, mert a kormányzat hosszú távon garantálja az ellátás biztonságát. Koránt­sem mellékesen megjegy­zem, hogy ezt kívánja az ország jól felfogott gazda­sági érdeke is ... Ipari miniszterünk, Kapo- lyi László mondotta a fenti szavakat, még az idén feb­ruárban. A nyilatkozat tar­talmát később, a nyár fo­lyamán egy kormányhatáro­zat is megerősítette. Ügy véljük, hasznos lesz erre emlékeztetni a fűtési idény közeledtével, hiszen most sok szó esik a szén­ről. Több, mint más évben ilyenkor, mindenekelőtt azért, mert kormányunk alig néhány hónapja döntött a szénbányászati iparág átala­kításáról. Egymást követek az energiaellátás felelős szakembereinek nyilatkoza­tai. meggyőző érvelést hal­lunk arról, hogy — jólle­het. az ország 36 szénterme­lő aknája közül 1990-ig be­zárnak 14-et — szó sincs a 60-as évek szénkrízisének megismétlődéséről. Minde­nekelőtt azért nincs, mert a széntermelés — a hetedik öt­éves terv előirányzatához híven — évi 24 millió ton­na volt, és marad a jövőben is. csak annyi az eltérés, hogy ezen belül egy kicsivel több lignitet termelünk, mint idá­ig A felelős vezetők részle­tesen kifejtik, hoRy már azért sem lehet szó a húsz évvel ezelőtti idők szellemé­nek és gyakorlatának meg­ismétlődéséről. mert — az akkori évektől eltérően — nemcsak bezárjuk a gazda­ságtalanul termelő, már ki­merülő félben lévő bányá­kat. hanem azzal egy időben új. bő hozamú és korszerű­en gépesített aknákat nyi­tunk például a Borsod me­gyei Dubicsányban vagy a Veszprém megyei Ajkán. (Ügy két évtizede ez való­ban nem volt jellemző!) Hozzá teszik: — a 60-as évek energiapolitikájával ugyancsak merőben ellen­tétesen — féltő gonddal őr­ködnek azon, hogy a nehéz és férfias bányászszakma a jövőben is olyan töretlen anyagi és erkölcsi elisme­résben részesüljön, ami mél­tán megilleti. Ezt példázza a föld alatt dolgozóknak jut­tatott tavalyi 9. idei 10 szá­zalékos rendkívüli béreme­lés. vagy például az a tény. hogy miközben ráfizetéssel termelő bányákat zárunk be. kibontakozóban van egy újabb, kedvezményes bá- nyászlakás-építési akció. Noha mindez egybecseng a lakosság érdekeivel (ha nincs elég bányász, szén sem lehet elegendő), a szénnel fűtő átlag állampolgár meg­nyugtatására ennyi még ke­vés. Már csak azért is, mert napjainkban minden máso­dik magyar családban szén­fűtéssel védekeznek a tél dermesztő hidege ellen, kö­vetkezésképp a szénellátás közhangulatot formáló poli­tikai kérdés volt és marad a jövőben is. Az elmúlt száz év meteoro­lógiai megfigyelései szerint ugyanis nálunk a téli kö­zéphőmérséklet plusz 3,5 Celsius-fok átlag körül ala­kul. Ha csak egy-két fok­kal hidegebb vagy — ami ugyanilyen gyakori — me­legebb van ennél, a lakos­ság szénigénye plusz-mínusz 0,6—1,2 millió tonnával in­gadozhat. Sokkal olcsóbb, gazdaságosabb, ha nem hal­mozunk fel Itthon felesle­ges szénhegyeket, hanem — hidegebb tél esetén, amiként eddig tettük — külföldről hozzuk be a többletet, hi­szen — többéves tapaszta­lat — mindig hozzá tud­tunk jutni e mennyiséghez. A lignitakció kibontako­zása mindenekelőtt az erő­műépítést programot szol­gálja, a lakosságot csak any­agiban érinti, hogy — vá­lasztékbővítésként — megje- lenik, illetve több lesz a dú­sított lignitből készült bri­kett. Minthogy ennek fűtő- értéke a jó minőségű barna­szénével egyenlő, valószínű, hogy népszerű lesz a lakos­ság körében. Még így is megtörténhet persze, hogy nem mindenki jut annyi mo­sott berentei vagy kitűnő tatai barnaszénhez. mint szeretne, de lesz helyette más szén, minden intézke­dés arra irányul, hogy ál­talános szénhiányról ne le­hessen szó. Ennyi kényel­metlenséget, ilyen kis ké­nyelmetlenséget talán el le­het viselni, hiszen minden szénmedencénkben annyi és olyan minőségű szenünk van, amit a természettől örökül kaptunk. Napjaink nyugodt szénpia­ci helyzete (csak a művi szén vásárlásánál fordulnak elő sorban állások, s ott is azért, mert a művi szén ol­csóbb, mint a Tüzépé) meg­erősíti az OEGH helyzetér­tékelését. Legfőképpen ab­ban bízhat a lakosság, hogy — amennyire csak lehet — megkímélik őt a rotterdami olajtőzsde tőkéseinek ha­szonleső üzleti ..játszadozá­saitól”, az „olajár-libikóká­tól”, vagyis az olaj árának szélsőséges. konjunkturális ingadozásaitól. Nemcsak a széntüzelésre berendezkedett lakosság, hanem egész tár­sadalmunk érdeke is, hogy igy történjék. A többi, között erre utalt ipari miniszterünk is. M. L. Az öreg, történelmi város­ban sok a fiatal, de kevés az iskola. Tizennyolcezer ta­nár oktatja a nebulókat. Na­gyon lekötöttek a pedagógu­sok, mert délelőtt és délután is tanítanak az iskolákban, a helyszűke miatt. Most, szep­temberben például, hatezer­rel több gyermek kezdte meg iskolai tanulmányait, mint az előző tanévben. Nem győ­zik az iskolákat építeni, ugyanakkor új szállodákra is szükség van, mert az is ke­vés, a turista meg sok. Ez utóbbiról magunk is meggyőződhettünk. Nagyon sok magyarral futottunk ösz- sze az eltelt három nap alatt. Így a várban is, ahol a cso­port nevében Palcsó Pál he­lyezte el a koszorút Báthory István közös királyunk szarkofágjánál. A Wawel- dombon épült vár több száz éven át volt királyok szék­helye, most a vallási és vi­lági építészet épségben fenn­maradt gyönyörű műemlék­komplexuma. Oldalakat le­hetne írni a látottakról: a trónteremről, az értékes fest­ményekről, tárgyakról, fali­szőnyegekről, de a látvány varázsát igazán a toll nem tudja visszaadni. Ugyanez mondható el a híres Mária- templomról is, amely két tornyával, harangjátékéval, gótikus építészetével hívja fel magára a figyelmet, no meg a szárnyasoltárával, amely ötszáz éves, Wit Stwosz munkája. Tizenöt méter magas, az aranyozott központi alakok mérete pe­dig három méter. A nap utolsó része a Posz­tócsarnok gótikus-reneszánsz épületének „átszaladásával”, valamint a Lenin Művek pártbizottságának munkájá­val való ismerkedéssel zá­rult. Csoportunkat Lagosz Mieczyselam pártbizottsági Honnan, s meddig? Milyen volt a kultúra, az ipar. az egészségügy évtizedekkel ez­előtt, s hol tart most? Csá­bító összehasonlítási lehe­tőségek, amelyekre általá­ban az élet választ is ad: statisztikák, szemlék, kiál­lítások anyaga vall az evo­lúció. az emberi teljesítő­képesség és lelemény ered­ményeiről. De csak azért, nogv elcsodálkozzunk? Ne­tán a jelentől többet vár­junk és követeljünk? A kérdésre igennel válaszolha­tunk, hiszen múlt. jelen, jö­vő lehetőségeinek latolgatá­sa közepette valóban sok­irányú valamennyiünk ér­deklődése. Egyet pedig vég­képp nem tagadhatunk: az összevetés, a méricskélés hasznos voltát mind társa­titkár, valamint az üzemi bi­zottságok párttitkárai fogad­ták. Mondani sem kell, hogy amikor este nyugovóra tért a csapat, senkit sem kellett „álomba ringatni”, már csak azért sem, mert másnap ko­rán történt az utazás Zako- pánéba, amely 120 kilomé­terre fekszik Krakkótól. Sze­merkélt az eső útközben többször is, de végül, a kis­városba érve, napsütés vár­ta a kíváncsiskodókat. Né­hány hatalmas monstrum be­tonépületet, szállodát leszá­mítva, igazi alpesi jellegű, bazársorral fűszerezett város­sal találjuk magunkat szem­ben. Ezen a soron folyik az üzleti élet. Butikok és a kö­zöttük üzletelő asszonyok kínálják portékáikat, az íz­letes sósperectől kezdve, a gyapjúpulóveren át, a gyer­mekcipőig. Sörrel viszont ebben a városban sem ta­lálkozunk, szerencse dolga, hol talál rá az, aki éppen megszomjazik. Persze Zakopánéban, a Tátra fővárosában, a legna­gyobb élményt télen-nyáron a hegyek megmászása, a sí­túrák, -versenyek, az üdülés, a kirándulás jelenti a vörös­fenyők és kőrisfák között. Tiszta a levegő, a víz, égbe nyúló hegyek között apró ta­vak csalogatják a turistákat. Népszerű az egyórás séta Kuznicéig, ahonnan drótkö­télpályás függővasút indul az 1352 méter magas Mys- lenickie Turniére és az 1988 méter magas Kásparomy Wierchre. A drótkötélpálya felső vé­gén étterem, melegedőház és egy bazár várja vendégeit, ahonnan a képeslapot külön­leges pecséttel látja el a posta. Persze, hogy vala­mennyien sorba állunk a le­velezőlapért, bélyegért; fe­jenként ötöt, hatot is megcí­mezünk és feladunk. Aztán dalmi. mind egyéni szem­pontból. Megyénk most is egy iz­galmas, a ma tudományát, a ma emberének életét köz­vetlenül érintő összevetés küszöbén áll. Ráadásul, a „honnan, s meddig”-et tük­röző mód, alkalom Hatvan­hoz kapcsolódik, ahol a Ma­gyar Mezőgazdasági Múze­um Baráti Köre, a MÉM Műszaki Intézete s még több társintézmény ritka jubileumi eseményt rendez e hét szombatján. Országos szántógép-bemutató és ver­seny színhelye lesz Nagyte­lek. a városból Túrára vivő út melletti parcella, ahol az első ilyesféle hazai sereglést éppen hatvan esztendeje bo­nyolította le a korabeli ren­dezőbizottság, Hatvány End­re báró társelnökségével. bátorságot merítve az or­kánszerű szélben, kabátja­inkba burkolózva kimerész­kedünk a hegytetőre, egé­szen az országhatárig. A csúcson, a piros kövön túl, a hegyoldal és a völgy már Csehszlovákiáé. A fáradtság nem csökken­tette a jókedvet útban ha­zafelé az egész napot kite­vő program után. Tréfálkoz­tak, énekelgettek a buszok utasai — a tréfamester Buk­ta Tibor volt —, mert a ter­mészet szépsége amit erre láttunk „feldobott” minden­kit, hiszen ez volt az út célja: pihenés, kikapcsoló­dás, ismerkedés a környék­kel, valamint a két párt és nép barátságának erősítése a személyes találkozások so­rán. A harmadik nap is korán kezdődött és a késő este hazafelé robogó vonaton ért véget. A délelőtti úticél az auschwitzi tábor meglátoga­tása volt. Egész nap borús, szomorú idő járta, az eső is eleredt, hol jobban, hol ke­vésbé, de esett. A tábor be­járatánál az emberi hamva­kat tartalmazó urnánál ko­szorút helyezett el a csoport a mártírhalált haltakra, kö­zöttük a magyarokra is em­lékezve. A volt haláltábor barakkja­it járva, szörnyűbbnek bizo­nyult a valóság attól, amire csak gondolni is mertünk volna. Az itt történtek köz­ismertek. Négymillió embert Azt hiszem, olyan esemény ez. amely hosszú évtizedek óta váratott magára! Hiszen a földműveléshez kapcsolódó gépfejlődés-történetet, ben­ne a mai magyar mezőgaz­dasági kultúrát reprezentál­ja, s közben „nyeregbe” ülhetnek a ma legjobb, leg­ügyesebb erőgépvezetői, hogy versengésük, ennyiféle látvány nyomán tűnjön .elénk a bizonyosság: hová is jutott annyi esztendő, évti­zed múltán e nehéz paraszti munka gépesítése, a leg­újabb technikák és techno­lógiák hatékonysága. Persze, a tényszerű eredmények, tel­jesítmények mellett érzelmi szálak is átszövik a jubile­umi bemutatót! önmagában sem lesz megvetendő példá­ul a század elején használt fogatos, traktoros ekék. a pusztítottak el csak ezen az egy helyen, közöttük 400 ezer magyart, kommunis­tát, papot, zsidót, partizánt, hadifoglyot és cigányt. így az ötös barakk lakóját Fól­iák Bélát is, aki párttag volt, és 1942-ben Horthyék az elsők között küldték az auschwitzi krematóriumba. Az emlékoszlopok névsorán fedeztük fel Mandula Ernő­nek, az egri nyomda volt igazgatója édesapjának a nevét is. Láttuk a ciántól színe változott hajhegyeket, s az abból készült szöveteket, bakancsrengetegeket, és apró gyermekek ruhácskáit. Döbbenten álltunk a kivég- zöfal előtt, a halálházban és az égetőkemencéknél. Gon­dolataink messze tévedtek a bitófa -s az összes kínzó­eszközök megpillantásakor. Az járt szájon: Józan ésszel senki sem tudja felfogni, miként tudták ezt az embe­ri mivoltukból kivetkőzött fasiszták megcsinálni. Ezért valóban igaz: a háborús bű­nök soha nem évülhetnek el. Ezt üzeni a múlt, a sok mil­lió ember szenvedése, kiol­tott élete, vére Auschwitz- ból. Ügy, ahogy a 18-as barakk első emeletén, a ma­gyar teremben felirat hir­deti „400 ezer auswitzi ma­gyar áldozat emlékére örök figyelmeztetésül az élőknek”. régi és modern traktorok, hintók felvonulása. vagy a hajdani cséplések hangu­latának megidézése. ugyan­ott. ugyanazon a táblán, ahol először került sor ilyen eseményre hat évtizede ha­zánkban. Vagyis annyiféle bizonyí­tási lehetőség után itt egy újabb, amely tárgyi jelen­valóságukban most azt iga­zolja, mit tudott, milyen volt például egy század eleji Hart-Parr, netán Má- vag-traktor. milyenek a je­len Claas-Dominátorai. vagy miként birkózott a föld­del a lóvontatta faeke, s mire képesek a Rába-Stei- gerre akasztott, acél ekeso­rok. Ha pedig mindehhez még színes folklórműsor, kézművesek sátorsora társul, s a legízesebb népi eledele­ket kínálja az áfész: mind ráadás. Vagy inkább keret, amelyben jobban érvénye­sül az egész vállalkozás. Moldvay Győző (Vége) Fazekas István Hatvani jubileum Több ezer nyugdíjas érdekében Gerontológiai tanácsadás Egerben is Lapunk olvasói az elmúlt esztendőben rendszeresen fi­gyelemmel követhették a Hevesen élő és dolgozó Sze­gő házaspár modellkísérle­teit. Annak érdekében, hogy intézményesen bajt megelőző segítséget nyújt­hassanak az arra rászoruló idős, idősödő emberek szá­mára. Mint köztudomású, az el­múlt tizennégy esztendő alatt kidolgozták a módsze­rét a széles körű gerontoló­giai gondozás mikéntjének, bevezetésének. Heves és kör­nyékének lakói után szep­tember elsejétől a megye- székhelyen is meghonosít­ják a nemzetközileg is ér­deklődésre számot tartó ta­nácsadási rendszert. Az eltérő körülmények mi­att — a falusi életformát élők helyett a városon el- magányosodó, öregséggel küszködök kerülnek szűrés­re — nemcsak egyszerűen az eddig bevált elképzelések próbájáról lesz szó, hanem feltétlenül továbbfejleszté­sének lehetőségeiről is. Az efféle tevékenység be­indításának általában két útja, módja kínálkozik. Vagy a szociális oldalára helye­zik a hangsúlyt, és akkor a tanácsi szervek a kezdemé- nyezőek (ez történt a napok­ban Tatán), vagy az egész­ségügyi oldalára, s akkor az orvosoké a meghatározó sze­rep. Egerben a rendelőintézet lett a gazdája a gerontológiai tanácsadásnak. E hónap ele­jétől egy orvos heti hat órában végzi a szűrőmunkát, mellette szintén heti hat órá­ban dolgozik egy szociálpo­litikában jártas tanácsadó Egy asszisztens is segíti ket­tejüket. Tekintettel arra, hogy e megyeszékhelyen meglehe­tősen sok az idős ember, igen nagyszabású lépésről van szó. Ez a véleménye dr. Müller Erzsébet főorvosnö- nek, a rendelőintézet veze­tőjének, aki hangsúlyozta, hogy nem szeretnék elkap­kodni a hálózat kialakítá- tását, még kevésbé azt, hogy hiú reményeket keltse­nek az érdekeltekben. Nyil­vánvalóan csak kevesek problémáját lehet majd úgy­mond egy csapásra megszün­tetni . .. Ügy tervezik, az első idők­ben a megyei kórház nyug­díjasait keresik meg. Ez azért látszik igen célszerű­nek. mert 1980-tól már egyéb­ként is rendszeresen foglal­koznak az aktív munkától megválókkal. Most ismét be­kopognak majd hozzájuk, arra kérve őket, hogy je­lentkezzenek egy alapos ki­vizsgálásra. illetve olyan beszélgetésre, amely föltár­ná jelenlegi életük nehéz­ségeit. Dr. Hrabecz Józsefné, a megyei kórház személyzeti osztályának vezetője szerint feltehetően sok szociális prob­léma kerül majd napvilág­ra. Amit lehet ezek közül, azonnal megoldanak, ponto­sabban, szükség esetén köz­vetítenek jogi szakértőkhöz, pszichológushoz vagy egy­szerűen a tanács megfelelő osztályához. A sikertelenség­re — akár a behívottak el­utasító magatartására — persze, alkalmanként szá­mítani kell. Ezért lesz jó, hogy kezdetben a saját volt munkatársaikkal foglalkoz­nak, akikkel valószínűleg „könnyebb lesz megtalálni a megfelelő hangot”. A szakemberek úgy vélik, csak látszólag vesz így plusz­terheket magára a rendelő­intézet. A fáradtság hosszú távon ugyanis jócskán meg­térül, hisz azok, akiknél va­lamilyen betegséget fölfedez­nek, s gondozásra visszairá­nyítják a körzeti orvoshoz — előbb-utóbb úgy is eljutná­nak az intézménybe, csak esetleg sokkal rosszabb ál­lapotban. A szociális körül­mények rendezésével pedig számos kór kialakulását meg lehet előzni... A tanácsadásra egyelőre állandó helyiség még nem áll rendelkezésre. Az elkép­zelések szerint a heti tíz-tíz „vendéget" a szociális nővér irányítja majd a kijelölt vizsgálóba. A kórház rekonst­rukciójának teljes befejezése után azonban várhatóan mód lesz a végleges „lete­lepedésre”, s így arra is, hogy ne csak egyszeri alka­lommal foglalkozzanak az ötvenöt-hatvan éven felü­liekkel, de folyamatosan fi­gyelemmel kísérjék — akár tudományosan földolgozzák — sorsuk és egészségük ala­kulását. Németi Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom