Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-05 / 209. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 5., péntek Az egerszalóki községi tanács rendezte meg Kor- ponay Margó bemutatkozó kiállítását a község tanácstermében. A megnyitón Sin- hó István, a tanácselnök is beszélt, a „földinek kijáró szeretettel” és otthonossággal köszöntötte a falu szülöttét. polgári nevén Kor- ponay Attilává, Fiser Mar- gitot. S hegy mennyire családias fészek a festőnő számára Egerszalók, azt a falu- béli kislányok virággal kísért. kedves köszöntése is bizonyítja. Meg az. hogy mindenki ott volt a megnyitón, akinek az innen származó művész első nyilvános szereplését látnia kellett. Negyven munka — tizenkettő olaj. huszonnyolc ak- varell — fürdött a fényben, a tanácsterem falán. Nemcsak az augusztusi délután határozta meg ezt a derűs hangulatot, hanem az az erős egyéniség, az a szilárd alkotói fegyelem is, amely a képekről néz le a szemlélőre. Az ecsetet kézbe vevő ember önkéntelen mozdulata akkor indul el, amikor a szándék, inkább a kényszer belülről azt súgja, hogy ezt a látványt nem szabad elveszíteni. A művészi teremtés tehát mentőmunka, a pillanatból kimereviteni. mozdulatlanságba áttenni valamit. ami egyébként múlhatatlanul elenyészik. A Tátra hegyei ugyan szilárd lábon komorlanak az időbem de az a moccanatnyi idő, amíg a festő szeme fogja a táj képét, az egyedi, az a fény, az az árnyék csak akkor volt. amikor a teremtő figyelem látta. Ugyanígy: a Mátra szelidebb vonulatai között meghúzódó völgyek, vizek, lombsulto- gások, az a majdnem zord* ba átmenő fenség, ami a természetimádóra néha rátör, nemcsak a táj varázsát jelentik, hanem az élmény is, a bűvölt látás képe. A huszonnyolc akvarell az eddig megtett, viszonylag hosszú művészi érlelő- dés foglalata. Sehol egy üresjárat. Mindenütt a teljes látvány, az a harmónia, a formáknak és színellenkezéseknek az a vegyülete, ahol a szemlélődő tekintete újból és újból visszatér a kép közepére, mert valahol ott rejtette el a szándék azt a pontot. amit néznünk, keresnünk kell. Ez az asz- szonyi kéz csak annyira részletez, hogy mindenről minden kitessék: ide érdemes volt eljönni, ide érdemes volt megszületni. Mert a Mátra aljában megbúvó község is elevenen lélegzik a megfestett világban: házai. a piros fedelek, a tiszta falak harsogják az egészséget és a rendet. A virág- csendéletek mintha némileg ellensúlyoznák azt a keményebbre, sötétebb tónusúra fogalmazott szépséget és fenséget, amit az akvarel- lek fevonultatnak. A vallomás őszintesége, nyíltsága és határozottsága mindenütt nyomon követhető. Erdei út (akvarell) (Fotó: Gál Gábor) És itt nemcsak az szokatlan, hogy a község pártoló szere- tete veszi körül ezt a kiállítást, hanem az is, hogy ez az alkotói kedv, erő és tehetség csak vargabetűk után, de nem megkésve jutott el első közszerepléséig. Talán a kései érés és jelentkezés gondja, aggodalma játszott közre, hogy csak tizenkét olajfestménynyel rukkolt ki Korponay Margó. Gondolunk arra is. hogy itt, a többalakos kompozíciók dolgában egy igen erős távoli hatás zavarhatta is az alkotót. Ezek a képek ugyanis a századforduló európai festészetét, abban is a franciákat meg az impresz- szionista francia muzsikát idéznék. Itt a meztelen faun hever a fűben, a széken ülő parádésan öltözött asz_ szony lábánál, aki tartja a napernyőt, mert akkor még védeni szokták az arcot a tűző Nap hevétől. Ott a kalap alatt szunyáié meztelen férfi fekszik elnyúltan a sziporkázó nyárban. Ha önálló asszonyiság van ebben a festészetben, azt azon vehetjük észre, hogy több a férfiakt, vagyis, hogy a nők inkább ruhában jelennek meg. Mint Bere- niké is. aki széken ül az ellenfényben, mintha valakit várna. Talán azért, hogy Debussy faunja megjönne. Egy színvilágában is derűs, az akvsrellekhez képest más tájolású tartományba visznek ezek az érzelmi pillanatfelvételek, amelyek egységes koloritjukkal már egy újabb fejlődési szakaszba mutatnak előre. Korga György, a művésznőt bemutató festő, nem a tanítványt „láttatta" tárlatvezetésszerű megnyitójában, hanem azt a tehetséget és kitartást dicsérte, amely eddig, az első tárlatig eljuttatta Korponay Margót. Farkas András ÖSZTÖNÖZNI AZ ISKOLÁKAT Intézkedések a pedagógusellátottság javítására Új, a szakképesítéssel nem rendelkezőkre vonatkozó rendelet született a pedagógus munkakör betöltésének feltételeiről. Célja: a szakképzetlen pedagógusok számának csökkentése, s az iskolai oktató-nevelő munka minőségének javítása, színvonalának emelése. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője az MTI munkatársának elmondta, hogy az elmúlt tanévben az alapfokú oktatási intézményekben foglalkoztatott tanárok-nevelők mintegy nyolc százalékának nem volt meg a szükséges képesítése. Bár az új tanévtől a képzési lehetőségek bővülése és a demográfiai változások miatt az alsó tagozaton a pedagógusellátottság folyamatos javulásával lehet számolni, a felső tagozaton várhatóan tovább nő a pedagógushiány, s így átmenetileg emelkedik a szakképzetlenek száma. A most életbe lépett Oktatási törvény vonatkozó rendelkezéséhez kapcsolódóan ezért — átmeneti időszakra — külön is szükséges volt szabályozni e tevékenységet. A napokban megjelent miniszteri rendeletnek az is célja, hogy ösztönözze az iskolákat az egyéb megoldások keresésére. így a jobb belső szervezésre, külső óraadók és nyugdíjasok foglalkoztatására. Az új jogszabály szerint képesítés nélküli személy csak egy tanévre, s csak akkor alkalmazható, ha vállalja a szakképesítés megszerzését, és egy éven belül felvételi vizsgát tesz felsőfokú intézményben. Sikertelen vizsga esetén — ha a jelentkező alkalmasságát a gyakorlatban bizonyította — a felvételi legfeljebb két alkalommal ismételhető meg. A jövőben, az általános iskola első és második évfolyamán előírt szakképesítés nélkül nem foglalkoztathatják az erre jelentkezőket. A rendelet természetesen csak egyike azoknak az intézkedéseknek, amelyek az iskolák személyi ellátottságának javítására, a minőségi feltételek biztosítására irányulnak Mivel a következő öt esztendőben ez a többlet még nem jelentkezik az utánpótlásban, szükséges más eszközökkel is segíteni az iskolák pedagógusellátottságát. Különösen fontos, hogy az iskolafenntartó tanácsok dolgozzanak ki programot, pedagógusaik élet- és munkakörülményeinek helyi javítására. valamint — munkájuk nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésével — a nyugdíjasok bevonásával. Legalább ilyen fontos az iskolai munkaerő-szükségletnek a jelenleginél differenciáltabb megállapítása. Ma a pedagógusokra ugyanis egy sor olyan feladat — adminisztrációs, és nem pedagógiai teendő — hárul, amely növeli a tanárok terheit, s amelyhez ugyanakkor nem szükséges felsőfokú végzettség. A pedagógusok adminisztrációs munkájának csökkentéséről intézkedő miniszteri utasítás mellett a Művelődési Minisztérium külön támogatást is nyújt az iskoláknak. Már ebben az évben 350. a tervidőszak során pedig összesen 3800 pedagógusasszisztens, a jövő évtől pedig évente 200 iskolatitkár és 300 úgynevezett szabadidőszervező segítheti az iskolák adminisztrációs munkáját, mindennapi tevékenységét. 300 ÉVE TÖRTÉNT Savoyai Jenő, a törökverő A törökverő Savoyai Jenő — aki részt vett Buda vissza vívásában is —, mint kiváló diplomata, tudós és mecénás vonult be a történelembe. Halálának 250. évfordulója alkalmából Bécsben több kiállítással tisztelegnek emléke előtt. Áprilistól október végéig tart nyitva a Savoyai Jenő és a barokk Ausztria című nagyszabású tárlat a Bécs központjától 50 kilométerre fekvő morvamezei kastélyokban (Schlosshof és Niederweiden) a herceg könyveit, okmányait, kéziratait az Osztrák Nemzeti Könyvtárban láthatják, a Bécsi Hadtörténeti Múzeumban éremkiállítás nyílt, a Spanyol Lovasiskola Savoyai nyári kastélya előtt tart előadásokat. Savoyai Jenő szobra a budai várnegyedben Savoyai Jenő neve, politikája, hazánkban is ismert, népszerű alakja történelmünknek. De ki volt tulajdonképpen Jenő herceg, akit Napóleon a történelem hét legnagyobb hadvezére közé számított? Savoyai-Carignan Jenő 1663-ban, Párizsban született a Soissons palotában. Apja Jenő Moritz a francia főnemesség tagja és V. Károly császár leszármazottja volt. Anyja, Olympia Manci- ni, egy egyszerű római 'kézműves leánya. Az anya nagybátyja Mazarini bíboros. Jenő és testvérei a nagyanyjuk gondozásában nevelkedtek. Jenő Bécsbe ment, amelyet a törökök éppen elfoglaltak, és amint remélte, I. Leopold, aki egész udvarával Passauba menekült. örömmel fogadta szolgálatait. Már 1683-ban részt vett Bécs védelmében és még ebben az évben egy dra- gonyos hadsereg került parancsnoksága alá. 1686-ban Buda visszafoglalásában játszott szerepet. Ettől kezdve semmi nem állta útját nagyszerű karrierjének. Korán elismerték tehetségét és a császár a fiatal marsallnak főparancsnokságot adományozott a törökök elleni hosszú, évekig tartó háborúban. 1697-ben Zentá- nál fényes győzelmet aratott a szultán serege felett. Ezzel elhárította a török veszélyt és Ausztria fontos lépést tett a nagyhatalommá válás útján. Jenő herceg sikersorozatában a zentai győzelem csak egy lépés volt, s miután megteremtette a császári haA herceg címere talom uralkodását délkeleten, megpróbálta a francia uralkodó, XIV. Lajos hege- monisztikus törekvéseit meghiúsítani a spanyolországi trónöröklésben. Franciaország ellen négy fronton harcolt, Hollandiában, a Rajnánál, Spanyol- országban és Olaszországban. 1703-ban kineveztette magát az udvari haditanács elnökévé, hogy közvetlen befolyása legyen a fegyverkezésre és a tervezésre. Ezenkívül személyesen is részt vett a harcokban, mint főparancsnok. 1704-ben Dél-Németor- szágban Höchstadtben (Blen- heimben) fényes győzelmet aratott az angol Marlborough generálissal együtt, és 1706- ban Torinóban, amely csata következtében a francia uralom délen megszűnt. 1708- ban elfoglalta Lille-t, Franciaország kapuját: Malplaquet-nál aztán a császári sereg győzelmet aratott a franciák felett. A politikai események és véletlenek megakadályozták, azonban e győzelmek diplomáciai kihasználását. mivel I. József császár hirtelen halálával az osztrák VI. Károly lett a spanyol trón követelője, aki mint utód, Bécsbe való visszatérésre kényszerült. 1716-ban Jenő herceg ismét a törökök ellen harcolt, megverte a török nagyvezért Peterwardeinnél. (akkoriban Magyarországhoz tartozott. ma Jugoszláviához) 1717-ben pedig Belgrádnál győzelmet aratott hatalmas túlerővel szemben. A belgrádi táborban született a híres katonadal („Jenő herceg, a nemes lovag”), melyet valószínűleg egy bajor katona költött. A kor szokása szerint már fiatal tisztként diplomáciai megbízatást 'kapott, és az itáliai harcok alatt gyakran tárgyalt Savoya hercegével. 1697 után a politikai döntések annyira függtek a katonai lehetőségektől, hogy a Zentai Győző tanácsa nélkülözhetetlen volt. Ennek ellenére Jenő herceg mint politikai nagyság csak később jutott jelentős szerephez. Amíg a bizalmatlan I. Leopold császár élt, Jenő csak egyike volt a minisztereknek. akiknek a véleményét nem mindig követték. A höchstadti győzelem után olyan sok akadályt gördítettek az útjába, hogy 1705-ben komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy elhagyja Bécset. I. Leopold halála és fiának I. Józsefnek a trónra jutása 1705. májusában új helyzetet teremtett. Az elkövetkező években Jenő egyre inkább a politikai helyzet urává lett. Nemcsak a hadsereget vezette, hanem küldöttségeket is. Ezt a helyzetét I. József halála után. követője VI. Károly uralkodása alatt is megtartotta. Jenő önállóan foglalkozott Ausztria külpolitikájának képviseletével. A belpolitikában a legfontosabb állami hatóság, a titkos konferencia elnöke volt. II. Frigyes porosz uralkodó szavai szerint — Savoyai a görög mitológiai Atlasz, a világ hordozója, aki vállán viseli a Habsburg monarchia terheit, ö volt a valódi uralkodó, és Európa egyik legfontosabb személyisége. Így volt ez haláláig, bár szellemi és fizikai gyengülése az 1730-as években csökkentették befolyását. Hadvezér, államfő, politikus volt, de a kultúra és az irodalom is őrzi a nevét és nagyságát. Jelentősen hozzájárult Bécs fejlesztéséhez a barokk időkben, korának legjelentősebb építtetője volt. Mecénásként támogatta a művészetet és a tudományt, könyvtárat létesített, képtárral rendelkezett ás volt egy jelentős menazsériája (állatsereglete). Johann Bernhard Fischer von Erlach tervei alapján építtette 1696—98 között a téli palotaként ismert épületeit Bécs óvárosában a Himmelpfortgassén. 1701-ben építették fel Pest közelében ráckevei kastélyát. Savoyai Jenő építtette a legszebb bécsi kastélyt, a parkkal övezett Belvedere- palotát, a barokk építészet remekét. A park létesítését még a palota építése előtt, 1700 körül kezdték. 1714—16 között készült el az alsó Belvedere és 1721—22 között a felső Belvedere-palota. Császári ajándékként a törökverő megkapta a marsh- feldi Obersiebenbrunn birtokát, Bécstől néhány kilométerre. Később ő maga vásárolta meg a szomszédos Sdhlosshofot és Niederwei- dert, melyeket vadászkastélyként használt és a társasági élet központjává tett. A Sohlosshof teraszos kertjeivel váltotta ki kortársai csodálatát. Canaletto festette meg a pazar palota látképét. Amikor Jenő herceg 1736- ban meghalt, unokahúga. Savoyai Viktória lett az örököse, aki nem kedvelte a művészetet, feloszlatta gyűjteményét, eladta a képeit. A császár azonban évjáradék ellenében megszerezte a Bibliotheca E ugenianát, amely 240 értékes kéziratból. 15 000 nyomtatványból és 500 rézmetszetből állt. Ma mindezek az Albertina és a bécsi Nemzeti Könyvtár grafikai gyűjteményének értékes tárgyai. S. E. Tárlat a tanácsházán
