Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-11 / 214. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 11., csütörtök szükséges hozzá nem csupán a jó szem. hanem a lé- lekbeni azonosulás is. Az átélés képességével együtt. Mert aki erre nem képes, az készít egy fényképet, amely ugyan tényeket rögzít. de nem ad semmit az emberből, abból az emberből, akit a fotó ábrázol és abból az emberből, aki a fotót megálmodta és elkészítette. Üzenetet hordoznak ezek a kartonlapok ott. a kiállításon: embertől emberig ér el az olykor szavakkal ki sem fejezhető hangulat, érzés, megsejtés, révedezés, az érzésvilág annyi rezdülése. Persze, ehhez is befogadókészség kell. (omf) Lehet, hogy most elfogultsággal vádolnak majd néhányan, de természetesnek és tisztességesnek tartom, hogy egyik munkatársam tevékenységéről írjak. Mert ez a kiállítás éppen úgy egy sajátos művészi igényű törekvést tükröz, mint bármely más hasonló, amelynek a „cégtábláján” nem Kőhidi Imre neve olvasható. A fotók a Mátra Művelődési Központ kamaratermében láthatók. Gyöngyösön. Azt is nagyon szerencsés dolognak tartom, hogy a legutóbbi előadás szüneteiben a termet kinyitották és a színházlátogatók megnézhették a tablókat. Sokan éltek is ezzel a lehetőséggel. Hogy kinek milyen véleménye alakult ki a szerző művészi képességeiről a fotók révén, azt nem tudom. Különben is: az ízlésről már a rómaiak sem vitatkoztak. Ezért én csak a saját véleményemet mondhatom. Mint mindig. Ha az sokaknál rezo- nál. megnyugszom. A képek ugyan egyetlen témát dolgoznak fel. de azt olyan sokszínűén, mint amilyen maga a színházi világ. A bohóckodástól a sorstragédiák sűrű szövetű, szív- szorongatóan mély és sötét hangulatáig megtalálunk itt mindent, csak meg kell látni a kimerevített pillanat árnyalataiban. Kőhidi Imrének is az a törekvése, hogy az állandó mozgásból kiszűrje azt a megismételhetetlen, mert a születése pillanatában már elmúló, meghaló szituációt, amely mégis az egész folyamatnak a lényegét adja visz- sza, örökíti meg. Gondoljuk el, micsoda beleélési készség kell ehhez Mennyire Stílusgyakorlat Ellesett pillanatok Színházi fotográfiák Kezdődik a hangversenyévad A győztes az egri műsorban Az ősz csalhatatlan előjele Egerben, hogy megjelentek az Országos Filharmónia jól ismert, jellegzetes plakátjai. Most is nyolc hangversenyt hirdet, és ahogyan a művészek, az együttesek névsorát végigböngésztük. ismét számíthatunk néhány kellemes meglepetésre. Kezdjük azzal, hogy a hangversenysorozatot október elsején, a Zenei Világnap alkalmából a székesegyházban Szergej Dizsur (Szovjetunió) nyitja meg Bach, Brahms és David műveiből összeállított műsorával. Október 27-én a Budapesti MÁV Szimfonikusok Lisztesttel adóznak a „hangok nagy tanárja” emlékének, hiszen 1811. október 2-án született, százhetvenöt évvel ezelőtt. Az egyik szimfonikus költeménye, az Orfeusz, a Haláltánc és a Dante szimfónia hangzik majd el. A karmesteri dobogóra Mark Gorensteint várjuk, zongorán Tusa Erzsébet működik közre. Alig egy héttel később, november 3-án két hegedű- művész, Szenthelyi Miklós és Szabadi Vilmos kettős versenyeket játszik, Szenthelyi Judit zongorakísérete mellett. A válogatás igényes, Vivaldi, Mozart, Paganini (ez Szenthelyi Miklós átiratában), Liszt, Ysaye és a pergő ritmusokat álmodó Sarasaié zenéjével szórakoztatják majd az egri közönséget. Februárban a Miskolci Szimfonikus Zenekar egy Haydn-számot, Mozart G- dúr fuvolaversenyét (K. 313.) és Beethoven VI. (Pastorale) szimfóniáját, az op. 68-at szólaltatja meg. A karmesteri feladatot Kovács László látja el, a G-dúr versenyben Matuz István fuvolaművészt halljuk. Márciusban, 9-én az Egri Szimfonikus Zenekar, Farkas István együttese lép fel és Mendelssohn Szent- ivánéji álom-nyitányával, Goldmark Hegedűversenyével és Schubert VI. szimfóniájával, a C-dúrral jelentkezik közönsége előtt. A hangverseny vendégművésze Kocsis Albert, akiről csak nemrég írtuk le lapunk hasábjain, mennyire szívügyének tekinti - a barokk kamarazene ápolását és hogy a világot járva, de főképp Nyugat-Európában egyik barokk koncertsorozatot rendezi, szervezi a másik után. Ez a Goldmark- program új oldaláról fogja bemutatni a hozzánk is gyakran ellátogató hegedű- művészt. Márciusban Ránki Dezső orgonaestje szerepel a zenei naptárban, egyelőre műsormeghatározás nélkül. Ismerjük repertoárját és azt az érdeklődést, amely az utóbbi években vezeti őt, így igen tartalmas program-összeállításra és komoly élményre számíthatunk. Ugyancsak műsorszámok nélkül hirdeti a Filharmónia áprilisra a Varsói Kamarazenekart. A lengyel zenészek évek óta szívesen látott művészei az egri pódiumnak. A hangversenyévadot megkoronázza a Filharmónia a Magyar Állami Hangversenyzenekar egri fellépésével. Műsor ugyan még itt sincs, de az már bizonyos, hogy a hangverseny dirigense az a George Robert Hanson (USA), aki a Magyar Televízió 1986 évi karmesterversenyét megnyerte. A hangverseny bérletei már megvásárolhatók az állami zeneiskolában (Eger, Kossuth L. u. 14 a., I. em. 7. alatt. Telefon: 10-275). (farkas) Igények és gazdaságosság Interjú az Országos Filharmónia új igazgatójával A magyar zenei életben az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlat szerint komoly zenei hangversenyek rendezésével — vidéken s a fővárosban egyaránt — elsősorban az Országos Filharmónia foglalkozott. Az intézmény élére — Lakatos Éva csaknem három évtizednyi elismert működése után — 1986, július 1-től Rátki Andrást nevezték ki igazgatónak. Az új direktorral ezúttal főként a vidéki koncertéletről, illetve az ehhez is kapcsolódó gondokról, lehetőségekről beszélgettünk. — Az utóbbi időben az Országos Filharmónia rendezvényei mellett vidéken is egyre több olyan hangversenyt hallhatunk, amelyet nem a Filharmónia, hanem más intézmény, például a helyi zenekar vagy zeneiskola rendez. Ennek révén merült fel az észrevétel, amely szerint a filharmóniai hangversenyek a program- kínálatban vagy a művészek szerepeltetésében nem mindig alkalmazkodnak a helyi igényekhez, mivel a fővárosban, ahol minderről döntenek, nem eléggé ismerik azokat. Igazgató úrnak korábban is alkalma volt figyelemmel kísérni a Filharmónia tevékenységét. Érzékelt-e ilyesféle feszültséget a vidéki hangversenyéletben? — Mivel egy ideig magam is vidéken éltem, tapasztalhattam, milyen felszabadító élmény az Országos Filharmónia számára, hogy más intézmények is szerveznek hangversenyeket. Ez ugyanis a felelősség egy részét leveszi a vállunkról. Egyébként is felmerül bennem a kérdés, hogy vajon meddig tart a mi felelősségünk egy- egy megye vagy város zenei ellátása tekintetében. A nevünkben ugyan benne van az „országos” jelző, ez mégsem jelentheti sem az igények pontos ismeretét, sem azok maradéktalan kielégítését. Ami például az utóbbi kérdést illeti: nem egyszer kerülünk olyan helyzetbe. hogy a nagyzenekari vagy oratikus művet váró közönségnek azért nerr\ tudunk ilyet nyújtani, mert a rendelkezésre álló terem erre nem alkalmas. Az igények mechanikus kielégítése ilyenkor a legjobb esetben is azt eredményezné, hogy többen lennének a színpadon, mint a nézőtéren. — Nem vitatom, hogy a helyi intézmények jobban ismerik a helyi igényeket, és sokat tesznek azok kielégítéséért. Az elszármazott művészek, az ott dolgozó művész-pedagógusok is találkozhatnak ezáltal közönségükkel. Az sem ritka, hogy egy-egy alkalommal előnyösebb feltételekkel tudnak a szeretett művésszel vagy pedagógussal szerződést kötni, mint egy hivatásos rendezőszervezet. Ezért előnyös, ha az Országos Filharmóniának van versenytársa, ami persze előnyös a közönség számára is. Talán nem vagyok azonban elfogult, ha azt mondom, hogy műsorszerkesztőink. rendezőink soksok éves gyakorlata és tapasztalata megbízható alap. amelynek birtokában reális képünk van a hangversenylátogató közönség ízléséről és az aktuális „divatról. ' Ismerjük a kínálatot és azt is. hogy meddig ér a takarónk. Reális, nívós műsorajánlattal keressük fel minden év tavaszán a helyi kulturális igazgatási szerveket és művészeti szervezeteket, hogy velük közösen véglegesítsük a következő szezon programját. Meggyőződésem, hogy szorító gazdasági nehézségeink ellenére sem tudnak — ma még — az alkalmi rendezőszervek olyan sokszínű, gazdag és szakmailag megbízható programot kínálni, mint amivel mi állunk a közönség elé. — Az Országos Filharmónia műsorpolitikájában láthatóan előnyt élveznek bizonyos műfajok; talán a kialakult hagyományok vagy éppen a gazdaságosság diktálta feltételek miatt. Például a klasszikus gitármuzsikának, főként a fiatalok körében, egyre növekszik a közönsége, koncertprogramokban viszont ritkán látunk ilyen kínálatot. Nem volna-e helyes, ha a Filharmónia megkísérelné a „nyitást” az eddig háttérbe szorult műfajok felé? — A Filharmónia — sajnos vagy szerencsére — bizonyos értelemben zárt keretek között élő, dolgozó, és meghatározott költségvetésen belül gazdálkodó intézmény. A keretek spontán alakultak ki. de lényegében a hangverseny-látogató közönség ízléséhez igazodnak. Mi felfedezhetünk olykor egy-egy műfajt vagy előadót, és szívesen is tesszük ezt, ha új színt hoznak a koncertéletbe. Meg kell azonban mondanom, hogy e tekintetben — gazdaságossági okokból — a közönségizlés a döntő Ügy vélem, az Országos Filharmónia a jelenlegi gazdasági helyzetben elsősorban azzal szolgálja leghívebben a zenei kultúrpolitikát, köz- művelődést, ha az igények és a gazdaságosság együttes figyelembevételével létrehozott hangversenyek kifogástalanul magas színvonalát igyekszik biztosítani, s ezekhez a legkiválóbb hazai muzsikusgárda mellé jó nevű külföldi vendégművészeket is meghív. Sz. Gy. BÁN ZSUZSA Gyere ii í. A zt mondtad, majd elutazunk a Balatonra mind a négyen. A hegyre mentünk biciklivel, én mögötted ültem a csomagtartón, Sándor meg apu mögött. Zötykölös volt a hegyi út, sütött a nap, és akkor még azt hittem, mindig így lesz. Együtt megyünk mindenhová, esténként odaülünk a tévé elé, és apu segít neked mosogatni. Apu nagyon szeretett téged. de amióta elmentél, nem engedi, hogy rólad beszéljünk. Nagymama öreg és beteg, lihegve kacsázik egyik szobából a másikba, és panaszkodik, hogy fájnak a lábai, ö sem emleget, de tudom, hogy gondol rád néha, mert rendet rakott a szekrényedben, szépen ösz- szehajtogatta minden ruhádat, és néha megállt a keze, elgondolkodott. Amikor elmentél, azt mondta, soha többet nem akar látni. Most mégis úgy érzem néha, szeretné, ha még egyszer visszajönnél Te nem tudod, hogy belebetegedtem. Talán ha akkor látsz, visszajössz, és nem hagysz el soha. Ültem az iskolában, és erősen fogtam a pad szélét, mert nem akartam, hogy meglássák, menynyire reszketek Előtte a szünetben azt mondták a gyerekek, hogy te rossz nő lettél, és elvittek a rendőrök És hogy másik városban vagy valahol. Én nem hittem el. Megrúgtam azt a gyereket, aki mondta, de a többiek is rám támadtak és megvertek. Nem az fáj, hanem ahogy rólad beszéltek. Ültem az osztályban, és arra gondoltam, hogy itt mindenkinek van anyukája, csak nekem nem. A tanárnő felszólított, és azt mondta: — Zoli, ide sem figyelsz? Mondd meg szépen, miről beszéltünk az előbb? Én arra gondoltam, nem igaz. hogy másik városban vagy Könnyen lehet, hogy itt járkálsz valahol a közelünkben, csak nem mersz hazajönni, nehogy apu megverjen. S talán arra vársz, hogy megkeresselek Ezért nem mentem másnap iskolába Elindultam reggel Sándorral rendesen, mint máskor, de aztán egyszer csak elfutottam tőle és otthagytam. Kiabált utánam, de nem fordultam vissza. Ö nem értette volna meg, mert kicsi, és különben is azt akartam, hogy elmenjen az iskolába. Én kiszaladtam a mezőre, a táskámat eldugtam egy bokorba, és elindultam, hogy megkeresselek Azt hittem, talán arra járkálsz valahol, vagy ülsz egy zsombékos dombon és énekelsz, mint otthon szoktál. Egész nap csavarogtam és még csak azt sem éreztem, hogy éhes vagyok. Arra gondoltam, talán neked sincs mit enned, és akkor milyen jó lenne, ha megosztanám veled a tízóraimat. Amikor kiderült, hogy már napok óta nem voltam iskolában, apu megvert a szíjjal. Tudod, amivel téged is szokott. Élőször könyörögtem, mert nagyon féltem, de aztán már amikor vert, nem is éreztem annyira összeszorítottam a fogaimat, és nem sírtam. Nagymama este megsimogatta a fejemet, azt mondta, ő tudja, hogy nem vagyok rossz kisfiú. És hogy ezentúl majd ő elkísér reggelente az iskolába, és nem lesz semmi baj. Sajnáltam szegényt, de tudtam, hogy hiába minden. Én oda többet nem megyek, ahol mindenkinek van anyukája, és ahol kicsúfolnak miattad. Másnap tényleg elindult velünk szegény nagymama a fájós lábaival, és szépen beszélgetett velünk, de amikor a mező széléhez értünk, én megint futásnak eredtem, és otthagytam őket. Hallottam, hogy nagymama mennyire kiabál, és észrevettem, hogy megpróbál futni utánam, erre én felgyorsítottam, hogy minél előbb eltűnjek a szeme elől, és ne kínlódjon. Megmagyarázni úgy sem tudtam volna ezt. Te talán megérted. hogy kerestelek. Valahogy úgy képzeltem, én meg tudlak találni, senki más. csak én Tudtam, hogy apu este megint előveszi a szíjat, és úgy gondoltam, nem is megyek haza. Általában úgysem vagyok éhes, az a két szendvics, amit nagymama reggel készített, sokáig elég nekem. Estefelé bementem az erdőbe, és ott aludtam egy kidőlt farönkön kuporogva. Sokáig nem tudtam elaludni, rád gondoltam, meg a régi életünkre. Aztán reggel már magasan járt a nap. amikor felébredtem Apu állt előttem, meg két rendőr és egy nagy kutya Azt hittem, mindjárt megvernek, és el akartam futni, de az egyik rendőr megfogta a kezemet, és azt mondta, nem szabad megijedni, nem akar senki bántani. Akkor már nem is hazavittek, hanem ide. az intézetbe. (Folytatjuk) Marat
