Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-17 / 219. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 17., szerda 3. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉRVÉNYESÜLÉSE X/3. Nem könnyű iskola Barátság '86 Sikeres és látványos bemutatógyakorlat Csehszlovákiában Állunk a hegyormon, a figyelőponton, ahová nemsokára megérkeznek a katonai megfigyelők 19 országból. Párás, kissé ködös is az idő, többen vitatják körülöttünk, felszállnak-e a repülőgépek és a helikopterek azon a bemutatón, amelyet a Barátság ’88 harcászati gyakorlat keretében, záróakkordként hajtanak végre itt, Nyugat-Csehországban a szovjet, a csehszlovák és a magyar kijelölt csapatok. A beszélgetést hallgatva, az egyik szovjet tiszt megjegyzi: „Nincs semmi ok az izgalomra, a mi gépeink fel fognak szállni!” Milán Václavik csehszlovák nemzetvédelmi minisztert Évin Sándor vezérőrnagy fogadta a táborban Amikor arról beszélünk, hogy nagyobb teret kell adni a különböző vélemények és érdekek felszínre kerülésének, és javítani kell az érdekérvényesítés esélyeit, lényegében azt az igényt fogalmazzuk meg. hogy szélesedjen a beleszólás lehetősége, a viták váljanak érdemibbé, eredményesebb legyen a társadalmi kontroll. Ezt úgy tudjuk megvalósítani, ha azoknak a szerveknek és fórumoknak a működését tökéletesítjük és tesszük alkalmasabbá rendeltetésük betöltésére, amelyek kereteként, a döntések színteréül szolgálnak. A szocialista demokrácia kibontakozása szempontjából ilyen értelemben tekintjük meghatározónak a politikai rendszer fejlesztését. A politikai rendszer fejlesztésében a fejlődés változó dinamikája időszakonként diktálhat eltérő ütemet, de a tartós „ritmuszavar” már hátrányos következményekkel jár. Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az egyes elemek között ne következzenek be arányeltolódások. A párt XIII. kongresszusának határozata is arra hívja fel a figyelmet, hogy a szocialista demokrácia fejlesztését „folytatni kell... a társadalmi élet minden területén, az államéletben, a munkahelyen, a társadalmi szervezetekben, mozgalmakban, a lakóhelyi közösségekben”. A teendők sorrendjéről vallott felfogásunk, hogy elsősorban a meglévő lehetőségeket használjuk ki. Az adott kereteket kell tartalmasabbá tennünk, de nem zárkózhatunk el az újszerű megoldások keresésétől és bevezetésétől sem. Az utóbbi évek erre bőséges példákat adnak, mint például az új vállalatvezetési formák bevezetése, a helyi „népszavazás”, egy-egy beruházásról, a kábeltelevíziók működtetése, a fogyasztók tanácsának megszervezése, városvédő egyesületek megalakulása. A lényeg az, hogy az emberek javát szolgáló céljainkat az emberek közreműködésével, számukra rokonszenves formák, eszközök segítségével valósítsuk meg. Az elmúlt csaknem két évtizedben a hatáskörök decentralizációjával (alsóbb szintekre bízásával) különösen a döntések társadalmasításában léptünk nagyot előbbre. Számos területen növeltük ezzel a beleszólás, a viták szerepét. A gazdaságirányítás rendjének továbbfejlesztésével kiterjesztettük a vállalatok döntési jogkörét. Szélesedtek a szak- szervezeti jogosítványok, bővült a szövetkezetek önkormányzati hatásköre. A tanácsoknál is követett elv, hogy a legtöbb információval rendelkező, és a lehetőséget legjobban ismerő, a lakossághoz legközelebb álló szinteken döntsenek a teAz igényesen csiszolt poharak, dísztárgyak eddig is jó hírt, nevet, s mellesleg nem kevés devizát hoztak a Parádi Üveggyárnak. Az iparágban egyre élesedő versenyhelyzet azonban megköveteli, hogy az eddig nehéz fizikai munkát végző dolgozók munkakörülményeit javítsák, s ezzel elősegítsék a hatékonyabb termelést. Ez a meggondolás vezette a patinás ipari üzem vezetőit, amikor az idén mintegy 20 millió forint értékben új gépeket vásároltak. A nyugatnémet gyártmányú, úgynevezett szívó-merítő autolepülések ügyeiben. Az állampolgárok ügyes-bajos dolgait ott intézzék el, ahol a körülményeket a legjobban ismerik. A szélesebb döntési jogok és önálló gyakorlásuk, olyan hatásokat váltottak ki a gazdaságban, az igazgatásban, de az élet számos más területén is, amelyek bizonyítják, hogy járható úton vagyunk. Az ellentmondásokat, a fegyelmezetlenségeket látva olyan vélemények is megfogalmazódnak, hogy a demokrácia időrabló elfoglaltság, így most nem a vitákra, hanem a következetes cselekvésre van szükség. Ezzel szemben azon a véleményen vagyunk, ha nagyobbak a követelmények, bonyolultabbak a feladatok, valójában fokozottan szükséges, hogy a társadalom legszélesebb körei együtt keressék a megoldást. A demokráciának ára van, de az erre szánt idő hasznot hajtó befektetés. Az őszinte véleménycserék, a nyílt politikai viták, az ellentétes felfogást vallók meggyőződése sokszorosan megtérül, mert biztos alapot ad az egységes cselekvésre. A vitáknak természetesen több oldalról is vannak határai. A társadalmi rendszerünk és politikánk elvi alapjait kétségbe vonó vagy támadó nézetek propagálása természetesen nem kaphat teret nyilvános fórumon. Más meggondolásból ésszerű kereteket célszerű szabni a vitáknak, mert ha az indokoltnál szélesebb körben folyik az eszmecsere, az észrevételek egy ponton átbillenve semlegesítik egymást, és a többségi vélemény mellőzéséhez vezethetnek. Nem ritkák azonban az olyan nézetek sem, hogy nem jó, ha a testületben vita van, mert ez a külső szemlélőben azt a látszatot kelti, hogy nincs egyetértés. Különösen érvényesnek tartják ezt a nézetet némelyek, ha vezetők között tapasztalnak véleményeltérést. Pedig a véleménykülönbség minden szinten természetes velejárója az önálló gondolkodásnak. Feladatunk, hogy a vitá- zás mesterségét jobban elsajátítsuk. Tömegméretűvé kell tennünk a gondolatok világos és szabatos kifejezésének, az érvek meggyőző feh sorakoztatásának képességét. A közéleti tevékenységben jártassághoz nélkülözhetetlen a tájékozottság. A tájékoztatásban a politikai rendszer valamennyi intézményének és szervezetének vannak tennivalói. Mint ahogyan a demokratizmust szolgáló nagyobb önállóság garantálása sem valamilyen felülről gyakorolt kegy, úgy a felelős állásfoglalásához szükséges információk megadása sem ajándék, hanem a szocialista, demokrácia lényegéhez tartozó kötelezettség. B. T. matából két berendezést vettek, továbbá beszereztek egy Maxi-Flette márkájú belga „szájperem-megmunkáló” gépsort. Az új eszközöket már júniusban beállították a termelésibe. Első József igazgató, aki munkatársunk kérésére az információt adta, hangsúlyozta, hogy a gyár profilját a mostani beruházás alapvetően nem befolyásolja. Továbbra is főleg kézi meg- munkálású, úgynevezett ne- hézdíszművéket gyártanak egyebek mellett amerikai, angol és kanadai megrendelők számára. S valóban: a tervezett, délutáni időpontban kát felderítő vadászgép húz el a fejünk fölött, miköziben a narrátor ismerteti az időközben megérkezett külföldi vendégekkel — közöttük amerikai, angol, kanadai, francia, svéd tábornokokkal — a harci helyzetet. Ennek lényege: az ellenség 60—70 kilométeres távon behatolt Csehszlovákia területére, a támadást sikerült megállítania a hazaiaknak és egy erőszakos folyóátkelés után a szovjet és cseh csapatokhoz a magyarok is csatlakozva, három hatrckocsiegység megpróbál tüzérségi és légierő támogatásával ellentámadást végrehajtani, hogy az ellenséget visszaszorítsák a határon túlra. Kék és vörös színű ködgyertyák mutatják szemléletesen a több kilométeres távon a frontvonalakat, s azt is, hogy máris megkezdődött a vadászgépek rakéta- támadása az ellenséges állások ellen. Megszólalnak az ágyúk is — tüzérségi előkészítés a támadáshoz —, hatalmas robbanások, tűz- nyelvek felvillanásai mutatják a becsapódásokat. Nyolcasával húznak el fejünk felett a támadó, korszerű MIG-gyártmányú vadászgépek. Olyan alacsonyam szállnak, hogy a hajtómű melegét is érezni lehet az arcunkon. Remeg a föld és a fedezék a lökőhullámok alatt; néhány megfigyelő még a fülét is befogja, hiszen az ellenséges gépek — 22-en — a közelünkben szórják le terheiket a támadás kivédéseképpen, de lövik a domboldalt a kék tüzérek is. Fel-" ugatnak a gépfegyverek, javában tart a küzdelem, amikor hatalmas robbanások, no meg a nyomukban megjelenő vörös fénypontok jelzik kilométereken át, hogy az erdőből egyszerre elölo- pahodó harckocsik átjárót nyitottak az aknásított területen. Harci helikopterek fedezete mellett rohamoznak máris az acélszörnyek. Kesernyés lőporfüst telíti a tájat. A szárnyak az egységek szélén tartják az iramot. Külön figyeljük az egri tartalékos szakaszvezető. Garam- völgyi Lajos harckocsi-parancsnok, a verpeléti Von- dorkovics János szakaszvezető, harckocsivezető és az ugyancsak verpeléti Simon Gábor őrvezető lövegirány- zó tevékenységét, akik harckocsijaikon egymás mellett haladnak a szovjetekkel. A gyakorlat előtt beszélgettünk velük. Részletesen elmesélték, hogyan, milyen körülmények között igyekeztek becsületesen felkészülni a bemutatóra. Hangsúlyozták: megmutatják a magyar virtust, na meg azt is, hogy a tartalékosok értik és végre tudják hajtani feladataikat, önszorgalomból — ahogy mesélték — szovjet barátaikkal gyalog már bejárták a gyákorlóteret, ahol olyan mélyedéseket tüntettek el. amelybe akár egy ötemeletes ház is elfért volna. De nagyon összehangoltnak tűnik az együttműködés a szárnyakon, az ugyancsak ismerős, V. A. Miller .szov jet századparancsnok és a gyöngyösi tartalékos főhadnagy, Torna József, valamint az A. T. Szencov főhadnagy és a vámosgyörki Szatai László alhadnagy alegységei között is. Évin Sándor vezérőrnagy arcáról látom: elégedett, hogy jól csinálják, betartják fogadalmukat a fiúk. Ugyanilyen látványos és zökkenő- mentes az együttműködés a csehszlovákokkal a másik oldalon, ahol a Rudolfa Ja- sicka nemzeti hős nevét viselő egység Klima Ivan és Hondek Jici tisztek vezetésével haladnak. Az összeköttetés is kitűnő a harcálláspontokkal, ez pedig Bágyi Ferenc százados híradófőnök „csapatának” lelkiismeretes munkáját dicséri. Közben a nagy zaj és látványosság mellett alig vesz- szük észre, hogy a távolból a helikopterek védelme alatt előrenyomulnak a tartalékok, a légvédelmi rákétások, a rohamlövegek és végül a légi deszantosok is, hogy egy távoli kijelölt ponton hídfőállást foglaljanak el a következő támadás, roham előkészítéséhez. Ezzel lényegében véget is ért a jó egy órán át tartó és többheti felkészítési munkát igénylő, látványos gyakorlat. A szakember. Évin Sándor vezérőrnagy így értékeli a látottakat: — Lenyűgöző volt látni, mire képes az emberi akarat a földön és a levegőben. Ilyen hatalmas tömegű technikai eszközt megmozgatni, irányítani egyaránt nagy fel- készültséget, pontosságot és fegyelmet igényel a katonáktól éppúgy, mint az őket irányító parancsnokoktól. Örömmel és az egész személyi állománynak szóló elismeréssel mondhatom, jól teljesítettük küldetésünket. Mindenki a maga posztján a lehető legtöbbet nyújtotta fegyver társainkkal együtt, akiktől sok segítséget kaptunk az elmúlt hetek során. A gyakorlat hivatalos értékelése másnapra maradt, a nagygyűlésre, amelyen a három nemzet harcosai vesznek részt és kitüntetésekben, jutalmakban, előléptetésekben részesülnek a legjobbak. A mi „mandátumunk” viszont már lejárt. Utazunk haza az esti repülégéppel és a sok-sok élménnyel, s egy nagyszerű érzéssel: katonáink, közöttük a tartalékosok, férfiason állták a nem mindennapi próbát, bizonyították, hogy testvéri együttműködésben képesek legyőzni az ellenséget; szilárd, baráti, internacionalista szálak fűzik egybe a Varsói Szerződés fegyveres erőit. .. A magyar táborban lázas tevékenység látványa fogadta a gyakorlatról visszaérke- zőket. Már javában folyt a bontás, a csomagolás. A soksok szerelvény közül ugyanis az elsőnek éjfélkor indulnia kell a közeli vasútállomásról hazafelé. így negyven óra múlva az egyhónapos külföldi katonai élet szép emlékké szelídül: az eső,a hideg, a megpróbáltatás, a sátort borogató szélvihar, a harckocsikat nyelő mocsarak és a többi esemény, és a jó koszt, a kitűnő ellátás. gondoskodás, amellyel mindenki elégedett volt. Többen — ahogy hírlik — néhány kilót is felszedtek magukra. Mesélni fogják az illatos kenyér, a ropogós tö- pörtyűs lángos ízét, amely Flaásik Imre, Mészáros Tibor őrmesterek, Molnár László, Tóth Imre tizedesek és péktársaik tudományát igazolták, bizonyítva, hogy az annyit szidott egri kenyérgyár dolgozói, meg a gyöngyösiek, ha nem géppel, hanem kézzel dagasztanak, napokon át ehető, nem morzsálódó és száradó kenyeret tudnak készíteni. Azt pedig el is felejtik, hogy a háttérben meghúzódva a számítógépesek: Kovács Tibor alezredes. Lantos Attila mérnök-százados, Simon Géza mérnök-főhadnagy, aki hamarosan doktorál, olyan munkát végeztek, amelyről maga a hazaiak nemzetvédelmi minisztere is csak elismeréssel tudott szólni. Másodpercek alatt a parancsnoki elhatározásnak megfelelően megtervezték a számítógépekkel a műveletekhez a legoptimálisabb körülményeket. feltételeket az ember- és lőszermennyiségtől, a szállítástól kezdve az egészségügyig, sőt az élelmezésig mindent. A konyihafőnök például csak benyújtja a napi „étlapot”, megmondván azt, hogy hány főre kéri és a kis okos „jószág” — egy modern, rádió nagyságú masina — képernyőre vetíti és telexre lekopogja, miből mennyire van szükség, s ezzel az utalvánnyal már mehet is a raktárba az étkezési alapanyagok felvételére. Több ember négyórás adminisztrációs munkáját takarítják így meg. Világszínvonalú magyar készülék ez, a Videoton gyártja két éve, már a testvéri hadseregek is élénken érdeklődnek utána. Amikor este elhagytuk a tábort, ismét szemerkélni kezdett az eső és a kürtös — civilben zenész — vacsorára hívja a katonákat. Ízletes töltött káposzta várta őket az étkezdében, meg a friss kenyér, a meleg tea. Repetával. Megérdemlik, derekasan megdolgoztak érte. ★ A magyar csapatokat szállító. első vasúti szerelvények hétfőn a reggeli órákban lépték át a közös határt. Ünnepélyes fogadtatásukra Szob állomáson került sor, mielőtt tovább utaztak állomáshelyeikre, ahol a szokásos karbantartási munkák elvégzése után sor kerül majd a tartalékosok leszerelésére is. A honvédelmi miniszter nevében Évin Sándor vezérőrnagy köszöntötte a magyar földre lépő katonákat. Fazekas István ünnepélyes katonagyűlés előzte meg a bemutatót NATO-országokból érkezett megfigyelők a hadgyakorlaton KÉZI CSISZOLÁS - AUTOMATA SEGÉDLETTEL Új gépek a Parádi Üveggyárban
