Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 26., kedd

3

LAPUNK NAPIRENDJÉN

Megyénk helyi közlekedése

A Népújság érdeklődéssel kísért új sorozatát folytatva ismét közérdekű témát tűz-1, tünk napirendre, amikor elhatároztuk, hogy — a korábbiakhoz hasonlóan olvasóink leveleire, kérdéseire, javaslataira is számítva — a megye helyi közlekedésével foglalkozunk. Közös kérdéseinkre tanácsi szakembereknél s a fontos feladat — szolgáltatás — gazdájánál, a Mátra Volánnál kerestük a válaszokat:

Katonai bevonulás előtt gyorsan telnek a napok

A tudnivalókról tájékoztat Kóta Sándor ezredes

(Fotó: Szántó György)

Hogy milyen gyorsan elmúlik az a „pár nap”, amely a behívóparancs és a bevonulás között eltelik, azt csak azok tudják igazolni, akik már maguk is átélték ezt. Ez a nap most is rohamosan közeledik, a tényleges katonai szolgálatra bevonuló fiatalok számára, amikor hosszabb időre el kell búcsúzniuk családjuktól, barátaiktól, munkatársaiktól. Ilyenkor természetesen tele vannak feszültséggel; szeretnék tudni például, hogy az ország mely részébe, milyen alakulathoz kerülnek. Főleg a családosok gondolnak erre gyakran. Számukra ugyanis nem mindegy, milyen gyakran utazhatnak majd haza. Küzd-e majd családjuk anyagi vagy egyéb gondokkal, míg ők távol vannak? Mindezekkel összefüggésben a fiatalokban felmerült kérdésekről beszélget és kért választ Kóta Sándor ezredestől, a Heves Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi parancsnoktól lapunk főmunkatársa, Fazekas István.

— Mindenekelőtt hivatalos helyről is szeretnénk megtudni, hogy milyen az említett közlekedés megítélése?

Bódi Miklós, a megyei tanács közlekedési osztályának munkatársa, a megyei szállítási bizottság titkára:

Annak ellenére, hogy a Volán számára nem nyereségnövelő tevékenység a helyi járati szolgáltatás, alapvetően a megelégedésünkre történik a munka. A néha előforduló zsúfoltságnak nemcsak a közlekedési vállalat az oka, hanem a csupán félig-meddig megoldott lépcsőzetes munkakezdés is. Javíthatná a helyzetet az átszállóhelyek erőteljesebb kialakítása is, főleg ha ezek'tető alatt lennének, s valamivel feledtetni tudnák a várakozás sokszor kellemetlen perceit A legtöbbet pedig az jelentené, ha településeink mindegyikén a valós közlekedési igényekhez • igazítanák az általános fejlesztéseket.

— S mi a Volán hozzáfű- zése ehhez?

Kelemen Imre, a Mátra Volán személyszállítási és kereskedelmi osztályveze. tője:

Hadd kezdjem néhány jellemző számadattal. Napi ezer járatunk kereken 100 ezer utast szállít megyénk településein, 80 százaléknál nagyobb arányban Egerben, kisebb részben pedig Gyöngyösön, Hatvan- vanban, Hevesen és Ap- con ... Autóbuszainkat nagy gyakorlatú, kipróbált — s ennélfogva, illetve a megkülönböztetett felelősség miatt — az átlagosnál jobban is fizetett dolgozók vezetik. Jól példázza rátermettségüket, ügyességüket, figyelmességüket, hogy* például az idén mindössze egy hatvani „pilótánk” okozott balesetet, s hasonló még az igen veszélyes egri utcákon sem történt. Ugyanekkor járműveinkről sajnos már kevesebb jót mondhatok. Átlagosan minden harmadik, a helyben közlekedőknek pedig igencsak a fele „0”-ra leírt értékű, örülünk, hogy egyáltalán használni tudjuk őket, s többé- kevésbé tartják az előírt menetidőt. Legszükségesebb rendbetételükkel természetesen törődünk, de fejlesztési lehetőségünk nincs, bármilyen fontos is lenne Gondjaink ellenére az országos normának megfelelő a tevékenységünk, sőt — ha mondhatom — a tűrésen egy kicsit belül is vagyunk ... A helyi járatok szükség szerint a távolságiak közül is erősítést, rásegítést kapnak. Ennélfogva nincs is egységes színük, a két típust csak a „viszonylati” tábla különbözteti meg egymástól, ami — véleményünk szerint — teljesen elegendő. Az egységes színezés sókba kerülne, s mint említettem már: nincs pénzünk, még a fontosabb tennivalókra sem.

— Sokan fájlalják a megállapított tarifahatárokat. Furcsának találják például a gyöngyösiek, hogy ők a város közigazgatási területéhez tartozó Mátra- füredre távolsági díjat fizetnek. amíg Egerben jóval hosszabb úton a Mezőgép és a Finomszerelvénygyár között az itteni utasok helyi járatot vehetnek igénybe.

Szilvási Miklós, a Mátra volán menetrendi csoport- vezetője :

Az említett egri járat: sajátos örökség, még a gyár

alapítása óta maradt ránk . .

S a tarifahatárt akkor sem mi állapítottuk meg. Különben az az igazság, hogy még tarifahatáron belül is öt kilométerenként megduplázható a viteldíj. így ha a példaként felhozott gyöngyösiek helyi járaton utaznának is Mátrafüred- re, ugyanannyit fizetnének, mint most, amikor távolsági utasként közlekednek. Ugyanekkor —■ érdekes módon — sokan nem is bánják, hogy a helyzet így a'a- kult, mivel többnyire dolgozókat szállítunk autóbuszainkon ezen a területen is, s számukra a munkáltató csak a helyközi bérlethez ad támogatást.

— Mindezek után térjünk részletesebben is a helyi járatok helyi kérdéseire. Egerben a „fő vonalon”, a város hosszanti, észak-déli tengelyén futó autóbuszokkal általában elégedett a közönség, hiszen a nap nagy részében igen sűrűn közlekednek a kocsik, a

4—6 percenként érkező járművek szinte már „világvárosi” .kényelmet jelentenek. Ám miközben itt nemegyszer üres buszokat is látni s egymás után, gyakran — különösen vonatérkezéskor — olykor kibírhatatlan a zsúfoltság, a város más helyein pedig éppenséggel alig találni utasokra váró járatot. Mi erről a Volán -véleménye?

Szecskó László, az egri üzemigazgatóság menetrendi előadója:

Az üresnek látott helyi járatú autóbuszok általában a visszatérő kocsik, amelyek az ellenkező irányba többnyire kellő számú utassal, jjogyha éppen nem zsúfoltan közlekednek. Mindig van kötelező feladatuk, valamerre ki kell elégíteniük az igényeket. Amikor visszafelé kevesebb utasuk akad vagy talán nincs is, persze minket is bánt, mert zsebbevágó, de „le kell nyelnünk a békát”, mivel a másik végállomáson pontosan az üres kocsit várja a tömeg ... Ami a vonatot illeti: sajnos a vasúton sok a késés, a szerelvények érkezése eléggé kiszámíthatatlan. Mi viszont tartani szeretnénk a menetidőt, s ennélfogva nem áll módunkban mindig alkalmazkodni a MÁV-hoz. Ezért aztán valóban előfordul, hogy némely vonat érkezésekor zsúfoltság keletkezik buszainkon. Egyébként normális esetekben a legtermészetesebb, hogy igazodjunk az eseményekhez. Például tudjuk, hogy az NB I-es focimeccsekre többen kíváncsiak mint az eddigi mérkőzésekre, s ezért minden alkalommal gondoskodunk a „rásegítésről”. S hasonlóan vagy kombinációval, egyes távolsági járatok kötelező megállásaival iparkodunk sűríteni a megyeszékhely más részein is a városi utazásokat. Kár, hogy számosán oda sem figyelnek erre vagy a kiragasztott tájékoztatók letépésével, megsemmisítésével akadályozzák a lehetőség felismerését.

— Egerben kifogásolják, hogy a 4-es járat bővítésénél például a Radnóti utcából a Kisfaludyba helyezték az egyik megállót, s így a korábbi helytől 600—700 métert is kell gyalogolni. Máshonnan azt tették szóvá, hogy bár a 10-es járatot bevitték már a belvárosba is, ezzel együtt a Finomsze- relvénygyárnál megszüntettek egy fontos utazási lehetőséget, s így 13.05 és 14.20 óra között csak várakozni tudnak az üzem előtt a beljebb kívánkozók. Míg a Tihaméron építkezők, illetve letelepedők arra várnak választ, hogy ők élvezhetnek-e olyan közlekedést. mint a Csebok- szári-lakótelepen élők.

Szecskó László:

A hajdúhegyiek eddig is tapasztalhatták, hogy lehetőségeinkből telhetőén segítjük őket. A 4-es járat útvonalát legutóbb is lényegesen, mintegy fél kilométerrel meghosszabbítottuk, s így a korábbinál több utca lakóit „bekapcsoltuk” a helyi közlekedésbe. Rövidesen pedig új buszmegállót is építünk, amely legfeljebb 50 méternyire lesz az említettől. Attól, amit megszüntettünk. Jogosnak találjuk a 10-es- sel kapcsolatos panaszt, s ezért szeptember 1-től, amint a szakmunkástanulók miatt ismét nagyobb lesz az igény a járatra, újra 13.35-kor indítjuk a Bervától. A tihamériakat a világért sem szeretném elkeseríteni, de csak azt válaszolhatom, hogy olyan közlekedésük — már a lakótelep kisebb méretei miatt is — sohasem lesz mint azoknak, akik a Cse- bokszáriban élnek. Ám természetesen gondolunk rájuk is. s nyilvánvalóan tekintettel vagyunk a szintén most születő Almagyar- dombi lakótelep igényeire. Például ez utóbbihoz azonban a tanács segítsége is kell. Szükséges egy „felfűző” vagy gyűjtőút kialakítása, amit annak idején a Cecey utcára terveztek. S nyilvánvaló, hogy addig is keressük a megoldást. Mást ne mondjak: szeptember

1-től újra a Gárdonyi-ház előtt is megállítjuk a távolsági járatokat, hogy a városrész lakói ne csak a Vécsey-völgyben vehessék igénybe autóbuszainkat.

— Egerből érdekes javaslatot is kapott szerkesztőségünk. Felvetették, hogy a jelenlegi autóbuszoknál nemcsak praktikusabb, hanem gazdaságosabb s környezetkímélőbb is lenne a trolibuszok használata. Mi- erről a szakmai vélemény?

Lenhardt László, a me. gyei tanács közlekedési osztályának felügyeleti cső. portvezetője:

Köreinkben is felvetődött már a téma, mi több: a Közlekedési Minisztérium amolyan tanulmány- tervet, pontosabban egy alaposabb felmérést készített az elképzeléssel kapcsolatban. Többről azonban egyelőre szó sem lehet, mivel a program több lépcsőt feltételez a megvalósításban, s csupán az első ilyen legalább 150 millió forintot igényelne. Ez az összeg azonban most — jól ismert gondjaink miatt — nem áll rendelkezésre. S ha meg is lenne, kevésbé vinné előbbre a tömegközlekedést, inkább csak környezetvédelmi jelentősége lenne. Az is csupán akkor, ha a trolik mellől kitiltanánk minden más járművet. Ezt pedig — ugye? — nem tehetjük meg.

— Eger lés Gyöngyös helyi közlekedése között jóval nagyobb a különbség, mint a két város nagyságában. A Mátravidék központjában nem a 4—^6 perces, hanem a félórás időköz is mindössze álom. A fő vonaton olykor ennél sokkal tovább is kell várakozni, ha ugyan nem restelli ezt az

utas, s nem vág neki gyalogosan akár a település túlsó végének. Jónak tartja ezt a Volán?

Tóth Béla, a gyöngyösi üzemigazgatóság személy, szállítási és kereskedelmi osztályvezetője:

Azt kell mondanom, hogy Gyöngyösön a látszat eléggé csal. A városban ugyanis valójában tekintélyes helyi járat az is, amit a külső szemlélő talán észre sem vesz. A település sajátossága, hogy a legnagyobb ipari üzemei messze a városon túl települtek, ahová szerződéses járatokkal lehet kijutni. Ezek a bérelt buszok azonban bármennyire-'is távolságiak, mielőtt elérik a munkahelyet alaposan „bekószálják” Gyöngyöst. A Mikroelektronikai Gyár

például 27, a Thorez Bányaüzem 30 helyen állítja meg az autóbuszokat, amíg a dolgozóit összeszedi. A Gagarin Hőerőműnek biztosított járatok is „felfűzik” a várost, s egy sor helyen megállnak a KAEV vagy a parkettagyár munkatársaiért. A helyi járatok az egyéb igényeket próbálják kielégíteni több-kevesebb sikerrel. S az 1, 2, 4-es „viszonylatokról” az a vélemény, hogy általában megfelelnek feladataiknak. Ugyanekkor tény, hogy a fő vonali közlekedés jobb is lehetne. Igaz, az igények eddig korántsem szorítottak bennünket a helyzet javítására, hiszen — mint a városban másutt is — szó sincs elviselhetetlen zsúfoltságról. Sőt néha alig van utas a kocsikon. Mindenesetre próbálkozunk majd egy eddigitől eltérő igényfelméréssel is. Valószínűleg a tavasszal, az új menetrend kidolgozása előtt kísérleti jelleggel félóránként indítjuk majd a kocsikat legalább egy hónapon keresztül a város 3-as vonalán. S ha kellő érdeklődés mutatkozik iránta: állandósítjuk a járatokat. S nemcsak a legnagyobb, hanem a többi lakótelep kívánságaihoz is igyekszünk alkalmazkodni. Ennek során javítottuk a helyzetet a Mátrai út környékén, s az új iskolaév kezdetére úgynevezett betétjáratot kap a Kálvária-part — az utóbbi területen — már a diákok és a tanárok nagy száma változást sürget. Nem beszélve a szép városnegyed szüntelen tágulásáról! Ugyanekkor foglalkozunk annak a gondolatával is, hogy a Püspöki városrészt szintén bekapcsoljuk a forgalomba.

— S Hatvanban mi a helyzet?

Juhász Zoltán, a Volán hatvani pályaudvarának főnöke:

— Városunkban 7 vonalon 5 autóbuszt járatunk. Sűrűségük talán a gyöngyösinél is nagyobb, de a kocsik sajnos itt sincsenek kellően kihasználva. Ennélfogva, őszintén szólva egyelőre nem is foglalkozunk bővítéssel. Azt nem mondom, hogy megváltozhatatlan szokás Hatvanban a gyaloglás, s nincs igény a kényelmesebb közlekedésre. Ezért a gyöngyösi kísérletre mi is odafigyelünk, s feltétlenül levonjuk belőle a számunkra hasznosítható tanulságot..

— Mire számíthatnak másutt?

Bódi Miklós:

A megyei tanácsnak módjában áll újabban a közületi autóbuszok bevonása is a tömegközlekedésbe. így legközelebb a verpelét—fel- debrő—káli vonalon próbáljuk ezeket a kocsikat helyi és helyközi járatként is foglalkoztatni a lakossági ügyek gyorsabb intézésére. S keressük a hasonló lehetőséget például Lőrinciben is.

— Kezdjük a legelején. A honvédelmi törvény értelmében mikortól és meddig tart a sorkötelezettség, meny- nyi a sorkatonai szolgálati idő. kinek mennyi időt kell ebből letöltenie?

— A sorkötelezettségi idő a 18. életév januárjától a 23. életév december 31-ig tart. A felsőfokú oktatási intézményekben végzetteknél ez a határidő a 28. életév betöltésének december utolsó napja. A sorkatonai szolgálat 18 hónap. Ebből 12 hónapot szolgálnak a felsőfokú oktatási intézményekbe felvettek, azaz az előfelvételi- se'k tanulmányaik megkezdése előtt, majd 6 hónapot a végzést követően az orvos- tudományi és állatorvostu- dományi egyetemisták kivételével. Ide tartozik még, hogy a kétgyermekesek szolgálati ideje 12 hónapra rövidült.

— A nős, családos fiatalok behívásánál elhangzott elsődleges szempont. hogy otthonukhoz viszonylag közel teljesítsék szolgálatukat. A nőtlenek esetében mi a helyzet? Például egy Heves megyei fiatal miért került Zala megyei alakulathoz?

— A Néphadsereg csapatainak elhelyezkedése. létszáma adott. Vannak olyan tájegységek, ahol kisebb a csapatok sorkatonai igénye, mint amennyien ott élnek. Emellett vannak olyan egységek, ahová több gépkocsi-, harckocsivezető, híradó stb. sorköteles kell, mint »menynyi az adott körzetben rendelkezésre áll. Ezért kell a fiatalok egy részének távolabbi helyőrségbe vonulnia. Az említett családoktól nagyobb megértést kell kérnünk, noha helyzetükön viszonzásul könnyíteni kívánunk azzal, hogy a sorkatonákat díjtalan utazásra jogosító szabadságolási igazolvánnyal látjuk el. és az engedélyezett szabadság időtartamára az utazás idejét nem számítjuk be.

— Milyen kötelességei vannak a munkáltatónak a tőle sorkatonai szolgálatra bevonulókkal szemben?

— A munkáltatónak abból a célból, hogy a behívott a sorkatonai szolgálatra felkészülhessen, kérésére 2 munkanap fizetésnélküli szabadságot kell, hogy engedélyezzen. Ha a sorköteles a behívása miatt a munkában eltöltött idővel arányos szabadságát a munkahelyén nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. A katonai szolgálatra bevonuló, munkaviszonyban álló dolgozó egyszeri bevonulási segélyre jogosult. Ez az ösz- szeg a havi átlagkereset 50 százaléka. Ha azonban a sorkötelesnek olyan gyermeke van, akinek eltartásáról maga gondoskodik, a bevonulási segély összege az egyhavi átlagkereset.

— Milyen esetben jár családi segély a bevonult férj feleségének, hogyan kell eljárni a segély kérelmezésében?

— Családi segélyre jogosult a sorkatona felesége, élettársa, ha a bevonulást megelőzően saját keresetéből, jövedelméből tartotta el, és a hozzátartozó jövedelme az előírt összeget nem éri el. A családi segély iránti kérelmet az állandó lakhely szerint illetékes tanácsi V. B. egészségügyi szakigazgatási szervéhez kell benyújtaná.

— Hogyan készüljön fel a fiatal a bevonulásra. mit vigyen magával?

— A sorkötelesek a behívóparancsban meghatározott helyre és időpontban kell bevonulnia. Hozza magával a személyi és katonai igazolványát, útlevelét, jogosítványát. párt-, KISZ-tagsági könyvét. behívóparancsát, tisztálkodófelszerelését.

— Az érdekeltek mikor szereznek arról tudomást, hogy hová, melyik csapathoz vonulnak be? Mikor lehet a bevonult fiatalt látogatni, és mikor kerül sor a katonai eskütételre?

— Minderről a bevonulás napján kapnak bővebb tájékoztatást az úgynevezett átadási ünnepséget megelőzően. A látogatás a bevonulást követő második szünnapon engedélyezett, a katonai eskütételre pedig a bevonulást követő hónap végén kerül sor. melyről a hozzátartozók időben tájékoztatást kapnak.

— Legközelebb mikor lesz bevonulás megyénkben?

— Az idén augusztus 27— 28-án Egerben, a stadionban; rossz idő esetén pedig a körcsarnokban rendezünk ünnepélyes bevonulást, ahová tisztelettel várjuk a fiatalok hozzátartozóit is ...

— Köszönjük a beszélgetést.