Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-05 / 209. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 5., péntek 3« KÉRDÉS AZ ASZÁLY UTÁN: Mit tehet újévig az ipar? Több évtizedes gazdaságtörténeti tapasztalat, hogy a nemzetijövedelem-termelés, a gazdasági növekedés meghatározója az ipar, annak mindenkori fejlődése. Mégpedig azért, mert az ipar az anyagi termelés fő- és legnagyobb ágazata, amelynek részesedése a nemzeti jövedelem előállításában 44—46 százalék, az építőiparral együtt viszont már csaknem 60 százalék. „Világos” Detkröl... A Kőbányai .Sörgyár „világosát” több mint másfél évtizede palackozzák a Detki Magyar— Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben, ahol óránként csaknem négyezer, félliteres üveg telik meg a habzó itallal (Fotó: Szabó Sándor) Harmincnégy ország ezer kiállítójával Két hét múlva nyit az őszi BNV Az anyagi termelés másik alapvető ágazatának, a mezőgazdaságnak amolyan stabilizátor szerepe van a nemzeti jövedelem termelésében, a gazdasági növekedés mértékében. A mező- gazdaság tervezettnél nagyobb produktuma ugyanis fél-egy százalékon belüli hatásfokkal élénkítheti a növekedést, a nemzetijövede- lem-termelést, bruttó termelésének visszaesése viszont hasonló mértékben visszafogja a gazdaság növekedési tempóját, a nemzeti jövedelem alakulását. Milliárdos károk a mezőgazdaságban Általában minden tervidőszak, a legutóbbi is, újólag bizonyította ezt a hatást. A hatodik ötéves terv második évében valósággal megugrott, több mint hét százalékkal nőtt a mezőgazdaság termelése, s abban az évben majd három százalékkal gyarapodott a nemzeti jövedelem is. A másik, a negatív, a fékező-vissza- fogó hatás az elmúlt esztendőben volt érzékelhető: az ipar termelése ugyan valamelyest növekedett, a mezőgazdaságé viszont majd hat százalékkal visszaesett, s az összeredmény is negatív lett, az ország nemzeti jövedelme csökkent. Gazdaságunk első fél évi teljesítményeinek ismeretében sajnos, az idei növekedés, nemzetijövedelem-termelés kilátásai, esélyei sem rózsaszínűek. Pedig ebben az esztendőben épp az volt a célunk, hogy a gazdasági növekedést szerény mértékben élénkítsük az utóbbi esztendők átlagához képest. Arra számítottunk, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság növeli teljesítményét. Az iparban ez a tavalyi egyszázalékos növekedési lépték 2,0—2,5 százalékra való fokozását igényelné, míg a mezőgazdaságban az elmúlt évi visszaesést kellene ledolgozni, visszaállni az 1984. évi teljesítmény szintjére. Az idei év kétharmadánál tartva, az a kérdések kérdése: a gazdaság melyik ágazata tehet még egyet-mást annak érdekében, hogy a népgazdaság összteljesítménye az év derekán mérthez képest még javuljon? Mert azt már bizonyosan tudjuk, hogy a mezőgazdaságban a tervezett produktum aligha lesz elérhető, hiszen milliárdos károkat okozott az aszály. Segíthetnek a gyárak A kalászos gabonatermés kisebb a tavalyinál, s az időjárás az őszi betakarítási sem ígéri gazdagnak, míg az állattenyésztés termelési értéke a tavalyi alacsony szinten valószínűsíthető. Aligha kell hangsúlyozni, hogy az év utolsó harmadában ebben a gazdasági ágazatban a dolgok, s a termés, a produktum alakulását már aligha lehet érdemben befolyásolni, kedvezőbb irányba fordítani. Ily módon adva van az ágazat — az ipar —, amely a kérdés címzettje lehet, amelynek még négy hónapja van arra, hogy teljesítményét fokozza, javítsa. Ez egyébként az ipar szempontjából is feltétlenül indokolt. Az első fél év az iparban sem bizonyult sikeresnek; termelésének növekedési üteme ugyan erőteljesebb volt, mint egy évvel korábban, de jócskán elmaradt a tervben megcélzott tempótól. Ha eltekintünk az élelmiszeripartól, amelynek produktuma továbbra is stagnál, az ipar termelése az első fél évben 1,5 százalékkal emelkedett, s ez éves szinten csak tizedszázalékokkal fokozható. Mit tehet, mit tegyen az ipar, amikor legjobb esetben legfeljebb megközelíti a tervezett növekedés alsó mértékét? Igaz, hogy élénkíteni kívántuk a gazdasági növekedést, ami legfeljebb a tavalyi visszaeséshez képest valósul meg, ám emellett vannak egyéb életbevágóan fontos feladataink is, amelyekbe még besegíthet az ipar. Ilyen teendő — a gazdaságpolitika prioritása — a külgazdasági egyensúly javítása. Ebben az összefüggésben az ipar első fél évi teljesítménye kedvezőnek ítélhető, mert konvertibilis elszámolású kivitele dinamikusabb, több mint hét százalékkal nőtt. S épp itt van az a csatlakozási pont, ahol az ipar még javíthatja mind a saját, mind a népgazdaság pozícióit. Konvertibilis elszámolású kivitelünk több mint negyedét a mezőgazdaság és az élelmiszeripar állítja elő. Nyilvánvaló, hogy az agrár- szektor gyengébb teljesítménye a világpiaci helyzettől függetlenül is hátrányosan befolyásolja kivitelünket: az agrártermékek, élelmiszerek exportja az elmúlt évben majd tíz, az idei év első felében ennél is nagyobb mértékben csökkent. Kétségtelen, hogy az ipari exportnak is volt „Cserno- bil”-je, az olaj és az abból előállított vegyipari termékek világpiaci áresése, akad • tehát mit pótolnia többlet- exporttal, de ugyanez a szerepe, feladata az agrárexport tekintetében is. Még 4 hónap Igaz ugyan, hogy a KGST- országokban történő értékesítést szó szoros értelemben behatárolják a kontingensek, az ipari termelés növekedése tehát e külpiaci bázison ebben az évben nem dinamizálható. Ismeretes viszont, hogy az export pályázati rendszer kiszélesítette a vállalati szinten jövedelmező konvertibilis kivitel lehetőségét, s az exportérdekeltség évközbeni erősítése az év utolsó harmadában már kamatozni fog. Nincs értelme hallgatni arról, ami a fentiekből úgyis kitűnik: az anyagi termelés ágazataiban, az iparban és a mezőgazdaságban nem érhetjük el maradéktalanul céljainkat, s az ország nemzeti jövedelme várhatóan a tervezettnél kisebb lesz. Ám 1986-nak még nincs vége. Ezért az év utolsó harmadában minden értelmes és hatásos erőfeszítést — s legfőképpen az iparban — arra kell összpontosítani, hogy ne folytatódjék külgazdasági helyzetünk elmúlt évben tapasztalt romlása, éppen ellenkezőleg valamelyest javuljon. Van erre esély, van ennek realitása, sok függ attól, hogy végül is mit tesz az ipar az év utolsó harmadában. Napirenden a kongresszus határozatai Egri KISZ-titkárok tanácskozása KISZ Eger Városi Bizottsága értekezletet tart csütörtökön és pénteken a felső- tárkányi Politikai Képzési Központban. A résztvevők tegnap az első féléves munkát értékelték, majd Farkas József első titkár értelmezte a KISZ XI. kongresszusának határozatait. Eger társadalmi, politikai, gazdasági jelene címmel Németh László, a városi pártbizottság első titkára válaszolt az érdeklődő kérdésekre. Ma a KISZ szervezeti szabályzata szerepel napirenden. végül csoportfoglalkozásokon vitatják meg az elkövetkező időszak feladatát. Két hét múlva, szeptember I9-én, nyitja meg kapuit s szeptember 28-án zár az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek seregszemléje. A szervezők az eddigi jelentkezések alapján arra számítanak, hogy hazánkon kívül 34 ország mintegy ezer kiállítója mutatja be azokat a fogyasztási cikkeket — elsősorban újdonságokat —, amelyekre ezen a fórumon is vevőket remélnek. A kiállítók eddig összesen mintegy 75 ezer négyzetméternyi területet igényeltek. A legnagyobb külföldi bemutatót ezúttal is a Szovjetunió rendezi, s az idén köztársaságai közül a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság mutatkozik be külön kiállítással. A kőbányai vásárvárosban először jelentkezik árucikkeivel Indonézia, s nemzeti kiállítóként ugyancsak első alkalommal mutatkozik be Olaszország. A Kínai Népköztásaság kétszer akkora területen kínálja árucikkeit. mint tavaly ősszel. A magyar és külföldi kiállítók most is a bevált módszer szerint, árucsoportokban mutatják be termékeiket. Az árucsoportok száma 14. Szakosítva láthatják a BNV 'vendégei a textil-, bőr- és ruházati termékeket, ivalamint iszörméket; a bútorokat és lakástextíliákat; a lakberendezési és fel- szerelési cikkeket; a háztartás-vegyipari, papíripari és kozmetikai termékeket; az élelmiszeripari #s élvezeti cikkeket; a kultúr cikkeket; a sport- és kempingfelszereléseket; a járműveket és azok alkatrészeit; az ajándékcikkeket és népművészeti tárgyakat; a családi ■ és hétvégi házakat; a barkács- felszereléseket; a játékokat; valamint az oktatási eszközöket. A iSzervezök a tizennegyedik árucsoportba olyan termékeket soroltak, amelyek az előző 13 termékkörbe nem illeszthetők be. A BNV-vel egyidejűleg két szakkiállításnak is otthont ad a vásárváros: a VII. Hoventa Nemzetközi Kereskedelemtechnikai és Vendéglátóipari Kiállításnak, valamint az V. Protenvita Nemzetközi Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Kiállításnak. Az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan ezúttal is négy délelőttöt biztosítanak a vásáron a szakembereknek az alapos tájékozódásra, a zavartalan tárgyalásokra. A szakmai délelőttök időpontja szeptember 22.. 23., 24. és 25. E napokon a nyitástól — délelőtt 10 órától — délután 14 óráig a vásárt csak a szakközönség látogathatja. Számukra szakmai jegyeket, bérleteket és állandó belépőket bocsátottak ki. Egyéb napokon naponta 10 órától 19 óráig, — szakmai napokon 14 órától zárásig — a nagyközönségé a vásár. A szervezők az előző évekhez hasonlóan felkészültek a közönség ellátására: számtalan bisztró, falatozó, csárda kínálja majd az enni- és innivalót. Több kiállító iparcikkeit, elsősorban a ruházati termékeket és játékokat a helyszínen meg lehet venni. A vásár területének megközelítése az előző évihez hasonló lesz: az autósok egy irányban közlekedhetnek a Kerepesi út felől a Dobi István úton. Az autósokkal szemben jár majd a 100-as autóbusz, a vásár idején szokás szerint egy- percenként. Továbbra is közlekednek a 29-es és a 29/A jelzésű villamosok, s idén is kijuthatnak a látogatók a BNV-re a Keleti pályaudvarról 7 perc alatt a vásárhoz érkező személy- vonattal, amelynek viteldíja 2 forint. A MÁV a vidéki vásárlátogatóknak az idén is 50 százalékos vasúti kedvezményt nyújt. A vásári belépőjegyek ára nem változik: a közönség 20 forintos, a szakmai látogatók 80, a gyermek- és diákcsoportok pedig 5 forintos belépővel juthatnak be a vásárba. G. I. Hétköznapi pillanatok... A kál-kápolnai vasútállomásra már a sokadik szerelvény fut be Miskolc feT lől. Messze a váróterem épületétől, a sínek mellett apró, töpörödött néni álldogál. Lábán barna száras cipő. rajta kopottas orkánkabát. Hajadonfőtt van, őszes, kicsi kontyát borzolja a szél. Botra támaszkodik. Mereven nézi a szerelvényt. Egyedül szállók le. A gyorsvonat pillanatokon belül kifut. Kikerülöm ... ★ A zsúfolt ABC zöldséges pultja előtt állok. Mögöttem türelmetlen, tömött sorban várakoznak az emberpjk. — Kérek még fél kiló savanyú káposztát — fordulok az eladónőhöz. Az váratlanul lehajol, s mintha csak a krumplisládában matatna, rám néz, s hang nélkül felém fordulva mondja kétszer is nyomatékkai: — Abból inkább ne vegyen! Nehezen értem meg a jóindulatú figyelmeztetést. Odébb somfordálok szó nélkül. Pedig nem is ismerem. ★ Három idős ember áll a buszmegállóban. Az egyik kackiás bajuszú, délceg járású, valamikor talán katonatiszt lehetett. A másik szikár, beteges külsejű, kalapos, nyakig begombolt orkánkabátban, kezében saját készítésű menetrendet szorongat. így dohog: — Már 20-kor itt kellett volna lennie a busznak. Én csak tudom, összeírtam az indulási időket. — Nyomatékül egy bérletnagyságú kis papírra bök, amit a kezében szorongat. — Nem igaz! — reccsen rá a katonás külsejű — huszonötkor szokott érkezni. S mivel nem egészen biztos a dolgában, a megállóra kifüggesztett táblát kezdi böngészni. A harmadik öreg. aki eddig csak szemlélője volt az eseménynek, rövid nadrá- gos, joviális bácsi, egyetér- ■tőleg az „alul maradt” szikár kalaposnak ad igazat. Együtt tárgyalják az ügyet, fél szemmel a kackiásra sandítva. Amaz, miután tanulmányozta a táblát, önmagával küszködve a kalaposhoz fordul: — Uram, önnek igaza volt, húszkor kellett volna jönnie. — Na ugye, — mondja az engesztelőén, s elégedetten a rövid nadrágosra bólint. Öra harminckor zúgva, csörömpölve „befut” a helyi járat. Mindhárman felszáll- nak. A megyeszékhely „jól menő” butikjában kissé hajlott hátú, középkorú nő válogat. Hátulról nézve fiatalos, filigrán termet, szemből figyelve: az arcát sűrű ráncokkal barázdálták az évek. Tekintetében a fiatalos csillogás arról árulkodik, hogy — talán nem is olyan régen — döntő változás történt az életében. Hosszan tanakodik, majd vastag köteg bankjegyet húz elő a pénztárcájából. s tétován a szintén koros boltvezetőnőhöz fordul: — Kérem, öltöztessen fel engem! A legdivatosabbat szeretném! A gondolákról, a pult alól viharos gyorsasággal kerülnek elő a jajsárga, hupikék holmik. A vevő próbálgatja üdvözült arccal, s igazából egy tollafosztott papagájra emlékeztet. A boltosban „dolgozik” az üzleti szellem, gyorsan blokkol. A vevő jó kéthavi fizetést szurkol le, s hóna alatt a terjedelmes csomagjával elégedetten távozik az üzletből . . . (jámbor)
