Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-13 / 190. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 13., szerda Szovjet—szudáni kormányfői tárgyalások. A képen balra a szovjet küldöttség Nyiko- láj Rizskov vezetésével és a szudáni delegáció Muhhamad Szadik Al-Mahdi kormányfővel az élen fNépújság-telefotó — AP MTI — KS) Fidel Castro kitüntetése Az ANZUS vége Az ANZUS-ról tartott sajtóértekezletet San Franciscóban Bill Hayden ausztrál (balra) és George Shultz amerikai külügyminiszter (Népújság-telefotó — AP MTI — KS) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban köszöntötte Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának elnökét 60. születésnapja alkalmából. Az Elnöki Tanács ebből az alkalomból Fidel Castrónak a szocialista országok közösségében a békéért és a társadalmi haladásért folytatott kiemelkedő tevékenysége elismeréséül, valamint a hazánk és Kuba közötti baráti kapcsolatok elmélyítésében szerzett érdemeiért a Magyar Népköztársaság Gyémántokkal Ékesített Zászlórendjét adományozta. Kedden a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt KB első titkárának, a Kubai Köztársaság államfőjének 60. születésnapja alkalmából, a szovjet és a kubai nép baráti kapcsolatainak fejlesztésében, a béke és a szocializmus ügyének megszilárdításában végzett kimagasló tevékenységéért a Lenin-rendet adományozta. Az Egyesült Államok és Ausztrália formálisan is felfüggesztette az ANZUS- szerződés keretei között korábban kialakított katonai együttműködést Üj-Zélanddal. Ausztrália azonban fenntartja korlátozott mértékű katonai együttműködését a szomszédos országgal. Washington és Canberra részletesen kidolgozza. milyen változások származnak ebből a döntésből és Ausztrália az eddigieknél na- giyobb katonai kötelezettségeket vállal magára a csendes-óceáni térségben. A döntést a két ország külügy- és hadügyminisztereinek San Franciscóban megtartott kétnapos tanácskozásán hozták meg 25 éves a berlini határ A fiatalabb újságolvasók aligha emlékeznek rá, hogy a második világháború befejezése után több mint két évtizeden át az úgynevezett berlini kérdés szinte naponta szerepelt az újsághírekben, mert majd’ minden nemzetközi tanácskozásnak fontos témája volt. A hidegháború éveiben Berlin volt az egyik feszültség- góc és a kelet—nyugati ellentétek is részben itt csapódtak le. A berlini kérdés rendezésének útja mérföldkőnek számító lépés volt 25 évvel ezelőtt: az NDK kormánya 1961. augusztus 13- án, a Varsói Szerződés tagállamainak egyetértésével lezárta Nyugat-Berlin felé addig nyitott határát. Németország feltétel nélküli kapitulációja után a szövetséges nagyhatalmak Németországot négy megszállási övezetre osztották és a szovjet megszállási övezethez tartozó Berlint is négyhatalmi igazgatás alá helyezték. A nyugati államok politikája miatt Németország és Berlin ketté- szakítása is bekövetkezett. Az amerikai, az angol és a francia övezetek egyesítésével létrehozott Nyugat-Ber- lint a hidegháború éveiben az NDK és a szocialista tábor elleni felforgató és kém- tevékenység előretolt bástyájává tették. A berlini nyitott határ miatt a csempészéssel, a különböző felforgató- és szabotázsakciókkal, a szakemberek és az értelmiségiek átcsábításával több mint százmilliárd márka veszteséget okoztak az NDK szocialista népgazdaságának. A Szovjetunió és az NDK több javaslatot terjesztett elő a berlini kérdés megoldására, a nyugati hatalmak és az NSZK azonban semmiképpen sem voltak hajlandók lemondani a szocialista országok elleni aknamunka fontos hídfőállásáról. 1961. augusztus 13-án, vasárnap hajnalban NDK mun- kásőr-alakulatok és rendőri egységek zárták le a Nyugat- Berlint körülvevő több mint 160 kilométeres határt, s később megkezdődött a határt képező fal felépítése. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál- lamtanácsának elnöke, aki annak idején KB-titkár volt és a nemzetvédelmi tanács titkáraként a határ lezárásának előkészítését és végrehajtását irányította, a következőket írja életútját bemutató könyvében: „Többször felteszik a kérdést, hogy annak idején tudatosan vállaltuk-e egy nagy háború kockázatát. A nyugati hatalmak a Varsói Szerződés nyilatkozatában olvashatták, hogy a szocialista országok tiszteletben tartják nem szolgálta vbgTszéá xz Nyugat-Berlin státusát. Mi nem szolgáltattunk okot a NATO-nak katonai beavatkozásra. Olyan akciót hajtottunk végre, amelyet minden más független, szuverén állam megtesz. A nemzetkö. zi jognak az ENSZ által lefektetett előírásaival összhangban határainkat vontuk ellenőrzés alá". Honecker a továbbiakban rámutat, hogy a nyugati vezető köröknek 1961. augusztus 13-án tapasztalniuk kellett, hogy a szuverén szocialista német államot nem lehet sem zsarolni, sem figyelmen kívül hagyni. A berlini határ lezárása elősegítette a nyugati politikusok kijózanodását, s ily módon a hidegháborútól való későbbi eltávolodás előfeltétele volt — állapítja meg az NDK iVezető. A határ lezárása után is még számos, nemzetközi döntést igénylő probléma várt megoldásra. A hideg- háborús időszak elmúltával a szövetséges hatalmak képviselői hajlandók voltak ismét közös tárgyalóasztalnál tanácskozni Berlin helyzetéről. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia és Franciaország diploGeraszimov sajtóértekezlete A szovjet kormány a lehető legkomolyabban és nagy felelősségtudattal mérlegeli, hogyan döntsön a föld alatti atomkísérletekre kimondott moratórium további sorsáról — jelentette ki keddi sajtótájékoztatóján Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője, azzal kapcsolatban, hogy az egyoldalú vállalás határideje augusztus 6-án lejárt. Bejelentette, hogy augusztus 11-én Moszkvában megkezdődtek a szovjet és amerikai szakértői konzultációk az űr- és atomfegyverekkel kapcsolatos kérdésekről. A konzultációk a szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó előkészületeinek keretében zajlanak. Korrigálta Larry Speakes fehérházi szóvivő közlését, aki szerint a moszkvai tárgyalások a csúcstalálkozó előkészületeit szolgálják, kijelentve, hogv szakaszosság alapján most inkább a miniszterek találkozójának előkészületeiről van szó, s hozzátette: a találkozó megtartását a genfi tárgyalások megtorpanása tette szükségessé. Washingtonban a tárgyalások bizalmas jellege mellett lépnek fel, többek között maga Shultz külügyminiszter is. Számunkra a bizalmas jelleg nem gond — jelentette ki Geraszimov. Inkább az amerikai fél számára probléma és példának Pat Buchanant, a Fehér Ház képviselőjét hozta fel, aki egy tévéinterjúban kijelentette, hogy az amerikai küldöttségnek Moszkvában nincs szándéka engedményeket tenni és lemondani az űr- fegyverkezési program, a hadászati védelmi kezdeményezés megvalósításáról. Az ilyesfajta kijelentések aláássák a tárgyalások bizalmasságának amerikai részről történő sürgetését — mutatott rá Geraszimov — sőt: az amerikai szándékok merevségéről árulkodnak. —( Külpolitikai kommentárunk )— Egy karikatúra margójára FOGAT CSATTOGTATÓ vérebként ábrázolta a dél-afrikai fajüldöző rezsimet az angol The Economist a közelmúltban. Igaz, a hetilap karikatúráján a kilátásba helyezett szankciók ellen készül gyilkos rohamra a fenevad, de a rajz általában is találó jellemzését adja az apartheid rendszernek. Mintegy ennek alátámasztására Pretoria a minap újabb bizonyítékát adta agresszív szándékainak: egységei mélyen behatoltak Angola területére, repülőgépei többször megsértették annak légterét, nagyobb támadás előkészítésére utaló csapatösszevonásokat hajtott végre a határtérségben. A Dél-Afrika ügyeiben jártas olvasó persze tudja: az volna a meglepő, ha nem ilyen lehangoló hírek érkeznének a világnak ebből a csücskéből. A fajüldöző rendszer fehér urai egyre eszeveszettebben vag- dalkoznak. Sőt, van olyan minisztere is az ottani fehér kormánynak, aki arról próbálta meggyőzni a brit nemzetközösség odaküldött közvetítőit: ha elég „terroristát” — értsd: feketét! — ölnek meg, akkor konszolidálódni fog a helyzet a Dél-afrikai Köztársaságban. És itt nem csupán önáltatásról van szó. hanem arról, hogy nagyon is komolyan veszik a gyilkolást. Tavaly egész évben 879-en, az idén eddig legalább ezren estek áldozatul a hatalmukhoz foggal- körömmel ragaszkodó fehérek terrorjának. Egyes becslések szerint csak a rendkívüli állapot újbóli, június 12-i bevezetése óta több mint tízezren tűntek el Dél-Afrikában. De nem csak a 33 milliós helyi lakosság 73 százalékát kitevő feketéket veszélyezteti a rezsim. Veszélyezteti a környező államokat is, mosi éppen a haladás útján legkövetkezetesebben járó Angolát. És már nem hallgat senkire — Nagy-Britan- niára és az Egyesült Államokra sem, akik pedig mindeddig a pártját fogták, és most is csak látszatintézkedések megtételére próbálják rászorítani Pretoriát A KARIKATÚRÁN a véreb pórázát nagy-nagy I erőfeszítéssel még tartani képes egy úriember, de mi lesz, ha a fenevad elszabadul? Vajon gondolnak-e arra Londonban és Washingtonban a még mindig vacilláló politikusok? Vajon mennyi áldozatot kell még hozniok Dél-Afrika fekete lakóinak, akik csupán állampolgári jogaikat szeretnék kiharcolni, s a környező országokban élőknek, akik a térség békéjéért és felemelkedéséért küzdenek? Kocsi Margit Michnik megint szabadon Szufanuvong Budapesten Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden vacsorát adott Szufanuvong. a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnöke tiszteletére, aki hazánkban üdül. (MTI) matái hosszas tárgyalások után 1971 szeptemberében készültek el a Nyugat-Ber- linre vonatkozó négyoldalú egyezmény kidolgozásával. Ebben egyrészt a nyugati hatalmak elismerték, hogy Nyugat-Berlin nem része az NSZK-nak és nem kormányozható onnan, másrészt a Szovjetunió kijelentette, hogy az átmenőforgalom Berlin nyugati szektorai és az NSZK között mentes lesz minden akadálytól. A szocialista német állam Nyugat-Berlinnel, mint önálló politikai egységgel alakítja kapcsolatait. Az NDK— NSZK, valamint az NDK és Nyugat-Berlin közötti viszony azonban állandóan kölcsönhatásban van egymással. A két német állam kapcsolatainak a hetvenes évek elején bekövetkezett javulása, az alapszerződés, a tranzitszerződés és egyéb megállapodások jelentősen elősegítették a Berlin körüli problémák rendezését is. Az NDK és Nyugat-Berlin között az elmúlt másfél évtizedben a kölcsönös érdekek és előnyök alapján több gazdasági megállapodást kötöttek. Ez év tavaszán másodízben került sor NDK államfő és nyugat-berlini kormányzó polgármester találkozójára. Erich Honecker és Eberhard Diepgen síkra, szállt a viszony további rendezése mellett, mindketten szorgalmazták a gazdasági kapcsolatok bővítését. Az elmúlt években több alkalommal, legutóbb idén áprilisban, a második világháború idején eredeti helyükről elszállított kulturális javakat — szobrokat, domborműveket — cseréltek egymással az NDK és Nyugat-Berlin képviselői. A szocialista német állam és a területének közepén elhelyezkedő kapitalista „kirakatváros” együttélése azonban távolról sem mondható harmonikusnak. Nyugat-Berlin ma is az NDK elleni propagandakampány fontos hídfőállása és a város rádió- és televízió-állomásai az NDK minél nagyobb tömegeihez igyekeznek eljutni műsoraikkal. Az NDK sajtója, gyakran ad hírt arról, hogy különböző szervezetek, személyek, Nyugat- Berlin különleges helyzetével, a tranzitútvonalak adta lehetőséggel visszaélve embercsempészést, hírszerző tevékenységet folytatnak. A fal nyugati oldalán néha súlyosabb, máskor csak kisebb, kellemetlenkedő provokációkat hajtanak végre az NDK államhatára ellen. Az NDK államfője a már említett könyvében hangsúlyozza, hogy 1961. augusztus 13-án, az NDK kormánya lépésével nagyban hozzájárult a béke megőrzéséhez német földön és Európában. A 25. évforduló megünneplésére készülő NDK fővárosban ezt a megállapítást hirdetik a plakátok, ezt emelik ki az eseményt felidéző cikkek. Ma nagygyűlést rendeznek, amelyen Erich Honecker mond ünnepi beszédet. Pach Ferenc Az MTI varsói tudósítójának értesülése szerint az ez év júliusi amnesztia keretében szabadon bocsátották Adam Michniket, a hajdani Szolidaritás szakszervezet vezetőinek befolyásos tanácsadóját. A hírt kedden megerősítette a lengyel kormány sajtóirodája. Michnik és a KOR másik három legfontosabb vezetője ellen 1984 júliusában per Indult ellenséges központokkal való együttműködés, valamint a2 állam védelmi képességét veszélyeztető összeesküvés vádjával, de a vádlottat az 1984. július 21 -i széles körű amnesztia keretében szabadon bocsátották. Michniket országos illegális sztrájk szervezése közben 1985 elején, újból letartóztatták Bogdan Lisszel, az egykori Szolidaritás egyik országos vezetőjével, és Wladyslaw Frasyniuk- kal, a Szolidaritás volt wroclawi helyi vezetőjével együtt, s néhány hónappal később két és fél évi szabadságvesztésre ítélték. Michnik most a július 23-i amnesztia keretében szabadult. Az amnesztia értelmében kiengedik az állam és a közrend elleni bűncselekmények elkövetőit, ha az illetők feltételezhetően nem követnek el újból hasonló bűncselekményt. Elengedik vagv felezik a társadalmilag kevésbé veszélyes köztörvényes bűnözők szabadságvesztési büntetését is. Augusztus 11-ig 9059 személyt bocsátottak szabadon, de az igazságügyminisztérium becslése szerint az amnesztia mintegy 20 ezer embert fog érinteni.
